2012. február 28., kedd

Január

Kedves Olvasóink!

A következő bejegyzésekben Januári számunkban megjelent cikkeinket olvashatják. A cikkek teljes formájukban (képekkel együtt) a közeljövőben elkészülő honlapunkon lesznek olvashatók, láthatók. (Az írások tartalmáért a szerző vállalja a felelősséget.)
Várjuk visszajelzéseiket, véleményüket.

Jó olvasást kíván:
Szerkesztőség

2012 ÚJÉV. ÚJ REMÉNYEK. RÉGI MAGYAR SZOKÁS SZERINT: BOLDOG ÚJ ESZTENDÕT KÍVÁNUNK!

Mit remélünk az új esztendõtõl?
A fiatal embereknek az átmulatott szilveszterhez hasonlóan sok, boldog, örömteli, vidám napot! A középkorú emberek már megfontoltabbak, állandó munkában, nagyobb jövedelemben reménykednek!A hozzám hasonló 70 évesek így köszöntik egymást: De jól nézel ki! Adjon Isten még sok hasonló egészségben gazdag évet számodra! S mit mutat kis városunk az új év fordulóján! Megépült az új Fõtér,
az új Fõutca. Kinek tetszik, kinek nem! Nézõpont kérdése. Egy biztos, jó „kis” pénzbe kerülhetett.
Végre méltóságteljesen megemlékezhetünk az 1956-os forradalom és szabadságharc 55. évfordulójáról. Osztálytársam Komáromi Kornélia a forradalom hõse 26 évvel halála után a nemzeti érzelmû önkormányzati
képviselõktõl megkapta a Vác Város Díszpolgára kitüntetést. A kitüntetés átadásán részt vettek rabtársai Wittner Mária és dr. Tímár Ágnes apátnõ, akik megható szavakkal emlékeztek a hamis, koholt vádak
alapján elítélt joghallgatóról. A kitüntetést Kornélia gyermekei és unokái vették át a város alpolgármesterétõl, Petõ Tibortól.
Az elmúlt év váci eseményeit vizsgálva több hiányérzetünk is támadhatott. Sokan hiányoljuk, hogy még mindig nem állították fel, sõt elrejtették elõlünk I. világháborús hõseinkre emlékeztetõ emlékmûvünket.
MI VAN AZ EMLÉKMÛVEL?! Hallom sokan azt mondják nem méltó a fõtérhez – nem illik a miliõbe. Évtizedekig szép volt! Tiszteletet sugárzott a hõsi halált szenvedtek hozzátartozói számára. A Sztálin térre (ma Március 15. tér) emelt váciak által „szivarnak” nevezett emlékmû odaillett? A székesegyház elé állított szovjet obeliszk, melyet temetõkbõl lopott sírkövekbõl emeltek, méltó helyre került? Érdekes kérdések!
Ha körbe nézünk Európa harcterein sok helyen megtaláljuk a legyõzött magyar katonák ápolt sírhantjait. Doberdó, Isonzó olasz harcterein, a lengyel Przemyslben, Ukrajnában, sõt Oroszországban is állítottak emléket az elesett magyar harcosoknak. Városunk közelében lévõ kisebb városokban, falvakban is állnak a
hõsi emlékmûvek. Tahitótfalu, Kisnémedi, Verõce, Nagymaros, Zebegény, Bernecebaráti és még tovább sorolhatnám a kisebb településeket, õrzik elesett katonáink emlékeit. Városunk vezetõi talán arra várnak, hogy a hõsök õsei elhalljanak, a fiatalok pedig már ne emlékezzenek. Hamarosan eljön ez az idõ, s csak
a temetéskor megcsendülõ harangszó fog emlékeztetni a hazáért harcoló hõsi halottainkra.
Pinke József

Boldog új esztendõt – az értékeink védelmében!

„Figyelemmel kíséri az Egyház a hittanoktatás jogi szabályozásakor, hogy legalább azok a lehetõségek, amelyek eddig megvoltak, ne vesszenek el.” – Országos napilapunk Erdõ Péter bíboros-prímásnak ezt a
mondatát az un. „erõs mondat” fejlécben idézi. Nem derül ki, hogy gúnyosan-e, de az egyházellenes sajtókampány részeként annak is felfogható. Magyarországon jelenleg – ellentétben a negyven évvel – vallásszabadság van. Bizonyos sajtóorgánumok azonban a vallásszabadságot összetévesztik a privilégiummal, és azt próbálják sulykolni, hogy az Egyház kivételezett helyzetben van. Természetesen
módunk van védekezni, de ennél több kell. Pont a támadások azok, amelyek erõsíthetik bennünk az elkötelezettséget, és ráirányítják figyelmünket azokra – az ellenfeleink által támadott – értékekre, amelyeket védenünk kell. De ezek a támadások bizonyos esetben a hibáinkra is rámutatnak. Nyilvánvaló, hogy keresztény ember nem helyeselheti az abortuszt, hiszen ez az emberi élet kioltása. Ebbõl kifolyólag természetes, hogy a kereszténydemokrata politikusoknak „elvi kérdés” a magzati élet védelme, De vajon
mindig helyes eszközökkel teszik? Az emberi élet védelmében nem kedvetlenedhetünk el, ha emiatt támadnak minket. A politikusoknak éppen ezért a saját eszközeikkel is védeniük kell az emberi életet. Azt is tekintetbe kell vennünk, hogy az egészségügy nehéz helyzetben van – és ennek egyik oka az anyagiak hiánya. Ez közgazdasági kérdés (is), ennek elemzésére nem vállalkozom. De vajon helyes eszköze-e, ha azt akarják törvénybe iktatni, hogy az abortusz drágán megfizethetõ szolgáltatás” legyen? Az elõterjesztõk szubjektív jó szándékát nem szabad kétségbe vonnom. Talán még logikusnak tûnik az is, hogy az abortuszra befizetett díjakból lehet segíteni az egészségügyben azokat, akik erre rászorulnak.
Az ötlet azonban nemcsak azért nem jó, mert lehetõséget ad arra, hogy ellenfeleink támadjanak. Abban ugyanis igazuk van, hogy „/a két elõterjesztõ tudja/, hogy Magyarországon a szegények, alacsony iskolázottságúak között aránytalanul magasabb az abortuszra kényszerülõk (sic!) száma, mint a magasabb státuszú, mûvelt asszonyok körében. Tudja, hogy a felelõtlen, küretre szaladgáló könnyûvérû nõcske bornírt
legenda, a valóságban az ilyen mûtétek zöme mögött anyagi ellehetetlenülés, nélkülözés, családi kényszer, tépelõdés és temérdek átsírt éjszaka van.” Az abortusz árának emelése tehát növelné az amúgy is meglévõ társadalmi feszültségeket, amelynek kialakulásában az elõzõ húsz év, az elõzõ kormányok egyáltalán nem ártatlanok. Legkevésbé azok, amelyeknek a liberális világnézete nevében szól az újságíró, és kel lázasan az abortusz védelmére. De miért nem jó ez a javaslat? Alapvetõen azért, mert ha az emberi élet kioltása nemcsak bûn (peccatum), hanem bûncselekmény (crimen) is, akkor díj megfizetése ellenében sem hajtható végre. Bûnt akkor sem szabad megengedni, ha fizetnek érte. Analóg eset lenne, hogy a magasan kvalifikáltak számára kaució esetében engedjük meg az emberi életet kioltó párbajt? – Persze, volt olyan társadalom
a történelemben, amelyben tényleg így volt (bizonyos társadalmi szint felett volt valaki „párbajképes”). Mi lenne a keresztény ember feladata ezen a téren? Az evangéliumi szemlélet mindig abból indul ki, hogy a keresztény ember feladata a jóról való meggyõzés. A politikusnakis ez az elsõ dleges feladata. De a meggyõzéshez hozzátartozik, hogy olyan társadalmi- szociális helyzet alakuljon ki, hogy senki ne „kényszerüljön” az abortuszra. Nyilvánvaló, hogy abortuszra az „kényszerül”, aki felelõtlen nemi kapcsolatot alakított, nem törõdve a következményekkel. De feltétlenül kívánatos egy olyan szociális rendszer, amely a „nem kívánt terhességek” esetében az abortusszal ellentétes megoldásokat kíván. Már vannak ilyen intézmények, de szélesebb társadalmi összefogásra lenne szükség. Annyit még az ilyen kezdeményezésekrõl,
hogy ezek nagyrészt az Egyház által valósulnak meg, például a szociális kérdésben rengeteg ötletet megvalósító, és intézményt létrehozó Böjte Csaba ferences szerzetes jóvoltából. A rendszerváltás óta az Egyháznak nagyobb módja van arra, hogy hallassa a hangját. Így tehát jobban ki tud állni az erkölcsi
értékek mellett. Persze, ez sokaknak idegen: összetévesztik a vallásszabadságot az Egyház privilégiumával. Nyilván aki megszokta, hogy az Egyház legföljebb a „szószéken és a sekrestyében” hallatja a hangját, ott is öncenzúrázva, annak ez nem tetszik. Ez azonban nem kedvetleníthet el bennünket. A meggyõzésegyik terepe azonban a hitoktatás. Nem véletlen Egyházunk vezetõ emberének figyelmeztetése, hogy fontos a megújulás és az új formák keresése, de annyi mindenképpen szükséges, hogy az eddigi eredményeinket védjük meg.
Igen, legyen az újesztendõ egyik motívuma számunkra, hogy továbbra is védjük értékeinket, keressük az evangelizálás új lehetõségeit, és iparkodjunk azon, hogy legalább az eddig megszerzett lehetõségek ne vesszenek el!
Nemes György

Magyar Katonák dala

Gyóni Géza (1884–1917)

Lángoló vörösben
Lengyel hegyek orma.
Látlak-e még egyszer
Szülõfalum tornya?
Kinyílik-e még rám
Egy kis ablak szárnya?
Meglátom-e magam
Egy szelid szempárba?

Vigye a levelem
Bugó galamb szárnya,
Az én édesemnek
Szép Magyarországba.
Mondja el fenszóval:
Semmi bajom nincsen.
Mondja el halkabban:
Megszakad a szivem.

Mondja el fenszóval:
Erdei haraszton
Édes-csöndes álmát
Fegyverben virrasztom.
Mondja el halkabban:
Járok piros vérben;
Esti harangszókor
Imádkozzon értem.

Viszi már levelem
Búgó galamb szárnya
Hozza is a választ
Kilencednapjára:
Esti harangszókor
Talpig hófehérben
Gyönyörû virágszál
Imádkozik értem.

Járhatok már, pajtás,
Térdig piros vérben:
Az én édes párom
Imádkozik értem.
Vissza is imádkoz
Az ég meghallgatja:
Ha nem karácsonyra,
Virágvasárnapra.

Kodály Zoltán születésének 129. évfordulója és a Magyar Kórus Napja alkalmából

A kis Jézus aranyalma Boldogságos Szûz az anyja.
Két kezével ápolja, Lábaival ringatja.
(Népdal)
2011. december 17-én Ünnepi Hangversenyt tartottak a KÓTA rendezésében Budapesten a Párbeszédek Házában. Az ünnepi rendezvényre meghívást kapott a Váci Vox Humana Énekkar is, amely megtiszteltetést
jelentett a kórus számára. A Karácsonyt közvetlen megelõzõ adventi idõszak mindig jelentõs eseményt  hordoz a magyar kóruskultúra történetében.
A szombati hangversenyen is neves együttesek vettek részt. A Hunyadi János Általános Iskola Kiskórusa (Budapest) mûsorát Kodály Zoltán karácsonyi népdalcsokrából és az ünneprõl szóló dalaiból állította össze
Tóth Annamária. A csengõ gyermekhangok csodálatosan vezették be az ünnep mindig különleges hangulatát.
A mûsor következõ szereplõje a Budapesti Madách Imre Gimnázium Énekkara szintén a Karácsony hangulatát idézõ mûveket adott elõ Krasznai Gáspár tanár úr vezényletével. A Mûsorban orgonán közremûködött Embey Isztin Gabriella.
Harmadikként a Liszt Ferenc Zenei Egyetem népzenei tanszékének hallgatói különleges hangulatot varázsoltak „Mennyei király született” összeállításukkal, melyet Vakler Anna tanárnõ állított össze.
A hangversenyt a váci Vox Humana mûsor zárta be Sándor Bence vezényletével. Elõször a kiváló zeneszerzõ Orbán György az ünnepkörhöz illõ egyházi mûvei hangzottak el: In convertendo Domini; Ave Regina; Nunc Dimittis. 
Majd a Liszt Ferenc évforduló lezárásaként Kodály Zoltán : Liszt Ferenchez (Vörösmarty Mihály) c. monumentális hatású mûve hangzott el.
Az évfordulóhoz méltó ünnep zárásaként a szereplõ kórusok Kodály Zoltán: Adventi ének c. mûvét adták elõ Krasznai Gáspár vezényletével.
Jövel, jövel Emmánuel,
Csak téged áhít Izrael
És hozzád sóhajt untalan,
Mert Isten híján hontalan.
Meglásd, meglásd! Ó Izrael
hogy eljövend Emmánuel.
Pinke József

A váci Simon Antal Általános Iskola és Diákotthon 40 éves évfordulója

2011. december másodikán került sor az Intézet jubileumi ünnepségére. Megjelentek az egykori  munkatársak, régi tanulók. természetesen a jelenlegi kollégák is. – A tanulók kedves mûsort mutattak be. – A kollégák alapos felkészültségüket bizonyítva számoltak be munkájukról. A megemlékezés programját Csengeri Attila igazgató úr vezette. Felkérte az elõzõ idõszakok igazgatóit az új vezetõ, hogy az elmúlt idõszakban végzett tevékenységünkrõl beszéljenek. Elõször Dr. Kovács Bertalanné foglalta össze tevékenységét nagy átéléssel, valósághûen. Ismertette a korszak minden eseményét.
Angyal József igazgató úr szerepét hangsúlyozva, a korszak igényeit elemezve, a célokat hangsúlyozva. (Tehermentesítették a siketnéma intézeteket az országban, szelektálták az értelmi fogyatékos siket tanulókat az ép értelmûektõl. Vácra kerültek a kiválogatott gyerekek. Az 1971 – 72 tanév végére 87 tanuló érkezett
be, akik részére 10 osztály szervezõdött.) Késõbb a beiskolázási vizsgálatokat magunk végeztük. Marika értékelte a tantestület munkáját. Részletesen beszélt a gyerekekrõl, a német kapcsolatról. Valamennyien felidéztük gondolatban, korabeli élményeinket, a tantervírást, a sajátos kommunikációt, ujj-abc-t, a munkára
nevelés tárgyait, stb.; Én az igazgatóhelyettesi feladatkört kaptam, Debreczeni János kollégám elõször diákotthon vezetõ tanár, majd Õ is igazgatóhelyettes. Amíg tökéletes egyetértésben vezettük hárman az intézményt, ugyan sokat dolgoztunk, de élveztük a munkát és jó volt a kapcsolat a társintézményekkel. A nyolcvanas évek elejétõl elõször egy évig megbízott igazgató , majd a fõhatóságok felkérése alapján, 18 évig az intézet igazgatója lettem. 
– Már az elsõ felkéréskor alaposan át kellett gondolnom, hogy mi legyen az „Ars poetica” számomra? – Egyet biztosan tudtam: „Szeresd a gyereket, az embert!” (Bárczi)
Aztán: fontos a bizalom, a nyíltság, õszinteség.
– Végig azt reméltem, elõbb utóbb bejön! – Nem hosszú idõ múlva igaz lett. Sok fiatal édesanya dolgozott a házban. Sokszor voltak betegek a kicsik. Segítettünk nekik. – Õk is önzetlenül segítettek egymásnak, az intézetnek. A pozitív „munkahelyi légkör” ismert volt szakma szerte. – Pest megye gyógypedagógiai intézetivel kapcsolataink sikeresek voltak. Munkatársainkat, a portás kollégákat, karbantartókat, fûtõket, konyhai dolgozókat, a szó igazi értelmében, nevelõknek tekintettem. Meg is mondtam nekik. – Az intézmény életében szívesen vettek részt a gyerekek. (Takarítani segítettek a takarítóknak, szenet lapátolni a fûtõknek,
vigyáztak a bejáratra, hogy illetéktelenek ne jöjjenek be, a kisebbek ne szökjenek el.– Az ebédlõben rendet tartottak a konyhai munkatársakkal együtt. – A portás bácsi a társakkal sétálni nem tudó, mankókkal közlekedõ gyerkõcöt rendszeresen sétáltatta, stb.) – Tehát valóban büszkék lehettünk a hagyományosan
jó légkörre, az igazi gyógypedagógiai szemléletre. (Én is a munkámra, melyet a pályám végén sok állami kitüntetéssel ismertek el. – A legbüszkébb a sok szeretetre vagyok, amit a gyerektõl és a kollégáktól kaptam és mai napig kapok. A kettõs, illetve halmozottan sérült gyerekek nevelése, fejlesztése, tanítása, gyógypedagógiai módszerekkel történt, történhet. – Ugyanis az épek társadalmában integrálódni csak a gyógypedagógia segíthet szokások kialakításával, pl. az önkiszolgálás kialakításával, az alkalmazkodó készség fejlesztésével; stb. – Ezért szomorodtam el, amikor a liberális oktatáspolitika „divatba jött”, mindenáron a normál iskolába helyezés útján igyekeztek szétverni a gyógypedagógiai intézményrendszert.
Meg kell emlékeznünk a kiváló kezdeményezésrõl, a beszédjavító általános iskola befogadásáról, intézetünkben. Célja az volt , hogy egy elõkészítõ év és a négy alsó tagozati osztály után a normál iskolában tanulhassanak tovább a súlyos beszédhibás, diszleksziás, diszgráfiás, akalkuliás gyerekek. Az elsõ kibocsátó
évek tanulsága: hogy a két – két negyedik osztály, összesen kb. 20 kis tanulója közül 2-3 gyermek nem állta meg a helyét a normál iskolában. – Késõbb elkövették azt a hibát, hogy végig vitték 8 osztályig a beszédjavítót, elvéve a helyet az elõkészítõsöktõl. Akiknek sikerült ebben a tagozatban fejlõdni, valóban
integrálhatók lettek. A harmadik igazgató sorrendben Kovalinszki Pálné igazgatónõ volt. Õ elõször Rostetter Margit nevelõotthon vezetõ helyébe lépett. E munkakörben fõleg az állami gondozott gyermekek ellátásáért tett sokat. Késõbb, nyugdíjazásom után bízták meg az igazgatósággal, melyet 2011-ig látott el. Nehéz helyzetbe került. Neki kellett átvészelnie az utóbbi nehéz éveket, hónapokat, intézmény összevonásokat. Büszke munkásságára, az Õ idejében történt fejlesztésekre. Mikessy György igazgató úr újra a fõigazgatója
az intézménynek, mint 1971-ben Angyal József igazgató úr. Komoly lehetõségek elõtt áll az intézmény!
További sok szép sikert kívánok az intézménynek, valamennyi munkatárásnak és gyerekeknek!
Tumann Imre

Ezeréves történelmünk nehéz kérdései európai szemmel és magyar szívvel

Dr. Szakály Sándor
tanszékvezetõ tanár, Károli Gáspár Református Egyetem új- és jelenkori magyar történeti tanszék
Elhangzott 2011. november 27-én, a váci piarista diákszövetség szervezésében. Hangfelvételét leírta
Bánhidi László

Napoleon megkérdezte legtehetségesebb, egyben legravaszabb tanácsosát, Francois Talleyrand-t, hogy mit tegyen a magyarokkal. Talleyrand válasza: „Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!
A monarchia idején és korunkban is igyekeztek egyes vezetõink megvalósítani Talleyrand tanácsát. Az elõadásból és kísérõ képeibõl visszanyerhetünk valamennyit abból, amit elhallgattak elõlünk. Az elõadás címe nehéz feladat elé állított: Miként alakult Kárpátmedencei 1100 esztendõs létünk? El lehet ezt egy óra alatt mondani? Talán nem is az a lényeg, hogy melyik kort lehet elítélni vagy kiemelni, hanem, hogyan volt képes ez a nép túlélni évszázadok keservét és nehézségeit. Függetlenül attól hogy milyen elméletek keringenek a világban származásunkról, nyelvünkrõl, a 800-as évek végén ide érkezõ magyar közösség azt tapasztalta, hogy Európában egy más világ van, és ehhez valamilyen formában alkalmazkodni és igazodni kell. Géza fejedelem felismerte a helyzetet és fia, István király meg is valósította, létrehozták a magyar államot. Géza olyan uralkodó volt, aki méltán kaphatja meg az államférfi minõsítést. Politikus sok van, államférfi kevés, pedig fordítva kellene lenni. Kérdés, hogy 1000 éves kárpát-medencei történelmünkben hány államférfi kvalitással rendelkezõ személy emelhetõ ki a történelembõl. Mondhatjuk, hogy ez szimpátia kérdése is. Lehet egy hivõ református személy minden erdélyi fejedelmet, aki meggyõzõdéssel küzdött országáért és egyházáért, államférfinak minõsít. De Bocskay István szabadságharca nem volt inkább lázadás jellegû? Egyéni érdekbõl fakadó teljesítménye összevethetõ-e mondjuk Szent Istvánéval vagy IV. Béláéval?
Bocskay is, Bethlen Gábor is nagyon fontos dolgokat vittek végbe a magyar történelemben, de vannak olyan megítélési követelmények, amelyektõl nem lehet eltekinteni: IV. Béla is államalapító volt, hiszen egy tönkretett, kivéreztetett országból képes volt ismét felépíteni egy európai nagyhatalmat. Magyarország Európa közepén nem csak területileg volt nagy, hanem oda is figyeltek rá és nagyhatalomnak számított.
Nem teljesen igaz, hogy Nagy Lajos korában több tengerünk volt, de Nagy Lajos mégis meghatározó európai uralkodó volt, és ez így is maradt Mátyás király haláláig. Az Árpádház utáni magyar királyok is tudomásul vették az ország elvárásait, és azt az igényt, hogy meg kell tartani Európa élmezõnyében. Lehet vitázni azon, hogy melyik volt a 20.század legtragikusabb eseménye, szerintem a trianoni békediktátum, 1920. június 4-én. Igazat kell adnom névrokonomnak, Szakály Ferencnek, a kitûnõ középkor-szakértõnek, hogy a mi Trianonunk nem 1918-ban vagy 1890-ben kezdõdött, hanem valahol a 16-17. században. A 150 évnek tekintett török hódoltság korában jelentõsen csökkent a magyarság lélekszáma. Az oly sokszor kirekesztõnek mondott nemzet ekkor nemzetiségek százait, ezreit fogadta be, de már elõtte sem volt egységes nemzetiségû. Ide érkeztek honfoglaló eleink és számos népet találtak itt és különbözõ formában. Szlovák barátaink szerint akkor õk már egy kiépített birodalomban léteztek. Ezért nem sikerült õket teljesen beolvasztani az ide érkezõ magyaroknak. Ez nem biztosan így volt, de az igen, hogy ez a nemzet 1110 év alatt olyan közösséget alkotott, amelyet magyarnak lehet nevezni. Függetlenül attól, hogy ha megpróbálnánk családfánkat végig kutatni, nem sokan mondhatnánk, hogy Árpáddal érkeztek õsei, és Árpád vére csordogál bennük.
Nem is ez dönti el egy közösséghez tartozást. Ma divatos azt mondani, hogy kettõs vagy többes identitású
emberek élnek ebben országunkban. Egy kis magyarázat ehhez: 90 esztendeje lesz, hogy Sopron és környéke magyarjai és nem magyarjai a trianoni döntés ellenére is ehhez a közösséghez akartak tartozni. Mondták ezt azok a poncihterek, akik nyelvükben, kultúrájukban, nemzetiségükben egyértelmûen tartozhattak volna inkább Ausztriához. Lehet, hogy 1960-ban unokáik bánták is, hogy nagyapjuk rosszul szavazott, és most jobb lenne odaát lenni. Nagyapjuk azonban nem erre gondolt, hanem arra, hogy a számára fontosabb közösséghez kíván tartozni.
Illyés Gyula szerint az tartozik egy nemzeti közösséghez, aki oda tartozónak érzi magát és azzal a közösséggel képes együtt élni, gondolkodni és cselekedni. Tegyük hozzá, hogy együtt ítélik meg a múltat és jelent. Amikor arról beszélünk, hogy mit adott a magyarság Európának és mit adott Európa a magyarságnak, azt is számon kell tartanunk, hogy Magyarország védte, ahogyan tudta, Európát a keletrõl érkezõ veszedelmekkel szemben, de Európa nem mindig segítette ebben a küzdelemben. Szoktuk mondani, hogy milyen rossz volt a magyar királyságnak, amikor a Habsburg birodalom részét alkotta. Így illett tanítani és tanulni. Néha próbáljunk meg eltekinteni a belénk rögzített képtõl. Pálfy Géza barátom, ennek a kérdéskörnek kitûnõ ismerõje tudná felvázolni hogy a török hódoltság idején az un. királyi Magyarország hogyan volt képes fennmaradni, hogy a Habsburg birodalom más tartományai milyen hatalmas anyagi támogatást nyújtottak ennek az országrésznek. Pontosan kiszámítható, hogy e nélkül az akkori királyi Magyarország a végvárrendszer harmadát sem tudta volna fenntartani, nem lett volna, Kõszeg és Eger Ez a Magyarország nem keveset köszönhetett azoknak a Habsburgoknak, akiket el szoktunk ítélni és rendszeresen szembefordultunk velük. 
A magyar múlt az én felfogásom szerint csak egységesen kezelhetõ és mindegyik oldala hozzánk tartozik. Szép és kevésbé szép része egyaránt történelmünk része. A történetet az események írják, de hogy miként épül be tudatunkba, az már nem csak az események következménye, hanem mindazoké, akik résztvevõi, vagy akik a rendelkezésükre álló forrásokból megírják a történelmet. A magyar múlt fontos szereplõjének
tekintjük Rákóczi Ferencet, a Rákóczi-féle forradalmat és szabadságharcot, bár a forradalom kifejezést én másként szoktam használni. Ma is forradalomnak mondja a világsajtó az arab országokban fellángoló lázadásokat és puccsokat, lehetne ezt visszafogottabban kezelni. Én ugyanis nem látom, hogy a Közel-Keleten nagy forradalmi változás zajlott volna le azon kívül, hogy más kezébe került a hatalom, miközben a
helyzet csak rosszabb lett, mint addig volt. Ugyanez vonatkozik a demokrácia sajátos exportjára, amelyet az Egyesült Államok igyekszik biztosítani különbözõ, fejlõdõnek tekintett országokban, amelyek, érdekes módon, nem vevõk erre a demokráciára. A Rákóczi forradalomról és más hasonló eseményekrõl érdekes megközelítés olvasható Mód Aladár könyvében, a „400 év küzdelem a magyar szabadságért” címen, melyet
még szorgalmasan forgattuk 1946 után. Nem élvonalbeli megközelítése történelmünknek, de a Rákóczi szabadságharc 8-9 esztendeje érdekes beállításban jelenik meg. Megítélését kezdjük onnan, hogy mit hozott Magyarország számára ez a küzdelem. Úgy tanították, hogy a Rákóczi szabadságharc elbukott, és 1711-ben a kurucok a nagymajtényi síkon letették a fegyvert. Valóban leszúrták a zászlókat, de fegyverével mindenki haza ballaghatott. Olyan kompromisszum született, hogy mindazokat az eredményeket, amelyeket a Fejedelem, illetve az akkori országgyûlés az uralkodóval szemben gazdasági, politikai, jogi téren elért, azokat az uralkodó el is ismerte. Mindenki büntetlenül fejezte be a harcot. Érdekes, hogy a császári és a felkelõ hadseregek részérõl két magyar fõtiszt egyezett meg, Károlyi és Pálfy, akik mindketten magyarként látták a világot és Rákóczi felhatalmazásával és nem ellene indultak meg a tárgyalások.
Felmerül a kérdés, hogy egy forradalom élére került személy a leveretés után milyen utat választ. Felmerülhet
a párhuzam Rákóczi és Nagy Imre között. Nagy Imre nem összevethetõ Rákóczival, csak annyiban, hogy mindkét ember döntéshelyzetbe került. A Fejedelem is itthon maradhatott volna, és, mint az ország legnagyobb fölbirtokosa meghatározó politikai személyiség lehetett volna. ha lemond fejedelmi címérõl, de nem tette. Nagy Imrének is, 1958-ban, csak annyit kellett volna kijelenteni, hogy tudomásul veszi, hogy tévedett és a hatalom, amely õt követi, legális. Õ sem ezt az utat választotta. Az õ esetében elfogadom a mártír kifejezést. Mártír az, aki önként vállalja valamiért a halált. Ma mindenkit mártírnak mondanak, aki nem természetes halállal hal meg, pedig szerintem nem az. Nem tartom mártírnak sem a holokausztra elhurcoltakat, sem a Donnál elpusztultakat, ezek áldozatok vagy elesettek. Mártírnak tekintem viszont azt a polgármestert, aki önként ment a pusztulásba a város lakóival, vagy azt a katolikus papot, aki önként vállalta más helyett a halált.
Apor Vilmosnak sem volt kötelezõ megvédeni azokat a nõket, akikrõl mindenki tudta, hogy milyen sors vár rájuk, õ tehát mártír. A mártír életét is hajlandó feláldoznia számára fontos elvért, amikor választási lehetõsége van. Nagyon lényeges kérdés, hogy képesek vagyunk-e 1100 éves történelmünkben elvek mellett kiállni nehéz körülmények között is. Ha nem lettek volna ilyen elv-vallóink, mondhatjuk úgy is, hitvallóink, akkor nem biztos, hogy ma itt beszélgethetnénk. Minden nemzet történelmében voltak olyanok, akik képesek voltak tovább vinni és tovább adni olyan elveket, amelyek a nemzet fennmaradását szolgálták.
Mire volt szükség a török hódoltság megszûntéhez? A 17. század végén Európa már képes volt összefogni egy közös cél érdekében, az oszmán-török hódítóknak Magyarországból és Európából kiûzéséért. A budai várban ott áll Európa akkori legkiválóbb hadvezérének Savoyai Eugennek szobra, aki vezette a Bécset ostromló és Budát megszálló török hadak elleni nemzetközi hadjáratot. Az õ tisztelete is Európa integrált részének mutatja Magyarországot. Akkor valóban segített rajtunk Európa. 1945 után sok mindennel együtt megváltozott a múlt megítélése is. Fontos és lényeges részeket hagytak ki a történelmünkbõl, és bekerült sok minden, ami valóban hozzátartozik múltunkhoz, amit nem lehet kidobni, bár lehet másként kezelni. A nyolcvanas években megjelent egy, kétkötetes nagyon szép kiállítású munka „Magyarország hadtörténete” címmel. Korábbi megállapításai el is fogadhatók, mert azt még nem hatotta annyira át a politika. Ha azonban tárgyalási arányait nézzük, ami a fontosnak tekintett részekre utal, azt látjuk, hogy a mindössze 133 napig fennállott „dicsõséges tanácsköztársaság” nagyobb terjedelmet kapott, mint a középkori Magyarország egész története. Történelmünk egyharmada valóban csak annyit ér, mint 133 nap, 1919-ben? Lehet, hogy egyesek szerint igen, szerintem azonban nem. Másik kérdés, hogy ennek a 133 napnak milyen hatása lett 20. századi történelmünkre. Mert sok mindent nem lehet megérteni 20. századi történelmünkbõl ennek a 133 napnak, vagy 1920. június 4-ének ismerete nélkül. Mondok egy aktuális kérdést: manapság divatos a magyarság rasszizmusát és antiszemitizmust emlegetni. Ezekkel nem tudok azonosulni. Tudnunk kell, hogy nem mindenütt szeretnek bennünket. Persze, valakit nem szeretni még nem jelenti azt, hogy gyûlölöm. De vajon miért változott volna meg az a 19.századi Magyarország, amely 1849-ben társadalmi változásait tekintve Európában meghatározó szerepet játszott. Olyan polgári útra terelte az akkori Magyarországot, és olyan törvényeket fogadott el, amelyek példamutatóak lehettek. A közoktatásban, a vallás gyakorlásban és sok minden másban meghozott jogszabályok ismeretében, miért mondják 1919 után, hogy a magyar lakosság jelentõs része fenntartásokkal rendelkezikzsidó honfitársai iránt? Azzal szokták magyarázni, hogy 1919-ben a tanácsköztársaság vezetõinek döntõ többsége az izraelita felekezet tagjaként született, és oda tartozó is volt, tehát a rossz oldalra állt. Azt mondják, hogy az ilyen véleményektõl a politikának el kell határolódni és bocsánatot kell kérni. Úgy gondolom, hogy a múlt történéseiért a jelen generációnak nem lehet bocsánatot kérni, mert nem tudom hogy nagyapámat és dédnagyapámat mi vezérelte bármilyen kérdésben. Egy dolgot lehet tenni: tisztességesen, hitelesen bemutatni azt, hogy miért történt valami, és a mi megítélésünk szerint, ki hibázott. Ez nem csak 1919-re vonatkozik. Manapság divat azt mondani, hogy Trianon annak köszönhetõ, hogy Magyarország milyen gonosz nemzetiségi politikát folytatott. Ha megnézzük, hogy a kiegyezés után ez az állítólag nemzetiségi elnyomásra épülõ magyar királyság, milyen lehetõségeket biztosított Magyarország területén az oda befogadott nemzetiségek számára, én elégedett lennék azzal, ha a határon túl élõ magyarság legalább annyi joggal és lehetõséggel bírna, mint a dualizmus Magyarországán élõ románok, szlovákok és más nemzetiségek. Amint professzorom, Diószegi István mondta, „nagyon nagy tehertétel lehetett ott Túrócszentmártonban, hogy heti két órában magyart is kellett tanulni annak a szlovák gyereknek”. Ezt a terhet még a határon túlra került magyarság is elviselné, de nem egy esetben magyarul sem tanulhat, és ha magyarul tanul, akkor nem a magyar nemzet és Magyarország történelmét, földrajzát tanulja. Számára a szülõföld és a haza nem ugyanazt jelenti. Ez óriási tragédiája és traumája a magyarságnak. Nem régen jártam Kolozsvárott, egy a kitûnõ vívónõ, a világbajnok és olimpiai bajnok Szabó Olga tiszteletére összeállított emlékkönyv bemutatásán, amelyen részt vett Rejtõ Ildikó és Dömörki Lívia, két másik vívó világbajnok is. Sem a könyvben, sem a beszélgetésben nem lehetett megkerülni azt a problémát, hogy az akkori román nõi tõrválogatott tagjai többségükben magyarok voltak. Magyar szívvel nyertek egy idegen országnak. Bármennyire az egyetemes magyar nemzet tagjai, melegítõjükön a felírat: Romania. Tegyük még hozzá, hogy a fiatal szlovák állam miden olyan sportolót, aki a jelenlegi Szlovákia területén született, szlovák bajnoknak tekint. Van-e egy olyan kis nemzetnek, amilyen mi is vagyunk, érdekérvényesítõ képessége, amikor a nemzetközi olimpiai bizottság elõtt ilyen kérdéseken kell vitatkozni. Tudomásul vettük, hogy Szabó Olga, a magyar nemzet tagja, a román államnak szerzett dicsõséget. Majd õk eldöntik, hogy ehhez a nemzethez kívánnak-e tartozni.
Az elsõ világháború lezárásakor a gyõztes nemzetek részérõl Wilson, amerikai elnök fogalmazta meg híres elvét: „Majd a népek eldöntik, hogy mi történjék” … a népeket azonban nem kérdezték meg. Trianonban a magyar küldöttség tagjai kaptak néhány kérdést, amire írásban válaszolhattak, ezt pedig vagy figyelembe vették, vagy nem. Ezután mondta el a beszédét a magyar küldöttség vezetõje, Apponyi Albert, amire az olasz miniszterelnök azt mondta, hogy „annyira meghatottak Apponyi szavai, hogy majdnem kijöttek a könnyeim.” Ezzel mi nem sokra mentünk, mert azt persze nem tette hozzá, hogy azokat a területeket talán még sem kellene elvenni. A magyar békedelegáció szerint „tudomásul veszszük, hogy legyõztek bennünket, de igazságos békét kérünk.” Azok a területek alkossák Magyarországot, ahol színmagyar, vagy többségi magyar területek vannak. Nyilvánvaló volt, hogy nem lehet megtartani a szentistváni Magyarországot, más területekrõl pedig kérdezzük meg az embereket, a wilsoni elv szerint. Nem vagyok abban biztos, hogy a Beregszász környéki ruszin lakosság egy népszavazáson a majd létrejövõ csehszlovák államot választotta volna. Akkor még az sem volt egyértelmû, hogy a szlovákok a csehekhez akarnak-e csatlakozni. Volt ugyanis mindkét oldalon néhány olyan politikus, akik szerint talán jobb lenne a magyaroknak és a szlovákoknak élni közös államban. Én nem tapasztaltam, hogy történelmünkben valamikor jelentõs ellentét lett volna közöttünk az együtt élésben Egészen más megítélés alá esik a független Horvátország. Kálmán és Nagy Lajos óta, amióta a magyaroknak és a horvátoknak közös királyai voltak, Magyarország önálló közjogi egységként kezelte Horvátországot, amelyet csak a közös uralkodó köt hozzánk, de nem Magyarország része. Trianon után sem tekintettük a horvát területeket elcsatoltnak, hiszen az önálló és független Horvátország részei voltak. Nem biztos, hogy teljesen egyenrangú volt a két állam, de az jelent valamit, hogy a kiegyezést követõen a létrejött önálló magyar haderõben a horvát területekrõl kiegészített seregtestekben a vezénylet nyelve horvát volt. Miközben a magyar királyi honvédség tartotta fenn, a pécsi honvéd hadapródiskolában horvát tannyelvû osztály is volt. A horvátországi alakulatokhoz került magyar katonatiszteknek meg kellett tanulniuk horvátul. Ilyen volt például Gömbös Gyula késõbbi miniszterelnök, aki szintén egy vitatott személyisége történelmünknek.Megítélésében, mint oly sok máséban is, többnyire olyan politikusok döntöttek, akik a történelmi tényekben nem kellõen jártasak. Gömbös Gyula a két világháború közötti idõszak progresszív politikusa volt, aki, igyekezett sok mindenben megváltoztatni Magyarországot. Modernebb országot, ahogy szokták róla mondani: „fehér forradalmat” akart. Nem tartotta elég korszerûnek az akkori társadalmi viszonyokat. Természetesen komoly vitái voltak az akkori politikai vezetõkkel, Bethlen Istvánnal is, aki pedig akkor még a kormányzónál is meghatározóbb alakja volt a magyar közéletnek. Ezt a kort nyugodtan lehetne Horthy-Bethlen kornak nevezni. Õk ketten képesek voltak egy megcsonkított és kisemmizett országból húsz év alatt Európa középmezõnye fölé emelkedõ országot alkotni. Hasonlítsuk csak össze ezt a haladást a mögöttünk hagyott húsz évvel. Akkor, 1938-ban elértük az európai átlag 67%-át, ma pedig jó, ha 50%-hoz közelítünk, pedig 1990-ben nem sújtott le ránk újabb Trianon. Az 1920 utáni években nagy állami vagyongyarapodás következett be, a mi elmúlt húsz évünkben pedig csak fogyás volt. Ha az elmúlt 20 évünket elemezzük, meg kell állapítanunk, hogy az ország felelõs vezetõinek hozzáállása valóban a közjót szolgálta-e, vagy egyéni javakat, esetleg sajátjukat. Nagyon nehéz ezeket konkrét adatokkal alátámasztani. 1931-ben, az akkori világválság idején sem volt országunk könnyû helyzetben, de akkor a legmagasabb jövedelmek csökkentek legjobban. Ezt kellene most is megvizsgálni. Lehet hogy propaganda ízûek azok a kiadványok, amelyek más országok térképein mutatják be, hogy menyire csökkent volna területük olyan csonkítás után, amilyent nekünk kellett elviselnünk, de Trianon összekovácsolta a két világháború közti Magyarországot. Sok különbség mellett egyben a társadalom egysége volt a társadalmi tudat egyik jellemzõje, mégpedig a revízió igényében. Aki nem volt ennek politikai híve, annak semmiféle társadalmi támogatása nem volt. Talán még az illegális kommunisták sem voltak mind Trianon lelkes hívei. De 1938-ban az elsõ bécsi döntés elõtt épen a Peier Károly és Mónus Illés nevével jelzett magyar szociáldemokrata párt vezetõi utaztak Brüsszelbe, Londonba és Párizsba, hogy az ottani szociáldemokrata politikusokat, akik akkor kormányzati tényezõk voltak, meggyõzzék arról, hogy a trianoni békediktátum Magyarországnak elfogadhatatlan és felül kell vizsgálni. A magyar érdekekre próbálták ráirányítani a figyelmet.
Vajon most, a 21. század Magyarországán találnánk-e olyan ellenzéki politikai erõt, amelynek tagjai az ország érdekében, félre téve a belsõ politikai ellentéteket, igyekeznének meggyõzni azokat, akik nekünk nem jót akarnak, a magyar érdekrõl? Ez a közvélemény is belekényszerítette Magyarországot a második világháborúba való belépésre. Nem az volt az ország vágya, hogy fegyverrel próbáljon visszaszerezni területeteket, hanem békés úton, tárgyalással. Amikor német-olasz segítséggel a visszacsatolások megvalósulhattak, akkor az országban egységes volt a vélemény. Lehet, hogy Teleki Pál a második bécsi döntésrõl megfogalmazott magában olyan gondolatokat, hogy lemondását nem tartotta kizártnak. Miközben az ország örült Észak-Erdély és a keleti részek visszaszerzésének, Teleki úgy érezte, hogy a visszaszerzéssel Magyarország kényszerpályára került német-olasz elkötelezettsége miatt. Ennél még kényesebb volt a Délvidék visszatérte.
Vajon elfogadta volna a magyar közvélemény, ha Teleki Pál akkor azt mondja, hogy ez nekünk nem kell, mert szerzõdésünk van a jugoszláv állammal, tehát nem lehet igényünk erre a területre. Az a politikus, aki 1941-ben ezt mondta volna, azonnal politikai halott lett volna. Teleki Pál nem tudta összeegyeztetni elveit a tényekkel, ezért fizetett életével. A magyar társadalom pedig húsz éve készült az igazságtalanul elvett területek legalább részben visszaszerzésére.
Mindig az a kérdés, hogy a gyõztesek hajlandók-e a legyõzötteket, ha nem is partnerként, de nem megalázottként, és a jövõre tekintettel tisztességesebb megoldásokkal kezelni. A gyõztes lehet nagyvonalú, gyakorolhat gesztusokat, amelyek hosszú távon általában többet hoznak, mint amennyit akkor éppen veszítenek. 1945 után senki sem gyakorolt irányunkban ilyen gesztusokat. 1956-ban kaptunk ugyan vérplazmát, takarókat de igazi kiállás akkor sem történt mellettünk.
Mondták ugyan, hogy nem jó, hogy Európa közepén kommunizmus van, Bethlen István sem feltételezte 1944-ben, hogy a britek megengedik a kommunizmusnak belépését Európa közepébe, Gondolták, hogy ide jönnek az oroszok, de majd csak elmennek. Ez persze nem így mûködött, mert a Szovjetunió alapvetõ ideológiája nem az volt, hogy megállnak a Kárpátoknál, hanem csak a La Manche csatornánál, majd onnan is tovább kell menniük és terjeszteni az kommunizmus ideológiáját Nyugaton is. Ennek az eszmének Magyarországon is sokan lettek, ha nem is hívei, de kiszolgálói. Kérdés, hogy a kiszolgálók hajlandók-e most felülvizsgálni nézeteiket, tudomásul veszik-e, hogy lejárt, megunt és gyakorlatilag el nem fogadott eszméik esetében nincs politikai legitimációja az abból felnõtt erõnek.
De ez már túlmutat azokon a történelmi helyzeteken, amelyekkel én most, kissé kapkodva és évszázadokat átugorva, szerettem volna Önöknek áttekintést adni magyar történelmünkrõl.
Kérdés: Valóban a magyar tisztikar németbarátsága miatt léptünk be a második világháborúba?
Háborúba lépésünk ilyen indokolása 1945 után kitalált szöveg, Nemeskürti István is úgy vélte, hogy németbarát tábornokoknak tudható be. Õ nem csak a barátságra utalt, hanem a tábornokok német származására is. Tény, hogy a magyar katonai felsõ vezetésben számos olyan tábornok volt, aki neve után vélhetõen német eredetû. Van, aki nem változtatta meg nevét, de van, aki igen. Például, Szombathelyi Ferenc eredetileg Knaus volt, de nem számított a németbarátok közé. Vajon, az apai vagy az anyai ág az erõsebb? Jány Gusztáv apja Hausinger volt, anyja Jány. A kitûnõ magyarnak kikiáltott vitéz lófõ (és ezt nem véletlenül említem) Nagybaconi Nagy Vilmos, apja Nagy, anyja Herman néven ismert erdélyi szász. Vajon, a székely vagy a szász vér volt az erõsebb Vilmosban? Nem a nevek voltak a döntõek Magyarország hadba lépésével kapcsolatban. Az alaptétel az volt, hogy, ha Magyarország kimarad a szovjet elleni háborúból, akkor németek mellett harcoló román és szlovák állam lobbizhat a bécsi döntésekkel visszakapott területek újra megszerzéséért. És vajon milyen döntés születik a még román fennhatóság alatti Dél-Erdélyrõl, ha Németország lesz Európa meghatározó hatalma. Mindez nagyon jól hangzott az ötvenes években és nagyon nehéz lett volna az emberek fejébõl kiverni.
Ma sem világos a társadalom számára, hogy a társadalmi berendezkedés és a katonapolitikai irányzat nem ugyanaz. Nem az volt a döntõ, hogy melyik fõtiszt milyen származású, hanem az, hogy amikor 1939-ben megnézték a lengyel és a francia hadjárat eredményét, akkor csodálattal tekintetek erre a haderõre, amely a semmibõl épült fel. A többség igyekezett reálpolitikusként viselkedni és nem az motiválta õket, hogy szüleik vagy nagyszüleik milyen nemzetiségûek, vagy nevük mi volt.
Hogyan ítéljük meg Sztójay Döme társadalmi helyzetét, aki Versecen született, születési neve Dimitrije Stojakoviæ, és görög-keleti vallású volt? Nyilvánvalóan szerb származású volt, de nem hagyta el Magyarországot, külügyminiszterként is mûködött és 1946-ban háborús bûnösként végeztette ki a magyar népbíróság. Vagy: Pokorni Herman, aki Csehországban született ás nem is beszélt jól magyarul, volt a monarchia legjobb rejtjel szakértõje. Lehet egyeseknél motiváló a származás, de nem ez határozza meg, hogy melyik oldalt választja.1945 után olyan személyeknek nem firtatták származásár, akik átálltak a baloldalra. Variházi Oszkárt szokták emlegetni, a szovjet oldalra átállt budai önkéntes ezred parancsnokát,
aki vitéz Variházi, és született Braun volt. Ugyanígy Görgényi Dániel, vezérõrnagy, született Neugebohren néven, aki már 1943-ban, csapattestével együtt csatlakozott a szovjet hadsereghez.
A meghatározó tehát nem a név, hanem a közösséghez tartozás érzése.
Kérdés: Hogyan értékeljük Kornis Gyulát? Vele együtt az utóbbi 40-50 év alatt meghatározó jelentõségû történészek, tudósok kerültek ki a magyar közgondolkodásból, mert az oktatás így állította be. Hóman Bálintról, akinek halála miatt erõs váci vonatkozásai vannak, nem beszélnek, pedig egy nem régi felmérés szerint is napjainkig õ az egyik legidézettebb történész nem csak hazánkban, hanem külföldön is. Történetíró társát, Szekfû Gyulát még elviselte a közvélemény, hiszen moszkvai követünk is volt, és az öt, illetve hét kötetes Hóman-Szekfû féle magyar történet mégis ismert volt a történetkutatásban és oktatásban,
de ahogy Kornis Gyula és sokan mások mit tettek, arról kevesen tudtak. Például Orsós Ferenc nevét sem volt szabad Magyarországon említeni, pedig a patológia világhírû mûvelõje volt. 1945 után nevét sem lehetett
nálunk említeni, mondván, hogy a felsõházban õ is megszavazta a zsidótörvényeket és mert Katynyban rész  vett a kivégzett lengyel tisztek exhumálásában és azt merte állítani, hogy nem úgy történt, amint a szovjet szakértõk azt állították. Mindez csak úgy változhat meg, ha egy fiatalabb történész generáció hajlandó tudomásul venni az elfejtetteket és feltárja munkásságukat.

2012. február 27., hétfő

Hóman Bálint emléktáblájánál

A Váci Városvédõk és Városszépítõk Egyesületének 78. emléktáblája átadásán elhangzott megemlékezés 2011. december 7-én.

Ez évben harmadik alkalom, hogy Hóman Bálintra emlékezünk. Halálának 60-ik évfordulóján emléktáblát avattunk a börtön falán. Október 30-án Tasson emlékoszlopot avattunk a sírjánál. Ma pedig a  hagyományokhoz híven utcanév ismertetõ táblát avattunk névadójáról. Az utódpárt képviselõinek nem tetszik a számunkra kedves utcanév. Nekik azok a nevek tetszenének, melyeket éppen 21 évvel ezelõtt Vác Város Képviselõ – testülete eltörölt. Dr. Hóman Bálint a XX. század egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb történésze volt. 1885. december 29-én született Budapesten, mai szóval értelmiségi családból. Édesapja egyetemi tanár, édesanyja révén bekerült a történelmi Darányi családba. Ezért is helyezték
végsõ nyughelyéül a solti önkormányzat által helyi panteonnak minõsített Darányi sírkertbe. Budapesten szerzett történelemtanári diplomát, sõt már 23 évesen bölcsészdoktor lett. Történetíróként fõleg a  középkorral foglalkozott, de mint a magyar õstörténet kutatója – elõször a Habsburgok által elterjesztett finnugor elmélet híve, de hamar rájött, hogy ez a kitaláció a magyar múlt dicsõségének kisebbítését
szolgálja ezért a hun-magyar hagyomány alapján álló teória meggyõzõdés híve lett.Utolsó kéziratos munkája is a témakört taglalta, özvegy felesége 1985-ben Montreálban adta ki „Õsemberek – õsmagyarok” címmel.
A szellemi frissességnek örvendõ tudóstól a szadista börtönvezetés megtagadta, hogy ez irányú írását folytassa, pótolhatatlan veszteséget okozva a magyar történelemtudománynak. Konzervatív értékrendje, nemzeti elkötelezettsége és kiváló történészi felkészültsége révén szinte mindent elért, amit egy magyar történelembölcsész doktor elérhet. Volt az Országos Széchenyi Könyvtár igazgatója, majd a Magyar Nemzeti Múzeum fõigazgatója, vezetõségi tagja volt a Magyar Numizmatikai Társaságnak, a Magyar Néprajzi Társaságnak és a Magyar Történelmi Társaságnak. A Magyar Tudományos Akadémia tagjaként
megkapta a korszak legrangosabb mára hál Istennek újból életre hívott kulturális kitûntetését, a Corvin – koszorút, majd a Corvin – láncot. Élete folyamán több tucat jelentõs tudományos mûvet írt. Egyik fõmûve a Szekfû Gyulával közösen írt munkája a „Magyar Történet” 2008-ban Magyar Örökség Díjban részesült. Történelmi írásain kívül fõleg numizmatikával foglalkozó – ma is aktuális mûvei jelentõsek. Életében komoly fordulatot jelentett, hogy az elhunyt gróf Klebelsberg Kúnó utódjaként kinevezték vallás és közoktatásügyi miniszterré. Õ aki 1932-ig elsõsorban tudós és tanár volt, ettõl kezdve a kormány tagjaként politikusként
tevékenykedett. Elõdje oktatáspolitikáját folytatva megalapozta a világviszonylatban is kiemelkedõ oktatás-, nevelõ – és kultúrpolitikát, mely számtalan tudóst, feltalálót, mûvészt adott az országnak és a világnak.
Többek között Õ vezette be a ma is érvényes 8 osztályos ált. iskolát. A háború elvesztése után a szovjet hadsereg segítségével hatalomra került vörösök u.n. népbírósága az amerikai szövetségeseik által kiadott tudós minisztert életfogytiglani börtönre ítélte. Politikai utasításra halálra kellett volna ítélni, azonban a tárgyaláson valamennyi tanú, elsõsorban Kosáry Domonkos tudóstársa , és az általa megmentett zsidók mellette vallottak, ezért az ártatlan nagybeteg embert „csak” élete végéig zárták börtönbe. A Budapesti Gyûjtõfogságban még írhatott, de amikor 1950-ben a szadista börtönvezetõ, foglárok, börtönorvos által nevezetes váci börtönbe került, sorsa testi – lelki értelemben is megpecsételõdött. Fogkefével mosatták fel vele a folyosót, a börtönorvos így köszöntötte: „Na mi az Hóman, még nem döglöttünk meg?” 1951. június 2-án váltotta meg a halál e Szadista, Kommunista állatok markaitól. Tetemét a mára már közismert rabtemetõben ásták el. A 2000. évben kezdõdött ásatások során elõkerült teteme, melyet a külsõ jelek mellett a hazalátogatott fia általi összehasonlító DNS vizsgálat bizonyított. Még az év Szent István napján posztumusz díszpolgárra választotta a város Önkormányzata. Végleges temetése Tasson, a Darányi sírkertbe
helyezésével volt. A tudós társak nevében a MTA akkori elnöke Glatz Ferenc emlékezett. Többek között
kiemelte, hogy a tudós társadalom már rehabilitálta a szovjet megszállók árnyékában hozott "népbírósági ítélettel” sújtott Hóman Bálintot. Glatz Ferenc beszéde teljes terjedelmében a Váci Polgár decemberi számában olvasható. A börtön falánál elmondott avatóbeszédemet azzal az ígérettel fejeztem be, hogy a
Hóman Bálint út jelölésére utcanév ismertetõ emléktáblát fogunk állítani, Íme az új emléktábla!
Moys Csaba

2012. február 26., vasárnap

Üres pad

A Tisza parton,
fák közt a parkban,
ahol most angyal áll õrt a ködben,
talán látod még az üres padot
ott béke van…, meg álom a csendben.
Ott, ahol ültünk.
Ugye emlékszel…?
Most pár rõt levél vár ott karácsonyt,
s a szürke égbõl
narancsszín fények
hullajtják rájuk a hideg mákonyt.

Igen Komám! – Hát, eljöttem hozzád.
Ha elsiettél
is veled vagyok,
hogy a betlehemi éjszakában,
amint a csillag,
veled ragyogok

Valahol messze
a varjak szállnak,
rekedt károgásuk a mi zenénk,
majd az üres padon megpihennek…
Közelít ez a
kósza dal felénk.
Már nem repülnek
hessegetve sem,
szelídek lettek, mint az öregség,
didergõ fákon
várják a reggelt,
s szúvas ágakba kapaszkodnak még,

de Isten bölcs! – Jön mennybõl az angyal,
eljön a karácsony…, aranydió…
Megváltót küld! – ti bûnös pásztorok,
és így ölel át a Mindenható.
Lombja vesztett fák
a Tisza parton,
õrizzétek még
az üres padot,
ott egykor két barát ült…? Lányra várt…?
Mikor a harang szólt, imádkozott.
dr. sijó

A váci Téli Tárlat megnyitója

Szeretettel köszöntöm Vác város érdeklõdõ közönségét, közösségét, barátaimat, a mûvészet-kedvelõket.
Tán tudják, hogy hosszú évek óta igyekszem figyelemmel kísérni a város képzõmûvészeti, fotómûvészeti életét, s hogy örülök minden új fejleménynek, értéknek. Vác és környéke nehéz helyzetben van képzõmûvészeti szempontból, hiszen a Duna jobb és bal partján egyaránt olyan települések sorakoznak közvetlen közelségben, amelyek jeles mûhelyei a XX. századi mûvészetnek, de úgy látom, hogy Vácra jellemzõ egy állandó magas minõség, egy nem erõszakolt, nem mesterséges fejlõdés, hanem egy belsõ, szerves, önértékek alapján alakuló minõségteremtés. Nehéz persze ezt a minõséget közönség elé tárni, s ennek összefoglaló igényû vállalkozása az immár nagy hagyományú Téli Tárlat, amely ilyenkor, adventi idõben igyekszik számba venni a város képzõmûvészeti, fotómûvészeti értékeit. A Téli Tárlat, melyrõl pontosan nem is tudható, hogy hányadszor van megrendezve, most sajátos elv alapján szervezõdik. A kiállítás úgynevezett szabad beadásos, tehát a nyilvános felhívásra bárki beadhatja, beadhatta munkáját. Ez
egy támadható, s ugyanakkor egy védhetõrendezési elv. Támadható, mert talán nem emeli ki eléggé, hogy a mûvészet is egy szakma, amelynek gyakorlásához felsõszintû ismeretek szükségesek, s másként érték a hivatásos és a mûkedvelõ által létrehozott mû, ugyanakkor védhetõ, mert rejtezik benne valamiféle demokrácia, s megadja a lehetõséget az összevetésre, összehasonlításra. Ez utóbbi történik tehát, s a bírálat során zsûritársaimmal együtt csak megbizonyosodtam arról, amit hangsúlyozni kell: mûvész csak intenzív és elmélyült munka által válik valakibõl, a mûvészet gyakorlásához nem elég a szándék, az akarat, nem lehet kihagyni a festeni, rajzolni, mintázni tudást. Figurális rajzi alapok nélkül ma sem lehet valaki mûvésszé, még úgynevezett absztrakt mûvésszé sem. Higgyék el: az iskolázatlanság kitûnik, napfényre kerül, árulkodik, s megléte még az esetleges más eredményeket (amelyek lehetnek!) is gyengíti. Ennek megfelelõen a beadott kollekció is egyenetlen volt. A jó minõségû munkákat bent tartottuk, a gyengébbeket nem. S ha esetleg értetlenül állnak egy-egy általunk jónak tartott mû elõtt, akkor jusson eszükbe, hogy az ízlés, a személyes ízlés még nem a szakmai, mûvészi színvonal garanciája. Az ízlés egy fontos képesség, felkészültség, tulajdonság, amely alakítható, fejleszthetõ (szükség is van rá), de nem feltétlenül alkalmas szakmai színvonal bemérésére. A szûrés tehát mûvészi értékre figyelemmel történt meg, s így is igen jó érzés, hogy talán pontosan ötven alkotó állít ki, vagyis emelkedõben van a kiállítók száma, s ez által a pályázók száma is, vagyis: terjedõben a képzõmûvészeti alkotómunka iránti érdeklõdés. Nem mondanám, hogy ötven mûvész állít ki, mert ezért a rangért meg kell küzdeni még a kiállítók egy részének, de összességében izgalmas a kép. Természetesen (elnézést a kifejezésért) festõ túltengés van. Sokan festenek manapság országszerte is, ami önmagában nem baj, sõt hasznos a személyiség kibontásában, fejlesztésében, de sokszor nagyobb önkontrollra volna szükség. A festõknél gazdag szemléleti tágasságot érezni.. Sok felfogás változatos képe áll elõttünk. Az elvont, az expresszív, geometrikus, konstruktivisztikus törekvések épp úgy érzékelõdnek, mint a realista, hiperrealista törekvések. Ez jó! A mûvészetben vannak divatok, de az érték, az mindig független a divattól. S természetesen magas a fotográfiai színvonal. Kevés a grafika, ami nem jó jel, fõleg
abban a városban, ahol egy oly igényes grafikai mûhely mûködik, még ha ez független is a várostól. S viszonylag kevés a plasztika, de jó a színvonal.
Tehát:Vác is a festõk városa, illetve Vác és vidéke, kisrégiója a festõk régiója. Nehéz kiemelni akkor teljesítményeket, amikor az összes kiállítót nem lehet szóba hozni, de mégis indokolt a szemezgetés, a válogatás. Szép, lírai megvalósítású Jankovics János pasztellje, kitûnik Válint Ágnes erõteljessége, Bálint Zsombor kísérletezõ kedve, Hoffmann Tamás portré érzékenysége, Manajló András attraktivitása, Lelkes
A. Gergely szinte monokrómitásban is manifesztálódó expresszivitása, Debreczenyi Zsófia megújuló képessége (különös, hogy két ellentétes felfogású képének is helye van a kiállításon). Sajátos komplex értékeit mutatja fel ismét Magyar János egyrészt kitûnõ, igényes akvarelljével, másrészt szépen mintázott kútjával, amely – reméljük – elnyeri méltó helyét is az alkalmazás jegyében. Friss, eleven, érzékeny Nagy Boglárka két képe, feltûnõ Dóra Ádám új figurativitása, tiszteletreméltó Kuruczné, Pál Mária vállalkozó
kedve. Garay Nagy Norbert jó úton halad egy ma újra divatos felfogás értelmezésében, gyakorlásában,
munkája részletértékekben gazdag. Poétikus expresszivitásnak lehet nevezni Németh Árpád finom,
érzékeny kollázsait, melyek elindítják képzeteinket. Orvos András két képe a mûvész két törekvése mûhelymunkájába enged bepillantást. Tondó alakú, organikus, vörös kompozíciója a megújulni tudás képességét jelzi. Kitûnik Koltay- Dietrich Gábor két, elmélyülésrõl tanúskodó képe, amelyek mind szemléletük összetett puritanizmusával, másrészt megvalósításuk szépségével és eredetiségével (enkauisztika) vonzzák oda a nézõ szemét. Egy sajátos hiperrealista felfogásban jeles értékûek Bodor Zoltán munkái. Nagy kulturáltsággal egyesíti a kint és a bent, a múlt és a jelen dilemmáit, miközben karakteresen megfestett önarcképe tekint vissza ránk. Ha kevés is a grafika, amit látunk, abban sok a kiemelkedõ minõség. Öröm tapasztalni Bardócz Lajos rajzi mélységét, elevenségét, mindig lenyûgözi a szemlélõt Molnár László József kõnyomatos univerzuma, örömmel tapasztalni Borbély Ferenc Gusztáv szemléleti frissességét. Mindezt egészíti ki pl. Pálinkó István rajza. A szobrászati kollekció sem hatalmas, de igényes. Mindig jó újra látni
Domin Károly fafaragásait. Ezekben a plasztikákban most is kitûnik eredeti forma kultúrája. Minõségi munkák Bíró Ferenc érmei, Juhász András és Kollár László faragásai. Nagy vállalkozás Zubovits Gyõrkös Erzsébet görög mitológiai értelmezése. Posseidonja szuggesztív, anyag alkalmazása változatos. Mindenképpen kiemelkedik Ziman Lajos összefogottan faragott, ökonomikusan fegyelmezett márvány-feje.
Engedjék meg, hogy innen külön is köszöntsem Balázs Imrét, s kívánjak neki javulást. Az õ itteni jelenléte nagy értéke a városnak s bemutatott képe is összetett festészetének egy kitûnõ példája. S természetesen itt vannak a fotográfusok, nem is akárhogyan. A minõségileg is kitûnõ anyag, mennyiségileg is nagy jelenlétbõl is fakad. Az összesen majd félszáz kiállítóból több, mint a negyede (!) fotográfus, amelyre azt hiszem
sehol nem találnánk példát az országban. Ismert kitûnõségek, Lehotka László, Fekete István, Molnár
Ferenc, Cziráky Erika, Tumbász András mutatja be változatosabbnál változatosabb képeit a (viszonylag) újonnan jelentkezõkkel (Rózsahegyi Márk, Für Tibor, Sáray Tibor, Hutter László). Vállalkozó kedvével tûnik ki Cservenák Péter és Kádas Levente, felfedezés Kiss Dávid elmélyült kreativitása, jó érzékelni a Kanadából vácivá avanzsált Kralovánszky Balázs egészen egyedien magas színvonalát. S természetesen kiállít a doyen Kocsis Iván, akinek nemrég ugyanitt láthattuk életmû keresztmetszet kiállítását, ez évben betöltött 80. születésnapja alkalmából. A városban meghatározó szakmai, közéleti tevékenysége maradandó értékeket teremtett, miként szépemlékû Végvári professzorról évtizedekkel ezelõtt készített riport sorozata ma is friss és eleven dokumentációja egy nagy mûvészettörténész személyiségnek. A bírálat, a válogatás, a zsûrizés és a díjazás nem könnyû munkáját Zubovits Gyõrös Erzsébet szobrászmûvésszel, Németh Árpád festõmûvészszel és Orvos András festõmûvésszel együtt végeztem, s nyugodtan állíthatom: vita nem volt
köztünk, döntéseink egyetértésben születtek. S csak „halkan” jegyzem meg, hogy a késõbbi zsûrikben indokolt volna fotográfus részvétele is, a már említett jelentõs szakmai súly miatt. Kívánom, hogy a kiállítás adjon lehetõséget különbözõ szakmai és szakmaközi dialógusokra, melyek mindig nagyon fontosak egy élénk mûvészeti élet pezsgésében. A váci – azt hiszem joggal nevezem így – mûvészi panorámát tekintsék
meg érdeklõdéssel, melyet örömmel ajánlok figyelmükbe.
Feledy Balázs

Mikes

Lévay József (1825-1918), költõ, mûfordító,
akadémikus, Arany János barátja, korának elismert
mûvésze, akit az utókor elfeledett

Mikes
Egyedül hallgatom tenger mormolását,
Tenger habja felett futó szél zúgását-
Egyedül, egyedül
A bujdosók közül,
Nagy Törökországban!...
Hacsak itt nem lebeg sírjában nyugvó
Rákóczinak lelke, az eget csapkodó
Tenger haragjában!
Peregnek a fákról az õszi levelek,
Kit erre, kit arra kergetnek a szelek,
S más vidékre száll a
Csevegõ madárka
Nagy Törökországból...
Hát én merre menjek, hát én merre szálljak,
Melyik szögletébe a széles világnak,
Idegen hazámból?
Zágon felé mutat egy halovány csillag,
Hol a bércek fején hókorona csillog,
S a bércek aljában
Tavaszi pompában
Virágok feselnek...
Erdély felé mutat, hol minden virágon
Tarka pillangóként elsõ ifjúságom
Emléki röpkednek!
Ah, mért nem szállhatok hozzád szülõföldem,
Mikor minden bokrod régi ismerõsöm!
Mért vagy szolgaságban,
Gyászos rabigában,
Oly hosszú idõkig!!!
Ha feléd indulok, lelkem visszatartja
Az édes szabadság bûvös bájos karja,
Vissza mind a sírig!...
Itt eszem kenyerét a török császárnak,
Ablakomra titkos poroszlók nem járnak
Éjjeli sötétben
Hallgatni beszédem
Beárulás végett...
Magányos fa vagyok, melyre villám szakad,
Melyet vihar tördel, de legalább szabad
Levegõvel élhet!
Egyedül hallgatom tenger mormolását,
Tenger habja felett futó szél zúgását-
Egyedül, egyedül
A bujdosók közül,
Nagy Törökországban!...
Hacsak itt nem lebeg sírjában nyugvó
Rákóczinak lelke, az eget csapkodó
Tenger haragjában!

Huszárik Zoltán halálára

Csoóri Sándor
Huszárik Zoltán halálára

A nyírfák között
októbervégi esõ szomorkodik.
Valakivel titkos találkát beszélt meg itt a hegyen,
de az a valaki idejekorán eltávozott.
Azt mondják: vékony, szélcibálta férfi volt,
hóna alatt fekete mappa,
járt föl-alá türelmetlenül az aranyba mártott leveleken,
nézte a láthatárt elsötétítõ vadlibákat
s egyszerre csak megindult futva leleté,
mint aki az anyja gyászkendõjét látja
fölcsapódni az égre,
vagy az örök lósörényeket az örök vágóhíd felõl –
Ömlött utána a hegyrõl a rozsda,
operaházi vörheny, megvénült prófétavér,
s mappája lapjai szétszóródtak a bokros lejtõn
s a rajzokon nõk, nõk, egy szecessziós édenkert bentlakói,
combok és elernyedt kezek a délután lusta sugarában,
valami elkezdõdõ és végetnemérõ balsors vázlatai:
mintha virágcsokrokat sodorna
asztalunk felé az árvíz.
Talán egy ámokfutó, talán egy epilepsziás szépfiú,
talán egy Csontváry-árnyék lehetett az a menekülõ,
talán egy részeg égfaragó, rebesgették a mindenttudók.
Voltak, akik szívdobogva kutatták át érte
az irgalmas völgyet,
de az elmosódó lábnyomok fölött
márcsak a vörös berkenyeágak parázslottak.

A Juhász Gyula Általános Iskola

Nagy tisztelettel köszöntöm a Váci Polgár minden kedves olvasóját. Szívesen és örömmel vettem a felkérést, hogy röviden, ismertessem a tisztelt olvasókkal, az iskola életét döntõen meghatározó pedagógiai feladatokat, mindennapi tevékenységünket.

Kedves Olvasók! Engedjék meg, hogy rövid iskolatörténettel kezdjem ismertetõmet. Annál is inkább így gondolom, mert az idõsebbeket (elnézést, középkorúakat) ha megkérdezik hol végezték általános iskolai tanulmányaikat, akkor válaszuk: báthoris voltam. A fiatalabbak azt válaszolják juhászos. Nos, iskolánk neve nem csak Báthori és Juhász volt. A város és iskolatörténettel nem foglalkozók, vagy az 1945 elõtt valamelyik iskolaépületbe járókon kívül (a mai„A” és „B” épület) közül kevesen tudják, hogy az iskola telkén álló két különálló épület valamikor két különálló iskolaként mûködött, két igazgató irányításával.
Vác oktatása sok területen összekapcsolódott a római katolikus egyházzal, hiszen Vác püspöki székhely. Az iskola elõdjét (a mai „A” épületet) gróf Csáky Károly püspök javaslata alapján kezdték el megszervezni. Így épült meg 1932-ben a Báthori, a Görgey és Dr. Csányi László körút által határolt területen a váci Római Katolikus Polgári Fiú- iskola. A Görgey és a Flórián utca sarkán épült fel a Szent István Elemi Iskola (a mai „B” épület) 1938-ban. Az épület homlokzatán került elhelyezésre Szent István szobra. Mindkét épület
Boskó Géza Zoltán budapesti építészmérnök tervei alapján készült el. Az 1945-46-os tanévben a két épület közös igazgatás alá került, fiúiskolaként mûködött, Báthori utcai Általános Iskola néven. Az iskolánk ezt a nevet viselte 1983 októberéig, ez év október 21-én vette fel a Juhász Gyula nevet, a névadó ünnepségen került leleplezésre az iskola elõtt álló Juhász Gyula szobor, mely Blaskó János szobrászmûvész alkotása.
Nos, miért pont Juhász Gyula nevét vette fel az iskola? Az iskola névadójának több nevet is javasoltak, nagyrészt az akkori politikának megfelelõ neveket, olyanokat is akiknek semmi közük nem volt az oktatáshoz, irodalomhoz, Magyarország történelméhez. Az akkori igazgatónõ – akinek szegedi kötõdése
volt – úgy gondolta, hogy Juhász Gyula nevét a politika is el tudja fogadni, munkássága révén méltó lehet az iskola névadójának. Javaslatát felettesei elfogadták, így azóta iskolánk a neves költõ nevét viseli. Kézenfekvõ lett volna, Báthori Miklós püspökrõl elnevezni az iskolát, de abban a korban az nem volt lehetséges, hogy egy állami iskolát egy volt püspökrõl nevezzenek el. Iskolánk falán a Váci Városvédõk és Városszépítõk Egyesülete által elhelyezett emléktábla állít emléket Ecsédi Báthori Miklós váci püspöknek. Iskolánk falán még egy emléktábla van elhelyezve, mely az iskola volt festõmûvész tanárának Lipovniczky Lászlónak állít emléket, aki ebben az iskolában tanított. Nos ennyit az iskola történetérõl és külsõ megjelenésérõl. Ezek után szeretném bemutatni röviden az iskolában folyó nevelõ-oktató munkát, az iskola pedagógusainak és tanulóinak egy – egy tanévben végzett sokrétû tevékenységét. A váci iskolák a Mi újság? rovat keretein mutatkoznak be a Váci Polgárban. Hogy nálunk mi újság van? Röviden fogalmazhatnék úgyis, hogy készülünk a karácsonyra. Ezeket a gondolatokat az advent idõszakában, a karácsonyi várakozás és készülõdés idõszakában jegyzem. Most hétvégén – december 9-én – tartottuk meg iskolai kulturális bemutatónkat a Sulipódiumot, a Madách Imre Mûvelõdési Központ színháztermében. Ennek a rendezvényünknek több mint 25 éves hagyománya van. Teltházas rendezvények, minden szerénytelenség nélkül elmondhatom, hogy ezek a bemutatkozások nagy sikert aratnak a nézõk és a hallgatóság körében.
Közben elkezdtük a készülõdést a karácsonyi ünnepségekre. Iskolánkban hagyomány, hogy karácsony közeledtével tanulóink mûsorokkal, betlehemi játékokkal kedveskednek szüleiknek és egymásnak. Több osztály osztálykeretben ünnepel. Ezen kívül a téli szünet elõtti utolsó tanítási napon külön az alsó tagozatos, külön a felsõ tagozatos tanulók mûsort adnak a tornateremben iskolatársaiknak, melynek végén jelképes
ajándékként 2 szem szaloncukrot adok át gyerekenként az osztályok képviselõinek. Idén készülnek tanulóink a városi betlehemi bemutatóra is, melyet a Mûvelõdési és Oktatási Bizottság hirdetett meg. Ezek után szeretném bemutatni az iskola tanulói részére szervezett tanulmányi – sport és szabadidõs programokat is. A váci Juhász Gyula Általános Iskola tantestülete fõ feladatának tekinti, hogy felkészítse diákjainkat a továbbtanulásra, megalapozza tanulóink erkölcsi ismereteit, viselkedéskultúráját, kiemelt figyelmet fordítson a hazafias nevelésre. Az iskolánkba beíratott elsõ osztályos gyermekek a szótagoló módszerrel tanulnak  meg olvasni és írni. Az idegen nyelveket (angolt vagy németet) elsõ osztálytól kezdik el tanulni a gyerekek.
4. évfolyamtól kezdve nívócsoportos formában, 5. osztálytól kezdve a legjobbak emelt szinten, heti 5 órában tanulják az idegen nyelveket, plusz még délutáni szakköri foglalkozás keretében is. A matematikát 4. évfolyamtól szintén nívócsoportos formában tanulják a gyermekek. A technikát és az informatikát közös blokkban tanítjuk, így a tanulók könnyebben elsajátíthatják az interneten való tájékozódást. Az iskolai könyvtár jól ellátott, szívesen használják tanulóink. Tanulóink részt vesznek az iskolák és más intézmények által meghirdetett városi- megyei- és országos versenyeken is, ahol megfelelõ, – olykor elõkelõ – helyezéseket érnek el. Angol, történelem, földrajz, biológia, természetismereti, informatika, matematika, diákolimpiai versenyeken, országos szinten is elõkelõ helyezéseket értek el a versenyzõ tanulók. Az alsó tagozatos tanulók részére szervezett Benedek Elek mesemondó versenynek több évtizedes hagyománya van iskolánkban.
A többi városi iskolához hasonlóan mi is megrendezzük iskolanapi ünnepségünket, mely iskolánk névadójához és Lipovniczky László emlékéhez köthető. Iskolánk és a zeneiskola közel van egymáshoz, talán ennek is köszönhetõ, hogy sok-sok tanulónk a zeneiskola növendéke is. Iskolánkban eléggé mostohák a feltételek a sportolásra. Egy kisméretû tornatermünk van, tornaszobánk nincs, ezáltal az alsó tagozatos tanulók nagyon ritkán jutnak be a tornaterembe. Szerencsére közel van az uszoda, a különbözõ sporttelepek. Így tanulóink sokat járnak úszni, sok tanulónk van, aki versenyszerûen úszik, kajakozik, vagy evez. Kapcsolatunk nagyon jó a város kulturális intézményeivel, így a mûvelõdési házzal, a könyvtárral, a múzeummal, az értéktárral, a többi oktatási intézménnyel, a sportegyesületekkel.
Mint említettem, kiemelt figyelmet fordítunk a hazafias nevelésre. Ezért tartunk iskolai ünnepélyeket nemzeti ünnepeink alkalmából. Így október 6-án, október 23-án, március 15-én a Petõfi-háznál, a Nemzeti Összetartozás Napján. Az iskolai ünnepélyeken kívül más szabadidõs rendezvényeket, így Mikulás ünnepséget, farsangi bálokat, anyák napi köszöntõket. Az iskolai DÖK szervezésében tanévenként papírhulladékot gyûjtenek tanulóink, melyet a felsõ tagozatos tanulók számára rendezett Suli-bulival (iskolai discó) zárunk. Fontosnak tartjuk a különbözõ iskolán kívüli kulturális rendezvényeken való részvételt is.
Tanulóink számtalan esetben vesznek részt színház- és mozilátogatáson, zenei rendezvényeken.
Tanévzáró ünnepélyünkön kerül átadásra a kiváló teljesítményt elérõ negyedik évfolyamos tanulók részére a Kiváló Kisdiák, a nyolcadik évfolyamosok részére pedig a ballagási ünnepségen a Kiváló Diák kitüntetés.
A néphagyományok ápolására is gondot fordítunk. Az utóbbi években a Tragor Ignác múzeummal együttmûködve szüreti, Mártonnapi, Luca-napi, télbúcsúztató rendezvényeket szerveztünk. Évente 4 alakalommal jelentetjük meg iskolai újságunkat a Csudajót. A rendszerváltozás idõszakában testvériskolai
kapcsolatot alakítottunk ki az ausztriai Schärding város iskolájával, majd a kilencvenes évek közepén a hollandiai Wierden városának Immanuel Iskolájával. Az iskolát segíti a Gyermekeinkért Alapítvány, melynek szülõi támogatásból, valamint a támogatók személyi jövedelemadójának 1%-ból van bevétele.A szülõi házzal jó a kapcsolatunk. A szülõk jól együttmûködnek az osztályfõnökökkel is. Kézmûves foglalkozásokat tartanak, tantermeket díszítenek, kerítést festenek. Ezt a jó kapcsolatot nagyon fontosnak tartom, hiszen
közös a célunk és a feladatunk. Tetteinket a gyermekek érdekében végzett tevékenység kell, hogy vezérelje. Ezáltal továbbra is jól mûködtethetjük gyermekközpontú iskolánkat.
Kocsi Károly 
igazgató

2012. február 25., szombat

Váci Polgár évzáró

 







2011. december 9-én megrendezésre került a Váci Polgár évzáró, karácsonyi rendezvénye, a piarista gimnázium ebédlőjében . Kedves kis műsorral fogadta a szerkesztőség a meghívottakat. A találkozás célja az  éves értékelés volt, valamint egy olvasói, baráti beszélgetés, ahol sok értékes hozzászólás hangzott el a lap életének fejlődése érdekében.
Ezúttal is köszönjük a megjelenését, minden kedves érdeklődőnek!

A Magyar Örökség Díj díjazottjai

SCHULEK ÁGOSTON ÉS EDITH NEMZETSZOLGÁLATA
Laudátor: Koltay Gábor filmrendezõ

CSÓKOS VARGA GYÖRGYI képzõmûvész és az általa létrehozott ETYEKI MÛHELY
ALKOTÓ- ÉS KUTATÓ MUNKÁJA
Laudátor: Dr. Deme Tamás tanár, egyetemi docens, mûvelõdéskutató

A MAGYAR KATONAI TÉRKÉPÉSZET
TÖRTÉNELMI JELENTÕSÉGÛ TELJESÍTMÉNYE
Laudátor: Dr. Klinghammer István térképész, egyetemi tanár, az MTA r. tagja

A PÁPAI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM TÖBB ÉVSZÁZADOS HIT ÉS
NEMZETMEGTARTÓ TANÍTÓI, NEVELÕI SZOLGÁLATA
Laudátor: Dr. Bogárdi Szabó István a Dunamelléki Egyházkerület püspöke

RÁTAI DÁNIEL feltaláló világhírû találmánya, a LEONAR3DO
Laudátor: Dr. Pakucs János, a Magyar Innovációs Szövetség alapító elnöke

SZÍJÁRTÓ ISTVÁN és az általa szervezett BALATON AKADÉMIA TÁJ ÉS
MAGYARSÁGKUTATÓ KÖZPONT
Laudátor: Bakos István tanár, mûvelõdéskutató

MIKULÁS FERENC és az általa vezetett KECSKEMÉTI RAJZFILMSTÚDIÓ
Laudátor: Dr. Keserû Katalin mûvészettörténész, egyetemi tanár

Povedál

Régebben, ha egy gyerek a kelleténél többet beszélt, így szóltak rá a felnõttek: Ne povedálj már annyit! Megkapta ezt a kioktatást a felnõtt is, ha túl bõ lére eresztette mondanivalóját. Sokáig nem tudtam, hogy milyen összefüggés van beszéd és a povedál szó között. Jó másfél évtizeddel ezelõtt azonban, amikor részt vettem azon a kiránduláson, amelyet a Váci Szlovák Kisebbségi Önkormányzat szervezett a szlovákiai Dubnicába (magyar nevén Vágtölgyes, illetve Máriatölgyes), egy egészen más beszédhelyzetben találkoztam a szóval. Szlovák vendéglátóink ugyanis, akik rendkívül szívélyesek voltak, elvittek bennünket a vasárnapi szentmisére is. Csoportunkban jó néhányan voltak – többek között én is –, akik legfeljebb néhány szót ismertek a szlovák nyelvbõl. Végighallgattuk ugyan a szentmisét, ám a szövegbõl semmit sem értettünk. Az Evangélium felolvasásakor azonban megütötte a fülem a következõ szókapcsolat: Je iš povedal. A szöveg további része elkerülte a figyelmem, de mindjárt eszembe jutott a II.Vatikáni zsinat elõtt a latin nyelvû mise mondata :  „In illo tempore dixit Jesus discipulis suis”, amelyet magyarul így fordítottak: „Az idõbenmondá Jézus az õ tanítványainak…” povedat' megmond, elmond' jelentésû ige. A magyar povedál, tehát szlovák jövevényszó.
Az Etimológiai szótár a szóban forgó igének így adja meg a jelentését: '(idegen nyelven) gyorsan beszél' Eredetérõl pedig a következõt olvassuk: „Szlovák jövevényszó, amely horvát-szerb és szlovén közvetítéssel
is nyelvünkbe került.” Megtudjuk azt is ebbõl a szótárból, hogy „Szavunk az eredeti 'idegen nyelven beszél' jelentésébõl alakult ki a másodlagos 'fecseg, gyorsan beszél' jelentés”. Ebbõl a fõnévbõl alakultak a povedál, povedol, povellál, povesztyál szóalakok. Ezek a különbségek a különbözõ nyelvjárási területre utalnak. A szóvégi -l természetesen a magyarban nem a múlt idõ jele, hanem a folyamatos történésû ige képzõje.  Úgy véltem tehát, hogy a povedál szó a szlovák köznyelvben is él, méghozzá a'beszél, mond' jelentésben. Feltételezésemet igazolta a Szlovák-magyar szótárban szereplõ povedál tehát szlovák jövevényszó.povedal tehát múlt idejû igealak, amelyre az – l idõjel.
Az Új magyar tájszótárban a poveda fõnévnek három jelentését találjuk meg. Az elsõ: 'haszontalan, üres beszéd, fecsegés', a második: 'száj, míg a harmadik – gúnyos stílusminõsítéssel – 'sokat beszélõ ember'. Mint érdekességet jegyzem meg, hogy a povesztyál alakban talán az orosz 'elbeszélés' jelentésû szóval való hasonlóságra is gondolhatunk. A szlovákban ugyanis az elbeszélés szót a vyrozprávane, illetve porozprávanie jelöli.
Nyelvünkben tehát a povedál jelentésváltozáson ment keresztül. Ilyen jelentésváltozás a nyelv történetében gyakori jelenség, Szemléletes példája ennek Vörösmarty Mihály Liszt Ferenchez címû költeményébõl a „Hírhedett zenésze a világnak címû sorban a hírhedett (tulajdonképpen hírhedt) szó, amelynek a 19. században híres, hírneves volt a jelentéstartalma. Ma a hírhedt szót a 'rossz hírû' jelentésben használjuk. Más nyelvekben is elõfordul, hogy az átadó nyelv semleges jelentésû szava az átvevõ nyelvben negatív jelentést kap. Az Etimológiai szótár pédául a povedál igéhez hasonló jelenséget mutat be a francia parler 'beszél' szóval kapcsolatban. Ez a németben parlieren 'cseveg, gyorsan és élénken beszél' jelentésben használatos.
A Magyar értelmezõ kéziszótár a povedál ige jelentését így fejti ki: „Sokat beszél, badarságokat fecseg” és a bizalmas, illetve a gúnyos stílus szavának minõsíti. Ebbõl következik, hogy használata csak bizonyos beszédhelyzetben ajánlatos.                                                    
 Dóra Zoltán

2012. február 23., csütörtök

vers - Aprószentek

Aprószentek
Nem szerették: sírt a gyermek,
az emberség jégbe dermedt.
Jégbe dermedt; jégbe fagyott,
kedvességet sosem kapott.
Halálhörgés ült a tájra:
elbujdostak éjszakára.
Üres bölcsõ, üres asztal;
új remény jön új tavasszal.
Heródesek, zsoldos hadak,
marcangoló fenevadak;
Abortuszra termett népek,
üzennek a hamvas égnek.
Kinek sírja kinek gyásza;
kinek fájó jajgatása;
Kinek csengõ, kinek fáklya,
menedéke; mennyországja.
Bakos Pál

Beszélgetés Dr. Beer MIklós megyéspüspök úrral

„Permanentes In Fide”, azaz „Rendületlenül a hitben”
Esztergomban szentelték pappá, még a nehéz évek idején,1966. június 19-én. Teológiai tanulmányait a budapesti Központi Szemináriumban folytatta, majd a Hittudományi Akadémián avatták a teológia doktorává. Lelkipásztorként Kőbányán, Szobon, Márianosztrán is szolgált, ezt követően 21 éven át  Pilismaróton volt plébános.Közben teológiai tanárként az Esztergomi Hittudományi Főiskolán tanított. 1988 és 1997 között a dömösi plébánia vezetését is ellátta. 1997-ben Esztergom-Belvárosban lett plébános. Két év múlva rektorként átvette a szeminárium vezetését. 2000. április 8-án az Esztergom-budapesti Főegyházmegye segédpüspöke lett, majd 2003 májusában a pápa kinevezte a Váci Egyházmegye
püspökévé. Vác városa és az egyházmegye nagy örömmel fogadta az új püspököt. Ma már tapasztalatból
tudjuk, hogy Dr. Beer Miklós püspök úr derűsen, szelíden és emberien vezeti a rá bízott egyházmegyét.
Tisztelt Püspök Úr, az Önnel készült interjúk és írások szerint göröngyös, változatos és tanúságos úton vezetette a Jó Isten a váci feladatig. Mit õriz az emlékeiben az 50-es, 60-as, 70-es évek Magyarországáról?
Meggyõzõdésem, hogy az ember életkorának megfelelõképpen reagál a környezetére, az õt körülvevõ világra. Mivel egészen „lentrõl kezdtem” az életemet – és itt gondolok arra, hogy a háború után árván,  otthontalanul, szabolcsi kitelepítésben, hihetetlen szegény körülmények között eszmélõdtem – nekem minden élmény csoda volt, gazdagodás, felemelkedés. Ebben látom az Úristen gondoskodó szeretetét, hogy nem voltam elkényeztetve anyagilag, de éppen így tudtam mindig megelégedetten élni minden körülmények között. A falusi környezet után a váci középiskolás évekrõl is csak szép emlékeket õrzök. Csak késõbb eszméltem rá az elnyomatás ördögi mesterkedéseire. Miközben az egyházellenes politikai légkör ártó hatását szenvedtük, mégis fiatalon, lelkesen tettük a dolgunkat. Tanultunk, sportoltunk és közben érlelõdött bennem az Úristentõl való elhivatottság tudata. A hatvanas évekbõl a vatikáni zsinat a legmeghatározóbb élményem, a papszentelésemmel, az elsõ szolgálati helyeimen: Pesten, majd újra itt, a Duna-kanyarban. Visszatekintve, rácsodálkozom és hittel vallom, hogy az Úristen irányította a történelmünket, s benne egyéni életutamat. Miben látja a hitéleti különbséget, az akkori és a mostani nehézségeket összehasonlítva?
Sokszor felteszem a kérdést, hogy nehezebb volt-e akkor keresztényként élni, mint most? A válasz elõtt megfogalmazok magamnak egy másik kérdést is: hitelesebb volt-e a vallásos életünk akkor, mint manapság? A két kérdés azért kapcsolódik össze, mert nem az számít, hogy milyenek a körülmények, hanem az, hogy a hitben odaadtuk- e az életünket az Istennek. A jelenlegi egyházi életünket sajnos a kényelmesség, a megszokás, az elvárások bénítják. Nyilván nem kívánjuk vissza a diktatúrát, de jó lenne, ha ebben a kíméletlen fogyasztói, globalizált környezetben függetlenebbek lennénk a pénzvilágtól és Lélekben megtért keresztények lennénk. Összefoglalva: akkor világosabb volt, hogy ki van ellenünk, most sokkal alattomosabb az önzés sátáni ereje. A magyar történelem 1989-et a változás évének tartja, de sokan  csalódottakká váltak a közélet területén, a politika irányába. Napjainkban a letargia, az elkeseredés kezd eluralkodni az embereken. 
Ön hogyan értékeli az eltelt 20 évet?
A legnagyobb fájdalmam, hogy az elmúlt 20 évet elvesztegettük. Érthetetlen, hogy ennyire aludtunk. Adventben hangsúlya van az ÉBREDÉS fogalmának. Jézus egyértelmû felhívása, hogy ébredjünk fel. Keressük a magyarázatot, az okokat. Talán az 1989. év készületlenül ért bennünket. Elõbb nem akartuk elhinni, hogy valóban elmentek, utána pedig azt gondoltuk, hogy most már nincs is semmi dolgunk. Önös érdekbõl, a pillanatnyi könnyebb életért eladtuk a hazánkat. Mint a négerek annakidején a hódítóknak az
üveg-gyöngyökért. Sajnos egyházaink is aludtak és nem emelték fel a szavukat. A mostani közhangulat:
letargia, depresszió, elégedetlenség a legrosszabb reakció a gazdasági válságra. Karácsonyt várva, az adventi gyertyák fénye jelképezze a reményt, amit Isten megad azoknak, akik kérik tõle. Ezért imádkozom.
Ön szerint, ebben a kritikus helyzetben, mi a feladata az egyháznak, ezen belül is a katolikus egyháznak? És mit vár tõlünk, hitüket gyakorló, átlagemberektõl?
Tavaly Karácsonykor a görögországi ortodox püspökök felhívást tettek népükhöz, amelyben az önként vállalt áldozatot, az aszkézist kérték népüktõl. Azóta beigazolódott, hogy jól látták a helyzetet. Az adósság-csapdából csak az önként vállalt lemondás a kiút. Három éve fogalmaztam meg a püspöki  felhívásomat: „Karolj fel egy családot!” Köszönet mindazoknak, akik ezt meghallgatták, és azóta is önként segítenek. Látjuk a kormányunk erõfeszítéseit, egyenlõtlen küzdelmét a bank-világgal. Ebben a szörnyû  államadósságszorításban vergõdünk. Ébredjünk már fel végre! Mindnyájunknak részt kell venni az ország talpra állításában. Olyan nincs, hogy nem csökkennek a nyugdíjak, fizetések és az államadósság is csökken!
Könyörögve kérek mindenhol, mindenkit, hogy aki megteheti, mûvelje meg a kertjét, tartson állatot, vásároljon ismerõs gazdától. Nincs más munkahely, mint a föld. Isten megáldja a munkánkat, ha újra megtanulunk önmagunkról gondoskodva dolgozni. Szerényebben élni, megelégedni a legszükségesebb dolgokkal. Hálát adni az egészségünkért, a családunkért és másokon jézusi lélekkel segíteni. 
Számomra nagyon fontos erkölcsi kérdés a „kiállás”, az általános és konkrét „hitvallás”, az „elvhûség”. Mit gondol Ön ezekrõl a fogalmakról, elavulhatnak vagy örökéletûek?
Valóban újra felértékelõdnek ezek a fogalmak. Amikor naponta korrupt ügyletekrõl, hamisságról, csalásokról hallunk, felértékelõdik az „elvhûség”, az igazságért való „kiállás” fogalma. Keresztényként, Isten elõtti felelõsséggel példát kell adni arra, hogy ma is lehet becsületesen élni. Ehhez hit kell, belsõ lelki erõ,  bátorság. Katolikus egyházunk egy évvel ezelõtt hirdette meg a „családok évét”. Büszkék vagyunk azokra a kis- és nagycsaládokra, ahol ma is szeretetben és megelégedettségben tudnak élni. A Bibliából sokszor idézem Péter apostol levelébõl: „éljetek szép életet ... hogy lássák jótetteiteket … és magasztalják miattatok az Istent.” /1.Pét.2.12/

Azt tapasztalom a környezetemben, hogy nagy az igény a valahová tartozás, a közösségben megélt biztonság iránt. Gondolok a családi, a baráti, a munkahelyi, vagy akár a keresztényi közösségekre és ezek színtereire. Sajnos a templomok, a közösségi házak, de ma már az otthonok fenntartása is veszélyben forog. 
Öntõl is bíztatást várnak az emberek. Püspökatya mit üzen a Váci Polgár olvasóinak 2012 év elején?
Szükségünk van egymásra. Jézus Krisztusban Isten megajándékozott minket jelenvaló szeretetével. Sorsközösséget vállalt velünk. Példát adott nekünk: ahogy õ szeretett minket, nekünk is úgy kell szeretnünk egymást. Közösséget, szolidaritást vállalni a nehéz helyzetben levõkkel, ez a krisztusi karácsonyi üzenet  lényege. Hiszem, hogy Isten ad hitet, erõt, bátorságot, hogy õt követve hiteles keresztényként lehessünk jelen a mai társadalomban és reményt, vigasztalást, békét és örömet sugározzunk környezetünkre. Így  kívánok áldott ünnepet, a reménységben való újjászületést minden kedves olvasónak!
Köszönöm a Váci Polgár olvasóinak nevében a reményt adó gondolatokat, és egyben gratulálok
az olvasók és a magam nevében is az idei évben elnyert Pro Urbe díjhoz!
A Váci Szalon háziasszonya
Ványi Lászlóné volt

El Camino


Simon Brigitta és Bidnay Csaba vetített képes elõadása A Magyar Piarista Diákszövetség
Váci Tagozatának rendezésében, 2011. október 30-án.
Simon Brigitta beszámolójának rövidített, szerkesztett változata
A Camino története Szent Jakab alakjához kötõdik, aki Keresztelõ Szent János, majd Jézus tanítványa volt. Hispániába ment téríteni, majd visszatérve hazájába, Heródes Kr.u. 42-ben lefejeztette. Tanítványai testét Hispániába vitték, ahol a kikötésnél banditák támadtak rájuk. Az egyik tanítvány visszamenekült a vízbe. Mire kiment a partra, testét szentjakab-kagylók borították, így a kagyló lett a Camino jelképe. A szent testét eltemették. 813-ban egy remetének csillag jelezte a sírhelyet (a csillag szóból ered a zarándokhely elnevezése is), itt épült fel a santiagói katedrális. Jakab Spanyolország védõszentje lett. Az útvonalról: 7 megyén keresztül vezet Spanyolország északi részén, a spanyol-francia csücsökbõl, Saint-Jean-Pied-de-Port-ból indul. A végcél, Santiago de Compostela 800 kilométeres távolságban van. Az út végigjárására Shirley MacLaine: Camino c. könyve indított. Legkeményebb élményeim egyike a 0. nap volt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen rettenetes élmény lesz elválni a családtól, a gyerekektõl egy hónapra. Amikor korábban megemlítettük nekik a terveinket, miszerint a férjem, Bidnay Csaba eltekerne az Atlanti-óceánig, San Sebastianig (3000km), én meg végigjárom a Caminót, Dani fiunk azt mondta, ha ezt mi megcsináljuk, akkor ebbõl õ tudni fogja, hogy ha valamit kigondol felnõtt korában, akkor azt meg is tudja majd valósítani.
Az állomások közül csak a lényegeseket fogom kiemelni: Sain-Jean-Pied-de-Port, a kiindulópont. Startfeszültség, különleges, gyertyafényes reggeli. St-Jean-Roncesvalles: az egyik legkeményebb szakasz, át a Pireneusokon. 250 m-rõl indul, felmegy 1400-ra, onnan vissza 900-ra, 27 kilométeren belül. Közben nincs lakott terület. Beborított egy óriási felhõ, ami segített megélni azt, hogy az ember teljes magányban és elszigeteltségben is érezheti biztonságban magát. Este a hospitalera (a zarándokszállás felügyelõje) odajött megkérdezni, hogy biztosan vacsoráztam-e, mert látta, hogy rettenetesen fáradtan érkeztem be, és aggódott értem. Puente La Reina felé, útban felfelé egy hegyoldalon megtapasztalhattam, milyen rendkívüli energiákat szabadíthat fel a zene, amelyet útközben hallgattam. Estella elõtt egy 80 körüli bácsi akarta vinni egy darabon a hátizsákomat. Számukra megtisztelõ, ha segíthetnek egy zarándoknak, ez végigkísért a Caminón. Rádudálnak a hátizsákosokra üdvözlésképpen, vízzel kínálják az embert, de minimum egy-egy mosoly mindenkinek kijár. Nájera: rettentõ vergõdés árán jutottam el odáig. 32 kilométeres szakaszalberg (zarándokszállás) elõtt napozó zarándoktársaim megtapsoltak, mert a senda napokon át tartó végtelen síkság, a monotónia mûvészete. Teljesen egyenes út, egyetlen emelkedõ, vagy domb nélkül. Itt éltem meg utam mélypontját, a 15. napon, amikor kimondtam azt, hogy „mi a jó francot keresek én még itt?” Majd megjelent a fejem felett két kereszt alakú felhõ a kék égen, ami egyetlen pillanat alatt az engem körülvevõ szépségekre fordította a figyelmemet, és arra, hogy mit is keresek én itt. Ha ez nem lett volna elég válasz, bekapcsoltam az MP3-lejátszómat, és a Guns'n Roses együttes: Knocking on Heaven's door címû
száma indult el rajta válaszként. Kopogtatni a saját mennyországom ajtaján…
Manjarín elõtt a vaskereszt: hagyomány kötõdik hozzá. A zarándok magához vesz még indulása elõtt egy követ, melyet itt, a vaskereszt tövében dobhat el, mintegy jelképesen elhajítva az eddigi élete során cipelt terheket. Manjarín: utam lelki csúcspontja. Tomassal, a máltai lovaggal, és életem legviharosabb lelki  tisztulásával. Aznap este megfogalmazódott bennem: ha csak ezt az egy napot kaptam volna ajándékba a
800 kilométeres gyaloglásomért, már megérte útnak indulni. O'Cebreiro: rettentõ meredek hegyoldalt kellett megmászni egy hosszú szakasz legvégén. Nagyon fáradt voltam már, és hisztis is. Segítséget kértem az Úrtól, és kaptam is, egy jégesõ képében. Viharos gyorsasággal másztam meg a hegyet, és a végén hangosan nevetve léptem be a zarándokszállás ajtaján. A Jóisten végül is segített gyorsan feljutni a hegyoldalon „egy fenéken billentéssel”. Monte de Gozo: az öröm hegye, ahonnan a zarándok elõször pillantja meg Santiagót. Santiago de Compostela, a katedrális, Szent Jakab földi maradványaival, és arannyal, drágakövekkel kirakott szobrával. Rendkívüli élmény volt megérkezni, és megköszönni Szent Jakabnak, hogy végigkísért
az utamon. Ilyenkor a rituálét követve a zarándok a szobor vállára hajtja a fejét, és a fülébe súghatja a kívánságát, amiért 800 kilométert gyalogolt. Nem volt mit kívánnom, úgy éreztem, hogy mindent megkaptam, amire vágytam.

Csak megköszönni tudtam, hogy „életben maradtam” akkor is, ha nem volt mellettem senki, aki támogathat. Szerettem volna tesztelni saját fizikai és lelki határaimat. És végül természetesen ez egy spirituális út. Biztos voltam benne, hogy ilyen téren is rendkívüli élményeket  kapok. Nem kellett csalódnom. 22 ország képviselõjével találkoztam, ez nagyon érdekes volt. Legidõsebb útitársam egy 72 éves hölgy volt, aki mély tiszteletet ébresztett bennem hihetetlen életerejével. Példa a számomra. 
A házaspár bemutatta útjaikról szóló két könyvét is, Együtt külön utakon címmel. A kétgyermekes, kamaszkoruktól együtt tartó pár nemcsak a vetítés alkalmával, de írásaikban is filmszerûen idézi fel utazásaik legfontosabb élményeit.
Szerkesztette: M.M.

Legyen újra korrekt párbeszéd!