A húsvét ünnepe szorosan kapcsolódik a tavasz kezdetéhez, és a termékenységgel összefonódó népszokásokhoz. E nép-szokások jelentős része nem épül be a keresztény vallás ünnepi rítusaiba, hanem azzal párhuzamosan, mint a falusi közösségek ünnepi szokásai maradtak fenn. A húsvétot megelőző farsangi időszak mulatságai a tél legyőzését, a tavasz megérkezését ünneplik. Európa-szerte elterjedt szokás a telet jelképező szalmabábu elpusztítása, elégetése vagy vízbe fojtása. Egyes vidékeken a farsanghoz tartozott még a "bőgőtemetés" is, amikor a nagyböjt előtti utolsó táncházban a mulatságoknak véget vetve eltemetik a nagybőgőt, ezzel is jelezve, hogy a böjtben nem tartanak táncházakat, esküvőket, mulatságokat. A farsang utolsó napját jelölő húshagyókedd elnevezés a hús elhagyását (carne vale), a böjt kezdetét jelzi. Másnap a hamvazó- vagy böjtfogadó szerda már a hosszú böjt kezdetét jelzi.
A nagyböjt (a húsvétot megelőző 40 nap) amelynek kezdetét a nagyböjt első vasárnapja előtti szerdára tették, a VII. században alakult ki. Hamvazószerdán szokás volt a hamvazás, hamuszórás. E napon nem gyújtottak tüzet, hanem a gazdasszony hamuval szórta körbe a házat, hogy a bűn, baj, kár elkerülje a családot. Hamvazás manapság csak a hamvazószerdai katolikus liturgiában található meg. Régen a böjti fegyelem igen szigorú volt.
A nagyböjt (a húsvétot megelőző 40 nap) amelynek kezdetét a nagyböjt első vasárnapja előtti szerdára tették, a VII. században alakult ki. Hamvazószerdán szokás volt a hamvazás, hamuszórás. E napon nem gyújtottak tüzet, hanem a gazdasszony hamuval szórta körbe a házat, hogy a bűn, baj, kár elkerülje a családot. Hamvazás manapság csak a hamvazószerdai katolikus liturgiában található meg. Régen a böjti fegyelem igen szigorú volt.
A böjti napokon csak kenyeret, sót és száraz növényi eledeleket volt szabad enni, állati eredetű táplálékot egyáltalán nem. Egy-egy helyen, nagyböjt péntekjein még főtt ételt sem fogyasztottak. Az öregek szerint a böjt különösen érdemszerző az Úr előtt. Fontos azonban, hogy a közbeeső hat vasárnap nem böjti nap! A vasárnap, s ez minden vasárnapra érvényes, ugyanis ünnepnap. Az asztal-közösség, a közös étkezés, még a vasárnapi családi ebéd is az istentisztelet egy formája.
A böjtidő utolsó vasárnapja – virágvasárnap - már a húsvéti ünnepsorozat része. A virágvasárnapot megelőző szombaton a gyerekek barkát szedtek. A barkát virágvasárnap a templomban megszentelték, megszentelik a mai napig. A barka tulajdonképpen azokat a pálmaágakat jelképezi, amikkel Jézust is köszöntötték, mikor bevonult Jeruzsálembe.
A nagyhét napjainak szokásai a Bibliában leírtakat követik. Nagycsütörtökön a „Rómába ment” harangokat a fiúk, ministránsok kereplőkkel helyettesítik. Nagypéntek szigorú böjti nap, ilyenkor a katolikus templomban nem tartanak szentmisét, hanem a passiót éneklik, Jézus szenvedésére és halálára emlékezve. Nagyszombaton csendben várakoznak, kerülik a hangoskodást, szórakozást a hívő emberek. Esti feltámadási szentmisére készülnek. Vasárnappal véget ér a böjti, húsvéti időszak. Böjti étkezés: A böjt, napi háromszori étkezést írt elő egyszeri jóllakással, tartózkodást a hústól, a zsíros ételektől. Nagyböjt idején hamvazószerdára és a pénteki napokra vonatkozott a hústilalom. A nagypénteki böjtöt a protestánsok is követik. Ezen a napon csak egyszer esznek, este. Nem tiltották el őket a húsevéstől, de sokfelé átvették ezt a szokást a katolikusoktól. A nagypénteki böjt korábban átterjedt az előtte való napra is. Innen származik a zöldcsütörtök népies neve. Jellegzetes étrendi összeállítása a spenót, rántott zsemlével. Böjtben jellegzetes ételeket ettek, például ciberelevest. Alapanyaga lehetett korpa, vagy aszalt gyümölcs. A korpán erjesztett, leszűrt savanyú lébe kukoricát, kölest, vagy hajdinakását főztek. Ezen kívül rendszerint halat, kenyeret ettek. Manapság a szigorúan vett böjti szokások eltűntek a falvak életéből. Leginkább az étkezési hagyományok maradtak meg, ezek is csak a nagyhéten és nagypénteken jelennek meg szokásainkban.
A böjtidő utolsó vasárnapja – virágvasárnap - már a húsvéti ünnepsorozat része. A virágvasárnapot megelőző szombaton a gyerekek barkát szedtek. A barkát virágvasárnap a templomban megszentelték, megszentelik a mai napig. A barka tulajdonképpen azokat a pálmaágakat jelképezi, amikkel Jézust is köszöntötték, mikor bevonult Jeruzsálembe.
A nagyhét napjainak szokásai a Bibliában leírtakat követik. Nagycsütörtökön a „Rómába ment” harangokat a fiúk, ministránsok kereplőkkel helyettesítik. Nagypéntek szigorú böjti nap, ilyenkor a katolikus templomban nem tartanak szentmisét, hanem a passiót éneklik, Jézus szenvedésére és halálára emlékezve. Nagyszombaton csendben várakoznak, kerülik a hangoskodást, szórakozást a hívő emberek. Esti feltámadási szentmisére készülnek. Vasárnappal véget ér a böjti, húsvéti időszak. Böjti étkezés: A böjt, napi háromszori étkezést írt elő egyszeri jóllakással, tartózkodást a hústól, a zsíros ételektől. Nagyböjt idején hamvazószerdára és a pénteki napokra vonatkozott a hústilalom. A nagypénteki böjtöt a protestánsok is követik. Ezen a napon csak egyszer esznek, este. Nem tiltották el őket a húsevéstől, de sokfelé átvették ezt a szokást a katolikusoktól. A nagypénteki böjt korábban átterjedt az előtte való napra is. Innen származik a zöldcsütörtök népies neve. Jellegzetes étrendi összeállítása a spenót, rántott zsemlével. Böjtben jellegzetes ételeket ettek, például ciberelevest. Alapanyaga lehetett korpa, vagy aszalt gyümölcs. A korpán erjesztett, leszűrt savanyú lébe kukoricát, kölest, vagy hajdinakását főztek. Ezen kívül rendszerint halat, kenyeret ettek. Manapság a szigorúan vett böjti szokások eltűntek a falvak életéből. Leginkább az étkezési hagyományok maradtak meg, ezek is csak a nagyhéten és nagypénteken jelennek meg szokásainkban.
mko
