Beszélgetés Szalay Istvánnal

„Legyen hát célod: Istennek dicsõség,

Magadnak munka. Az egyén szabad

Érvényre hozni mind, mi benne van.

Csak egy parancs kötvén le: szeretet.” (Madách Imre)

Szalay Istvánt kiemelkedõ közéleti tevékenysége miatt nagyon sokan ismerik, tisztelik, és szeretik. Pista bácsi szeretete a város iránt nem szavaiban mutatkozik meg leginkább, hanem tetteiben. A város minden apró részletét ismeri jól, Õ Vác város „élõ lexikonja”.

1987-tõl tagja, 1989-tõl elnöke a VÁCI VÁROSVÉDÕK és VÁROSSZÉPÍTÕK EGYESÜLETÉNEK. Az egyesület célja a város természetes és épített környezetének megóvása, és védelme. Kimagasló munkát végez, mind a történelmet tisztelõ utcanév táblák, mind a hagyományt ápoló emléktáblák megtervezésében, engedélyeztetésében, és elhelyezésében.

Számtalan váci vonatkozású kiadvány szerkesztésében segédkezett. Fórumokat, elõadásokat szervez. Régebben, ezen eseményeken fotózott, jelenleg hangfelvételeket készít, az utókor számára.

Nagy szerepe volt a „Szent István Nap”-i ünnepség újra élesztésében, és újra szervezésében.

A város egyik ikonjának, az 1980-as években életveszélyessé nyilvánított és körbekerített zenepavilonnak a felújítását is õ kezdeményezte, de a megvalósulás is személyéhez köthetõ. Ez, ma már hihetetlen, de több mint 150 ember segítségének és munkájának koordinálását jelentette.

1992-tõl, megalakulásától, bejegyzett képviselõje a Vác Városért Alapítvány kuratóriumának, és az alapítvány kiadásában megjelenõ VÁCI POLGÁR címû havi lapnak 1999-tõl szerkesztõje.

2008. június 6-án, az általa vezetett egyesület „ereklyés országzászlót” avatott a váci Duna-parton.

Ezen tevékenységek elismeréseként 2008-ban, Pro Urbe kitüntetés odaítélésével fejezte ki háláját a város.

Kedves Pista bácsi, születése óta sok víz lefolyt a Dunán. . .!

Bár tudom, hogy lehetetlen ezen beszélgetés keretei között, egy összegzést adni az elmúlt évtizedekrõl, mégis arra kérem, emeljen ki egy két eseményt eddigi életébõl!

Sok szép dolgot tudnék mesélni az életembõl, de egypár véletlenszerû és érdekes dolgot emelek csak ki . . .

1929. február 12-én születtem rekord idõjárási viszonyok között, mínusz 26 fok volt, és azon a télen másodszor állt be a Duna jege. Bár születésemtõl váci lakos vagyok, de véletlen, hogy nem határon túliként láttam meg a napvilágot. 1916-ban a Párkány mellõli Ebedbõl helyezték Vácra anyai nagyapámat, mint vasutast. Édesapán is a Felvidékrõl került Pestre vasutasnak még az elsõ világháború alatt. Így 1938-ban

a Felvidék visszacsatolását mennyországként éltük meg. 1939 nyarán, a cserkészekkel, Krasznahorka váránál táboroztunk, ahol a szentmisét a magyar himnusz eléneklésével zártuk.

Ki érti miért, néhány szlovák anyanyelvû sietve távozott a mise vége elõtt?!

Négy évtizedet dolgoztam az áramszolgáltatónál. Ebbõl 34 évet vezetõként, az Észak Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat Váci Üzemvezetõségén.
1955-ben volt 50 éves Vác város áramszolgáltatása, mely ekkor már a városon kívül több mint 40 környékbeli települést látott el. 1955-ben Vác energia igénye 2,5 MW volt, ami a DCM nélkül 1989-re elérte, a 40 MW-os fogyasztást, azaz 16-szorosára nõtt, de soha nem késett és nem csúszott, se az ipari, se a magán fogyasztók felé a szolgáltatás.

Városunkon a történelmi események sora nyomot hagyott. Ezeket a sebeket próbálta a múltban a VÁCI VÁROSVÉDÕK és VÁROSSZÉPÍTÕK EGYESÜLETE orvosolni. Mit tart fontosnak kiemelni, az egyesület eddigi munkájából?

1987-ben alakult meg az egyesület, városunkat szeretõ, nagyrészt váci polgár közremûködésével. Ekkor még legfõbb célkitûzésünk a környezetet szennyezõ gyárak – üzemek elleni küzdelem volt. Ne feledjük ebben az idõben városunkat a „PISZKOS 12” csapatába sorolták. Mai napig az egyesület egyik célja településünk természetes és épített környezetének megóvása, és védelme.

Az aktív városvédõ munka1988-ban indult be, amikor Szent István halálának 950. évfordulója alkalmából széleskörû összefogással megrendezésre került a „SZENT ISTVÁN EMLÉKEZETE 950 ÉV” címû kiállítás. A kiállítás anyagát több helyen is bemutatták. 1943 után, ebben az évben ünnepelhetett ismét méltóságteljesen a város augusztus 20-án. A szobor „véletlenül elveszett” felirata is ekkor került vissza.

Továbbá fontosnak tartjuk a helyi történelmi személyekre való emlékezést is, ennek szellemében szorgalmazzunk emléktáblák elhelyezését, ami napjainkra elérte a 78. táblaavatást. A rendszerváltás után megkezdtük a 100-200 éves utcanevek visszaállítását is. Körülbelül 60 esetben történt visszakeresztelés.

Jelenleg milyen feladatot, célt tûzött zászlajára a városvédõk csapata? Januárban volt 25 éves az egyesületünk, az eltelt idõ alatt nagyon sok tagtársunk „ment el”. Fontos lenne, hogy új tagok, fiatal városvédõk kapcsolódjanak be a munkába! Nem külön – külön mûködõ csoportokra van szükség, hanem az egyesületben kéne szakcsoportoknak mûködnie, mert a munka szerteágazó. Újra kéne fotózni a

köztéri szobrainkat, az emléktábláinkat. Így a képek segítségével az interneten lehetõvé válna a város bemutatása. Tervezzük az új „Váci Kalauz” kiadását, de szomorú tény, hogy szûk az anyagi

mozgásterünk.

A VÁCI POLGÁR havi lap szerkesztését hosszú évek óta végzi precízen és lelkesen minden ellenszolgáltatás nélkül. Hogyan indult ez a munka?

Az 1998-as választásokig más vitte a lapszerkesztést, az akkor bekövetkezõ változások miatt én 1-2 hónapra elvállaltam a szerkesztést. Ugyanis 1999 januárjában nem jelent meg az újság. Ennek bizonyos politikai oldalon álló erõk nagyon örültek. Ekkor összefogtunk páran és egy januári – februári összevont számmal újra indultunk. Hát ez az „1-2 hónap” a mai napig tart!

Miért gondolja, hogy fontos egy ilyen típusú újság megjelentetése?

Szükségesnek tartom, hogy legyen egy olyan lap, ami pártoktól függetlenül egyértelmûen nemzeti és keresztényi értékeket képvisel. Havilap lévén nem napi hírekkel foglalkozik, így a megjelenõ írásokra már nem a lelki és érzelmi túlfûtöttség jellemzõ, hanem az idõt állóság, a letisztultság, és a hitelesség.
Az újság foglalkozik a város és lakóinak múltjával, jelenével és jövõjével. A megjelenõ cikkek megõrzik a jövõnek a jelentõsebb történeteket, eseményeket.

Mint aktív közéleti személyiség, mint lokálpatrióta, mit gondol a közélettel kapcsolatos felelõsség kérdésérõl?
Minden ember személyes felelõséggel tartozik a közösség irányába. Ezt a tevékenységet csak becsületesen, az igazat követve szabad végezni!

Mi az, amit mindenképpen szeretne megértetni a fiatalabb generációval?

Szeretném, ha a fiatalok és középkorúak is éreznék, hogy feladatuk az eddig megteremtett értékek megõrzése és ezen értékek nemzeti és keresztényi szellemben való gyarapítása! A fiataloknak tovább kell adni azt a szemléletet, hogy a haza, illetve a közel 1000 éves város szellemi és tárgyi értékeire vigyázni kell, hogy az a további évtizedekben és évszázadokban is fennmaradhasson, fejlõdhessen!

Tisztelt Pista bácsi köszönöm a váciak nevében az eddigi áldozatos munkáját, a békére és kiegyensúlyozottságra törekvését, az önzetlenségét és példamutatását! Az olvasók nevében jó
egészséget kívánok és köszönöm, hogy lehetõséget kaptam az interjú elkészítéséhez!

A Váci Szalon háziasszonya

Ványi Lászlóné volt

Örömünnep a Tazló partján

Egy világhírû útitárs

Négyen indultunk és négyen is érkeztünk haza újabb Moldvai utazásunk után, ám jó pár napig világhírû útitársra leltünk. Nagylak és Arad között jó útitársunknak bizonyult, nem morgolódott, nem kért inni, nem kért enni, nem beszélt sem románul, sem magyarul, mert utunk során meg sem szólalt. Kárpát havasán ugyanúgy hallgatott, mint Havasalföld völgyein és a Tazló hídján áthaladva, Moldva dombjai között. Még halálakor, még Csíkszépvízen sem hallottuk hangját, mikor is teste szétszabdalt állapotban került elénk éjfélt tájt a Kishavas panzió egyik szobájában. Ott derült ki a cigány ember igazat mondott, hogy útitársunk vi-

lághírû. Pécska. Ide való a cigány ember és az az útitárs, akirõl beszélek s ki részleteiben még Torockóig is elkísért bennünket. Kedves olvasó nem kell ám megijedni: 5. úti társunk „csupán” egy pécskai kenyér, egy pécskai másfél kilós cipó volt. Abban, hogy világhírû, Csíkszépvíz után egyikünk sem kételkedett.

Kosd, Vác, Kecskemét, Szeged, majd Nagylak az útirány, aztán Pécskán megálltunk és az a cigány ember ott a bolt közepén fekete cipõben, fekete nadrágban, fehér ingben, fekete kávéval a kezében mondta azt, amit mondott. Nem sokkal késõbb a cipó a hónunk alatt s irány Lippa, a Maros völgyén fel Déva felé. Már a hegyek között megálltunk egy kisvárosban s láss csodát csütörtökön vásár volt. Oly sok mindent kapni egy ilyen helyen, hogy felsorolni lehetetlen. S a magyar be széd keveredve túlnyomó többségében román sza-

vakkal természetes dolog Soborsin környékén. Estére elértük Nagyszeben Nagytalmács után az Olt folyó völgyét. Egy ismert helyen megszálltunk, de még elõtte megláthattunk egy csodálatos természeti képzõdmény, ami úgy 800 méter magason lévõ felhõ, majd pár száz méter levegõég s azon fölül újból felhõ volt látható. Ez egy igazi „fogarasi szendvics”. Másnap ebben a szendvicsben mi is szép fényképeket készítettünk az alat-

tunk és a felettünk lévõ pára között. A világ kegyes is meg kegyetlen is. Míg mi csudálatos felvételeket készítettünk egy tehénpásztor két elveszett tehenét kereste az országút és a ködvilág között. A Balea tóhoz érve már 40 méterre sem láttunk, de a tó partján egy kabát hátán hógolyó csattant. Nem volt nehéz eltalálni Csipesz kabátját, mert meg sem mozdult a dobás elõl. Ezért jött. Ezért is jött, hogy nyári júliusban hógolyóval hátba vágják. A tettes én voltam. Búskomoran mentünk vissza a parkolóba s ez a búskomorság még 900 méteren keresztül tartott. Erdély és Havasalföld határán átjutva láss csodát, napsütés fogadott. A Fogarasi havasok északi része felhõben volt, a déli része napsütésben. Egyik oldalt csak 50 méter látóvilág

volt, a másikon sok-sok 10 kilométerre is el lehetett látni. A szerpentinen leereszkedve vízesések között vezetett az út. Copra Cabana helyen megálltunk és juhnyájat láttunk pásztorral, kutyákkal, gyönyörû két vízesés között. Idõ múlásával tovább indultunk dél felé, ahol a Kárpát-medence legnagyobb víztározója látható, a Vidraru víztározó. 160 méter magassága /a tetejérõl/ lenyûgözõ, az egyik oldalt hajó kikötõt lát az ember, a másik oldalán a beton völgygát alatt meg szerviz út , mely mellett idillinek is mondható a környezet. Aki ott lent sétál, nem is tudhatja, hogy a beton gát mögött 130 méter magas víz várja azt, hogy majd valamikor lezúdulva elektromos áramot termeljen a természet íj erejébõl. Aki a gáton áll, azért az nézzen felfelé is, mert az elektromos ember test, mint emlék ott magasodik a kilátó fölött. 20 kilométerre a gáttól gyergyószentmiklósi emberek mondták „Mikor suppan a víz a turbinák akkor forognak”. Curtea de Arges után keletre fordultunk. Pár óra utazás után megérkeztünk a Törcsvári hágó elõtti fenyvesekkel benõtt tájra. A szemerkélõ esõ és a felhõk sok mindent eltitkoltak s éppen esteledett, úgyhogy a meglepetés másnap reggelre maradt. A panzió erkélyérõl jobbról kélt a nap, félig felhõben lévõ csúcsok közül, messze nyugatnak hegycsúcsok, nem sokkal alattunk pedig az elmaradhatatlan Kárpátokbéli idill: tehén, juh, kutya s mind ezek felett a pásztor. Kiadós reggeli után átkeltünk a Törcsvári hágón, majd Drakula híres vára mellett elhaladva Barcarozsnyó felé vettük az irányt. Barcarozsnyó vára (Rasnow) pontosan olyan sárga színûre volt festve, mint Krasznahorka vára. Barcarozsnyónak jelen íráskor még van teteje, a másik várnak sajnos már nincs. Leégett. Bízzunk benne, hogy nem sokára ugyanolyan szépen láthatjuk majd azt a felvidéki várat, mint itt Brassótól nem messzire a magyarság ugyanolyan szép ékkövét.

Visszatérve Havasalföldrõl a Kárpátok ölelése közé, utunk elvezetett az Olt folyó menti kis faluba is, Oltszemre, ahol kiderült, él közöttünk olyan ember is, aki „komása a medvének”. Sõt kétszeresen is az. Hogy ki lehet komása a medvének és hogy ötödik úti társunk merre járt még velünk, azt jó egy holdtölte után megtudhatják, a Tazló parti örömünneprõl még nem is szólva. A folyóvölgyek nem csaltak meg bennünket, a bércek barátaink maradtak, a csíkszépvízi Kishavas panzió meg csak várt, várt bennünket, hol megszálltunk estvére s tervezgettük a másnapot. (Folytatása következik)

Szárnyasi Lajos

Karsztos víztároló kőzetek Vác környékén

Vác környékén két fõ vízadó képzõdmény fordul elõ. Az egyik a Duna mindkét partjának vonalát követõ és a Szentendrei-szigetet is felépítõ dunai hordalék, ez késõ-pleisztocén –óholocén – holocén korú homok, kavicsos homok, kavics. A másik a Dunabalparti rögökben, azaz a Naszálytól keletre elhelyezkedõ, a

Nézsa – Acsa – Csõvár – Felsõpetény hegyrögökben felszínre bukkanó illetve sekély mélységben elõforduló, késõ-triász korú mészkõ és dolomit, mely fiatalabb üledékes és vulkáni kõzetekkel fedve az egész Vác környéki terület alatt megtalálható. Az idõsebb, azaz kora-késõ pleisztocén korú teraszüledékek, az oligocén képzõdményekben elõforduló homokrétegek és homoklencsék kis vízhozamú források és

kutak vízadó képzõdményei, így csak helyi vízadó jelentõséggel bírnak. A Duna üledékei az évi középhõmérséklettel nagyjából megegyezõ hõmérsékletû vizet szolgáltatnak. Két alkalommal kutatták meg a város területe alatt található karsztos képzõdményeket víznyerési szempontból (Strandfürdõ, B-58, 1969 valamint Kórház, K 73, 1979). Ezek a kutak bõséges, de csak 25-27ºC hõmérsékletû vizet szolgáltattak.

Szükségesnek látszott a környékbeli települések területén telepített, karsztvizet elért fúrások eredményeinek összehasonlítása a további karsztvízprognózis elkészítése érdekében, hiszen a meglévõ két váci kút a város belterületén fekszik egymáshoz viszonylag közel. A külterületeken, elsõsorban délen látszott remény arra, hogy ott magasabb hõmérsékletû vízre bukkanhatunk a mélyben a karsztos tárolókõzetben.

Szerkezeti viszonyok

Vác környéke tektonikai szempontból két alapvetõen eltérõ fejlõdéstörténetû egységbõl áll. A Dunabalparti rögök területét és az Alföld északi részét vetõdéses – rögös kiemelkedések és süllyedékek jellemzik, míg a Börzsöny- Visegrádi vulkáni összlettel fedett északi és nyugati rész ennél jóval bonyolultabb szerkezetû a középsõ-miocén korú (16-14 millió év) vulkáni mûködés hatásának következtében. Az elõbbiek többé-kevésbé egyenes lefutású szerkezeti elemekkel jellemezhetõk, míg az utóbbiak területén megjelennek az elõbb említettek mellett a kör alakúak: a vulkáni kürtõszerkezetek, kalderák nyomai is. A vízhõmérsékleti térképbõl jól kirajzolódik a Naszályt ÉÉNy-i irányból lehatároló „szendehelyi vonal” (nem hivatalos elnevezés, csak a mostani cikkben szerepel), ahol az izotermák (egyenlõ hõmérsékletet jellemzõ vonalak) sûrûn helyezkednek el és közel párhuzamos lefutásúak. Szõd, Göd, Õrbottyán és Vácrátót közelében helyi geofizikai módszerekkel kimutatott, fiatalabb üledékekkel fedett alaphegység-kiemelkedésekre települtek a fúrások. Ezek közül eredményes szénhidrogén kutató fúrásnak mindössze az õrbottyáni (egykor Õrszentmiklós) bizonyult.

Gödön késõbb hasznosították a melegvizet termálfürdõ céljára.Fúrási eredmények.Az alaphegységet elért fúrásoknak egy része nem jelez karsztvizet, illetve a kútkönyv nem ad meg vízadatokat. A Naszály közvetlen

közelében telepített szendehelyi és kosdi fúrások szénkutatás célját szolgálták, többségük nem is érte el a karsztvíz szintjét. A DCM bányafúrásait nem vettem figyelembe, hiszen ezek egyrészt szintén viszonylag kis mélységûek voltak, másrészt vagy közvetlenül a mészkõ alaphegységre települtek vagy néhány méter

Hárshegyi Homokkõ harántolása után elérték azt.

Karsztvízhelyzet Vác környékén 

A Naszály hideg vizû, leszálló karsztjában a karsztvízszint körülbelül 120 méter tengerszint feletti magasságon van. Ez azonban nem érintkezik a környék rétegvizeivel horizontálisan, hiszen az oligocén agyagos – kõzetlisztes összetételû képzõdmények vízzáró burkot alkotnak a hegy körül. Különösen feltûnõ ez

észak felé, ahol Berkenye irányában néhány kilométer távolságban megjelenik a körülbelül 30ºC hõmérsékletû víz(1). A meleg vizû karszt a környéken mindenütt fedett úgy a Börzsöny és a Visegrádi-hegység, mind az Alföld és Gödöllõi-dombság felé. A karszt bõvizû, a város közigazgatási területén a Naszály környékét kivéve nagyjából 1000 méter mélységben helyezkedik el. A kitermelt víz és a vízadó kõzet hõmérséklete között általában 3-5ºC különbség mutatkozik megfelelõ vízkitermelési körülmények között. Ezért 30-35ºC körüli kitermelt vízre és 35-40ºC fúrástalp körüli kõzethõmérsékletre lehet számítani a város közigazgatási területének déli részén Szõd község közelében.

Fehér Tamás

geológus

(1) Véleményem szerint ebben az esetben két megoldás lehetséges. Egyik, hogy a vetõagyag – vetõbreccsa vastag rétege teljesen elszigeteli a Naszály rögét az észak-észanyugatra elterülõ mélybeli karsztos aljzattól, így a hegy területérõl leszivárgó hideg víz nem kapcsolódhat az ebbe az irányba esõ mélykarszt rendszerbe. A másik, hogy az elvetés nagysága eléri a karsztos kõzetek vastagsági értékét, tehát a karsztosodásra alkalmas karbonátos kõzetek alatt a mélyben már triász (?) korú, vízzáró rétegek következnek, amelybe a felszíni víz már nem tud beszivárogni. (Ezt a véleményt alátámaszthatják a börzsönyi vulkáni kõzetek által felszínre hozott törmelékes-üledékes (aleurolit) kõzetdarabok is.)

Felhasznált irodalom:
FEHÉR TAMÁS (2012): Karsztos hévíztároló kõzetek
Vác környékén. Jelentés a Göncöl Alapítvány számára. 2. p.
JOCHÁNÉ EDELÉNYI EMÕKE (1990): A Dunántúli-
középhegységi karsztvízszintet meghatározó legfontosabb
földtani tényezõk. OFGA Adattár, T. 16844, 10 p.
KORPÁS LÁSZLÓ (szerk.) (1998): Magyarázó a Bör-
zsöny és a Visegrádi-hegység földtani térképéhez 1:50 000.
MÁFI kiadvány, 216 p.
KÕRÖSSY LÁSZLÓ (2004): Az észak-magyarországi
paleogén medence kõolaj és földgázkutatásának földtani
eredményei. Általános Földtani Szemle vol. 28, p. 9-120.
LIEBE PÁL (szerk.) (2006): Felszín alatti vizeink II.
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium kiadása, Buda-
pest, 73 p.
Magyarország Mélyfúrási Alapadatai
Mélyfúrási Alapadatok
Távlati Földtani Kutatás

Júliusi nyerteseink

Júliusi számban megjelent rejtvényünk helyes megfejtői közül,  nyerteseink:  
Török Marcell, Ligeti Tamara, Németh László Dávid!  
Gratulálunk, a nyereményeket postán küldjük!

A mesélő ember

A kórterem azoknak a világa, akik életkorukat, betegségüket azzal a reménnyel bízzák szakértõ ke-

zekre, hogy eljön majd a nap, amikor az élet ott folytatódhat, ahonnan ezekbe a fehér, ám kényelmet-

len ágyakba kerültek. Idegen emberek. Hátuk mögött az élet számos megtörtént eseményével, tapasz-

talatával és mindezt – a gyógyulás várásának idejét elütendõ – ki színesebben, ki pedig szárazabban,

de reményteli módon adja tovább a betegtársaknak…

Nem panaszképpen mondom el a történetet, de bizony jómagammal is megesett, hogy sürgõs kórházi ellátásra kényszerültem és gyorsvonati sebességgel vittek az egykori MÁV Kórházba, Budapestre. A nõvérke már várt a kijelölt ágyamnál és megkért, hogy ne sokat vacakoljak, mert a dolog sürgõs. Még ma mûtét lesz! A ruháimat rakjam a szekrénybe, aztán húzzak pizsamát, és ezekkel a papírokkal azonnal induljak a röntgenbe. Majd, ha visszajöttem, a vért Õ leveszi. Mivel a lélek éppen csak hálni járt belém, a

szobatársaknak be sem mutatkoztam, csak annyit láttam, hogy már ketten fekszenek a kórteremben. Egyikük az ablaknál, egy beteg középen, majd pedig én leszek a balszélsõ. Ezzel kifordultam a folyosóra. A nõvérke, aki tíz óra tájban állva ette a reggelijét, letette tányérját és bögréjét a nõvérpultra, majd utánam szólt: „ nem szédül?! Ne adjak kísérõt?” „Köszönöm! – ne,” szóltam vissza és folytattam utamat a röntgen felé. Az ajtó fölött a lámpa sûrûn-sûrûn pirosra váltott jelezve, hogy a betegbe most hatol be a röntgensugár. Aztán én következtem. Köszönés után átadtam a papíromat, amelyre az asszisztensnõ csak rápillantott és már tudta mirõl van szó. „Úgy tessék az asztalra feküdni, hogy oldalára fordul” – mondta olyan kedvesen, mintha a mai napon csak én lennék az egyetlen vizsgálandó betege. Azután elment. Ketten maradtunk

a géppel, amely egy halk kattanással jelezte, hogy munkája véget ért. Abban a pillanatban megjelent az asszisztensnõ is. „Tessék maradni, segítek felülni. Jó, – mondta – föl lehet öltözni.

Ezt a filmet pedig, legyen szíves, vigye vissza az osztályra.”

Az osztályon már várt a nõvérke. Itt minden kiszámított idõre történik – gondoltam. Elvette kezembõl a filmet és egy láthatatlan doktorhoz vitte. Ez alatt én bemutatkoztam a szobatársaknak. Az ablaknál fekvõ, csak épp, hogy felém fordította fejét, a középsõ, pedig a plafont nézte… De már ott volt nõvérke is. „Egyeske, feküdjön az ágyára! Itt a bátorító injekció!”- és egy jelentõs mennyiségnyi folyadékot a fenekembe döfött. „Mindjárt jön a beteghordó, most már tessék az ágyon maradni.” Aztán elment…

„Nem irigyellek öregem” – szólalt meg az ablaknál fekvõ beteg.

Mikor ébredezni kezdtem, egy sereg fehérköpenyes állt az ágyam körül, azt kiabálva, hogy „jó reggelt” és lelkendeztek, hogy fölébredtem. Ahogy a fejem az ablak felé elfordítottam, kint már sötét volt, a kórteremben pedig égett a villany.

Éjszaka valaki megfogta a csuklóm. Talán a pulzusom számát mérte. Azután egészen a fülemhez hajolt és súgva azt kérdezte, „nem kér fájdalomcsillapítót?” Akkor megéreztem a világ legdrágább parfümjének illatát. A reggel a kórházakban korán kezdõdik. Öt órakor a takarítónõk már teszik a dolgukat, meg a zörgést a mûanyagflakonokkal. Valahogy ez sem zavart, tudtam aludni. Mikor fölébredtem, már az ablaknál fekvõ szobatárs mesélt, a középsõágyas plafont nézõnek. Sorolta gimnazistatársait, hátha közös ismerõsökre lelnek, aztán a katonáskodás idejében szemezgetett, meg a szüleirõl beszélt, a feleségérõl, gyerekeirõl. Minden napra jutott az élményekbõl. És minden nap meghozta a maga új reményét, hisz egyre jobban lettünk. Csak a középsõ ágyas nézte rendületlenül a plafont. Az ablaknál fekvõ ezért, minden délután elmondta, hogy azon napon mit lát a nyüzsgõ életbõl az ablakon át. Ma, szerelmespár ült a parkban egy padon és a virágillatú bódulatban órákon át, ölelték egymást… és itt végeszakadt a mesének, mert a nõvérke osztotta a délutáni hõmérõket. Máskor a mesemondó a parkban gyönyörû fákkal övezett tavat látott, amelyen vadkacsák és hattyúk úsztak a feléjük dobott perecdarabok után. A vasárnap, a nyugalom és méltóság napja a kórházban is. Szent hangulat. A szabadabb légkörben betegtársaim is elindultak néhány lépést csavarogni, hogy megmacskásodott izmaikat, berozsdásodott izületeiket egy kis mocorgással megmozgassák. Ilyenkor a plafont nézõ sorstársam furcsállotta, hogy az ablaknál fekvõ mesélõtárs, gyakorta rossz irányba akart elindulni, ezért belekarolt és úgy csoszogtak. Én a kórteremben maradtam, hisz valakinek mindig ott kellett maradnia, mert a nõvérek figyelmeztettek, hogy a kórházba tolvajok járnak. Sok kedvem még a sétához úgy sem lett volna, mégis nagy megtiszteltetés ért…

Civilruhás férfi jött az ágyamhoz. Tisztelettel köszöntött. „Tudod, templomba megyek, de úgy éreztem, hogy elõtte téged meg kell látogatnom. Hogy érzed magad…” És hol szakmai, hol baráti diskurzus folyt a belsõmben korábban dolgozó fõorvos és a paciense között. Mert valaha az orvosok, Isten teremtményeit gyógyították, Isten nevében! „Akkor szólok a nõvérkének – mondta – hogy délben már kaphatsz szûrt

csontlevest és három darab kekszet.” Ezután elbúcsúzott és a fõorvos úr elment a templomba…

A betegtársak visszacsoszogtak a folyosóról és elfáradtan dõltek ágyaikba. A plafont nézõ el is aludt. Pedig hozták az ebédet. És bár sokaknak hihetetlen, de lassan kanalazva ettem a földkerekség legfinomabb csontlevesét, majd a kekszekbõl picit haraptam, mint a gyerek, hogy sokáig tartson. A „lakoma” után pedig, engem is elnyomott a buzgóság…

A délutáni órákban ismét csak a mesélõ betegtárs volt a szóvivõ, aki most korzózó elegáns hölgyekrõl és urakról mesélt, akik le- s föl sétálva gyönyörködtek a katonazenekar rezesbandájának melódiáiban.

A látogatókat a nõvérke illedelmesen kitessékelte a kórterembõl és kiosztotta a lázmérõket, meg az éjszakára rendelt orvosságokat… Villanyoltáskor, már mind a hárman az álmok országútján jártunk. Nyugodt éjszaka volt.

A hajnal a szokásos zajjal köszöntött ránk. Aztán a nõvérke is megjelent a hõmérõivel, és parancsával: „hõmérõzés után Urak, zuhanyozás, borotválkozás!” De, a mesélõ betegtársunk nem

nyújtotta a kezét a hõmérõért… Az éjszaka, neki örök pihenést hozott.

A nõvérke segítséget hívott, levetkõztették, majd egy lepedõvel leterítették a mesélõt, hogy most már semmi ne zavarja e földön. Bár még zavarta az ügyeletes orvos, aki konstatálta az öröklétbe szenderülés tényét. Majd azután jött a beteghordó, áttette a tetemet a hordágyra és rezzenéstelen arccal kitolta a kórterembõl. A nõvérek pedig szétszedték az ágynemûjét. Hoztak másik matracot, lepedõt, párnát és friss ágyhuzatokat.

Amikor a rend helyreállt, a plafont nézõ beteg hívatta a nõvért, hogy szeretne az elhunyt ablaknál lévõ ágyába átfeküdni. „Miért, nem jó itt magának?”- kérdezte a nõvérke kissé idegesen. „Tudja, majd ha jobban leszek, én is szeretném látni azt a különös világot, amirõl néhai társunk oly sok szépet mesélt.” „Jó!- mondta a nõvérke – még van dolgom az osztályon, de ha végzek, visszajövök és átköltözünk.” „Köszönöm szépen!”- válaszolt a szobatárs, és nézte tovább a plafont.

Reggelim egy kockasajt volt két keksszel és egy bögre tea, ami olyan rossz volt, hogy a betegek szerint szilvafa levélbõl készül. A sajtból megint csak piciket haraptam. De ebédre…! Ígéret szerint pazar fogás lesz. Krumplipüré, egy kevéske levesben fõtt darált hússal. A vizit semmi különös intézkedést nem ren-

delt el. Kint már edényzörgés, tányércsörömpölés jelezte, hogy közeleg az ebédosztás. És ekkor váratlanul, megjelent a nõvérke, és odaszólt a plafont nézõnek: „Na tessék jönni, végrehajtjuk azt a helycserét”– és azzal nekilátott a beteg éjjeliszekrényének kirámolásához, majd áthordta a holmikat a másikba. „Tegye a balkarját a nyakamba, jobb kezét meg tessék ide adni. Most föl fogunk ülni.” És egy mozdulattal, már föl is ültette a beteget az ágya szélére. Hallottam, amint mondta neki, hogy most pihenjünk. Megkereste a papucsait és pihenés ideje alatt lábaira húzta.

„Most fölállunk…, karoljon belém…, és induljunk. Csak lassan…, másik kezével fogja meg az ágyat…” A vezényszavak bizony ágytól ágyig tartottak. Végül is megérkeztek. A nõvérke leültette az ágy szélére a beteget és ismét egy kis pihenést javasolt a fárasztó séta után. Ez alatt a betegtárs titokban, a nõvérke mellett kinézett a kórterem ablakán és csak egy ház tûzfalát látta. Megdörzsölte a szemét, kissé elõrehajolt, de a kép nem változott. „Mi az ott?” – fordult a nõvérke felé a szóval. „A kis földalatti egykori remízének egykori udvara és az utána lévõ ház tûzfala van mögötte.” Aztán lefektette a beteget

a frissillatú ágyba, akinek ekkor már úgy hullottak a könnyei, mint egy nyári zápor.

Csak az orvosok és a nõvérek tudták, hogy az éjszaka a vakember átment az örök sötétségbõl, az örök világosságába. De amíg itt volt, szétszórta kincsét nap-nap után mindazoknak, akik rá voltak szorulva, és akiknek napjaik száma ugyanúgy véges, mint az övé volt.

Dr. Simon József

Tökmagos saláta

Tökmagos saláta
húsvétra

Tökmag 5 dkg
Tökmag olaj 0,5 dl
Citrom 1 db
Jégsaláta 1 db
Hónapos retek 1 cs
Új hagyma 2 db
Sárgarépa 1 db
Tojás 4 db
Só ízlés szerint

A zöldségeket megtisztítjuk, a tojást keményre fõzzük és lehéjazzuk. A tökmagot egy serpe-
nyõben szárazon megpirítunk, majd hagyjuk kihûlni.
A salátát csíkokra, a retket és az újhagymát karikára vágjuk, a sárgarépát lereszeljük és egy
keverõ tálba tesszük. A zöldségeket megsózzuk és a citrom levével valamint a tökmagolajjal íze-
sítjük, majd lazán összekeverjük. A tetejére reszeljük a tojásokat és végül a salátát a pirított tök-
magokkal szórjuk meg.
Az így elkészített tavaszi saláta kiváló kísérõje a húsvéti sonkának.

Ványi László mesterszakács

Napló részlet

NAPLÓ RÉSZLET

1745. június 5. Megszületett Cházár András a felvidéki Jólészen.
1802. augusztus 15. Nagyboldogasszony napján, Cházár András áldásos tevékenységének kö-
szönhetõen, megnyithatta kapuit az elsõ magyar siketnéma intézet. Így Vác, illetve ez az intézet a
nemzetközi elismerésnek örvendõ magyar gyógypedagógia bölcsõje.
2011. november 30. Jólész település önkormányzata a 45/2011 számú határozata alapján szán-
déknyilatkozatban fejezte ki, hogy tárgyalásokat szeretne folytatni Vác város és Jólész között test-
vértelepülés tárgyában.
2012. január 21. Váci polgárok kezdeményezése alapján aláírásgyûjtés indul, 225 ember aláírá-
sával is jelzi, hogy támogatja a testvér-települési kapcsolatot Jólész és Vác között.
2012. január 30. a jólészi Képviselõ Testület felhatalmazza Zagiba Tibor polgármester helyet-
test a kétoldali tárgyalások lefolytatására.
2012. március 22. 15 óra 53 perc Vác Város Képviselõ Testülete szavaz a következõ határozat
tárgyában: „Vác Város Képviselõ Testülete támogatja Jólész településsel a testvérvárosi kapcsolat
felvételét, kiépítését és egyben felhatalmazza a polgármestert, hogy ennek érdekében vegye fel a
kapcsolatot, Zagiba Tiborral, Jólész polgármester helyettesével.”
Balkovics Péter igen
Dr. Bánhidi Péter tartózkodik
Csereklye Károly igen
Csuka István tartózkodik
Fördõs Attila igen
Petõ Tibor tartózkodik
Kászonyi Károly igen
Dr. Váradi Iván Attila tartózkodik
Kriksz István igen
Dr. Jakab Zoltán gépét kikapcsolta
Mokánszky Zoltán igen
Katonáné Doman Erika távol
Dr. Bóth János NEM
Kiss Zsolt gépét kikapcsolta
Dr. Schmuczer Istvánné NEM*
(*Mûvelõdési és Oktatási Bizottság elnöke)

A szavazás értelmében a határozati javaslat elutasításra került!

2012. március 22. 21 óra 33 perc Vácon és Jólészen több ember szemében gyászkönny ül.

Az érem másik oldala

„Az ember mindig tudja az igazat, azt a másik igazságot, melyet a szerep, a jelmezek, az élet helyzetei eltakarnak.”
(Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)

Az Európai Unióban az elmúlt hetekben példátlan hangulatkeltés tapasztalható Magyarországgal, így a magyarokkal kapcsolatban. Ezen negatív okból olyan váci lakosok véleményére voltunk kíváncsiak, akiket nem lehet elfogultsággal vádolni, hiszen nem Magyarországon születtek.
Elsõként olvassák Pellet Philippe, 47 éves geológus válaszait:
Ön nem magyar állampolgárként látta meg
Isten kék egét, honnan és hogyan került hazánkba?
Franciaországban születtem, édesapám francia, édesanyám magyar, õ 1956-ban hagyta el Magyarországot. Gyerekkoromban, a 70-es évek végén és a 80-as évek elején testvéreimmel Magyarországon töltöttük a nyári szünidõket, alföldi tanyákon dolgoztunk. Számomra ez a vidéki környezet egy varázslatos világ volt, és valahogy éreztem, hogy ide is tartozom, otthon vagyok ebben a hagyományokkal teli világban. Arról álmodtam, hogy egy napon majd Magyarországon fogok élni. Sokkal késõbb, 1994-ben egyik magyar unokatest vérem, Telegdy András révén megismerkedtem egy váci lánnyal, Vass Ildikóval. 1996-ban a Pia-
rista templomban kötöttünk házasságot. Tíz évet töltöttünk Franciaországban, ott négy gyermekünk született (azután egy ötödik itthon is), majd 2005-ben sikerült Magyarországon egy olyan állást találnom, amely pontosan megfelelt a képzettségemnek, a profilomnak, így aztán hazaköltöztünk Vácra. Az utolsó franciaországi években egy meseszép provence-i falucskában laktunk, mégis azt éreztem, hogy a Gondviselés szólít Magyarországra.
Egy pillanatig sem haboztunk, hogy mindent feladjunk „odakint”, és itt telepedjünk le. Sok magyar
ismerõsünk nem is értette, hogyan hagyhattunk ott egy ilyen szép országot, és hogyan jöhettünk ide,
ahol minden olyan rosszul mûködik. Minket egyszerûen csak az az érzés vezérelt, hogy itt van dolgunk a világban.

Mi a véleménye a magyarokról?
A magyarok gyakran nagyon negatív érzésekkel viseltetnek az országuk iránt, ugyanakkor büszkék is az identitásukra. Több reményt kellene táplálniuk a jövõjük és a hazájuk iránt, akkor talán a dolgok is jobban mennének…. Én személy szerint nagyra értékelem az itteni emberi kapcsolatok gazdagságát. Az emberek sokkal közvetlenebbek egymás iránt, mint Franciaországban, ott jellemzõbb a távolságtartás. A magyarokat nagyon nagylelkûeknek találom. Egészen elképesztõ például, mennyire odaadóak a nevelõk, akik a gyerekeinkkel foglalkoznak – legyen szó a tanáraikról, edzõikrõl, zenetanáraikról. Nem számolgatják a mun-
kaidejüket – ilyen Franciaországban elképzelhetetlen lenne!

Hogy érzi magát váci lakosként?
Szeretek Vácon élni. Ez egy emberi méretû kisváros, csodálatos természeti adottságokkal – úgy mint a Duna, a hegyek – a Naszály, a Börzsöny – közelsége. Ugyanakkor gazdag a kulturális kínálat is – most például a Tavaszi Fesztivál a Mûvelõdé-si Házban. Nagyon elégedettek vagyunk a gyerekeink óvodájával és iskoláival is, illetve a számtalan szabadidõs lehetõséggel: sport, cserkészet, és egy nagyszerû zeneiskola.

Az EU-ban mostanában sok kifogást emelnek Magyarország kormányával szemben, mi a véleménye errõl?
Nagyon elszomorít az a sok rossz, amit többek között a francia sajtó terjeszt az országról – teljesen félreinformálva ezzel a franciákat. Magyarországnak volt bátorsága ahhoz, hogy Alkotmányában alapvetõ emberi értékeket rögzítsen, úgy mint a család, mely a társadalom alappillére, a házasság, amely egy férfinak és egy nõnek a szövetsége, illetve az emberi élet védelme a fogantatás pillanatától. Ezek az értékek, melyeket Magyarország mer vállalni és védeni, erõsen ütköznek az Európát uraló liberális-individualista áramlattal és a médiák által közvetített egységes gondolat diktatúrájával. Azt hiszem, részben ez magyarázza a Magyarország ellen indított támadásokat. Úgy gondolom, ma Magyarország nagyon fontos szerepet játszik az Európai Unióban, amikor ezeket a keresztény (és egyébként alapvetõ emberi) értékeket képviseli azzal a relativizmussal szemben, amelybe – a dolgok mai állása szerint – egész Európa készül mintegy saját sírjába alászállni.
(A kérdezést folytatjuk, és következõ lapszá-
munkban megjelentetjük.)

Az érem másik oldalát
Ványi Lászlóné „vizsgálta”.

A Barátok keresztje

"A sátor teteje" és "A szarvas apja"

A pálmákról és hasznosításukról

A fásszárú növények között van néhány csoport, melynek tagjait még a növénytanban legjáratlanabb is könnyedén fölismeri. Ki ne tudná, milyen egy fenyõ, egy platán, egy fûzfa vagy éppen egy pálma? A pálmákat pedig nemcsak ismerjük, hanem csodáljuk is. Sudár, elágazás nélküli, oszlop alakú, olykor igen magas törzsük – akár 60 méter! – , hatalmas, zöld levélkoronájuk, látványos virágzataik valóban lenyûgözõek.

A pálmákat nemcsak kinézetük teszi különlegessé és egyedülállóvá a növényvilágban, hanem több rekordert is találunk közöttük. A trópusi esõerdõkben élõ, spanyolnádnak is nevezett rotangpálma nem fejleszt törzset, hanem liánszerû kúszónövény, és szára elérheti a 300 méteres hosszt, mely a leghosszabb a növényvilágban. A közép-afrikai Raphiapálmák levélméretükkel csúcstartók: egyik fajuk levele 25méter hosszú.

Észak-Brazíliában él a barbasszu-pálma, melynek magva 60-70 százalékban tartalmaz olajat. Ennek a növénynek a jelentõsége a második világháború alatt nõtt meg, amikor az USA zsiradékszükségletei miatt intenzíven kezdték termeszteni.

A „legigazibb” pálma a kókuszpálma. Ez a 30 méter magasra is megnövõ faj mindenfelé elterjedt a trópusokon. Gazdasági jelentõsége igen nagy. Csonthéjas termése a kókuszdió, mely egy kemény rostos külsõ héjból és egy még keményebb belsõ kõmagból áll. A kõmag belsejében található az igazi érték: a fehér kókuszbél és a kókusztej. Ezek lényegében energiadús, cukorban gazdag raktáranyagok, melyek a kõmagban lévõ, fiatal pálmaembriót táplálják a csírázás megindulásakor.

A kókuszpálma csak 10 éves korára válik ivaréretté: ekkor hozza az elsõ virágzatokat a törzs csúcsán a levelek között.A legnagyobb fán növõ termést hozza, éppen ezért általában a pálmák törzse nem képes olyan vaskosra nõni, mint pl. egy tölgyfáé. A pálmák törzse nem belülrõl vastagszik. A törzscsúcsán találunk egy hatalmos rügyet, az ún. tenyészõkúpot, melynek sejtjei olyan intenzíven

Az olaj- és kókusz pálma mellett a harmadik legjelentõsebb pálmafaj a datolyapálma, melynek tervszerû osztódnak, hogy képesek kialakítani a pálmatörzset, sõt ebbõl az óriásrügybõl fejlõdnek ki a hatalmas, csúcsálló levelek is. Habár a pálmák törzse általában nem olyan vastag, mint a lombos fák belülrõl vastagodó törzse, mégis nagyon kemény, ellenálló és rugalmas, mert sok szilárdító rostnyalábot tartalmaz.

A pálmák nemcsak szépek, rendkívül hasznosak is.

A pálmák ezer haszna.

A termesztésérõl már Kr. e. 6000-bõl vannak régészeti bizonyítékok. Dél-nyugat-Ázsia legfontosabb élelmiszernövénye, hiszen a sivatagos területeken semmilyen más növény nem él meg. A datolyapálma teszi lehetõvé, hogy az ember számára az oázisok lakhatóak legyenek. A datolyapálma túlélésének titka, hogy gyökerei rendkívül mélyre nyúlnak, ahol már találnak vizet.

Habár a pálmákat fáknak szoktuk nevezni („pálmafa”), lényegesen különböznek a valódi, lombos fáktól (pl. tölgy, bükk, cseresznyefa). Míg ezek törzsében végighúzódik egy sejtréteg, mely osztódni képes sejtekbõl

áll, és ez évrõl-évre belülrõl vastagítja a törzs kerületét, addig a pálmák törzsében ilyen osztódó sejtréteget nem találunk.

 Minden testrészük hasznosítható az ember számára: a gyökérzet (gyógyászati termékek, kötél), a törzs (építõanyag, bútor, zsineg, cukor, keményítõ, bor), a levélzet (tetõborítás, rostanyagok,kötél), a virágzat (cukor, só, gyógyszerek), a termés (cukor, olaj) és a magvak (olaj, apró használati tárgyak – pl. gombok – faraghatók belõlük). Az olajat adó pálmák közül kétségkívül az olajpálma a legismertebb. Ez a világgazdaság egyik legjelentõsebb zsiradéktermelõ növénye. Nyugat-Afrikából származik, de mára minden trópusi terü-

leten termesztik. Értékessége abban rejlik, hogy termése és magva is bõséges olajtartalmú.

Egy fán egy évben több virágzat is kialakul.  Maldív-szigeteken élõpálmafaj egy-egy virágzatban 8-10 dió fejlõdik. Az érett maldívdió-pálma termése több mint fél méter átmérõjû és 30 kilogrammnyi tömegû is lehet.

-kókuszdiók belsejébõl ki kell szedni a kõmagot– ez kerül forgalomba –, azonban a kemény, rostos külsõ termésfal eltávolítása nem egyszerû. A leggyakorlottabb kókuszdiófejtõk egy nap alatt akár kétezer kõmagot is képesek kiszabadítani. A kókuszpálma rostjait is hasznosítják: belõle durva, de igen ellenálló futószõnyegeket, ún. kókuszszõnyeget készítenek.

A datolyapálma kétlaki növény, vagyis külön termõs (termést érlelõ) és porzós (virágport terme-

lõ) példányai vannak (termõs = nõpéldány; porzós= hímpéldány). Az oázisokban természetesen nõ-

példányokat termesztenek, a megporzáshoz egy oázisban elegendõ egy hímpéldány is. Sõt egyes

helyeken nem is nevelnek hímpéldányokat, hanem a nõpéldányok megporzásához csak levágott por-

zós virágzatokat vásárolnak, és ezeket aggatják a termõs virágzatok közé.

Az Dél-Ázsiában elterjedt palmira-pálma talán a csúcstartó pálmafaj hasznosítási módjainak számát tekintve. Egy õsi indiai költemény – mely ezt a fát dicsõíti – 801 (!) hasznosítási módját énekli meg. Helyszûke miatt ennek fölsorolását itt mellõzzük, de néhány jelentõsebbre kitérünk.

Megszárított leveleire már jóval azelõtt írtak, mielõtt Kínában föltalálták a papírt. Virágzatából 80

százalékos cukortartalmú nedv nyerhetõ. Ezt az igen sûrû cukoroldatot megerjesztve készítik a

toddyt, mely Dél-Ázsiában igen kedvelt szeszesital.

„Nagy kényelemben töltheti életét az a

hajótörött, akit pálmafélékkel benépesített lakatlan szigeten vet partra a hullám. Raphia-pálma rostjaiból – a rafiából – szõtt szövetbõl varrott ruhába öltözhet, a tengerparton kókuszpálma levelének gerincébõl és a pálma törzsébõl készült házban lakhat. […] Nádpálmából készülhet összes bútora (székek, ágy, polcok) éppúgy, mint kosarai vagy élelmiszertárolója. Parázson megsütheti a pálmák gyümölcseit vagy rügyeit, az ételt pálmavirágból nyert sóval ízesítheti, kivéve, ha szívesebben enne pálmaféregbõl (egy pálmatörzsben élõ bogár lárvájából) készült fogást pálmaolajmártással. Étkezés elõtt pálmanedvbõl erjesztett pálmabort kortyolhat, befejezésül édes gyümölcsöket –kókuszt, datolyát – vagy pálmanedvbõl nyert cukorral édesített süteményt ehet.” 

(Larousse – A természet enciklopédiája II. )

Szabó Gáborpiarista papnövendék

Megkötözték Õt és elvivék

Emelj fájdalmadba, amikor gyötrõdsz a Gecsemáné kertben. Emelj a lelkedbe, hadd lehessek veled. Engedd magadba ember-villanású tisztátalan létem. Balga lelkem mit is kérsz! Hisz miattam gyötrõdsz a Gecsemáné kertben, hogy „gyógyírt adj lelkemnek és a bûntõl, a vádtól így ments meg.” A tanítványok – Péter, János és Jakab – aludjanak csak ott távolabb, vérverejték arcod ne nehezüljön szívükbe. Épp elég lesz bátortalan hitvallásuk önvádját hordozni a lelkükben.
Embervilágot imádkozol bele Isten akaratába. És a magad sorsát. Ez a pillanat az, amikor Isten elengedi a világ kormányrúdját és keze nem pihen az emberiségen. A rossznak és a gonosznak kavargó örvényében magára hagyatva sodródik. Átéli a sötétség zûrzavarát. S éppen Isten nevében készül ítélkezni. Ki ellen? Az
Isten Fia ellen. A gecsemánéi magányban Atyádhoz emeled lelked szenvedés poharát.
Földi fájdalmunk most válik égivé, s az égi szeretet most hajlik bele minden földi fájdalomba. Tebenned és Teáltalad oly közelivé vált az emberiség bûnbocsánata. De Te, tudod, a keresztre kell vinned ahhoz, hogy megments bennünket. Amikor a lélek szenved, a test kiált. Lelked már egy az Atya akaratával, kész vagy beleteljesedni. De a tested még emberek kezére adatik, hogy kitöltsék rajta féktelen dühüket. Érettünk a fizikai fájdalmat is a keresztre kell vinned. Árulód közeleg, indulnod kell Jézus. Utadaz Olajfák hegyétõl a Golgotáig a legnagyobb szeretet stációja lesz. Szólítod az alvó tanítványokat: ébredjetek! Hangodban a szomorúság örök csönddé kövül a Gecsemáné kertben. Ez a csönd azóta menedéke a keresztény léleknek. Hányszor és hányszor borultunk le életünk egy-egy fájdalmas szakaszán ebbe a gecsemánéi csöndbe. A Mester áhítatának kedvelt szentélyébe. S hányszor erõsödött, újult és tisztult meg a szívünk itt, az Isten szeretet könyörületében. Mert mi sem rekedhetünk meg életünk Gecsemáné kertjeiben, a gecsemánébeli
gyötrõdésekben.
Az olajfák alatt az árulás és a képmutatás megfonta fondorlatos idõ-hálóját és kivetette Isten Fiára. A húsvéti hétnek éppen legszentebb estéjén. Ha valamely tett gonosz, annál gonoszabb, ha szent napon követik el. S annál fájóbb, ha Isten házába járó teszi. De a „sötétségnek hatalma” tudja az órát, mikor kell cselekednie. Talán nem is õk fájtak neked igazán, nem a római katonák, a templomi lévita-õrség és a fölbõszített nép. Még talán nem is a nagytanács tagjai, akik kivetették magukból az Isten Fiát.
Olyannyira „szívükön viselték” ármányos tervük sikerét, hogy maguk is eljöttek az elfogatásodra. Biztosak akartak lenni. Õ fájt neked Jézus, a tanítvány. Júdás. Amikor elébed lépett és arcodra égette az árulás je-
lét. Azóta ebbe a jelbe sûrûsödik bele az emberiség történelmének legsötétebb tette. „Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?” Amíg lesz a földön tiszta, õszinte szeretet, addig megvetett és visszataszító legyen ez a tett mindenki elõtt, aki adta vagy kapta valaha is a szeretetnek ezt a „pecsétjét”. Vétség ez az emberi szív és
annak minden szent érzése ellen. Amíg a többi tanítvány a közeledben megtisztult, Júdás nem. Fölébredt lelkiismerettel sem tudott Istenhez odafordulni, a szakadék mélye húzta magába. Örök Júdás-kép ez, bélyeg rajtam, minden keresztényen és az emberiségen. A tanítvány, a barát árulása fájt neked. Meg a lelked mélyén
valahol már Péter is. Az „éjszaka fiai” kardokkal, botokkal, fustélyokkal mentek rajtaütéssel ellened, az Isten
Fiát, mint egy bûnözõt elfogni. Egyszerre csak ott álltál elõttük félelem nélkül, zavarba ejtõn és megszégyenítõn. Mint ahogy a pásztor testével fedezi nyáját, védve, féltve úgy álltál oda tanítványaid és a poroszlók közé. Legnagyobb döbbenetükre, akik azt hitték, hogy majd megbújsz valahol a kert sötét részében. A gyávaság mindig saját cselekedetén méri le a másik gondolatát és szándékát. Hogy kellett csalódniuk, amikor elébük álltál és megkérdezted: „Kit kerestek?” Volt a hangodban és megjelenésedben
valami megdöbbentõ hatalom, amitõl szinte visszahõköltek. A Gecsemáné kertben virrasztásban és imádságban átgyötrött és gyõzelemben megszilárdult lelked elragadtatása volt ez. Erõ és méltóság sugárzott belõled.
Péter is fájt neked Jézus. Lelkét egészen a gyökereiben rendíthette meg, amikor a fõpap házának udvarán a Mester és tanítvány tekintete egymásra szegezõdött. Péter sorsát meghatározta tekinteted. Nagyobb mélységeket tárhatott föl lelkében, mint amiket szóval valaha is ki lehet fejezni. Egyetlen tekintetben egészen odaadhatja magát az egyik lélek a másiknak. Egyetlen tekintetben benne lehet az üdvösség, de föltárulhatnak a kétségbeesésnek mélységei is. Jézus és Péter beleláttak egymás lelkébe. De ez a tekintet tükör is volt, melyben Péter megláthatta önmagát. Meglátta, hogy mit gondolsz róla Jézus. Hisz õ volt az, aki néhány órával azelõtt a többieknél is jobban fogadkozott, hogy sohasem fogja elhagyni Mesterét. S most levetette magáról a tanítványt és cserbenhagyott. De megmentõ tekinteted megtörte a Pétert fogvatartó gyávaság és tagadás erejét. Mert nem harag volt benne. Abból a szempillantásig tartó tekintetbõl Péter bocsánatot és
kibeszélhetetlen szeretetet olvasott ki. Ettõl a pillanattól bátorság és méltóság szállt reá.
Pétert az elbukott tanítványt a mélység szélérõl hozta vissza megváltói hatalmad, irgalmasságod és
szereteted, amely az állhatatos hit kõsziklájává tette. Ami jó és áldásos tanítványi munkát csak végezhetett késõbb Péter e világban, –hinni akarom –, hogy ebbõl a pillanatból fakadt. Az irgalomból, a szeretetbõl és a megbocsátásból. Simon Péterhez hasonlóan mi is hányszor teszünk szenvedélyes fogadkozást, hogy kitartunk melletted, ha az, aki ellen vétkeztünk, mindig ettõl törik meg a szívünk. S nem azért sírunk keserves könnye-
ket, hogy lemosd lelkünk bûnét, hanem, mert tudjuk, hogy már lemostad azt a keresztáldozatodban.
Vajon milyen erõssége lenne hitünknek, dicsõsége kereszténységünknek, ha valamelyik tanítvány, mondjuk János, elég erõs lett volna arra, hogy megossza veled a megaláztatást, a kínzás fájdalmát és a kereszthalált? Persze akkor most nem olvashatnánk az evangéliumát, közönséges leveleit és a mennyei Jelenések könyvét. Ez a tanítvány-hûség döbbenetes hitvallás lett volna megélt kereszténységünkben, színvallás a tanítványságunkban! De ismertedtanítványaid lelkiállapotát. Tudtad, egyikük sem bírta volna ki azt, amit neked kellett szenvedned. Bizonnyal a tanítvány megtört volna és megtagadott volna. Mert nem nyert erõt „virrasztva és imádkozva” mint Te, a Gecsemáné kertben. Szinte „utat nyitottál” tanítványaid számára, hogy elfuthassanak. Féltõ és könyörületes szeretet a Tiéd, Uram.
Az Atya akaratából egyedül kellett járnod megkínoztatásod és szenvedésed útját. Amikor keresztre feszítettek, ez volt a pillanat, amikor Isten nélkül maradt a világ. Egy döbbenetes idõre leállt az emberiség szívverése. Mert a Teremtõ is ott szenved Fia emberi természetében a kereszten. Meg kellett halnod a keresztfán ahhoz, hogy bennünket megments. A halálból föl kellett támadnod, hogy rajtunk legyen a bûnbõl föloldozó kegyelem, s hogy üdvösségre virradjon a világ. Mert Isten királyi székén soha nem lehet úr a bûn. A legnagyobb sötétségbõl is fényességre dereng a hajnal. Így van ez egyéni sorsunkban is. A Golgotán kellett tanítványságunknak is kivirágoznia. Talán épp azért, hogy a tanítványi hûség fehér szirmai majd késõbb,
ha kell, hullani tudjon a Krisztusért vállalt vértanúság vörös szõnyegére.
A fáklya fénye Júdás arcára esett. „Fogjátok meg és vigyétek el biztonsággal!” – mutatott Jézusra. Így hát, „megkötözték Õt és elvivék.”
Szórád Ágnes

„Az Isten itt állt a hátam mögött”

Március 11-én Eperjes Károly elõadására indultam, és egy lelki kirándulásra érkeztem. A mûvész úr három pillér – a szabad akarat, a megtérés és az üdvözülés – köré építette fel estjét, a XX. századi istenkeresõ költõk: József Attila, Weöres Sándor, Pilinszky János, Ady Endre, Nagy László és Babits Mihály verseibõl, Négyessy Katalin gordonkamûvész zenei kíséretében. A költõk istenkeresésének olykor lázadó, olykor beteljesült mivolta, s Eperjes Károly vers magyarázatain és személyes történetén átsugárzó erõs hit saját istenkapcsolatomat is egészen új felfe dezésekhez vezették. Ebben az írásban ezeket a felismeréseket szeretném megosztani. Az Istenhez fûzõdõ gondolatlánc Húsvét miszté riumában teljesedett ki. Kiélesedett a Golgota drámája s annak szereplõi: Mi magunk, emberek. Életünk egy folytonos Húsvét, ami az Édenre való nemet mondással kezdõdik:

Hiszem… Nem, ez nem jó szó. Tudom, hogy a szeretet teljességet teremt. Az Isten megteremtette az Édent, saját középpontunkba: a szívünkbe. S ha mi, emberek, kilépünk az Édenbõl – öntudatlanul ácsolunk magunknak szenvedést. Hát másoknak még hányszor! Igen, egymás Golgotájában is jócskán van szerepünk – megteremtjük a magunk, és mások keresztútját. Áruló Júdások, gyáva Péterek, ítélkezõ Pilátusok, s más szenvedésén fröcsögve röhögõ csõcselék vagyunk – amíg egy szó túlharsogja szívverésünket: az ÉN. Az önmaga körül pörgõ egyéniségek halmazának hû tükre József Attila: A számokról c. verse:

„Tanultátok-e a számokat?
Bizony számok az emberek is,
mintha sok 1-es volna az irkában.
Hanem ezek maguk számolódnak
És csudálkozik módfelett az irka,
hogy mindegyik csak magára gondol,
különb akar lenni a többinél
S oktalanul külön hatványozódik,
pedig csinálhatja a végtelenségig,
az 1 ilyformán mindig 1 marad
és nem szoroz az 1 és nem is oszt.

Vegyetek erõt magatokon
És legelõször is
a legegyszerûbb dologhoz lássatok –
Adódjatok össze,
hogy roppant módon felnövekedvén,
Az Istent is, aki végtelenség,
Valahogyan megközelítsétek.”

„…és csudálkozik módfelett az irka, hogy mindegyik csak magára gondol”. Talán ezért (is) van, hogy

a várandósságok 45%-a abortusszal végzõdik(!), talán ezért történt, hogy egy nemzet – Eperjes Károly

szavaival élve – „megtagadta önmagát” 2004. december 5-én, talán ezért találkozom mostanában annyi ki-

üresedett, felszínes életben vergõdõ emberrel.

„Kiüresedett, felszínes élet”… Ha egy embernek fényes a karrierje, van pénze és elismertsége, ám legyen! Ha ez szeretettõl hajtott, kemény munka gyümölcse, fejet hajtok elõtte. De ha mindezt puszta önérdekbõl tudja magáénak, inkább sajnálatot érzek, semmint elismerést. Mert a föld összes anyagi kincsét felélheti, csücsülhet pénzhalmokon és hallhat a nap 24 órájában rangjának járó, hízelgõ, talán sokszor talpnyaló szavakat, a lelkében koldus. Mert az, hogy az „enyém” nem jelent semmit. A sírba nem viheti magával pénzhalmait, csak beteges ragaszkodását. S a szerzés öröménél mindig nagyobb a közösség, az együtt öröme.

És mit éreznek azok, akik önmaguk érdekeit állítják az együtt derûje elé? Azt hiszem, valami szürke,

viharos tévképzetben tengõdnek. Aztán van a felszínességnek még más válfaja is…

Az ujjal mutogató, harsogó csõcselék, kinek tagjai pontosan tudják, hogyan kéne élnie a másiknak, csak

saját problémáikra nincs receptjük. Önnön életük kifolyik kezeik közül, de kapva kapnak az új, szaftos

pletykákon. Aki kicsit kilóg a „megszokott” kategóriából, azon lehet röhögni, vagy megbotránkozni. Aztán másnap ájtatosan a kibeszélt szomszéd szemébe mosolyogni. Mindegy, csak történjen valami. És a saját szennyes? Azt inkább söpörjük a szõnyeg alá, nehogy megszóljanak…!

Náluk keményebbek a Kajafások. Azok, akiknek nem csak szórakozást jelent a másik életében való

vájkálás, hanem akik sziklaszilárdan gondolják, hogy ítéletet mondhatnak a másik felett, csak mert amit csinál, az a törvény vagy szokásjog, esetleg az önmagukkal szemben felállított szabályok szerint „nem he-

lyes”. Hideg, szabályokat pörgetõ eszük az úr az együttérzés felett. A nekik megfelelni vágyó bábok a Pilátusok. A struktúra emberei. Behódolnak a náluk erõsebbek nek, véleményük a mások által szájukba rágott mondatfonal. Nem meggyõzõdésbõl hanem megszokásból, megfelelési kényszerbõl vagy félelembõl élnek úgy, ahogy. Nehéz teher a félelem. Ezt a Péterek tudják legjobban. A Péterek, akik saját bõrük mentése végett, rémképektõl megbûvölve visznek végbe gerinctelen tetteket. A félelem nevû méreg berágja magát az ember gondolataiba, jelenébe és döntéseibe. Ráadásul csak illúzió: Egy meg nem történt dolgot játsszunk le fejünkben ezerszer és ezerszer. Ahelyett, hogy a jelenben élnénk. S a környezetünkben számos óvintézkedést teszünk, nehogy bekövetkezzen a gyomorszorító esemény, ahelyett, hogy önmagunkban oldanánk fel a görcsöt, ellenszert keresve.

Kajafás, Pilátus, Péter… Az ember különvált a nagy Egésztõl, és játssza a különszakadt részek által

ráaggatott szerepeket. Aztán eljön életük nagycsütörtöke. A homályos szerepek szertefoszlanak, és már ott van a szív elõszobájánál: a getsemani kertben. Itt már nem fordul el a Sorsától. Megadja magát a szeretetnek nevezett õserõnek. Õserõ? Egyetlen erõ. Átadja önmagát, hogy élete összeadódjon a többiével, a végtelen

felé… Itt már nincs „én” csak „együtt”. És az én, az egó meghal. A szívtõl különvált szerep szertefoszlik. Ez az a pont, ahol a csõcselék nem valaki ellen verõdik össze, hanem valami mellett a sok egyén közösséggé formálódik. Ez az a pont, ahol a Kajafás rádöbben, hogy minden ítélettel maga fölött ítélt, és az együttérzés gyõz az ész kategóriái felett. Ez az a pont, ahol Pilátus felszabadítja önmagát az elvárások hamis gátjai alól. Ez az a pont, ahol Péter megtanul bízni.

Azt hiszem, a felsorolások hossza véget nem érõ – mert mindannyiunk életében ott az Éden, a különszakadás, és vele együtt a nagycsütörtök, a megadás, sorsunk felvállalásának lehetõsége, ami összefonódik az isteni terv véghezvitelével, a nagypéntekkel, s az Istenhez való visszatéréssel. Megadod önmagad, és ezért te vagy a legerõsebb. Feláldozod a szerepektõl irányított életed, s az isteni úton indulsz el – így léted végtelenné tágul. Hazatérsz az Egységbe. Nekem ezt jelenti Húsvét.

Azon az esten, pár óra alatt újra megtettem életem útját Krisztussal. Külön ajándék, hogy mindenközben egy olyan ember közvetített felém értékes gondolatokat, aki már megélte saját nagycsütörtökét. Én pedig a kedves Olvasónak továbbajándékozok egy ott kapott verset:

„Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot

Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erõ, lábraállni, bennem.
Úgy segített, hogy nem segíthetett.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra.
Gyönge a testem: óvja félelem!
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hûség van jelen
az üres ûrben tántorgó világon.”

(József Attila: (Az Isten itt állt a hátam
mögött…))

Tóth-Bajnógel Adél