Már volt újságunkban riport Dónusz Katalin váci énekművésszel, aki a Parlando Színház Kulturális Egyesület megálmodója és megalapítója. Kovács Róberttel együtt dolgoznak - akit a Kölyökidőből ismerhettünk meg még annak idején - azon, hogy a gyermekekből és amatőr színészekből álló egyesület időről időre színvonalasabbnál színvonalasabb darabokkal örvendeztesse meg a nagyérdeműt.
Először a Valahol Euróbán-ra csöppentem be, aboszolút fenntartásokkal, de a kislányom kedvéért elmentem. És nem bántam meg. Sőt! A történetből kifolyólag egy megrázó, könnyfakasztó bemutatót láttam, profi előadásban. Ami még személyesebbé tette a történetet az az volt, hogy a szereplőket (nem mindenkit), de fel-fel ismertem. És elámultam. Jé, ez az a srác? Ilyen jól énekel? Aztán ez a gondolat elenyészett, mikor magával ragadott a mondanivaló. És nem maradt el a sírás a végén. Nagyon megható, remekül játszó fiataloktól kaptam az élményt, ez különösen szívhez szólt.
Az idei évben - és már ki is derül, hogy hol lehetne az elfogódottság, de leszögezem nincs, kritikus szemmel figyelem, azóta talán még jobban - nagylányom is játszott a dzsungel könyvében. Remek előadásokban volt részem: vidám, olykor komoly, egyéniséget megmutató, élvezhető, szuper jó díszlettel, jelmezekkel. És tudom, hogy sok-sok munka van a háttérben a mesterek és a fiatalok, gyerekek, segítők munkája. De megérte! Köszönöm az élményt! Csak így tovább Parlando!
Először a Valahol Euróbán-ra csöppentem be, aboszolút fenntartásokkal, de a kislányom kedvéért elmentem. És nem bántam meg. Sőt! A történetből kifolyólag egy megrázó, könnyfakasztó bemutatót láttam, profi előadásban. Ami még személyesebbé tette a történetet az az volt, hogy a szereplőket (nem mindenkit), de fel-fel ismertem. És elámultam. Jé, ez az a srác? Ilyen jól énekel? Aztán ez a gondolat elenyészett, mikor magával ragadott a mondanivaló. És nem maradt el a sírás a végén. Nagyon megható, remekül játszó fiataloktól kaptam az élményt, ez különösen szívhez szólt.
Az idei évben - és már ki is derül, hogy hol lehetne az elfogódottság, de leszögezem nincs, kritikus szemmel figyelem, azóta talán még jobban - nagylányom is játszott a dzsungel könyvében. Remek előadásokban volt részem: vidám, olykor komoly, egyéniséget megmutató, élvezhető, szuper jó díszlettel, jelmezekkel. És tudom, hogy sok-sok munka van a háttérben a mesterek és a fiatalok, gyerekek, segítők munkája. De megérte! Köszönöm az élményt! Csak így tovább Parlando!
kkm
 |
| Balu |
 |
| Akela, keselyű/asszony és egy rajongó |
 |
| Szereplők egy része a negyedik előadás után |
