BUÉK

Boldog Új Évet kívánunk minden kedves Olvasónknak!

Nagy örömmel tudatjuk Önökkel, hogy januárban megújult formában jelenünk meg, 2018.01.04-től kapható lesz az újság!

Áldott, békés karácsonyt!

Böjte atya gondolataival kívánunk mindenkinek Istentől Áldott, békés, boldog Ünnepet!

 

“Három gyermekünk is volt egy családból, ahol az apuka és az anyuka egy garázsban élt. Hajléktalanok voltak, teljesen lecsúszott egzisztenciák, ezért nem erőst akartam hazaengedni a gyerekeket a vakációra, de ők nagyon kérleltek. Gondoltam, akkor elviszem, és este visszahozom őket. Délután mentem értük, már félhomály volt. A garázsba nem volt bevezetve a villany, két nagy vasajtó, középen szerelőgödör, egy ágy, az ágyban a három gyerek az anyukához bújva. A plafonon kicsapódott a lehelet, és vízcseppek formájában hullt a hideg betonra… Nem láttam semmi nyomát annak, hogy karácsonyra vagy szilveszterre készülődtek volna. Hideg volt és sötét. Az apuka állt az ágy mellett, gyűrögette a kalapját, az anyuka nyakában pedig ott csüngött a három gyerek. Szóltam, hogy »gyerekek, gyertek, megyünk vissza Dévára«. 

Ők persze tudták, hogy várja őket a meleg fürdő, a szép ruha, a kölyökpezsgő, a csillagszórók, minden, ami ilyenkor belefér egy intézeti karácsonyba. És akkor az egyik kisfiú azt mondta: »Pap bácsi, nem ünnepelhetnénk inkább itthon, anyukámékkal?« 

Éreztem, hogy megáll bennem valami. A gyereknek nem arra van szüksége, hogy egy csomó kütyüt odavigyenek neki talicskában, hanem arra, hogy átölelje a nyakadat, hogy megpuszild, hogy érezze azt a jóságot, ami egy szülőből árad. Egyfelől egy csomó limlom, másfelől az édesanya meleg nyaka, és semmi más. Akkor azt gondoltam, ha Isten segít, ezt minden szülőnek elmondom.” 

Böjte Csaba

Betlehem Váci Főtér 2017

 

Pláza

December 17. A világot a nagy kéz megemelte, majd halk robajjal belemártotta több százezer tonna tejszínhabba, csillámporba, színes karácsonyfadíszbe, csillagszóró-sistergésbe. Térdig halászlében és ünnepi fogadalmakban: januártól fogyózik az emberiség. Milliónyi polietilén Mária hajol anyai gondoskodással a polietilén kisded fölé.
Pláza. Színes-szagos embermassza hömpölyög az üzletek előtt. Olcsó karácsonyi popslágerek kúsznak a tömeg felett. A mozgólépcsők gumikapaszkodóján angyalok ülnek. Az angyalok szeretnek mozgólépcsőzni. Vigyorogva nézik a színes-hangos emberfolyót. Ott voltak a pillanatban, amikor a régi kéz kikeverte ezt a masszát, megszórva szeretettel és félelemmel, önsajnálattal és bátorsággal, odaadással és glutén-allergiával, nagyravágyással és becsülettel, ostobasággal és derűvel.
 A kirakatok közti mesterséges utcák, mint folyómedrek terelik az ünnepi lakosságot, a középen haladók a leggyorsabbak, a part, tehát a kirakatok felé közeledve lassul a tömeg, az üzletekbe befolyik a massza, hogy ott nézelődjön, vásároljon. A Duna is ilyen. A part menti hullámok szintén lelassulnak, körülnéznek a kisváci folyóparton, kíváncsian lesik a nagy kirakatot, ami a folyóparti világ: mi kapható, mit kínál, mi van adott esetben leakciózva.
 A kis öblökben szinte egészen megáll a víz, kicsit tekereg, mielőtt újra átadná magát a nagy, ősi áramlatnak. Az egyik ilyen öböl a pláza-folyóban egy drogéria. Színes illatorgia fogadja a betérőket, nem zavaró, de jól érzékelhető.
Alacsony, kopasz biztonsági őr sétál hátratett kézzel a vásárlók között. Ötven körüli lehet, görnyedt, borostás alak, különös kontraszt a kellemes tekintetű női vásárlók között. Oldalt és hátul hosszú, fénytelen haján gyakran megakadnak az igényesebb vásárlói tekintetek, ha már folyós hasonlat, mondhatni: zátonyra futnak hajmaradékán. Gyaloglási modorában ügyesen, gyakorlottan keveri a nyegleséget és a hivatalosságot, van benne valami arisztokratikus, de van benne valami egy kirúgott porszívóügynökből is. Bárgyú mosollyal sétálgat az üzlet illatkavalkádjában, mint aki mindent tud az emberiségről. Sunyi, de van benne valami kedves is. Mint egy bukott angyal, akinek csak ez az egy lehetősége van bizonyítani.
A pláza előtt betlehemi jelenet. Kisgyerek áll szüleivel, nézik a bábukat, apuka a műtehén fejtartásáról magyaráz anyukának, etológiai szakértelemmel. A mindenhol hallható központi karácsonyi popsláger ott tart: fehér karácsony.  A gyermek hosszan nézi a vastagruhás bábukat, a régi jelenetet, majd kérdőn édesanyjára néz: a szalma miért igazi?

A bejegyzést a szerző fotói illusztrálják

Szávai Attila (1978, Vác) író, szerkesztő. Legutóbbi kötete Huszonkettő címmel jelent meg. (Palócföld Könyvek, 2016; e-book formátumban Kossuth Kiadó, 2017)

BÁL januárban

Hagyományteremtő céllal, gondoltuk, hogy jövőre egy mulatsággal kezdjük az évet!
Már nagyon készülünk és várunk szeretettel a Vác Város Alapítvány báljára!

Ami lesz, az a jó hangulat, amiről DJ Mono gondoskodik és lesz még nagyon ízletes vacsora, a Patak vendéglő jóvoltából.

Értékes tombola nyeremények: Wellness a Visegrádi Thermál Hotelben, Tablet és a Dunakanyar színház ajándékutalványa, valamint számos más meglepetés  nyeremény.

A műsort a Váczi Néptáncegyüttes adja,  élőzenével!

Jegyek kaphatók a Kucsák Nyomdában és a PrintProfi gyorsnyomdában, vagy e-mailen rendelhető: vacipolgar@gmail.com!

Advent első vasárnapja 2017-ben

Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon.

Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, vagy éjfélkor; kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok! 

Mk 13,33–37

December 3.

Valahol cselló szól

Szelíd adventi vasárnap reggel. Hidegen fénylik a téli táj. A Duna nesztelenül teszi partra hullámait, mint gondos családfő a jól nevelt gyermekeket.
Ébredés után nagyot nyújtózkodnak a hivatalnokok és gázóra-leolvasók, álmosan néznek körbe szobájukban a pedagógusok és mozdonyvezetők. Kávéillatban ásítoznak a kőművestanoncok és a kiadványszerkesztők. Szerelmes gimnazisták írnak kapkodós, mohó, ágyékillatú üzeneteket kedveseiknek. Langyos szobákban ásítoznak a rádiós hírek, elharapott ásítozásaikat papírsuhogás mögé rejtik a vasárnapi bemondónők. Nagyot nyújtózkodik a munkaerőhiány, gémberedett tagjait ropogtatja az ENSZ menekültügyi egyezménye.
A szaloncukorárust kirázza a hideg. Tenyerébe lehel, toporog, a napi bevétel esélyeit latolgatja, majd aggódó gondoskodással igazgatja meg az előtte feltornyozott édességhalmokat. A folyó mögött a Visegrádi-hegység húzódik hosszan, komoran, mint kemény tekintetű nagynéni egy megszeppent iskolás kisfiú mögött. A fák közt messzire fehérlik az éjjel esett hó. Az egyik völgyben őzek bandukolnak rudliba verődve. Valami különös jelzést fognak a világból: egyszerre megállnak, neszeznek a reggeli hóesésben. Az őzek megérzik, ha valami különleges esemény történik a világban. Élénksárga kukoricával vastagon meghintett vadetető mellett állnak: mint angyalok a teremtés első percében, mikor az Ige végighajolt az idő és a tér felett, mikor az égi szárnyasok bölcs-kedves szemekkel nézték, ahogy az Isten végighintette az eget éltető-fénylő csillagokkal.
Idős nő piros biciklin teker a folyóparton, a rozsdaette kormányon két degeszre tömött szatyor fityeg ólmos lassúsággal. A pedál ritmikus nyikorgása a csendesebb pillanatokban halkan áthallatszik a Duna túlpartjára. Régi, szavatosságukat vesztett emlékeit viszi valahová, ahol otthagyhatja, ottfelejtheti azokat. Kopott, elhasznált veszekedéseket. A dohos szagú, magányos karácsonyestéket. Haragtól bűzlő régi mondatokat. Megáll. A túlpartot fürkészi fázós hunyorgással. A távolban egy vasárnapi busz halad. Vasárnapi buszmeleg. Erre gondol. Majd megtapogatja a szatyor oldalán kitüremkedő borosüveget, meg van-e még. Összébb húzza kabátját. Hideg szél húz a dombok felett, nyikorogva zúg a téli tájon át. Valahol a hideg, fénylő táj mögött megmozdul a nagy kéz, ablakot nyit, kiszellőzteti a világot.
Harangoznak a közeli kistemplomban. Szelíd adventi vasárnap reggel. A megszentelt épület kertjébe négy alak érkezik hosszú fekete kabátban, majd megállnak. Nem beszélnek, nem mozdulnak, csak állnak. Mintha várnának valamire, valami igazán fontosra. Egyikük kabátszára alól fehér szárnyvég lóg ki, épp csak a tollak végei. Tekintetét lassan az égre emeli. Valahol cselló szól.

Szávai Attila (1978, Vác) író, szerkesztő. Legutóbbi kötete Huszonkettő címmel jelent meg.(Palócföld Könyvek, 2016; e-book formátumban Kossuth Kiadó, 2017)