2012. április 1., vasárnap

A Naszály geológiája és barlangjai

Dr. Leél-Õsy Szabolcs
az ELTE tanszékvezetõ egyetemi tanára, a Duna-Ipoly Nemzeti Park tudományos tanácsadója,
a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társaság elnöke


Az elõadó a kõzetek, a hegyek világának nem csak tudós kutatója, hanem gyakorlott magashegyi turista is, legyõzte pl. az Alpok és a Balkán 2000-3000 m közötti gerinceit, megmászta az Elbrusz (5642 m), a Kilimandzsáro (5895 m), a Pamir (7105 m), és a Cordillerák (6786 m) legmagasabb csúcsait.
Elõadása 2011. december 22-én hangzott el a váci Göncöl Házban. Hangfelvételét és a szerzõ saját fényképeit a Váci Polgárban közlésre feldolgozta Bánhidi László.


A Naszály geológiájával és barlangjai kutatásával a Diákok a Naszályon címû írásban lapunk 2009. április-májusi számaiban már foglalkoztunk, mégis hasznos a téma ismétlése, mert ez az elõadás a mi helyi tevékenységünket messze meghaladó szakmai tapasztalattal és tudással egészíti ki akkor közölt ismereteinket
Szívesen vállaltam el ezt az elõadást, mert kora gyermekkoromtól, a hatvanas évek közepétõl sokat jártam édesapám földrajz szakkörével a Naszályon, késõbb a Víznyelõ-barlangban is, életem legszebb éveit pedig
itt, a szomszédban töltöttem, abverõcei Duna-parton. Minthogy azonban vannak most körünkben olyanok is, akik részt vettek ennek a területnek feltárásában, lehet hogy bizonyos részleteket még jobban ismernek mint én.{A szerkesztõ zárójelben csatol az elõadáshoz néhány helyi ismeretet}

A Naszály szerkezetileg a Dunántúli Középhegységhez tartozik, bármennyire is elvágta onnan a Duna, amikor új utat keresve a mai Dunakanyarban, dunántúli medre, a Móri-árok helyett, áttörte az Észak-Magyarországi Középhegységet. A Naszály a Duna-balparti, más néven Vác környéki, triász kori rögökhöz tartozik, amelyek különálló hegycsoportok, ezért hegységnek nem lehet õket nevezni, hanem a Nyugati-
Cserhát hegységhez szokták sorolni. A három különálló rög között 652 méteres csúcsával a Naszály a legmagasabb. Lényegesen alacsonyabb a Romhányihegy: 441 méter, a több részre szétvált Csõvári-rög legmagasabb tagja pedig csak 358 méter. Mind a három rög messze kiemelkedik környezetébõl, ezért szigethegyeknek szokták nevezni ezeket. A Naszály és a Romhányi-hegy magasra kiemelt napos tönkfelszínnek tekinthetõ. Valószínû, hogy kiemelkedésük elõtt lezajlott a tönkösödés, vagyis az ellaposodási
folyamat. A Naszály nevet már kilencszáz évvel ezelõtt megtaláljuk a garamszentbenedeki apátság alapítólevelében, akkor Nazálnak nevezték. A Naszállyal egy évszázada foglalkozik a szakirodalom. Geológus és barlangkutatók számos közleménye után tavaly jelent meg a Duna-Ipoly Nemzeti Park tanulmánykötete, A Naszály természetrajza címû, nagyon gazdag tartalmú és kialakítású monográfia.
A Naszály kõzetfelépítése meglepõen változatos, sok barlang, víznyelõ és mindenféle karsztjelenség található benne. Teljesen erdõsült és élõvilága változatos. Nagyon szép a hegyrõl nyíló kilátás és hatalmas aktív kõbányája is van. Meg kell jegyeznem, hogy mint budapesti polgár, a Margit-hídon átvillamosozva, jó idõben onnan is gyönyörködhetek a váci kõbánya látványában. Sokan kétségbe vonják, hogy a Naszályról látni lehet a Tátrát, pedig én majdnem minden évben láttam innen is, a Dobogókõrõl is. Sokat kell ilyen tiszta
õszi idõben a hegyeket járni, akkor biztosan hozzájut a turista ehhez az élményhez. 
A Naszály kialakulása 
A Naszály fõ alkotója a földtörténet triász korszakában, mintegy 200 millió évvel ezelõtt keletkezett dachsteinmészkõ platform. A geológiában szokásos, hogy a kõzeteket és a folyamatokat arról a helyrõl nevezik el, ahol nagy tömegben elõfordul, vagy ahol elõször vizsgálta a tudomány. Ez a mészkõ az Ausztriában, Salzburgtól dél-keletre fekvõ Dachstein mészkõhegységrõl kapta a nevét, a „platform” pedig sekély tengerrel fedett, lapos szárazulatot jelez. A mészkõ anyaga kalciumkarbonát, CaCO3, ami vízben csak úgy oldható, hogy oldott szén-dioxiddal vegyül. {A tenger felszíni, kb. 100 méteres vízrétegében van annyi fény, hogy ott nagy tömegben növények, többségben moszatok élhetnek, amelyek testük építésére
elvonják a szén-dioxidot, mire a mészkõ kicsapódik és lerakodik a vízfenékre.} A tengervízbõl lerakodott mészkõ a keletkezés körülményei szerint háromféle lehet: ha nagyon sekély a víz, akkor a földfelszín elmozdulása miatt ismételten a tenger szintje fölé kerülhet és megindul rajta a mállás. Ha az árapály-övben képzõdik, akkor nem kerül szárazra, de anyaga a vízmozgás miatt változatos. A harmadik, a Lofer típusú, a
mélyvízi, legalább 10-20 méteres vízborítás alatti mészkõképzõdés, amely egyenletes összetételt eredményez, hiszen itt már nem érvényesül a hullámverés és az árapály hatása. {Lofer, a keleti Alpokban található kis település} A Naszály dachstein-mészköve a harmadik, tehát a mélyvízi keletkezési típusba tartozik. Az árapály szintben keletkezõ mészkõ a tengervíz magnézium tartalmával gyakran dolomittá alakul. {A kalciumtartalmat /Ca/ a karbonát /CO3/ mellett a tengervízbõl átlépõ magnézium /Mg/ váltja fel különbözõ arányban, akár 90%-ban: CaCO3.MgCO3 kémiai képlettel jelölhetõ.} A mészkõ dolomitosodása történhet a tengerbõl kiemelkedése után is a mélybõl feltörõ magnéziumtartalmú forró vizek hatására. Ez a hidrotermális dolomitosodás, amit számos helyen megfigyelhetünk. A váci dachstein-mészkõ,
eredetileg szürke, de vastartalma miatt különbözõ mértékben vörös színû lesz. Repedéseit agyag tölti ki, ami a cementgyártás szempontjából hasznos, mert a cement összetételéhez szükséges az agyag szilikáttartalma
is. A fejtett mészkövet megvizsgálják a gyár laboratóriumában és szükséges százalékban kevernek hozzá a
gombási bányából agyagot, és a dunaújvárosi kohóból származó kohósalakot is, amellyel a különbözõ
célokra készített beton kötési idejét és szilárdságát állítják be.
A triász kor után, kb. 150 millió évvel ezelõtt, a jura idõszakban megszûnt az üledékképzõdés és hatalmas törések darabolták fel a kialakult mészkõ platformot. Egyes darabjai kiemelkedtek, mások lesüllyedtek.
A kiemelt részeken erõteljes karsztosodás indult meg, vagyis a csapadék és a felszínen folyó vizek hatására a kalciumkarbonát tartalom oldódott, és sajátos felszíni kõzet alakzatok jöttek létre, ilyenek pl. a dolinák,
víznyelõk, barlangok és mindenféle cseppkövek. Ez az átalakulás ma is folyik a Naszályon.
A karszt szó a német nyelvbõl került át a magyarba, bár az eredeti német karst valószínûleg a horvát Kras terület nevébõl származik 
A dolina, szlovén szó, karsztos területen kialakuló, kerekded mélyedés, nagysága pár métertõl több száz méterig terjedhet. Létrejöhet beszakadó barlangok fölött, de gyakrabban a lefolyó vizek eredménye. Kialakulhat benne víznyelõ is, de alja leggyakrabban vízzáró, mert az oldaláról lemosódó málladék nem engedi a vizet leszivárogni, amint azt az aggteleki Vörös-tó vagy a naszályi Vaditató mutatja.
A triászban kialakult mészkõ platform lesüllyedt a mélyebb tengerbe és a rá következõ jura, éskréta idõszakban, kb. 160 millió éven át, nem rakodott rá újabb üledék. Ez után ismét kiemelkedett és mintegy
50 millió évvel ezelõtt a földtörténeti újkor elején bauxit rakodott rá. Csak az eocén kor végén, 40 millió évvel ezelõtt következett be egy újabb lesülylyedés, tengeri elöntés. Ekkor jött létre a szépvölgyi-mészkõ a
Nummulinákkal, és a sekély vizû, mainál melegebb szubtrópusi éghajlat dús növényzetébõl keletkeztek benne a széntelepek, pl Kosdon. Ekkor telepedett rá a dachsteini mészkõre egy kavicsréteg és vörös agyag.
A Naszály váci oldalából feltûnõen kiemelkedik a Látóhegy vagy Kõporos dolomit kúpja, a képen ennek meredek lejtõjét látjuk. Közelrõl nézve, az össze-vissza repedezett sziklák jellemzõek a dolomitra. Nagyon
rideg, merev kõzet, amely a földszín mozgására úgy reagál, hogy darabokra törik, de részei nem mozdulnak el. A kis árkok szélei lekerekednek, növényzet telepedik beléjük és feltûnõvé rajzolja a pókhálós szerkezetet. {A dolomit porrá málló anyaga lecsúszik, lemosódik a hegy tövébe és a környékbeliek régóta használták súrolópornak, sõt batyuban hordták és házalva árulták a „kõport” Vácon is a háziasszonyoknak. A VIM, Superdol és egyéb karcolásmentes mosogató szerek alapja ma is a dolomitliszt.}
Vannak a Naszályon késõbbi idõszakban keletkezett rétegek is: a keleti oldalon találjuk a 60 millió éve, az eocén idõben lerakodott szépvölgyi-mészkövet {Szépvölgy, a budai Jánoshegy Dunára nézõ oldalán fekvõ erdõs terület}, ebbe mélyül bele a Padimentumkõbánya. Ezt nevezték korábban Nummulinás-mészkõnek, a
benne levõ, jellemzõ õsmaradványokról. Ezek voltak a földtörténet valaha élt legnagyobb egysejtûi, egyetlen sejt több centiméter nagyra nõhetett és mészvázat készített maga köré. A Bakonyban 8-10 cm átmérõjût
is találtak. Különösen a hosszabb ideje szabadon álló felületeken tûnnek elõ jól ezek a maradványok.
Amikor a tenger mélyülni kezdett, akkor rakodott rá a szépvölgyi-mészkõ kõzet, amelyet agyagtartalma miatt márgának is nevezhetünk. A hegy kosdi lábánál kis barnakõszéntelep alakult ki, amelyet a 19. század közepén kezdtek mûvelni. de vízbetörés miatt felhagyták.
Mintegy 25 millió évvel ezelõtt, az oligocénben, újabb tengerelöntés következett és törmelékes üledékképzõdés folyt. A sekély tengerben rakodott le a hárshegyi-homokkõ, amelyhez észak felõl, több tíz
kilométer távolságból sodorták ide a folyók a kvarckavicsot, a mélybõl származó, de felszínre került, elmállott kõzetekbõl. Ebbe a homokkõbe nagyon kevés õsmaradvány került. A homokkõbányát majdnem
300 éven át mûvelték. Két kõfejtõben termelték, az alsóbb a Zsidó-bánya, a magasabban fekvõ a Nagybánya. {Ebbõl épültek, téglával vegyesen, Vác régi házainak falai, ebbõl faragták a Székesegyház homlokzati oszlopait, szobrait és lépcsõit, és a város számtalan más mûemlékét és falát.}

Egyre mélyebb tenger borította a leendõ Naszály tömegét, ezért olyan kiscelli-agyag lerakás folyt, amit mély vízben a hullámzás már nem kevert föl, ezt adja a gombási agyagbánya. Közben a tengerparti sekély lagunákban festékföld és tûzálló agyag képzõdött, amit Felsõpetényben fejtettek. {Vörös és sárga földfesték bányászatának nyomaira találtunk a Násznép-barlang és a Nagybánya közötti hegyoldal felhagyott kisebb táróiban.} Az utolsó üledék a pleisztocén korban, néhány tízezer éve keletkezett és ekkor alakult ki a mai felszín, majd újabb kiemelkedés következtében újabb karsztosodás történt. Lehet, hogy ennek maradványai a hegyen magasra kiemelt barlangroncsok, amilyen a mai bánya területén volt Pincevölgyi-kõfülke, vagy az északi oldalon található Zsemlye-barlang és a Sárkánylyuk. A hegy ekkor emelkedett mai magasságára. Közben belsejében hidrotermális folyamatok indultak meg, vagyis feltörõ forró vizek okozta oldás történt, de a forró vízbõl vasban és mangánban gazdag kalcit {CaCO3} és barit {BaSO4} lerakodások is képzõdtek. A Naszály fiatal hegy, ezért nagyon meredek lejtõk határolják. Aki már felment rá, tanúsíthatja, hogy szuszogós a felmenet. A dolomitos területen gyatra a termõtalaj, kevés a növény. A közel múltban, a jégkorszaki periódusokban, amikor gyakran volt nulla fok körüli az átlaghõmérséklet, nagyon erõsen aprózódtak  kõzetek. A repedésekbe  befolyt víz megfagyásakor terjed és repeszti a kõzetet, így keletkeznek az ún. periglaciáliás kõtengerek. A „periglaciális” jelentése: „eljegesedés körüli”.

Tudjuk, hogy Magyarországot a jégkorszakokban sem borította összefüggõ jégtakaró, de nálunk is hidegebb klímát okozott. A meredekebb hegyoldalakon csuszamlások, suvadások, kõgörgetegek alakultak ki, folyt az ún. gravitációs anyagmozgás, a mállás következtében pedig a talajképzõdés. Felszíni karsztjelenség a karr-mezõ. Egymást keresztezõ bevágódások között emelkednek ki a kisebb-nagyobb mészkõ tömbök a felszínbõl. Népies neve: ördögszántás.
Olyan helyeken, ahol a szomszédból is kap a mészkõhegy sok vizet, pl. az aggteleki Baradla-tetõ, illetve barlang, ez óriási oldó munkát tud végezni. A Naszály, a romhányi és csõvári hegyek azonban csak azzal
a csapadékvízzel tudnak gazdálkodni, ami közvetlenül rájuk esik, ezért barlangjaik többsége nem nagy.

A kiemelkedett hegyrõl a fiatalabb üledékek lepusztultak, így a nyugati végén egyáltalán nem maradt meg a szépvölgyi, nummulinás-mészkõ, a keletin pedig a homokkõ fedõ vékonyodott el. Az egész területet törések járják át. Százmillió évek alatt ezek függõleges és oldalirányú elmozdulásokat okoztak. Legjellemzõbbek az ÉNy-DK irányú és a rá merõleges irányú törések, de megfigyelhetõk K-Ny irányúak is. Általában ezek mentén emelkedtek ki környezetükbõl a mészkõrögök. A kiemelkedések keletkezése az utolsó néhány millió évre tehetõ, tehát nagyon fiatalok. A felszíni patakok is ezeknek a töréseknek mentén folynak. A város fölötti, deákvári dombokon jelentõs mennyiségû, 20-30 méter vastag lösz lerakodást látunk. {Ez a sárga színû, nedvesen erõsen tapadós anyag, fõleg a jégkorszakok száraz pusztáinak szél által ide hordott pora.} Mivel mésztartalma is van, meredeken falban képes megállni. Elég egy keréknyom az úton, az abban folyó esõvíz máris meredek falú nyomvályút hoz létre. Nagyobb méretû un. löszcirkuszok is kialakulnak, ami köríves, meredek falú és az omlás miatt egyre hátráló íves falat jelent. {A váci hagyomány szerint Deákvár neve onnan ered, hogy a diákok szerettek a még be nem épített löszfalakon háborúsdit játszani.} (folytatjuk)

Nincsenek megjegyzések: