Halljuk sokszor szülõktõl, hozzátartozóktól, sokszor óvónéniktõl, pedagógusoktól. Fõleg iskolai félév környékén, de sokszor óvodai csoport váltáskor, nem elõször „iskolába menés” elõtt. Sok, több mint 40 évet töltöttem a gyógypedagógus-pályán. Gyakran találkoztam a fentebb említettekkel. Pár napja felkeresett egy aggódó házaspár gyermeke problémájával. – Ez is, meg ilyenkor, a tanév félévének tájékán, sokszor kéretik magukhoz aggódó pedagógusok a szülõket, tesznek javaslatokat évismétlésre, vagy iskolaváltoztatásra. – Már ilyenkor nem segít senkinek a felelõtlen buta tanács, „majd kinövi a gyerek”.
Lehetnek magatartási problémák. Ma azt halljuk „hiperaktív a gyermek”. Nem ül meg a helyén, ugrál, mozog, zavarja az órát, társait, nem tud tanítani a pedagógus, stb. stb. Más esetben ül a gyerek a helyén a „légynek sem árt”. Nem törõdik társaival sem, „magába zárkózik”. Aztán minden rendben lenne, csak nem akarnak sikerülni a betûk, nem tudja „összekapcsolni” a betûket olvasáskor. Az írás, olvasás nehézségei tapasztalhatók. Lehetnek „értelmi zavarok”, beilleszkedési gondok. – Számtalan dolog zavarhatja a gyerek
lelki, szellemi és mozgásfejlõdését. – Korábbi betegségek következményei is. – Okozhat problémákat
a túl gyors iskolai „haladás” is. – Elvárás szokott lenni, hogy karácsonyra írjon, olvasson az elsõs gyermek. – Egy jó pedagógus tudja, hogy eltérõ ütemben fejlõdnek a kicsik. Van akinek több gyakorlás szükséges. – Ezért jó ciklusokban tervezni az iskolát. A 4 év alsótagozat végére kelljen mindenkinek tudni folyamatosan olvasni (mondatolvasóként) és írni; képesnek lenni a szövegértõ tanulásra.
Nem akarom itt felsorolni azokat az égbekiáltó hibákat, amiket a liberális oktatáspolitika elkövetett; pl. az osztályzás nélküli továbbhaladás, a 8. általános végére, sõt az egyetemekre bekerültek egy részére jellemzõ, olvasás és helyesírás nem-tudás stb. – Ugye, messzire vezettek az utóbbi évtized társadalmi és politikai hibái? Mit javasolnak az elõzõekben említett gondok, a gyerekek fejlõdése érdekében? Ha úgy érzik a kedves szülõk, hogy „gond van a gyermekkel”, forduljanak a pedagógusokhoz.
Bizalommal és viszont – ha úgy érzik a Kedves Szülõk, – a helyzet megítélésekor, hogy kevésnek bizonyul az iskolai és szülõi együttes támogatás, kérjenek vizsgálatot iskola-pszichológustól, vagy nevelési tanácsadótól, esetleg gyermekpszichiátertõl. Szükséges lehet látás- és, vagy hallásvizsgálat, illetve tanulásképességvizsgálat is szóba jöhet. Végül, de nem utoljára tapasztalt gyógypedagógus, logopédus tanácsa is hasznos lehet. Kérem, alaposan gondolják át problémáikat iskola és gyermeknevelés ügyben. – Mert a boldog, nyugodt gyermekkor a felnõtt élet igazi alapja. (Tanácsolom minden Kedves Szülõnek!)
Lehetnek magatartási problémák. Ma azt halljuk „hiperaktív a gyermek”. Nem ül meg a helyén, ugrál, mozog, zavarja az órát, társait, nem tud tanítani a pedagógus, stb. stb. Más esetben ül a gyerek a helyén a „légynek sem árt”. Nem törõdik társaival sem, „magába zárkózik”. Aztán minden rendben lenne, csak nem akarnak sikerülni a betûk, nem tudja „összekapcsolni” a betûket olvasáskor. Az írás, olvasás nehézségei tapasztalhatók. Lehetnek „értelmi zavarok”, beilleszkedési gondok. – Számtalan dolog zavarhatja a gyerek
lelki, szellemi és mozgásfejlõdését. – Korábbi betegségek következményei is. – Okozhat problémákat
a túl gyors iskolai „haladás” is. – Elvárás szokott lenni, hogy karácsonyra írjon, olvasson az elsõs gyermek. – Egy jó pedagógus tudja, hogy eltérõ ütemben fejlõdnek a kicsik. Van akinek több gyakorlás szükséges. – Ezért jó ciklusokban tervezni az iskolát. A 4 év alsótagozat végére kelljen mindenkinek tudni folyamatosan olvasni (mondatolvasóként) és írni; képesnek lenni a szövegértõ tanulásra.
Nem akarom itt felsorolni azokat az égbekiáltó hibákat, amiket a liberális oktatáspolitika elkövetett; pl. az osztályzás nélküli továbbhaladás, a 8. általános végére, sõt az egyetemekre bekerültek egy részére jellemzõ, olvasás és helyesírás nem-tudás stb. – Ugye, messzire vezettek az utóbbi évtized társadalmi és politikai hibái? Mit javasolnak az elõzõekben említett gondok, a gyerekek fejlõdése érdekében? Ha úgy érzik a kedves szülõk, hogy „gond van a gyermekkel”, forduljanak a pedagógusokhoz.
Bizalommal és viszont – ha úgy érzik a Kedves Szülõk, – a helyzet megítélésekor, hogy kevésnek bizonyul az iskolai és szülõi együttes támogatás, kérjenek vizsgálatot iskola-pszichológustól, vagy nevelési tanácsadótól, esetleg gyermekpszichiátertõl. Szükséges lehet látás- és, vagy hallásvizsgálat, illetve tanulásképességvizsgálat is szóba jöhet. Végül, de nem utoljára tapasztalt gyógypedagógus, logopédus tanácsa is hasznos lehet. Kérem, alaposan gondolják át problémáikat iskola és gyermeknevelés ügyben. – Mert a boldog, nyugodt gyermekkor a felnõtt élet igazi alapja. (Tanácsolom minden Kedves Szülõnek!)
Tumann Imre
Gyógypedagógiai tanár (nagypapa)
Gyógypedagógiai tanár (nagypapa)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése