2012. október 23., kedd

Autizmus - mi is az?

mire figyeljünk, mikor van szükség
segítségre

Egy kisgyermek fejlődése az esetek döntő többségében az optimális módon, és ütemben zajlik. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden azonos korú gyermeknek pontosan ugyanazokat a dolgokat 'kell' tudnia, egyénenként a normális fejlődésen belül viszonylag nagy eltérések lehetnek.  A gyermekek fejlődését szakemberek a kötelező szakvizsgálatok során rendszeresen ellenőrzik (gyermekorvos, védőnő). Vannak olyan típusú betegségek, amelyekben nem mennyiségi, hanem minőségi fejlődési problémáról van szó. Ezek megállapítása az adott területre specializálódott szakember feladata.  Manapság nagyon intenzíven kutatott területe a gyermekgyógyászatnak, az autizmus.  A tudomány mai állása szerint ez egy veleszületett fejlődési probléma, mely a fejlődés átható zavarát okozza. Bizonyíthatóan hatékony gyógyszeres kezelés nem ismert, és sajnos nem lehet 'kinőni'. Az egyedüli kezelést a fejlesztés jelenti. A legújabb kutatások szerint spektrum-betegségről van szó, ez azt jelenti, hogy a gyermekek az intellektuális képességüktől függően (súlyos értelmi fogyatékosságtól a kimagasló intellektusig) egy igen széles skálán foglalnak helyet. A szakemberek szerint két autizmus spektrum zavarban érintett gyermek sokkal eltérőbb képet mutathat egy adott életkorban, mint két egészségesen fejlődő gyermek.  A jó-, és az átlag feletti intellektusú gyermekek esetén (Asperger szindrómás) előfordul, hogy az óvodában/iskolában mutatkoznak meg a súlyosabb tünetek, ezért az óvodai és iskolai pedagógusoknak is nagy szerepe van a figyelemfelhívó tünetek felismerésében.
...gyanújelek, amire érdemes odafigyelni....
Mik is lehetnek a teljesség igénye nélkül a gyanújelek, melyekre érdemes odafigyelni? A gyermekek fejlődése ilyen esetekben 3 fő területen károsodik.
Az egyik a szociális funkciók károsodása. Ide tartozik, pl. a szülők közeledésének nem megfelelő fogadása (amikor egy kisded 'nem tud örülni az édesanyjának'); idegenek felé túlzott elutasítás vagy éppen gátolatlan magatartás (az utcán akárkihez képes odamenni, illetve a játszótérről szinte bárkivel hazamegy); a másokkal való játék igényének hiánya; kortárskapcsolatok elutasítása (inkább csak külső szemlélője a játékoknak); játékszabályok betartásának nehézsége. Amennyiben mégis szívesen játszanak, akkor nem tűrik a kudarcot, vagy saját szabályaikat igyekeznek érvényesíteni mindenáron (ezért mások nem játszanak velük szívesen); előfordul, hogy a felnőttek társaságát előnyben részesítik a kortársakkal szemben. 
Másik nagy problémás fejlődési terület a kommunikáció, az érintett gyermekek egy részénél a beszédfejlődés megkésett, másik részüknél időben indul, de nem zajlik a megfelelő ütemben. Gyakran jelenik meg a személyragok tévesztése (2-3 éves kor után), szavak-kifejezések gyakori ismételgetése,  vagy mások általi ismételtetése; reklámok-szlogenek újra és újra hallgatásának igénye, vagy újra-és újra hajtogatása; új szavak alkotása és használata; kommunikáció kölcsönösségének hiánya (nem várja meg a választ, nem érdeklődik mások véleménye és érzelme iránt); furcsa, vagy nem odaillő gesztusok alkalmazása (grimaszok);  a szemkontaktus kerülése, vagy nem következetes használata;  öröm-bánat nem megfelelő kifejezése (egyedül örül, örömét nem osztja meg másokkal).  Harmadik nagy terület a viselkedéssel kapcsolatos, az autizmus spektrum zavarba tartozó gyermekek viselkedése rugalmatlanságokkal átitatott. Például túlzottan ragaszkodnak bizonyos dolgokhoz (pl. szokások/tárgyak/ útvonalak), amennyiben akaratuk nem tud érvényesülni, akkor dührohamot produkálhatnak. Ehhez a területhez tartozik még a pörgő-forgó tárgyak iránti feltűnő érdeklődés, kézfejek repkedő mozgása, lábujjhegyen járás, furcsa érdeklődési terület (pl. közlekedési járművek, bolygók, stb), bizonyos ételekhez feltűnő ragaszkodás, mások (színe, szaga szerinti) válogatása, öltözködési rugalmatlanságok (egyes anyagok, színek végletekig való kerülése), különös érzékenység bizonyos zajokra (ilyenkor rendszerint befogják a fülüket), vagy szagokra.
Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy miért is olyan fontos a diagnózis, amikor őszintén szólva közöttünk felnőttek között is vannak mindhárom területen érintett egyének, akik mégis eljutottak a felnőttkorig.

Miért kell a diagnózis? Mikor kell szakemberhez fordulni?
Az érintett gyermekeknél a tünetek a kor előrehaladtával változhatnak. Így nem garancia az, hogy egy autizmus spektrum zavarban érintett gyermeknél, akinél még nincsenek magatartási problémák, a továbbiakban sem lesznek.
Az ilyen gyerekek nem egyszerűen 'mások'. Gondot okozhat a családtagoknak és a pedagógusoknak már az óvodától fogva a dührohamok megjelenése. Később a szociális helyzetek félreértése is kellemetlen következményekkel járhat (pl. a gyermekek együtt nevetnek az őket kinevetőkkel, ezért gyakran válnak mások célpontjaivá). Magatartásuk a devianciák felé sodorhatóvá válik (sorozatos intők miatt nem ritkán eltanácsolják őket az iskolából), serdülőkorban a szociális helyzetek meg nem értése hangulati zavarokat is előidézhet, valamint az ilyen típusú betegségben érintett felnőttek gyakran magányosak maradnak. Fontos még egyszer kihangsúlyozni, hogy nem mennyiségi, hanem minőségi eltéréséről van szó, azaz nincsenek olyan diagnosztikus kritériumok, mint más pszichés betegségeknél (pl. ha 5 kritériumból, 3 teljesül, akkor a diagnózis biztos). Az eltérő fejlődésnek azonban már 3 éves kor előtt biztosan meg kell mutatkoznia, és mindhárom területet érintenie kell.  A betegségben jártas szakember (gyermekpszichiáter) feladata a kisgyermekkori fejlődési anamnézis, a gyermek viselkedésének megfigyelése, és a nem egyértelmű esetekben plussz speciális vizsgálata. A fejlesztések a szociális helyzetek begyakorlásából, és a viselkedés rugalmasabbá tételéből, valamint a kommunikációs készségek javításából állnak, így hosszabb távon a társadalmi beilleszkedést, sikeres tanulmányokat és munkavállalást, valamint családalapítást célozzák.  Ilyen tünetek fennállásánál fontos mielőbb szakemberhez fordulni, a fejlesztés ugyanis annál hatékonyabb, minél korábban kezdődik meg.                              
Dr. Pécsi Ilona

Nincsenek megjegyzések:

Legyen újra korrekt párbeszéd!