2015. május 31., vasárnap

Az első világháborús emlékmű átadása

Itt állunk a főtéren. Süt a nap. Gyönyörű az idő. Díszszázad. Hagyományőrzők. Sokan vagyunk, mi lokálpatrióták a szó nemes, politika mentes értelmében.







Az ünnepség Fördős Attila polgármester úr köszöntőjével kezdődött, melyben jellemezte a szobrot, ami a győzelem jelképe kell, hogy legyen, a hazaszeretet győzelméé is.
Sörös Dániel, váci diák szavalata után köztársasági elnökünk, Áder János beszéde történelmi áttekintéssel kezdődött.
350.000 magyar katona nem ért haza a frontról. Az első gépiesített háborúban a magyar katonákat feláldozták. De kitartottak utolsó vérükig. Értelmetlen küzdelemben, szurony nélküli puskával. Mindezt azért, hogy utána 3 napig csak temessenek. Doberdónál 100.000 magyar katona adta életét a kegyetlen állóháborúban. Most minden egyes katonát meg kell, hogy gyászoljunk. Imádkozni, könnyet ejteni és nem felejteni! A váciak tudták hogy sírok nélkül kell egy hely ahol a 600 váci hősre emlékezhetnek.
Ha felejtünk és nem törődünk a múlttal magunk ellen vétkezünk.
Az élet győz a felejtés felett.
Beszédét egy Ernst Hemingway idézettel zárta: „Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól”
A Honvédelmi Minisztérium Tábori Lelkészi Szolgálat ágainak  (zsidó, evangélikus, református és katolikus) képviselői is szóltak az ünneplőkhöz:
dr. Köves Máté Slomó tábori főrabbi: Minden nap választanunk kell. Amikor nemzetünk hőseire gondolunk azt is gondoljuk, hogy saját életünkben is lehetünk hősök. Kérjük a mindenhatót, hogy a hétköznapok mindennapi küzdelmeiben mi is hősök lehessünk.
Nánai László őrnagy, a Protestáns Püspöki Hivatal hivatalvezetője: Egy közös rövid ima. Isten oltalmában ajánljuk hősi emlékművet. Tanítson e hely egymásra figyelve értékek őrzésére.
Jákob János dandártábornok, protestáns tábori püspök: A felnövekvő nemzedék nem felejt. 100 esztendő homálya sem hagyta a szeretetet elfeledni. Legyen útmutatás mindannyiunk számára. Isten áldását kérve az itt lévőkre.
Berta Tibor ezredes, a Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke: Nem könnyű egy világháborús emlékmű újraavatásán az örömről beszélni. Emlékezni kell a háborúra. El kell mondani az igazságot. Meg kell tanulni a megbocsátás logikáját a bosszúállás helyett.
Az ünnepség a Honvéd Néptáncegyüttes koreográfiájával és énekével folytatódott.
A szobor koszorúzása következett a nagyszerű produkció után: Áder János köztársasági elnök a Magyar Köztársaság nevében rótta le kegyeletét, a Magyar Honvédség nevében dr. Benkő Tibor vezérezredes helyezett el koszorút, Harrach Péter országgyűlési képviselő a KDNP nevében, Vác város világháborús áldozatainak Egyesülete nevében Moys Csaba. Vác Város Önkormányzata részéről Fördős Attila polgármester, Mokánszky Zoltán és Pető Tibor alpolgármesterek koszorúzták meg az emlékművet.
Búcsúzóul a Díszszázad korabeli ágyúból díszlövést adott le, majd méltóságteljesen elvonultak a térről.


Az emlékezésre egy különleges könyv készült:  Váci Hősök halottak, hadifoglyok és harctéri sebesültek 1914-1918-ban Tragor Ignác 1933-as összeállításának reprint kiadása. A könyv elkészítését és annak költségeit Kucsák Gábor és Komáromi Zsolt váci polgárok vállalták. A könyv utószavát Dr. Horváth Ferenc, Vác Város Levéltárának igazgatója írta.
A könyv kapható 2000 Ft-os áron a Kucsák Könyvkötészet és Nyomdában.
 

És hogy pontosan mit látunk mikor a szoborra nézünk?
"A kompozíció alakjainak egy része valóságos - korhű egyenruhában, korhű fegyverrel megformázva - míg a többi alakja allegórikus. Az alakok mérete, egymáshoz viszonyított elhelyezkedése egyaránt közvetíti Cser Károly szobrász elgondolását. A háborúban részt vevő katona sorsának legfontosabb momentumait jeleníti meg: az eskühöz való hűség, a küzdelem, a végső roham, a halál és a megdicsőülés. A művész személyesen átélt tapasztalatai sütnek át a megjelenített alakokból, hisz maga is katona volt és hat évig hadifogoly.
A kompozíció mértani középpontjában egy 4,6 m magasságú, jelképes női alak: Hungária magasodik a többi fölé. Alakja rendületlenül bátorságot, erőt sugároz. Ő a győzelem megtestesítője. Fiatal, népies ruházatú magyar lány. Karja magasba lendül. Mögötte háttérként zászló lobog, s oldalán rá föltekintve egy honvéd, akinek testtartása és tekintete is kifejezi azt a reményt, melyet számára Hungária jelent.E két alak alatt helyezkedik el a harcoló katona figurája, aki szuronyos puskáját tartva feszülten vár a rohamra. Tekintete előre szegeződik, elszánt. 
Mögöttük haldokló katona, összetört ágyúcsövön, hajadonfővel térdel. 
A kompozíciót két oldalról egy-egy ülő helyzetben ábrázolt másfél méter magas oroszlán zárja. A haragos külsejű állatok megjelenítése méretükben is tekintélyt parancsoló. Az egyik egy harcban elesett hőst védelmezi, a másik egy életerős ifjúnak szolgál támasztékul, aki kezében bajonettel kész a harcra. Ezek modellje Göllner András egykori piarista diák volt. Ezek az alakok az antik görög szobrászolást idézik, melyek az emberi test szépségét emelték ki.
A szobrász elgondolása,ezzel kettős értelmet kap: az emberiség nagy hőseinek sorába emeli az elesett honvédeket, illetve azt a fájdalmat érzékelteti, melyet egy szép fiatalember halála jelent..."

Májusi számunkból, Konopás Anna tanárnő cikkének részlete

Nincsenek megjegyzések:

Legyen újra korrekt párbeszéd!