A Piarista Gimnázium digitális munkarendje

A Piarista Gimnázium digitális munkarendje - Online kezdet március 15-én, online befejezés június 15-én

A koronavírus járvány március közepén az iskolai életet, a tanulást, a munkát, a lelki életet, a családokat, az egyedülállókat, a szegényeket és a gazdagokat is az otthonok négy fala közé rekesztette. A hirtelen átállást a digitális munkarendre a 7.b osztály által hónapokon át begyakorolt március 15-diki műsoros megemlékezés osztálytermekbe való „beszorulása” előzte meg. Ekkor már nem gyűlhettek össze a díszteremben az iskola tanulói a megemlékezésre. Ezért az osztálytermekben vetítettük le az előadást, nehogy „kárba” vesszen a diákok munkája. Ezt követően indult meg az otthoni online tanulás.

A kutatásért felelős Piarista Tartományi pedagógiai munkacsoport május elején (másfél hónap után) egy országosan egyedülálló) átfogó tartományi felmérést végzett a diákok, a szülők, valamint a pedagógus- és tanulást támogató munkatársak között a digitális távtanulási időszak tapasztalatairól a márciusban kiadott pedagógiai elvek megvalósulásáról. A kérdőívet 1425 szülő, 1436 diák és 307 munkatárs, összesen 3168 válaszadó töltötte ki. (Forrás: a Piarista Tartomány honlapja) Megállapításokat, következtetéseket próbáltak levonni adatokkal alátámasztva, átlagokat, megoszlásokat vizsgáltak.

Az egész tartományi gyorsjelentés még gondos elemzést igényel, de a kutatásban résztvevő váci csoportok digitális munkarendhez való hozzáállásának néhány aspektusát összegezte Kalász Ákos igazgató úr egy tanulmányban (teljes elemzés megtalálható a VPG honlapján)

Diákjaink képe

A diákok saját bevallásuk szerint tanulással átlagosan napi 4 órát töltenek a képernyő előtt, míg képernyő nélküli tanulással mintegy 2 órát. Konkrét, képernyő előtti tanórájuk (online tanóra) átlagosan heti 4 volt. A diákok megélése szerint a digitális tanulás nem különösebben változatosabb, mint az a kontaktiskolában volt, bár kis mértékben inkább a változatosság felé billen a mérleg. A terhelés nagyobb mértékben érzékelhetőbb számukra e munkarendben, a nap végére inkább fáradnak el a diákok. Feltételezem azért, mert a digitális térben valódi tevékeny munkát kell végezniük, rendszeresen kellett egzakt határidőre egzakt tanulói munkákat produkálni, leadni. Ebben a helyzetben nem elég passzívan végigülni a tanórát, hanem valódi, aktív tanulásra szólított e helyzet. A szöveges indoklások csaknem 20%-a szól a túlterheltség valamilyen formájáról (túl sok feladat, túl időigényes, több a tananyag, mint korábban volt, szűkös határidők, túl gyors haladás, túl sok gép előtt töltött idő). Azon tantárgyak nehezebbek, amelyek tanárai kevesebb kontakt órát tartottak.

A diákok sok esetben nem a nap hagyományos (8:00-15:00) „munkaidejében” végezték el az iskolai feladatokat, de kétharmaduk jelezte, hogy kialakult valamiféle napirendje. Úgy tűnik, ebben a diákok élvezték a szabadságukat, akár annak árán is, hogy éjszakába nyúlóan dolgoztak, éjjel adtak le faladatokat, későn feküdtek le, későn keltek. Ugyanakkor tanulási folyamataikat többségük megtervezte. Együtt mozog ezzel az adattal a diákok felelősségének kisebb mértékű növekedési is az online tanulásukkal kapcsolatban. A felelősség és a tervezés kéz a kézben jár.

Sajnálatosan a diákok megélése szerint a tanárok ebben a tervezésben nem adtak kellő segítséget, a tanári tanulási ciklusokra a leggyengébb átlagot mutatja a kutatás.

Elismerően jeleztek vissza a diákok a tanárok más jellegű támogatását illetően és a tanári visszajelzés tekintetében. A személyes figyelmet a diákok kétharmada inkább érezte tanárai részéről. A feladatokat többségükben inkább teljesíthetőnek látták a diákok, de ebben nagy volt az eltérés a válaszadók között. Nyilván a tanári karakter, a tantárgy jellege és a diákok terhelhetősége van e nagy szórás mögött.

Technikai nehézségek kevéssé nehezítették a kapcsolódást a munkához, a diákok többségének a szülők rendszeres operatív támogatására sem volt szüksége a szokottnál nagyobb mértékben. A magasabb tanári támogató jelenlét mellett magas a társak egymást segítésének átlaga. Viszont a diákok egymástól való fizikai elszigeteltsége, a közösség hiánya több válaszban is felmerült a távtanulás legnagyobb nehézségeként.

A diákok a Google tanterem adta kereteket kiemelkedően jónak értékelik. Döntően az internetbiztonság kérdésében sem volt rossz tapasztalatuk.

Tanáraink képe

A válaszadók közel 95%-a olvasta a Piarista Pedagógiai Digitális Alapelveket (9,34), s valamennyien az azonosulást érző válaszok egyikét jelölték be. A tanulástámogatás változatosságára adott érték hasonló a diákok változatosság-megélésével. A tanárok kevesebb, mint fele érzi inkább változatosnak a munkáját a digitális munkarendben. A tanárok átlagosan 6,77 órát töltenek egy nap az iskolai munkájukkal. Ez az adat a diákok válaszával közel megegyező. (6 óra) A válaszadó pedagógusok átlagosan hetente 4 Zoom órát tartanak, de nagy az egymás közötti eltérés. A távtanulási helyzet legnagyobb nehézségének a leterheltséggel kapcsolatos indokot nevezték meg (időigényesebb a munka, túl sokat kell a gép előtt ülni).

A technikai problémák, az otthoni és családi körülmények nem jelentettek megoldhatatlan problémát, de esetenként sokszoros teher hárult a családos kollégáinkra. Tanáraink négyötöde fegyelmezett napirendben élte a digitális munkarendet. Állításaik szerint magas arányban adtak visszajelzést tanulóiknak. A maguk által adott feladatokat biztosan teljesíthetőnek ítélték. Messze elmarad ettől a diákok jelzése ugyanerre a kérdésre. Mosolyogtató az adat arra vonatkozóan, hogy a szülők értéke - hajszál pontosan - a kettő között van.

A sok befektetett munka hatékonysági mutatója is magas. Mindezt annak ellenére, hogy a szöveges válaszokban a távtanulási helyzet legnagyobb nehézségei között említették a kollégák a személyes kontaktus hiányát mind a gyerekekkel, mind a kollégákkal, a diákok fejlődésének követésének, ellenőrzésüknek nehézségével együtt.

Figyelemre méltó, a tanárok saját digitális készségeinek értékelése. Azt érzékelem, hogy tanárainkkal készek voltunk sokat tanulni a helyzetben, hatékonyan használtuk ki a horizontális tanulás adta lehetőségeket, amit az egymáshoz kapcsolódás magas értéke és a munkahely által adott személyes érdeklődés megélése is mutat. A legnagyobb pozitívumok szöveges meghatározásakor több olyan összetevő is megjelent, ami az egymásra való figyelem és a hálózatos kapcsolatok erősödését mutatja.

A szülők képe

Az iskola és a tantestület felkészültségét, a tanárok segítőkészségét magas értékek jelzik. Technikai problémákat a szülők sem érzékelnek jelentős mértékben, gyermekeik segítése kisebb mértékben rótt új feladatot a járványt megelőző időkhöz viszonyítva. Érdekes, hogy kifejezetten alacsony a szülők egymáshoz kapcsolódásának mutatója. Feltételezhető, hogy a családokra nehezedő nagyobb teher nem adott erre lehetőséget.

A szülők nem érzik határozottan, hogy gyermekeik jelentősen nagyobb felelősséggel állnak a tanuláshoz, mint a járvány előtt az iskolában. Gyermekük saját tanulásának önálló megtervezéséről közepes mértékben gondolják, hogy jobban megy, mint a járvány előtt. A diákoknál jobban érzik (vagy vágyják?), hogy van kialakult napirendje gyermeküknek. A tanulás tervezhetőségével, kiszámíthatóságával kapcsolatban úgy látják, hogy a tanárok inkább segítenek tervezni a gyerekeknek az önálló tanulás folyamatát, időben jelzik a feladatokat, kéréseket.

A kérdőíves felmérés előtt április 30-án online búcsúztató keretében próbáltuk lezárni a végzős diákok tanulási időszakát, hogy azután az érettségi vizsgákra való önálló tanulásra koncentrálhassanak a tanáraiktól kapott irányelvek alapján. A ballagást, a tartományi és iskolai díjak, jutalmak átadását későbbre tervezzük.

A tartományi felmérés körüli időszakban, május 4-én megkezdődtek az írásbeli érettségi vizsgák a járványügyi helyzetre való tekintettel szigorú szabályok szerint – maszkban és kesztyűben. Rendben lezajlottak, egészen június 6-ig tartottak az megmérettetések a különböző tantárgyakból közép és emelt szinten. Szóbeli érettségi vizsgát iskolánkban csak testnevelés tantárgyból tett néhány diák, és volt egy-két speciális eset is. A többi diáknak már csak az érettségi bizonyítványok kézhezvétele volt a feladata, ezekre június 11-12-13-án került sor. A helyzet közben úgy változott, hogy az eredményhirdető értekezleteket sikerült lezárni egy-egy jó hangulatú bankettel az iskola étkezőjében, ahol szakácsaink főztek finomabbnál finomabb ételeket maturandusainknak. A diákok is hálásak voltak tanáraiknak, és kis figyelmességekkel (virág, bor, tablókép) köszönték meg sokéves munkájukat.

A tanévzáró – Te Deum – ünnepségre csak szűk körben kerülhetett sor június 15-én a tantestület, az énekkar és egy osztálynyi diák részvételével. A többi diák online kapcsolódhatott be a szertartásba családja körében. Ezt követően az egyes osztályfőnökökre hárult az év végi bizonyítványok kiosztása, melyekre osztályszinten a tantermekben került sor. Nem maradtak el az oklevelek, emléklapok, jutalomkönyvek sem, sőt, diákjaink kétharmada az igazgató általi digitális dicséretben részült (legtöbben több tantárgyból is) „a digitális oktatásban való kiemelkedő feladat teljesítésért”, amiért a szülők sok esetben hálájukat, és köszönetüket fejezték ki.

Iskolánk vezetősége és tanárai ezúton is köszönik a családok nagyfokú együttműködését!