A fiatal embereknek az átmulatott szilveszterhez hasonlóan sok, boldog, örömteli, vidám napot! A középkorú emberek már megfontoltabbak, állandó munkában, nagyobb jövedelemben reménykednek!A hozzám hasonló 70 évesek így köszöntik egymást: De jól nézel ki! Adjon Isten még sok hasonló egészségben gazdag évet számodra! S mit mutat kis városunk az új év fordulóján! Megépült az új Fõtér,
az új Fõutca. Kinek tetszik, kinek nem! Nézõpont kérdése. Egy biztos, jó „kis” pénzbe kerülhetett.
Végre méltóságteljesen megemlékezhetünk az 1956-os forradalom és szabadságharc 55. évfordulójáról. Osztálytársam Komáromi Kornélia a forradalom hõse 26 évvel halála után a nemzeti érzelmû önkormányzati
képviselõktõl megkapta a Vác Város Díszpolgára kitüntetést. A kitüntetés átadásán részt vettek rabtársai Wittner Mária és dr. Tímár Ágnes apátnõ, akik megható szavakkal emlékeztek a hamis, koholt vádak
alapján elítélt joghallgatóról. A kitüntetést Kornélia gyermekei és unokái vették át a város alpolgármesterétõl, Petõ Tibortól.
Az elmúlt év váci eseményeit vizsgálva több hiányérzetünk is támadhatott. Sokan hiányoljuk, hogy még mindig nem állították fel, sõt elrejtették elõlünk I. világháborús hõseinkre emlékeztetõ emlékmûvünket.
MI VAN AZ EMLÉKMÛVEL?! Hallom sokan azt mondják nem méltó a fõtérhez – nem illik a miliõbe. Évtizedekig szép volt! Tiszteletet sugárzott a hõsi halált szenvedtek hozzátartozói számára. A Sztálin térre (ma Március 15. tér) emelt váciak által „szivarnak” nevezett emlékmû odaillett? A székesegyház elé állított szovjet obeliszk, melyet temetõkbõl lopott sírkövekbõl emeltek, méltó helyre került? Érdekes kérdések!
Ha körbe nézünk Európa harcterein sok helyen megtaláljuk a legyõzött magyar katonák ápolt sírhantjait. Doberdó, Isonzó olasz harcterein, a lengyel Przemyslben, Ukrajnában, sõt Oroszországban is állítottak emléket az elesett magyar harcosoknak. Városunk közelében lévõ kisebb városokban, falvakban is állnak a
hõsi emlékmûvek. Tahitótfalu, Kisnémedi, Verõce, Nagymaros, Zebegény, Bernecebaráti és még tovább sorolhatnám a kisebb településeket, õrzik elesett katonáink emlékeit. Városunk vezetõi talán arra várnak, hogy a hõsök õsei elhalljanak, a fiatalok pedig már ne emlékezzenek. Hamarosan eljön ez az idõ, s csak
a temetéskor megcsendülõ harangszó fog emlékeztetni a hazáért harcoló hõsi halottainkra.
Pinke József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése