Ez évben harmadik alkalom, hogy Hóman Bálintra emlékezünk. Halálának 60-ik évfordulóján emléktáblát avattunk a börtön falán. Október 30-án Tasson emlékoszlopot avattunk a sírjánál. Ma pedig a hagyományokhoz híven utcanév ismertetõ táblát avattunk névadójáról. Az utódpárt képviselõinek nem tetszik a számunkra kedves utcanév. Nekik azok a nevek tetszenének, melyeket éppen 21 évvel ezelõtt Vác Város Képviselõ – testülete eltörölt. Dr. Hóman Bálint a XX. század egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb történésze volt. 1885. december 29-én született Budapesten, mai szóval értelmiségi családból. Édesapja egyetemi tanár, édesanyja révén bekerült a történelmi Darányi családba. Ezért is helyezték
végsõ nyughelyéül a solti önkormányzat által helyi panteonnak minõsített Darányi sírkertbe. Budapesten szerzett történelemtanári diplomát, sõt már 23 évesen bölcsészdoktor lett. Történetíróként fõleg a középkorral foglalkozott, de mint a magyar õstörténet kutatója – elõször a Habsburgok által elterjesztett finnugor elmélet híve, de hamar rájött, hogy ez a kitaláció a magyar múlt dicsõségének kisebbítését
szolgálja ezért a hun-magyar hagyomány alapján álló teória meggyõzõdés híve lett.Utolsó kéziratos munkája is a témakört taglalta, özvegy felesége 1985-ben Montreálban adta ki „Õsemberek – õsmagyarok” címmel.
végsõ nyughelyéül a solti önkormányzat által helyi panteonnak minõsített Darányi sírkertbe. Budapesten szerzett történelemtanári diplomát, sõt már 23 évesen bölcsészdoktor lett. Történetíróként fõleg a középkorral foglalkozott, de mint a magyar õstörténet kutatója – elõször a Habsburgok által elterjesztett finnugor elmélet híve, de hamar rájött, hogy ez a kitaláció a magyar múlt dicsõségének kisebbítését
szolgálja ezért a hun-magyar hagyomány alapján álló teória meggyõzõdés híve lett.Utolsó kéziratos munkája is a témakört taglalta, özvegy felesége 1985-ben Montreálban adta ki „Õsemberek – õsmagyarok” címmel.
A szellemi frissességnek örvendõ tudóstól a szadista börtönvezetés megtagadta, hogy ez irányú írását folytassa, pótolhatatlan veszteséget okozva a magyar történelemtudománynak. Konzervatív értékrendje, nemzeti elkötelezettsége és kiváló történészi felkészültsége révén szinte mindent elért, amit egy magyar történelembölcsész doktor elérhet. Volt az Országos Széchenyi Könyvtár igazgatója, majd a Magyar Nemzeti Múzeum fõigazgatója, vezetõségi tagja volt a Magyar Numizmatikai Társaságnak, a Magyar Néprajzi Társaságnak és a Magyar Történelmi Társaságnak. A Magyar Tudományos Akadémia tagjaként
megkapta a korszak legrangosabb mára hál Istennek újból életre hívott kulturális kitûntetését, a Corvin – koszorút, majd a Corvin – láncot. Élete folyamán több tucat jelentõs tudományos mûvet írt. Egyik fõmûve a Szekfû Gyulával közösen írt munkája a „Magyar Történet” 2008-ban Magyar Örökség Díjban részesült. Történelmi írásain kívül fõleg numizmatikával foglalkozó – ma is aktuális mûvei jelentõsek. Életében komoly fordulatot jelentett, hogy az elhunyt gróf Klebelsberg Kúnó utódjaként kinevezték vallás és közoktatásügyi miniszterré. Õ aki 1932-ig elsõsorban tudós és tanár volt, ettõl kezdve a kormány tagjaként politikusként
tevékenykedett. Elõdje oktatáspolitikáját folytatva megalapozta a világviszonylatban is kiemelkedõ oktatás-, nevelõ – és kultúrpolitikát, mely számtalan tudóst, feltalálót, mûvészt adott az országnak és a világnak.
Többek között Õ vezette be a ma is érvényes 8 osztályos ált. iskolát. A háború elvesztése után a szovjet hadsereg segítségével hatalomra került vörösök u.n. népbírósága az amerikai szövetségeseik által kiadott tudós minisztert életfogytiglani börtönre ítélte. Politikai utasításra halálra kellett volna ítélni, azonban a tárgyaláson valamennyi tanú, elsõsorban Kosáry Domonkos tudóstársa , és az általa megmentett zsidók mellette vallottak, ezért az ártatlan nagybeteg embert „csak” élete végéig zárták börtönbe. A Budapesti Gyûjtõfogságban még írhatott, de amikor 1950-ben a szadista börtönvezetõ, foglárok, börtönorvos által nevezetes váci börtönbe került, sorsa testi – lelki értelemben is megpecsételõdött. Fogkefével mosatták fel vele a folyosót, a börtönorvos így köszöntötte: „Na mi az Hóman, még nem döglöttünk meg?” 1951. június 2-án váltotta meg a halál e Szadista, Kommunista állatok markaitól. Tetemét a mára már közismert rabtemetõben ásták el. A 2000. évben kezdõdött ásatások során elõkerült teteme, melyet a külsõ jelek mellett a hazalátogatott fia általi összehasonlító DNS vizsgálat bizonyított. Még az év Szent István napján posztumusz díszpolgárra választotta a város Önkormányzata. Végleges temetése Tasson, a Darányi sírkertbe
helyezésével volt. A tudós társak nevében a MTA akkori elnöke Glatz Ferenc emlékezett. Többek között
kiemelte, hogy a tudós társadalom már rehabilitálta a szovjet megszállók árnyékában hozott "népbírósági ítélettel” sújtott Hóman Bálintot. Glatz Ferenc beszéde teljes terjedelmében a Váci Polgár decemberi számában olvasható. A börtön falánál elmondott avatóbeszédemet azzal az ígérettel fejeztem be, hogy a
Hóman Bálint út jelölésére utcanév ismertetõ emléktáblát fogunk állítani, Íme az új emléktábla!
megkapta a korszak legrangosabb mára hál Istennek újból életre hívott kulturális kitûntetését, a Corvin – koszorút, majd a Corvin – láncot. Élete folyamán több tucat jelentõs tudományos mûvet írt. Egyik fõmûve a Szekfû Gyulával közösen írt munkája a „Magyar Történet” 2008-ban Magyar Örökség Díjban részesült. Történelmi írásain kívül fõleg numizmatikával foglalkozó – ma is aktuális mûvei jelentõsek. Életében komoly fordulatot jelentett, hogy az elhunyt gróf Klebelsberg Kúnó utódjaként kinevezték vallás és közoktatásügyi miniszterré. Õ aki 1932-ig elsõsorban tudós és tanár volt, ettõl kezdve a kormány tagjaként politikusként
tevékenykedett. Elõdje oktatáspolitikáját folytatva megalapozta a világviszonylatban is kiemelkedõ oktatás-, nevelõ – és kultúrpolitikát, mely számtalan tudóst, feltalálót, mûvészt adott az országnak és a világnak.
Többek között Õ vezette be a ma is érvényes 8 osztályos ált. iskolát. A háború elvesztése után a szovjet hadsereg segítségével hatalomra került vörösök u.n. népbírósága az amerikai szövetségeseik által kiadott tudós minisztert életfogytiglani börtönre ítélte. Politikai utasításra halálra kellett volna ítélni, azonban a tárgyaláson valamennyi tanú, elsõsorban Kosáry Domonkos tudóstársa , és az általa megmentett zsidók mellette vallottak, ezért az ártatlan nagybeteg embert „csak” élete végéig zárták börtönbe. A Budapesti Gyûjtõfogságban még írhatott, de amikor 1950-ben a szadista börtönvezetõ, foglárok, börtönorvos által nevezetes váci börtönbe került, sorsa testi – lelki értelemben is megpecsételõdött. Fogkefével mosatták fel vele a folyosót, a börtönorvos így köszöntötte: „Na mi az Hóman, még nem döglöttünk meg?” 1951. június 2-án váltotta meg a halál e Szadista, Kommunista állatok markaitól. Tetemét a mára már közismert rabtemetõben ásták el. A 2000. évben kezdõdött ásatások során elõkerült teteme, melyet a külsõ jelek mellett a hazalátogatott fia általi összehasonlító DNS vizsgálat bizonyított. Még az év Szent István napján posztumusz díszpolgárra választotta a város Önkormányzata. Végleges temetése Tasson, a Darányi sírkertbe
helyezésével volt. A tudós társak nevében a MTA akkori elnöke Glatz Ferenc emlékezett. Többek között
kiemelte, hogy a tudós társadalom már rehabilitálta a szovjet megszállók árnyékában hozott "népbírósági ítélettel” sújtott Hóman Bálintot. Glatz Ferenc beszéde teljes terjedelmében a Váci Polgár decemberi számában olvasható. A börtön falánál elmondott avatóbeszédemet azzal az ígérettel fejeztem be, hogy a
Hóman Bálint út jelölésére utcanév ismertetõ emléktáblát fogunk állítani, Íme az új emléktábla!
Moys Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése