A Madách Imre Mûvelõdési Központban nyílik meg 2012. január 8-án, vasárnap,18 órakor Manajló Iván (1942-2010) életmûvét reprezentáló emlékkiállítása. Idén januárban volna hetvenéves, de már két éve nincs közöttünk.Akárcsak édesapja, Fedor Manajló 68 évet élt. Hazalátogatva Ungvárra váratlanul elhunyt. Alapító
tagja volt a Váci Ruszin Kisebbségi Önkormányzatnak. 2007-ben megjelent alkotásait bemutató katalógus elõszavában vall családjáról, alkotásairól. Most az emlékkiállítása kapcsán közzétesszük önéletírását. A kiállítás anyaga a váci tárlatot követõen Ungvárra kerül a Fedor Manajlo Múzeumba.
Manajló János önéletrajza
„Manajló János vagyok, Ungváron születtem január 16-án 1942-ben, második keresztnevem-Iván. Szüleim elõdei ruszinok, magyarok, lengyelek és szlovákok voltak. Középiskolát, majd iparmûvészeti szakiskolát (mint fafaragó), utána a Kijevi Képzõmûvészeti Akadémiát végeztem 1966-ban. 20 évesen nõsültem. A feleségem Kupár Irma építészmérnök, elõdjei ruszinok a neves Kupár atya népes családjából.. 1964-ben
megszületett a lányunk Viktória, ma történész és anya, 1970-ben a fiúnk – András, most már ismert képzõmûvész. Hat unokánk van, Isten áldása kísérje mindannyiukat. 1966-1969 – az Ungvári Iparmûvészeti Szakközépiskola tanára voltam.1969-1972 – a Kárpátaljai Mûvészalap tatagja lettem. 1972-1986 – az Ungvári Iparmûvészeti Szakközépiskola igazgatója voltam. Közben 1978-1980 között, az apám, Manajló
Fedor, Emlékmúzeumának létrehozását intéztem a családi házunkban. 1986-1996 – a Kárpátaljai Professzionális Képzõ- és Iparmûvészek Egyesületének egyik létrehozója és elnöke voltam. 1996-1998 – a Mûvész Alap szakszervezetének elnökévé választottak. 1998- a Budapesti szívmûtétem után, a Nógrád
megyei Diósjenõn lakom, mint nyugdíjas festõmûvész.magyar állampolgár, görög katolikus vagyok. 1961-ben volt az elsõ kiállításom. Azóta több tucatnyi belföldi és külföldi kiállítás rész voltam. Képeim sokaságának hollétét nehéz lenne felsorolni. Többnyire ajándékok barátoknak, mûkedvelõknek Moszkvától – Kanadáig. Kenyeremet, mint grafikus, rajz és festészet tanára, illetve freskók, mozaikok, vitrázsék,
megszületett a lányunk Viktória, ma történész és anya, 1970-ben a fiúnk – András, most már ismert képzõmûvész. Hat unokánk van, Isten áldása kísérje mindannyiukat. 1966-1969 – az Ungvári Iparmûvészeti Szakközépiskola tanára voltam.1969-1972 – a Kárpátaljai Mûvészalap tatagja lettem. 1972-1986 – az Ungvári Iparmûvészeti Szakközépiskola igazgatója voltam. Közben 1978-1980 között, az apám, Manajló
Fedor, Emlékmúzeumának létrehozását intéztem a családi házunkban. 1986-1996 – a Kárpátaljai Professzionális Képzõ- és Iparmûvészek Egyesületének egyik létrehozója és elnöke voltam. 1996-1998 – a Mûvész Alap szakszervezetének elnökévé választottak. 1998- a Budapesti szívmûtétem után, a Nógrád
megyei Diósjenõn lakom, mint nyugdíjas festõmûvész.magyar állampolgár, görög katolikus vagyok. 1961-ben volt az elsõ kiállításom. Azóta több tucatnyi belföldi és külföldi kiállítás rész voltam. Képeim sokaságának hollétét nehéz lenne felsorolni. Többnyire ajándékok barátoknak, mûkedvelõknek Moszkvától – Kanadáig. Kenyeremet, mint grafikus, rajz és festészet tanára, illetve freskók, mozaikok, vitrázsék,
dombormûvek, fafaragások, festmények alkotásával kerestem. Mind ehhez szakmai tudásomat az iskolai kiváló tanáraimtól és apámtól kaptam, amiért örök hálával tartozom mindannyiuknak. Az utóbbi években alkoholt nem fogyasztok, nem dohányzom. A kedves feleségemmel együtt élvezzük a kiskerti munkát a
Nap, a Víz, a Levegõ éltetõ örömeit. Szeretjük a családunkat, tiszteljük szüleink emlékét. Szeretjük
gyermekeink, unokáink lelki világát és örülünk annak, ha az alkotó ábrázoló hajlamot sikerül feloldani, kiszabadítani bennük, ennek bizonyítéka, hogy már kiállításokon is bemutatják hat unokánk alkotásait.
Ez a jó. Én is szeretek alkotni. Ihlet a természet világának változékonysága, de néha az elmélkedés
asszociatív érzelmek, víziók ábrázolása is képeimre kerülnek. Mindig a megújulásra buzdítanak az érzelmeim. Ez alkotásaim tematikáját, formáját, technikáját és sokoldalúságát illeti. Többnyire a kontrasztok híve vagyok. Ezért van az, hogy alig találhatók sorozat megoldású festményeim (amiért most már dicsérem magam). Ötleteket, szeretett témaköröket szoktam, talán, sorozatszerûen feldolgozni. Például olvasok és akkor az író sajátos képzeletvilága, sizoid állapota, szürrealista arcképe áll elém, de nem festhetem meg ily módón, például Dosztojevszkij portréját. Viszont a zeneszerzõk talán megengedik a szabad asszociációimat.
Ezt a sorozatott folytatni fogom, de változtatok mindig a formán. Hisz a zene világa határtalan, mélységesenNap, a Víz, a Levegõ éltetõ örömeit. Szeretjük a családunkat, tiszteljük szüleink emlékét. Szeretjük
gyermekeink, unokáink lelki világát és örülünk annak, ha az alkotó ábrázoló hajlamot sikerül feloldani, kiszabadítani bennük, ennek bizonyítéka, hogy már kiállításokon is bemutatják hat unokánk alkotásait.
Ez a jó. Én is szeretek alkotni. Ihlet a természet világának változékonysága, de néha az elmélkedés
asszociatív érzelmek, víziók ábrázolása is képeimre kerülnek. Mindig a megújulásra buzdítanak az érzelmeim. Ez alkotásaim tematikáját, formáját, technikáját és sokoldalúságát illeti. Többnyire a kontrasztok híve vagyok. Ezért van az, hogy alig találhatók sorozat megoldású festményeim (amiért most már dicsérem magam). Ötleteket, szeretett témaköröket szoktam, talán, sorozatszerûen feldolgozni. Például olvasok és akkor az író sajátos képzeletvilága, sizoid állapota, szürrealista arcképe áll elém, de nem festhetem meg ily módón, például Dosztojevszkij portréját. Viszont a zeneszerzõk talán megengedik a szabad asszociációimat.
egyéni…Terveimhez tartoznak az univerzum témakörének a megértése, az objektív és szubjektív viszonya, az egyensúly… De közben szívesen festek egy térhatású csendéletet, mezei virágok auráját a realizmus dominanciájával (ez tetszik önöknek, de nekem is). A tájképfestést nem kedvelem, mert azt van mivel helyettesíteni (ép úgy az arcképet). Sokat skiccelek, keresem a formát mindenben: legyen az design- kutatás, vagy grafikai próbák, vagy komolyabb témakör feldolgozása, komponálása. Élvezem a kihívásokat, a problémákkal való szembenézést .Még ha nem szakmabeliek, akkor is hozzá tartoznak az életünk ellentéteihez, sokszínûségéhez a kontrasztokhoz, a valósághoz és a világmindenséghez. Nehéz kimondani, éreztetni a lelkem mélyén meghúzódó gyönyörûséges ábrándokat az életünkrõl, a környezetünkrõl, a viszonyainkról. Lényegében idealista romantikus festõmûvész lennék, ha sikerülne. Így hát maradok, néha megsemmisülten, darabos, szókimondó és ábrázoló realista mûvész, aki szívesen tárja a közönsége elé érzelmeit, gondolatait, látomásait, nem tépelõdve a képek sorsáról. De a kiállításaim mindig éltetõ ünnepnapokat jelentenek számomra. Mély tiszteletem nézõimnek, olvasóimnak. Üdvözlök mindenkit, Manajló Iván.”
Közreadta: Sz.F.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése