Régebben, ha egy gyerek a kelleténél többet beszélt, így szóltak rá a felnõttek: Ne povedálj már annyit! Megkapta ezt a kioktatást a felnõtt is, ha túl bõ lére eresztette mondanivalóját. Sokáig nem tudtam, hogy milyen összefüggés van beszéd és a povedál szó között. Jó másfél évtizeddel ezelõtt azonban, amikor részt vettem azon a kiránduláson, amelyet a Váci Szlovák Kisebbségi Önkormányzat szervezett a szlovákiai Dubnicába (magyar nevén Vágtölgyes, illetve Máriatölgyes), egy egészen más beszédhelyzetben találkoztam a szóval. Szlovák vendéglátóink ugyanis, akik rendkívül szívélyesek voltak, elvittek bennünket a vasárnapi szentmisére is. Csoportunkban jó néhányan voltak – többek között én is –, akik legfeljebb néhány szót ismertek a szlovák nyelvbõl. Végighallgattuk ugyan a szentmisét, ám a szövegbõl semmit sem értettünk. Az Evangélium felolvasásakor azonban megütötte a fülem a következõ szókapcsolat: Je iš povedal. A szöveg további része elkerülte a figyelmem, de mindjárt eszembe jutott a II.Vatikáni zsinat elõtt a latin nyelvû mise mondata : „In illo tempore dixit Jesus discipulis suis”, amelyet magyarul így fordítottak: „Az idõbenmondá Jézus az õ tanítványainak…” povedat' megmond, elmond' jelentésû ige. A magyar povedál, tehát szlovák jövevényszó.
Az Etimológiai szótár a szóban forgó igének így adja meg a jelentését: '(idegen nyelven) gyorsan beszél' Eredetérõl pedig a következõt olvassuk: „Szlovák jövevényszó, amely horvát-szerb és szlovén közvetítéssel
is nyelvünkbe került.” Megtudjuk azt is ebbõl a szótárból, hogy „Szavunk az eredeti 'idegen nyelven beszél' jelentésébõl alakult ki a másodlagos 'fecseg, gyorsan beszél' jelentés”. Ebbõl a fõnévbõl alakultak a povedál, povedol, povellál, povesztyál szóalakok. Ezek a különbségek a különbözõ nyelvjárási területre utalnak. A szóvégi -l természetesen a magyarban nem a múlt idõ jele, hanem a folyamatos történésû ige képzõje. Úgy véltem tehát, hogy a povedál szó a szlovák köznyelvben is él, méghozzá a'beszél, mond' jelentésben. Feltételezésemet igazolta a Szlovák-magyar szótárban szereplõ povedál tehát szlovák jövevényszó.povedal tehát múlt idejû igealak, amelyre az – l idõjel. Az Új magyar tájszótárban a poveda fõnévnek három jelentését találjuk meg. Az elsõ: 'haszontalan, üres beszéd, fecsegés', a második: 'száj, míg a harmadik – gúnyos stílusminõsítéssel – 'sokat beszélõ ember'. Mint érdekességet jegyzem meg, hogy a povesztyál alakban talán az orosz 'elbeszélés' jelentésû szóval való hasonlóságra is gondolhatunk. A szlovákban ugyanis az elbeszélés szót a vyrozprávane, illetve porozprávanie jelöli.
Az Etimológiai szótár a szóban forgó igének így adja meg a jelentését: '(idegen nyelven) gyorsan beszél' Eredetérõl pedig a következõt olvassuk: „Szlovák jövevényszó, amely horvát-szerb és szlovén közvetítéssel
is nyelvünkbe került.” Megtudjuk azt is ebbõl a szótárból, hogy „Szavunk az eredeti 'idegen nyelven beszél' jelentésébõl alakult ki a másodlagos 'fecseg, gyorsan beszél' jelentés”. Ebbõl a fõnévbõl alakultak a povedál, povedol, povellál, povesztyál szóalakok. Ezek a különbségek a különbözõ nyelvjárási területre utalnak. A szóvégi -l természetesen a magyarban nem a múlt idõ jele, hanem a folyamatos történésû ige képzõje. Úgy véltem tehát, hogy a povedál szó a szlovák köznyelvben is él, méghozzá a'beszél, mond' jelentésben. Feltételezésemet igazolta a Szlovák-magyar szótárban szereplõ povedál tehát szlovák jövevényszó.povedal tehát múlt idejû igealak, amelyre az – l idõjel. Az Új magyar tájszótárban a poveda fõnévnek három jelentését találjuk meg. Az elsõ: 'haszontalan, üres beszéd, fecsegés', a második: 'száj, míg a harmadik – gúnyos stílusminõsítéssel – 'sokat beszélõ ember'. Mint érdekességet jegyzem meg, hogy a povesztyál alakban talán az orosz 'elbeszélés' jelentésû szóval való hasonlóságra is gondolhatunk. A szlovákban ugyanis az elbeszélés szót a vyrozprávane, illetve porozprávanie jelöli.
Nyelvünkben tehát a povedál jelentésváltozáson ment keresztül. Ilyen jelentésváltozás a nyelv történetében gyakori jelenség, Szemléletes példája ennek Vörösmarty Mihály Liszt Ferenchez címû költeményébõl a „Hírhedett zenésze a világnak címû sorban a hírhedett (tulajdonképpen hírhedt) szó, amelynek a 19. században híres, hírneves volt a jelentéstartalma. Ma a hírhedt szót a 'rossz hírû' jelentésben használjuk. Más nyelvekben is elõfordul, hogy az átadó nyelv semleges jelentésû szava az átvevõ nyelvben negatív jelentést kap. Az Etimológiai szótár pédául a povedál igéhez hasonló jelenséget mutat be a francia parler 'beszél' szóval kapcsolatban. Ez a németben parlieren 'cseveg, gyorsan és élénken beszél' jelentésben használatos.
A Magyar értelmezõ kéziszótár a povedál ige jelentését így fejti ki: „Sokat beszél, badarságokat fecseg” és a bizalmas, illetve a gúnyos stílus szavának minõsíti. Ebbõl következik, hogy használata csak bizonyos beszédhelyzetben ajánlatos.
Dóra Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése