vers - Aprószentek

Aprószentek

Nem szerették: sírt a gyermek,

az emberség jégbe dermedt.

Jégbe dermedt; jégbe fagyott,

kedvességet sosem kapott.

Halálhörgés ült a tájra:

elbujdostak éjszakára.

Üres bölcsõ, üres asztal;

új remény jön új tavasszal.

Heródesek, zsoldos hadak,

marcangoló fenevadak;

Abortuszra termett népek,

üzennek a hamvas égnek.

Kinek sírja kinek gyásza;

kinek fájó jajgatása;

Kinek csengõ, kinek fáklya,

menedéke; mennyországja.

Bakos Pál