Fehér tollad hullására minden magyar vár.
Lesz még kikelet a Kárpátok felett.
Ha elpusztul a karmaid közt a hollósereg.”
(magyar nóta)
2. A keresztény Magyarország turulja
A „szent királyok nemzetségének” turul madara a kereszténység felvétele után is megõrizte eredeti jelentését. A monarchia címerébõl ugyan eltûnt, de mítosza tovább élt; az Árpád-ház szakrális eredetét, isteni eredetû hatalmát volt hivatott kifejezni. A Turul nemzetség regnálása alatt mítoszát nemcsak a krónikások (Anonymus, Kézai Simon), hanem valószínû, hogy a szájhagyomány, vagyis az énekmondók, regösök is fenntartották. A griffábrázolások az Árpád-kori régészeti emlékanyagban (pl. Szent István koronázási palástja, 12. századi székesfehérvári kõrelief, 13. századi bronzcsüngõ, II. András és IV. Béla király dénárja stb.) is megtalálhatók. A leletek tanúsága szerint a mitikus madárnak a szerepe szerteágazó volt, a koronázási paláston az õrlény szerepét, az Árpád-házi királyok pénzein a fejedelem szakralitását, a 13. századi bronzcsüngõn az emberfejû griff a táltos szerepkört, míg a templomokon a griff és a szarvas küzdelme a sötétség és a világosság örök harcát jelképezhették. Utóbbiak a Szent László és a leányrabló kun mondakörhöz hasonlóan valószínûleg az egykori duális világkép tanúbizonyságai. Az Árpád-dinasztia kihalása után (1301) az idegen eredetû királyi hatalmaknak már nem állt érdekében a mítosz fenntartása. A nép hagyományvilágából azonban sosem tûnt el a turul, „õrlény” szerepe továbbra is megmaradt. Errõl tanúskodik egy újabb keletû magyar monda, amelyben Rákóczi Ferencet a turulmadár védelmezi az ellenségtõl. A mitikus madár a magyar költészetre is hatott, Arany János, „a 19. század regöse” nemcsak
a csodaszarvast, hanem a Keveháza címû versében a turult is megénekelte. Az Árpádok mitikus madara a 19. század végén, a millennium idején vált az ország ezer éves jelképévé, amikor a Kárpát-medencei magyar jogfolytonosság és az ország területi integritásának õrzõjeként lépett ismét elõtérbe. Ábrázolásában is új formákat öltött. Míg pl. a Képes Krónikában Árpád fejedelem turulos zászlóján a madár csukott szárnnyal pihen, a Millennium idején kitárt szárnyú, a magyar hazát oltalmazó madár képében született újjá, és a Szent Korona mellett Szent István kardjának hordozójaként számtalan szobor és emlékmû õre lett. Utóbbiak között az elsõ világháborús emlékmûvek kitárt szárnyú turulja a hazát védelmezõ, illetve a lélekmadár szerepkörre utal. Az 1919-es vörösterror alatt több turulos szobrot is megrongáltak, ugyanakkor érdekes momentum, hogy a turul a Vörös Õrség jelvényében is szerepelt. Trianon után, a két világháború közötti Horthy-korszakban a turul az országegyesítõ gondolat kiemelt szimbólumává vált. Csõrében vagy karmaiban kardot tartva, kitárt szárnnyal védõen borult az ország területi integritását jelképezõ Szent Korona fölé. A turult több politikai szervezet is a jelképének választotta, 1919 nyarán az egyetemi ifjúság egyik tömörülésének adott nevet (Turul Szövetség).
A második világháború után a kommunista hatalom a „fasiszta” jelképek közé sorolta, és igyekezett eltüntetni a közterekrõl és a nemzeti emlékezetbõl is. A nemzeti szervezeteket, mint a „fasiszta ideológia hirdetõit” feloszlatták és betiltották, köztük a Turul Szövetséget is. A tiltás ellenére a közgondolkodásban azonban mindvégig jelen volt, fõként irodalmi és mûvészeti alkotások tartották életben a mítoszát. A rendszerváltozás után a turul hivatalosan nem került vissza a magyar nemzeti jelképek, a Szent Korona, a zászló és a címer mellé, mégis egyre szélesebb körben tekintenek rá ismét úgy, mint a nemzeti összetartozás
szimbólumára. Ezt jelzi, hogy az országban és az elszakított területeken több helyen is állítottak a közelmúltban turulszobrokat, köztük pl.2008 tavaszán visszaszállt eredeti helyére a munkácsi turul is. Napjainkban identitáskifejezõ- és erõsítõ szerepe ismét felértékelõdik, amit a fõváros 12. kerületében lévõ turul szobor körüli események is mutatnak: lebontása elleni tiltakozásul tömegek mozdultak meg.
M. Lezsák Gabriella
A második világháború után a kommunista hatalom a „fasiszta” jelképek közé sorolta, és igyekezett eltüntetni a közterekrõl és a nemzeti emlékezetbõl is. A nemzeti szervezeteket, mint a „fasiszta ideológia hirdetõit” feloszlatták és betiltották, köztük a Turul Szövetséget is. A tiltás ellenére a közgondolkodásban azonban mindvégig jelen volt, fõként irodalmi és mûvészeti alkotások tartották életben a mítoszát. A rendszerváltozás után a turul hivatalosan nem került vissza a magyar nemzeti jelképek, a Szent Korona, a zászló és a címer mellé, mégis egyre szélesebb körben tekintenek rá ismét úgy, mint a nemzeti összetartozás
szimbólumára. Ezt jelzi, hogy az országban és az elszakított területeken több helyen is állítottak a közelmúltban turulszobrokat, köztük pl.2008 tavaszán visszaszállt eredeti helyére a munkácsi turul is. Napjainkban identitáskifejezõ- és erõsítõ szerepe ismét felértékelõdik, amit a fõváros 12. kerületében lévõ turul szobor körüli események is mutatnak: lebontása elleni tiltakozásul tömegek mozdultak meg.
M. Lezsák Gabriella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése