Évek teltek el, mely idő alatt legfeljebb ötévente, az újabb és újabb érettségi találkozók alkalmából találkoztam Bartus Évával, a „nem igazi” Ványi Évával és férjével Lacival, akik évek óta rendszeresen szervezik barátaiknak a Lencse Partit. Az esemény az idei évben egyrészt a váci piarista szövetség csángó-magyar keresztlánya, Csorba Madalina támogatását célozta, másrészt a felvidéki Jólész településének – mely Cházár Andrásnak, a váci Siketnéma Intézet alapítójának
szülőhelye – testvérvárossá fogadásáért is aláírást gyűjtött. Az eseményre, idén először a mi kis baráti körünknek, a Váci Vándoroknak, is volt alkalma csatlakozni. Nem lepett meg a Piarista Gimnázium ebédlőjében szép számmal összegyűlt társaság, hiszen a házigazdák mindig ismertek voltak vendégszeretetükről, barátságos közösségi megmozdulásaikról.
Jó volt találkozni olyan emberekkel, akikkel napjaink rohanó életmódja mellett nem sűrűn adódik alkalom beszélgetni. Nagy
öröm volt látni, ahogy az emberek várták a lehetőséget, hogy találkozzanak, megvitassák mindennapjaik örömeit, esetleg bánatát. Mennyire igaz, hogy az igaz barátságnak többek között az is a jele, hogy az ember úgy tud beszélgetni a másikkal akkor is, ha évekig nem találkoztak, mintha egyetlen nap sem telt volna el a találkozás óta. Így van ez Évával és velem is.
Elmondhatjuk magunkról, hogy már szinte pólyás korunk óta ismerjük egymást. Mindkettőnk gyökereinek egy része Sződligethez kötődik, szüleink még onnan ismerték egymást. Sokszor előfordult, hogy együtt játszottunk a járókában, később az általános-, majd középiskolában is egy évfolyamon vagy ugyanabban az osztályban tanultunk. A kamasz
évek alatt ismertük meg Ványi Lacit, akit könnyű volt befogadni a társaságba, hiszen benne is nyílt barátra találtunk, aki már akkor, tanulóként is nagyon finomakat főzött. Mindig arra bíztatom a gyerekeimet, akik még pályaválasztás előtt állnak, hogy olyan hivatást keressenek, amit akár hobbiként is lehet művelni.
Lacinak egészen biztos vagyok benne, hogy sikerült ilyen pályára lelnie, hiszen olyan örömmel beszél arról az alkotómunkáról, amit mesterszakácsként naponta gyakorol, amit csak az olyanok tesznek, akik a kedvenc időtöltésükről mesélnek. A házaspár mögött kitartó, szorgalmas munkával töltött évek állnak, ami alatt mindig érezni lehetett azt az erős kötődést, amivel családjukat is összetartják. Sajnos a mai világban egyre kevesebben vannak az olyan családok, amilyen az övék és amilyen azoknak a barátoknak, ismerősöknek van, akik a Lencse Partira is ellátogattak.
Hiszen gyerekeink hatványozottan veszélyesebb korba születtek, mint amilyenben a magam és a tőlem idősebb korosztály képviselői felnőttünk. Mindezek ellenére bízom abban, hogy a mi gyerekeink is elmondhatják majd magukról, hogy olyan barátaik vannak, akikkel már évek óta együtt töltik szabadidejük nagy részét, akikkel öröm újra találkozni. Remélem mindez így megy majd évről évre, generációról generációra, és évente ellátogatnak a még akkor is rendszeresen megrendezésre kerülő Ványi László és barátai, unokái által szervezett Lencse Partira. Amennyiben így lesz, egészen biztos vagyok abban is, hogy megéli Vác városa, hogy úgy emlegetik városunkat, akik ide látogatnak, hogy egy olyan városba érkeznek, ahová érdemes visszajönni. Teszik ezt azért, mert itt összetartó, barátságos, egymást segítő emberek élnek, akik a saját boldogulásuk mellett szeretettel fogadják az idelátogatókat, ahol saját gyerekeiken, fiataljaikon kívül a vendégségbe,
látogatóba érkezők is jól érzik magukat. Fontos, hogy minden korosztály helyben is olyan programokra találjon, ami ideköt minket váciakat. Fontos, hogy a fiataloknak ne kelljen messze mennie, ha sportolni, kulturáltan szórakozni szeretnének.
Egészen bizonyos az is, hogy olyan programok, időtöltési lehetőségek mellett, ahol a gyerekek közösséget formáló eseményeken vehetnek részt, nem fogunk olyan hírekről hallani, olvasni, hogy mindenféle káros szenvedély, például drogfogyasztás miatt szállítottak kórházba vagy rosszabb esetben végső nyughelyre olyan értékes embereket, akik nem hitték el magukról, hogy értékesek, és fontosak. Nekünk kell, akik látjuk a problémát, életünk végéig ötleteinkkel segíteni gyermekeinken, fiataljainkon, hogy támogatásunkkal elérhető célokat állítsanak maguk elé, amiért érdemes küzdeni.
Mutassunk példát, hogy mindez úgy sokkal könnyebb , ha van egy jó csapat, közösség az ember mellett, olyan, mint amilyen például a Ványi Laci és barátai vagy a Váci Vándorok !
Kovácsné Rozmán Andrea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése