Lászlóné Lipnovniczky Zsuzsanna temetése

Gyászbeszéd, Lászlóné Lipovniczky Zsuzsanna temetésére

Megrendülten, szomorú szívvel jöttünk szeretett kolléganõnk, Zsuzsi temetésére. Több évtizedes tanári pályáján mindvégig a Cházár András iskolában dolgozott. Munkája egybeforrt az intézet történetével.
Sokrétû, szép és nehéz feladatot bíztak rá. A szakmai kihívások elõl nem hátrált meg, mindenhol helyt állt. Legtovább az általános iskola intézményegységében tanított, magas szakmai színvonalon. Az óvodában intézményegység-vezetõként a legkisebbek nevelését irányította, a speciális tagozaton a serdülõkkel  foglalkozott. Sokáig halmozottan sérült gyermekeket nevelt nagy odaadással. Tanítványai nevét évek múlva is tudta, sorsukat figyelemmel kísérte. Szerették õt, sokan közülük felnõtté válva is megkeresték, beszámoltak életükrõl. Zsuzsi, a sérült gyermekekben soha nem csak a tanítványt látta. Szeretetre, segítségre, megértésre vágyó, érzõ emberként tekintett rájuk. cselekedeteit a humánum vezette. Igazi gyógypedagógus volt. Harmóniateremtõ képessége, esztétikai érzéke, kiváló ízlése miatt mindig õt kerestük meg, hogy ünnepélyes külsõségeket teremtsen a Cházár-esteken, vagy az iskolai élet más ünnepi alkalmain.

Nyitott, kedves, jó kollégánk volt. Sokan közülünk beavatták õt személyes gondjaikba. Megbízhattak benne, õszinte figyelemre, megértésre találtak nála. Szilárd értékrenddel bíró, erõs egyéniség volt. Óriási lelki erõvel, hõsies szeretettel ápolta éveken át beteg édesanyját. Panaszkodni soha nem hallottuk. Életvidám természete, tájékozottsága, humora vonzotta az embereket. Kerestük, és élveztük társaságát. Néhány éve nyugdíjba vonult. Amikor elköszönt tõlünk, azt mondta, öröm és várakozás tölti el, mert ezentúl életét szeretett családjának, férjének és fiának szentelheti.
Kedves Kolléganõnk! Kedves Lipi!
Tudjuk, mennyire szeretted a családodat.
Tudjuk, mennyire szeretted a hivatásodat.
Tudjuk, mennyire szeretted az életet.
Tudnod kell, hogy nem felejtünk el!
Tudjuk, hol ültél a tanáriban.
S amikor – csendes pillanatokban – a székedre pillantunk,
látunk téged.
Ott ülsz, szépen, elegánsan, jókedvûen…
Épp egy történetet mesélsz…
Figyelünk Rád!
S, ha nagyon csendben vagyunk, halljuk a nevetésed!
Amikor az iskolaudvaron, a nagy gesztenyefa alatt álló kopjafánál gyertyát gyújtunk majd, a kis lángok mostantól érted is lobognak.
Búcsúzunk.
Nyugodj békében!
Emlékedet megõrizzük!
Vác, 2012. január 16.
A kollégák nevében Sógor Zsuzsanna búcsúzott.