BUÉK

Boldog Új Évet kívánunk minden kedves Olvasónknak!

Nagy örömmel tudatjuk Önökkel, hogy januárban megújult formában jelenünk meg, 2018.01.04-től kapható lesz az újság!

Áldott, békés karácsonyt!

Böjte atya gondolataival kívánunk mindenkinek Istentől Áldott, békés, boldog Ünnepet!

 

“Három gyermekünk is volt egy családból, ahol az apuka és az anyuka egy garázsban élt. Hajléktalanok voltak, teljesen lecsúszott egzisztenciák, ezért nem erőst akartam hazaengedni a gyerekeket a vakációra, de ők nagyon kérleltek. Gondoltam, akkor elviszem, és este visszahozom őket. Délután mentem értük, már félhomály volt. A garázsba nem volt bevezetve a villany, két nagy vasajtó, középen szerelőgödör, egy ágy, az ágyban a három gyerek az anyukához bújva. A plafonon kicsapódott a lehelet, és vízcseppek formájában hullt a hideg betonra… Nem láttam semmi nyomát annak, hogy karácsonyra vagy szilveszterre készülődtek volna. Hideg volt és sötét. Az apuka állt az ágy mellett, gyűrögette a kalapját, az anyuka nyakában pedig ott csüngött a három gyerek. Szóltam, hogy »gyerekek, gyertek, megyünk vissza Dévára«. 

Ők persze tudták, hogy várja őket a meleg fürdő, a szép ruha, a kölyökpezsgő, a csillagszórók, minden, ami ilyenkor belefér egy intézeti karácsonyba. És akkor az egyik kisfiú azt mondta: »Pap bácsi, nem ünnepelhetnénk inkább itthon, anyukámékkal?« 

Éreztem, hogy megáll bennem valami. A gyereknek nem arra van szüksége, hogy egy csomó kütyüt odavigyenek neki talicskában, hanem arra, hogy átölelje a nyakadat, hogy megpuszild, hogy érezze azt a jóságot, ami egy szülőből árad. Egyfelől egy csomó limlom, másfelől az édesanya meleg nyaka, és semmi más. Akkor azt gondoltam, ha Isten segít, ezt minden szülőnek elmondom.” 

Böjte Csaba

Betlehem Váci Főtér 2017

 

Pláza

December 17. A világot a nagy kéz megemelte, majd halk robajjal belemártotta több százezer tonna tejszínhabba, csillámporba, színes karácsonyfadíszbe, csillagszóró-sistergésbe. Térdig halászlében és ünnepi fogadalmakban: januártól fogyózik az emberiség. Milliónyi polietilén Mária hajol anyai gondoskodással a polietilén kisded fölé.
Pláza. Színes-szagos embermassza hömpölyög az üzletek előtt. Olcsó karácsonyi popslágerek kúsznak a tömeg felett. A mozgólépcsők gumikapaszkodóján angyalok ülnek. Az angyalok szeretnek mozgólépcsőzni. Vigyorogva nézik a színes-hangos emberfolyót. Ott voltak a pillanatban, amikor a régi kéz kikeverte ezt a masszát, megszórva szeretettel és félelemmel, önsajnálattal és bátorsággal, odaadással és glutén-allergiával, nagyravágyással és becsülettel, ostobasággal és derűvel.
 A kirakatok közti mesterséges utcák, mint folyómedrek terelik az ünnepi lakosságot, a középen haladók a leggyorsabbak, a part, tehát a kirakatok felé közeledve lassul a tömeg, az üzletekbe befolyik a massza, hogy ott nézelődjön, vásároljon. A Duna is ilyen. A part menti hullámok szintén lelassulnak, körülnéznek a kisváci folyóparton, kíváncsian lesik a nagy kirakatot, ami a folyóparti világ: mi kapható, mit kínál, mi van adott esetben leakciózva.
 A kis öblökben szinte egészen megáll a víz, kicsit tekereg, mielőtt újra átadná magát a nagy, ősi áramlatnak. Az egyik ilyen öböl a pláza-folyóban egy drogéria. Színes illatorgia fogadja a betérőket, nem zavaró, de jól érzékelhető.
Alacsony, kopasz biztonsági őr sétál hátratett kézzel a vásárlók között. Ötven körüli lehet, görnyedt, borostás alak, különös kontraszt a kellemes tekintetű női vásárlók között. Oldalt és hátul hosszú, fénytelen haján gyakran megakadnak az igényesebb vásárlói tekintetek, ha már folyós hasonlat, mondhatni: zátonyra futnak hajmaradékán. Gyaloglási modorában ügyesen, gyakorlottan keveri a nyegleséget és a hivatalosságot, van benne valami arisztokratikus, de van benne valami egy kirúgott porszívóügynökből is. Bárgyú mosollyal sétálgat az üzlet illatkavalkádjában, mint aki mindent tud az emberiségről. Sunyi, de van benne valami kedves is. Mint egy bukott angyal, akinek csak ez az egy lehetősége van bizonyítani.
A pláza előtt betlehemi jelenet. Kisgyerek áll szüleivel, nézik a bábukat, apuka a műtehén fejtartásáról magyaráz anyukának, etológiai szakértelemmel. A mindenhol hallható központi karácsonyi popsláger ott tart: fehér karácsony.  A gyermek hosszan nézi a vastagruhás bábukat, a régi jelenetet, majd kérdőn édesanyjára néz: a szalma miért igazi?

A bejegyzést a szerző fotói illusztrálják

Szávai Attila (1978, Vác) író, szerkesztő. Legutóbbi kötete Huszonkettő címmel jelent meg. (Palócföld Könyvek, 2016; e-book formátumban Kossuth Kiadó, 2017)

BÁL januárban

Hagyományteremtő céllal, gondoltuk, hogy jövőre egy mulatsággal kezdjük az évet!
Már nagyon készülünk és várunk szeretettel a Vác Város Alapítvány báljára!

Ami lesz, az a jó hangulat, amiről DJ Mono gondoskodik és lesz még nagyon ízletes vacsora, a Patak vendéglő jóvoltából.

Értékes tombola nyeremények: Wellness a Visegrádi Thermál Hotelben, Tablet és a Dunakanyar színház ajándékutalványa, valamint számos más meglepetés  nyeremény.

A műsort a Váczi Néptáncegyüttes adja,  élőzenével!

Jegyek kaphatók a Kucsák Nyomdában és a PrintProfi gyorsnyomdában, vagy e-mailen rendelhető: vacipolgar@gmail.com!

Advent első vasárnapja 2017-ben

Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon.

Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, vagy éjfélkor; kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok! 

Mk 13,33–37

December 3.

Valahol cselló szól

Szelíd adventi vasárnap reggel. Hidegen fénylik a téli táj. A Duna nesztelenül teszi partra hullámait, mint gondos családfő a jól nevelt gyermekeket.
Ébredés után nagyot nyújtózkodnak a hivatalnokok és gázóra-leolvasók, álmosan néznek körbe szobájukban a pedagógusok és mozdonyvezetők. Kávéillatban ásítoznak a kőművestanoncok és a kiadványszerkesztők. Szerelmes gimnazisták írnak kapkodós, mohó, ágyékillatú üzeneteket kedveseiknek. Langyos szobákban ásítoznak a rádiós hírek, elharapott ásítozásaikat papírsuhogás mögé rejtik a vasárnapi bemondónők. Nagyot nyújtózkodik a munkaerőhiány, gémberedett tagjait ropogtatja az ENSZ menekültügyi egyezménye.
A szaloncukorárust kirázza a hideg. Tenyerébe lehel, toporog, a napi bevétel esélyeit latolgatja, majd aggódó gondoskodással igazgatja meg az előtte feltornyozott édességhalmokat. A folyó mögött a Visegrádi-hegység húzódik hosszan, komoran, mint kemény tekintetű nagynéni egy megszeppent iskolás kisfiú mögött. A fák közt messzire fehérlik az éjjel esett hó. Az egyik völgyben őzek bandukolnak rudliba verődve. Valami különös jelzést fognak a világból: egyszerre megállnak, neszeznek a reggeli hóesésben. Az őzek megérzik, ha valami különleges esemény történik a világban. Élénksárga kukoricával vastagon meghintett vadetető mellett állnak: mint angyalok a teremtés első percében, mikor az Ige végighajolt az idő és a tér felett, mikor az égi szárnyasok bölcs-kedves szemekkel nézték, ahogy az Isten végighintette az eget éltető-fénylő csillagokkal.
Idős nő piros biciklin teker a folyóparton, a rozsdaette kormányon két degeszre tömött szatyor fityeg ólmos lassúsággal. A pedál ritmikus nyikorgása a csendesebb pillanatokban halkan áthallatszik a Duna túlpartjára. Régi, szavatosságukat vesztett emlékeit viszi valahová, ahol otthagyhatja, ottfelejtheti azokat. Kopott, elhasznált veszekedéseket. A dohos szagú, magányos karácsonyestéket. Haragtól bűzlő régi mondatokat. Megáll. A túlpartot fürkészi fázós hunyorgással. A távolban egy vasárnapi busz halad. Vasárnapi buszmeleg. Erre gondol. Majd megtapogatja a szatyor oldalán kitüremkedő borosüveget, meg van-e még. Összébb húzza kabátját. Hideg szél húz a dombok felett, nyikorogva zúg a téli tájon át. Valahol a hideg, fénylő táj mögött megmozdul a nagy kéz, ablakot nyit, kiszellőzteti a világot.
Harangoznak a közeli kistemplomban. Szelíd adventi vasárnap reggel. A megszentelt épület kertjébe négy alak érkezik hosszú fekete kabátban, majd megállnak. Nem beszélnek, nem mozdulnak, csak állnak. Mintha várnának valamire, valami igazán fontosra. Egyikük kabátszára alól fehér szárnyvég lóg ki, épp csak a tollak végei. Tekintetét lassan az égre emeli. Valahol cselló szól.

Szávai Attila (1978, Vác) író, szerkesztő. Legutóbbi kötete Huszonkettő címmel jelent meg.(Palócföld Könyvek, 2016; e-book formátumban Kossuth Kiadó, 2017)

Keresztény közösségek adománygyűjtése

A váci keresztény közösségek, az alsó és felsővárosi református, az evangélikus gyülekezetek és katolikus templomok és közösségeik közös adventi adománygyűjtést szerveznek. A gyűjtés helye a főtéren álló 4-es számú faház, a jégpályával szemben, a harangjáték közelében.
A gyűjtést a Bölcsődék és Fogyatékkal élők alapítványa számára szervezik. A különböző közösségek, iskolák kézműves munkákat készítenek, melyből az adományozók viszonzásul választhatnak.
Hétköznapokon 14.00-19.00
Vasárnap 10.00-19.00 fogadják az adományokat!  

Vác Főtér Adventi betlehemezés - flashmob a Karolina Katolikus Általános Iskola előadásában (2016)

MEGHÍVÓ Vác Városért Alapítvány báljára

Meghívó Olvasói találkozóra 2017

Szávai Attila

November 18.

Szombat reggel. A Duna lassú, bölcs közönnyel mozog, ősi misztikus lény, rengeteg nagy titok tudója. A reggeli hideg hullámok végigsimítják a partmenti kavicsokat: mint egy hajnali nő, aki egy végig szeretkezett éjszaka  után félálomban, félmosollyal simít végig szeretője hátán. Hosszan nyújtózkodik a langyos téli ágyban. Elégedetten ásít.

A folyó is elégedetten nyújtózkodik most az ablak alatt. Elégedetten nyugtázza sorsát a csillagok között, jólesően gondol a Tejút kanyarulataira, melyekről az éjjel álmodott. Szelíden simogatja a parti kavicsokat.

Folyami uszály cammog árral szemben a vízen, a kapitány kávésbögrével kezében gondol arra, hogy a házassága is ilyen, árral szembeni cammogás, szeretőjére gondol, majd nagyot harákol és kiköp a félig nyitott ablakon. A nyál széles, lusta ívben száll a dunai szélben.

 Repülőgép robajlás. A Duna feletti ködben lassan nyílik ki és ugyanilyen lassan halkul el a monoton hang, D-dúrban repül a Budapest – Prága járat, csinos, ivarérett légikísérők ezer kilométer per órával szolgálják fel a forró kávékat.
Tízezer méterrel lejjebb, itt, a váci Duna-parton a reggeli futók cipőtalp pufogásai közé harangszó ékelődik, másodpercenként lüktet a reggeli félhomályba a régi hang: a harangozó automata monoton, kissé rideg gépszorgalommal felcsenget Istenhez.

A folyón csónak kel át, vidáman bukdácsol át a hideg hullámokon. Egy kabátos ember gubbaszt görnyedten az ülőkén, egyik kezével a motor irányítórúdját fogja, másik kezével a motorcsónak oldalát. Az uszályt megelőzi, nagyot int a kapitánynak.

Magányos vadkacsa rugaszkodik el a folyóról, tizenkétszer érinti lábbal a folyót, majd felszáll. Lábai körkörös hullámokat keltenek, melyek aztán eltűnnek, eggyé válnak a nagy egésszel, az öreg folyó természetes fodrozódásával. Szürkés a víz, mint egy nyugdíjas középhivatalnok álma egy kiadós pacalpörkölt vacsora után.

Valahonnan rádiós híreket hallani halkan. Nem zavaró. Ott tart a bemondó, hogy munkaerőhiány. Aztán csend. Talán a rádiót hallgató kikapcsolta a készüléket.
Hirtelen minden elhalkul, leveszik a szombati világról a hangerőt, hogy kellő helyet kapjon egyetlen hang: halk robajjal lehull egy megsárgult, téli falevél.

A túlpart fái egészen összeérnek: fázós falusi testvérek a falusi búcsúban. Nézik a folyót, az időről időre visszatérő régi, nagy mutatványt, aminek ugyan minden részletét ismerik, de mégis figyelik, hátha történik valami új, valami lényeges.





Szávai Attila (1978, Vác) író, szerkesztő. Legutóbbi kötete Huszonkettő címmel jelent meg.(Palócföld Könyvek, 2016; e-book formátumban Kossuth Kiadó, 2017)

A bejegyzést a szerző fotói illusztrálják

Szávai Attila: November 4.

                                (a szerző fotója)


 November 4.

Vác, Duna. A folyóban zöld bója lebeg, makacs, hengeres fémtest. Konokul ellenáll a folyó sodrásának, éjjel-nappal. Most sirály száll rá, tollait rendezi, aztán nézelődik, láthatóan otthon érzi magát. Lazán, egészen fesztelenül kezeli ezt a késő őszi világot. Mint aki igyekezne jóváhagyni, helyeselni az időjárási viszonyokat, időnként rikkant egyet, elismerő hangnemben. De az is lehet, hogy a kacsákkal beszéli meg a világ folyását, a viszonyokat, a sárguló levelek és a lassú, téli halállomány aktuális árfolyamát. Áll a zöld bóján és rikoltozik. Van valami fölényeskedés a hangjában, ahogy áll a folyó felett, alatta a több százezer évnyi közönnyel folyó víztömeg, folyamatos munkára kényszerítve a madarat tartó fémtestet. A sirály szétnéz a zöldre mázolt fémhengeren, nyugtázza közönségét, tehát a világot, és mint egy részeg kupléénekes: őrült sikoltozásba kezd.

*****

November. Az ősz, mint egy házsártos öregúr, nem adja meg magát. Büszkébb annál. Vakító, langyos napsütés, jóval tíz fok felett. Még elkölti utolsó maradékait az ősz, vannak még készletei, ha csak kis mennyiségben is, utánzatai a nagy, erős, az igazi ősznek. Mint egy öreg színész, aki még vissza-visszaugrik a reflektorfénybe, kelleti magát, nem bír belenyugodni, hogy az ő szerepének lassan vége, haladnia kell a darabnak. A közönség színvonalas előadásra számít, ahol nincs helye hiú, idétlen, öreges színészekre. Mindenesetre az ősz most még a fényben ugrál a régi nagy reflektor fényében, sokan örülnek a lelkes, de alapvetően kissé nyugdíjas produkciónak. November a nyugdíjasok augusztusa. Többen – fiatalabbak – torkukat köszörülik, érzik, hogy a mutatvány felett eljárt az idő. Ezek a nézők már telet akarnak, fagyos hajnalokat jégzajlással, havazással, behúzott nyakú dunai vadkacsákkal. Ezek a nézők sejtik már, talán tapasztalatból, hogy a rendező előbb-utóbb elunja ezt a kelletlen, bár melegszívű magamutogatást, hamarosan rendre fogja inteni a vén lumpot.


Szávai Attila (1978, Vác) író, szerkesztő. Legutóbbi kötete Huszonkettő címmel jelent meg.(Palócföld Könyvek, 2016; e-book formátumban Kossuth Kiadó, 2017)

OLVASÓ TALÁLKOZÓ

Idén, 2017. november 24-én 18.00-kor, 

a Galamb utcai Oktatási Központban 

 rendezzük meg hagyományos évzáró 

Olvasó Találkozónkat, 

melyre ezúton szeretettel invitáljuk!

a szerkesztőség

Ünnepi megemlékezések Vácott

Szalay István (Pista bácsi)

temetése 

2017.10.17-én, kedden 14.00-kor lesz a Vác-Alsóvárosi Temetőben. 

Szentmise-áldozatot 18.00-kor a Váci Székesegyházban mutatnak be érte.

Gyászolja a Váci Polgár szerkesztősége

Szalay István Főszerkesztő barátunk, kollégánk, ma reggel, az Aradi Vértanúk napjának hajnalán, 2017. október 6-án, örök nyugalomra tért Teremtőjéhez. Szerkesztőség mély fájdalommal kapta a hírt. Búcsúzunk tőled Pista bácsi! Legyen jó helyed, imádkozz értünk! Nyugodj Békében!