2017. november 4., szombat

Szávai Attila: November 4.

                                (a szerző fotója)


 November 4.

Vác, Duna. A folyóban zöld bója lebeg, makacs, hengeres fémtest. Konokul ellenáll a folyó sodrásának, éjjel-nappal. Most sirály száll rá, tollait rendezi, aztán nézelődik, láthatóan otthon érzi magát. Lazán, egészen fesztelenül kezeli ezt a késő őszi világot. Mint aki igyekezne jóváhagyni, helyeselni az időjárási viszonyokat, időnként rikkant egyet, elismerő hangnemben. De az is lehet, hogy a kacsákkal beszéli meg a világ folyását, a viszonyokat, a sárguló levelek és a lassú, téli halállomány aktuális árfolyamát. Áll a zöld bóján és rikoltozik. Van valami fölényeskedés a hangjában, ahogy áll a folyó felett, alatta a több százezer évnyi közönnyel folyó víztömeg, folyamatos munkára kényszerítve a madarat tartó fémtestet. A sirály szétnéz a zöldre mázolt fémhengeren, nyugtázza közönségét, tehát a világot, és mint egy részeg kupléénekes: őrült sikoltozásba kezd.

*****

November. Az ősz, mint egy házsártos öregúr, nem adja meg magát. Büszkébb annál. Vakító, langyos napsütés, jóval tíz fok felett. Még elkölti utolsó maradékait az ősz, vannak még készletei, ha csak kis mennyiségben is, utánzatai a nagy, erős, az igazi ősznek. Mint egy öreg színész, aki még vissza-visszaugrik a reflektorfénybe, kelleti magát, nem bír belenyugodni, hogy az ő szerepének lassan vége, haladnia kell a darabnak. A közönség színvonalas előadásra számít, ahol nincs helye hiú, idétlen, öreges színészekre. Mindenesetre az ősz most még a fényben ugrál a régi nagy reflektor fényében, sokan örülnek a lelkes, de alapvetően kissé nyugdíjas produkciónak. November a nyugdíjasok augusztusa. Többen – fiatalabbak – torkukat köszörülik, érzik, hogy a mutatvány felett eljárt az idő. Ezek a nézők már telet akarnak, fagyos hajnalokat jégzajlással, havazással, behúzott nyakú dunai vadkacsákkal. Ezek a nézők sejtik már, talán tapasztalatból, hogy a rendező előbb-utóbb elunja ezt a kelletlen, bár melegszívű magamutogatást, hamarosan rendre fogja inteni a vén lumpot.


Szávai Attila (1978, Vác) író, szerkesztő. Legutóbbi kötete Huszonkettő címmel jelent meg.(Palócföld Könyvek, 2016; e-book formátumban Kossuth Kiadó, 2017)


Nincsenek megjegyzések:

Legyen újra korrekt párbeszéd!