2018. március 10., szombat

„Ha nincs fájdalom, nincs dicsőség” El Camino a Credo-házban




A Credo-ház a Váci Egyházmegye kulturális programjainak kiemelt szervezője. Február 15-én érdekes akvarell kiállítás nyílt. Molnár Regina egész gyerekkorát végigkísérte a művészet, zongorázni tanult, de rengeteg időt töltött rajzolással. Kis kitérőt követően huszonévesen tért vissza a ceruzához, később az ecsethez. Megtanulta a temperával, akrillal, olajjal való festészetet, majd 2015-ben az akvarell technikában találta meg azt, amiben leginkább kiteljesedhet. Véleménye szerint sokat tanul önmagáról is az akvarellfestészet közben. "Megtanított a türelemre és arra, hogy ne akarjak feltétlenül mindent én irányítani, hagyjam meg az anyag szabadságát." - olvashattuk a tárlaton kifüggesztett, az alkotót bemutató szövegen. Autodidakta módon tanulja a festészetet, de igyekszik minél több akvarellfestő mester nemzetközi workshopjaira is kijutni. 2016-tól tagja az IWS Hungary-nek (International Watercolor Society). A szervezetnek köszönhetően csoportos külföldi tárlatokon (Olaszországban és Szlovákiában) találkozhattak műveivel a festészetet kedvelők. Első önálló kiállítása 2017-ben volt az Őrmezei Közösségi Házban.
A Vácott kiállított tárlat az „El Camino” címet kapta, nem véletlenül. Az El Camino egy nagyon régi zarándokút Spanyolországban. A magyarul Szent Jakab-út 1993-tól az UNESCO Világörökség részét képezi. Molnár Regina 2013-ban végiggyalogolta a Camino Francés-t. Francia útnak nevezik a már egyesült négy út találkozási pontjától induló utat, mely tizennyolc állomáson át vezet egészen Composteláig. Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja. Ma már nem csak a vallásos emberek között népszerű ez a zarándoklat. Egyre több olyan ember indul neki egy hátizsákkal a hosszú útnak, aki Istent és önmagát keresi, a helyét a világban, aki keresi a rendet önmagában. Az alkotó a zarándoklaton megélt élményeit mutatja meg a festményeken keresztül.
A kiállítást Széplaky Géza színművész nyitotta meg, aki maga is megjárta a híres zarándokutat. Elmondta, hogy az El Camino mindig egyedi, személyre szabott. Nem ugyanaznap fáj az ember lába, nem ugyanakkor esik az eső a nyakába. A mélypontok nem ugyanakkor vannak. Szó esett arról, hogy valahol mindenki a saját Caminóját járja, tehát a saját életútját.  Az eszköz mindegy, ahogy a megtett kilométerek száma is mindegy.  A földrajzi helyszín is mindegy. Széplaky Géza hangsúlyozta, hogy az embereknek megvan az útjuk, hogy mit választanak, mibe tesznek energiát, időt. Sokszor borzasztó sok energiát, borzasztó sok időt. Ebből fakadóan határozottan jönnek a sikerélmények, vagy épp a buktatók. Ezáltal fejlődik az adott ember lelke. Széplaky Gézához közel állnak a kiállított művek, hiszen az ábrázolt helyszíneken maga is rengeteg élménnyel lett gazdagabb. Elhangzott még, hogy sokszor megkérdezik a zarándokot, mikor elhatározza magát, hogy végigjárja az El Caminót, hogy milyen megfontolásból teszi ezt.  Ilyenkor három lehetőség van Széplaky szerint, három válaszadási lehetőség van: vallási, nem vallási,  és egyéb. Hangsúlyozta, hogy nincs az az ember, aki az El Camino végén, vagy épp az elején, ne jönne rá, hogy valójában nem a végcél a zarándoklat lényege, nem a célállomás. Hanem maga az út. Ha olykor szinte emberfeletti erőfeszítést is kíván. Régi mondás ezzel kapcsolatban: ha nincs fájdalom, nincs dicsőség, fogalmazott a tárlatot megnyitó színművész.  Zenei közreműködők a Bartók-Pikéthy Zeneművészeti Szakgimnázium növendékei voltak.
A kiállítás április 15-ig tekinthető meg a Credo-ház rendezvényeinek ideje alatt.

Szávai Attila



Fotók: Fekete István


Nincsenek megjegyzések:

Legyen újra korrekt párbeszéd!