Mikes

Lévay József (1825-1918), költõ, mûfordító,
akadémikus, Arany János barátja, korának elismert
mûvésze, akit az utókor elfeledett

Mikes
Egyedül hallgatom tenger mormolását,
Tenger habja felett futó szél zúgását-
Egyedül, egyedül
A bujdosók közül,
Nagy Törökországban!...
Hacsak itt nem lebeg sírjában nyugvó
Rákóczinak lelke, az eget csapkodó
Tenger haragjában!
Peregnek a fákról az õszi levelek,
Kit erre, kit arra kergetnek a szelek,
S más vidékre száll a
Csevegõ madárka
Nagy Törökországból...
Hát én merre menjek, hát én merre szálljak,
Melyik szögletébe a széles világnak,
Idegen hazámból?
Zágon felé mutat egy halovány csillag,
Hol a bércek fején hókorona csillog,
S a bércek aljában
Tavaszi pompában
Virágok feselnek...
Erdély felé mutat, hol minden virágon
Tarka pillangóként elsõ ifjúságom
Emléki röpkednek!
Ah, mért nem szállhatok hozzád szülõföldem,
Mikor minden bokrod régi ismerõsöm!
Mért vagy szolgaságban,
Gyászos rabigában,
Oly hosszú idõkig!!!
Ha feléd indulok, lelkem visszatartja
Az édes szabadság bûvös bájos karja,
Vissza mind a sírig!...
Itt eszem kenyerét a török császárnak,
Ablakomra titkos poroszlók nem járnak
Éjjeli sötétben
Hallgatni beszédem
Beárulás végett...
Magányos fa vagyok, melyre villám szakad,
Melyet vihar tördel, de legalább szabad
Levegõvel élhet!
Egyedül hallgatom tenger mormolását,
Tenger habja felett futó szél zúgását-
Egyedül, egyedül
A bujdosók közül,
Nagy Törökországban!...
Hacsak itt nem lebeg sírjában nyugvó
Rákóczinak lelke, az eget csapkodó
Tenger haragjában!