A váci Téli Tárlat megnyitója

Szeretettel köszöntöm Vác város érdeklõdõ közönségét, közösségét, barátaimat, a mûvészet-kedvelõket.
Tán tudják, hogy hosszú évek óta igyekszem figyelemmel kísérni a város képzõmûvészeti, fotómûvészeti életét, s hogy örülök minden új fejleménynek, értéknek. Vác és környéke nehéz helyzetben van képzõmûvészeti szempontból, hiszen a Duna jobb és bal partján egyaránt olyan települések sorakoznak közvetlen közelségben, amelyek jeles mûhelyei a XX. századi mûvészetnek, de úgy látom, hogy Vácra jellemzõ egy állandó magas minõség, egy nem erõszakolt, nem mesterséges fejlõdés, hanem egy belsõ, szerves, önértékek alapján alakuló minõségteremtés. Nehéz persze ezt a minõséget közönség elé tárni, s ennek összefoglaló igényû vállalkozása az immár nagy hagyományú Téli Tárlat, amely ilyenkor, adventi idõben igyekszik számba venni a város képzõmûvészeti, fotómûvészeti értékeit. A Téli Tárlat, melyrõl pontosan nem is tudható, hogy hányadszor van megrendezve, most sajátos elv alapján szervezõdik. A kiállítás úgynevezett szabad beadásos, tehát a nyilvános felhívásra bárki beadhatja, beadhatta munkáját. Ez
egy támadható, s ugyanakkor egy védhetõrendezési elv. Támadható, mert talán nem emeli ki eléggé, hogy a mûvészet is egy szakma, amelynek gyakorlásához felsõszintû ismeretek szükségesek, s másként érték a hivatásos és a mûkedvelõ által létrehozott mû, ugyanakkor védhetõ, mert rejtezik benne valamiféle demokrácia, s megadja a lehetõséget az összevetésre, összehasonlításra. Ez utóbbi történik tehát, s a bírálat során zsûritársaimmal együtt csak megbizonyosodtam arról, amit hangsúlyozni kell: mûvész csak intenzív és elmélyült munka által válik valakibõl, a mûvészet gyakorlásához nem elég a szándék, az akarat, nem lehet kihagyni a festeni, rajzolni, mintázni tudást. Figurális rajzi alapok nélkül ma sem lehet valaki mûvésszé, még úgynevezett absztrakt mûvésszé sem. Higgyék el: az iskolázatlanság kitûnik, napfényre kerül, árulkodik, s megléte még az esetleges más eredményeket (amelyek lehetnek!) is gyengíti. Ennek megfelelõen a beadott kollekció is egyenetlen volt. A jó minõségû munkákat bent tartottuk, a gyengébbeket nem. S ha esetleg értetlenül állnak egy-egy általunk jónak tartott mû elõtt, akkor jusson eszükbe, hogy az ízlés, a személyes ízlés még nem a szakmai, mûvészi színvonal garanciája. Az ízlés egy fontos képesség, felkészültség, tulajdonság, amely alakítható, fejleszthetõ (szükség is van rá), de nem feltétlenül alkalmas szakmai színvonal bemérésére. A szûrés tehát mûvészi értékre figyelemmel történt meg, s így is igen jó érzés, hogy talán pontosan ötven alkotó állít ki, vagyis emelkedõben van a kiállítók száma, s ez által a pályázók száma is, vagyis: terjedõben a képzõmûvészeti alkotómunka iránti érdeklõdés. Nem mondanám, hogy ötven mûvész állít ki, mert ezért a rangért meg kell küzdeni még a kiállítók egy részének, de összességében izgalmas a kép. Természetesen (elnézést a kifejezésért) festõ túltengés van. Sokan festenek manapság országszerte is, ami önmagában nem baj, sõt hasznos a személyiség kibontásában, fejlesztésében, de sokszor nagyobb önkontrollra volna szükség. A festõknél gazdag szemléleti tágasságot érezni.. Sok felfogás változatos képe áll elõttünk. Az elvont, az expresszív, geometrikus, konstruktivisztikus törekvések épp úgy érzékelõdnek, mint a realista, hiperrealista törekvések. Ez jó! A mûvészetben vannak divatok, de az érték, az mindig független a divattól. S természetesen magas a fotográfiai színvonal. Kevés a grafika, ami nem jó jel, fõleg

abban a városban, ahol egy oly igényes grafikai mûhely mûködik, még ha ez független is a várostól. S viszonylag kevés a plasztika, de jó a színvonal.

Tehát:Vác is a festõk városa, illetve Vác és vidéke, kisrégiója a festõk régiója. Nehéz kiemelni akkor teljesítményeket, amikor az összes kiállítót nem lehet szóba hozni, de mégis indokolt a szemezgetés, a válogatás. Szép, lírai megvalósítású Jankovics János pasztellje, kitûnik Válint Ágnes erõteljessége, Bálint Zsombor kísérletezõ kedve, Hoffmann Tamás portré érzékenysége, Manajló András attraktivitása, Lelkes
A. Gergely szinte monokrómitásban is manifesztálódó expresszivitása, Debreczenyi Zsófia megújuló képessége (különös, hogy két ellentétes felfogású képének is helye van a kiállításon). Sajátos komplex értékeit mutatja fel ismét Magyar János egyrészt kitûnõ, igényes akvarelljével, másrészt szépen mintázott kútjával, amely – reméljük – elnyeri méltó helyét is az alkalmazás jegyében. Friss, eleven, érzékeny Nagy Boglárka két képe, feltûnõ Dóra Ádám új figurativitása, tiszteletreméltó Kuruczné, Pál Mária vállalkozó
kedve. Garay Nagy Norbert jó úton halad egy ma újra divatos felfogás értelmezésében, gyakorlásában,
munkája részletértékekben gazdag. Poétikus expresszivitásnak lehet nevezni Németh Árpád finom,
érzékeny kollázsait, melyek elindítják képzeteinket. Orvos András két képe a mûvész két törekvése mûhelymunkájába enged bepillantást. Tondó alakú, organikus, vörös kompozíciója a megújulni tudás képességét jelzi. Kitûnik Koltay- Dietrich Gábor két, elmélyülésrõl tanúskodó képe, amelyek mind szemléletük összetett puritanizmusával, másrészt megvalósításuk szépségével és eredetiségével (enkauisztika) vonzzák oda a nézõ szemét. Egy sajátos hiperrealista felfogásban jeles értékûek Bodor Zoltán munkái. Nagy kulturáltsággal egyesíti a kint és a bent, a múlt és a jelen dilemmáit, miközben karakteresen megfestett önarcképe tekint vissza ránk. Ha kevés is a grafika, amit látunk, abban sok a kiemelkedõ minõség. Öröm tapasztalni Bardócz Lajos rajzi mélységét, elevenségét, mindig lenyûgözi a szemlélõt Molnár László József kõnyomatos univerzuma, örömmel tapasztalni Borbély Ferenc Gusztáv szemléleti frissességét. Mindezt egészíti ki pl. Pálinkó István rajza. A szobrászati kollekció sem hatalmas, de igényes. Mindig jó újra látni

Domin Károly fafaragásait. Ezekben a plasztikákban most is kitûnik eredeti forma kultúrája. Minõségi munkák Bíró Ferenc érmei, Juhász András és Kollár László faragásai. Nagy vállalkozás Zubovits Gyõrkös Erzsébet görög mitológiai értelmezése. Posseidonja szuggesztív, anyag alkalmazása változatos. Mindenképpen kiemelkedik Ziman Lajos összefogottan faragott, ökonomikusan fegyelmezett márvány-feje.
Engedjék meg, hogy innen külön is köszöntsem Balázs Imrét, s kívánjak neki javulást. Az õ itteni jelenléte nagy értéke a városnak s bemutatott képe is összetett festészetének egy kitûnõ példája. S természetesen itt vannak a fotográfusok, nem is akárhogyan. A minõségileg is kitûnõ anyag, mennyiségileg is nagy jelenlétbõl is fakad. Az összesen majd félszáz kiállítóból több, mint a negyede (!) fotográfus, amelyre azt hiszem
sehol nem találnánk példát az országban. Ismert kitûnõségek, Lehotka László, Fekete István, Molnár
Ferenc, Cziráky Erika, Tumbász András mutatja be változatosabbnál változatosabb képeit a (viszonylag) újonnan jelentkezõkkel (Rózsahegyi Márk, Für Tibor, Sáray Tibor, Hutter László). Vállalkozó kedvével tûnik ki Cservenák Péter és Kádas Levente, felfedezés Kiss Dávid elmélyült kreativitása, jó érzékelni a Kanadából vácivá avanzsált Kralovánszky Balázs egészen egyedien magas színvonalát. S természetesen kiállít a doyen Kocsis Iván, akinek nemrég ugyanitt láthattuk életmû keresztmetszet kiállítását, ez évben betöltött 80. születésnapja alkalmából. A városban meghatározó szakmai, közéleti tevékenysége maradandó értékeket teremtett, miként szépemlékû Végvári professzorról évtizedekkel ezelõtt készített riport sorozata ma is friss és eleven dokumentációja egy nagy mûvészettörténész személyiségnek. A bírálat, a válogatás, a zsûrizés és a díjazás nem könnyû munkáját Zubovits Gyõrös Erzsébet szobrászmûvésszel, Németh Árpád festõmûvészszel és Orvos András festõmûvésszel együtt végeztem, s nyugodtan állíthatom: vita nem volt
köztünk, döntéseink egyetértésben születtek. S csak „halkan” jegyzem meg, hogy a késõbbi zsûrikben indokolt volna fotográfus részvétele is, a már említett jelentõs szakmai súly miatt. Kívánom, hogy a kiállítás adjon lehetõséget különbözõ szakmai és szakmaközi dialógusokra, melyek mindig nagyon fontosak egy élénk mûvészeti élet pezsgésében. A váci – azt hiszem joggal nevezem így – mûvészi panorámát tekintsék
meg érdeklõdéssel, melyet örömmel ajánlok figyelmükbe.

Feledy Balázs