Korcsolyázás a tavon

A hó még mindig esett. A közeli tó is befagyott. Zümőék kigondolták, hogy el mennek a tóra korizni. Meghallván ezt a remek ötletet, Rudi bácsitól csak úgy zengett az erdő, hogy majd ő megmutatja, hogy kell korcsolyázni, és majd ő megtanít mindenkit! Állítólag fiatalabb korában versenyeket nyert, tud koszorúzni, hátrafelé menni, és sok más kunsztot is tud. Zümőék, felpakolták a korikat, és mentek Rudi bácsi után a tóra. Manci néni aggodalmaskodott csak, mert az ő emlékeiben más történetek éltek Rudi bácsi korcsolya tudományáról. Gyorsan összeszedelődzködött, és sietett ő is a tóhoz. Meglátta már Rudi bácsit, aki épp bekötözte a korcsolyáit, Zümőék már a jégen álltak, meg ültek, attól függően mikor melyiküknek sikerült megtartani az egyensúlyát fél percnél tovább. Általában nem sikerült, kacagva csücsültek a jégen, próbáltak felállni, de a lábuk kicsúszott alóluk. Rudi bácsi is elkészült, nekilódult, hogy becsússzon a jégre, Manci néni kiáltott utána: Rudikám, figyelj oda nagyon, a nádastól menj messzi, mert ott vékony a jég! De Rudi bácsi ezt nem hallotta, és azzal a lendülettel átcsúszott a tavon, egyenesen a nádasig, ahol elfogyott a lendülete és fenékre huppant. Amikor felpróbált kelni, hallotta a reccsenést, minden egyes újabb mozdulatnál, egy újabb reccsenést. És egyszer csak beszakadt. Manci néni kiabált, Rudi beszakadt! Segítség!! Erre Zümő lekapta a korcsolyáját, mert úgy biztonságosabban tudott közlekedni, odasietett a baleset helyszínéhez és óvatosan ráfeküdt a jégre, majd elkapta Rudi bácsi karját és kezdte kifelé húzni. Oda értek a többiek is, segítettek kimászni Rudi bácsinak, aki utána hazaballagott, forró fürdőt vett, meleg teát ivott és megfogadta, hogy soha többet nem megy korcsolyázni, legalább is a tóra, maximum műjégre.