2012. január 12-én a váci Székesegyházban búcsúztunk el dr. Bea Mátyás belgyógyász fõorvostól, a haláláig hivatását gyakorló háziorvostól. Életének jellemzésekor Fekete Gyula író mondatait nyugodt szívvel ide másolhatjuk:
„A közösségnek élõ-munkálkodó-alkotó emberek vitték
és viszik elõre a történelmet. De a szerény, minden tekintetben
normális és ráadásul névtelen alkotók, nem vérbeli drámahõsök
– többnyire még a prózából is kitagadják õket. Megvallom,
az ilyen sarzsi nélküli hõsök sorsa jobban izgat engem,
mint a rátermetteké, a daliásoké. …Róluk írtam a
regényt, azokról, akik bármilyen észrevétlenül élnek és halnak,
munkás kezük nyomát rajta hagyják a világon.”
/Fekete Gyula: Az orvos halála (1965.)/
és viszik elõre a történelmet. De a szerény, minden tekintetben
normális és ráadásul névtelen alkotók, nem vérbeli drámahõsök
– többnyire még a prózából is kitagadják õket. Megvallom,
az ilyen sarzsi nélküli hõsök sorsa jobban izgat engem,
mint a rátermetteké, a daliásoké. …Róluk írtam a
regényt, azokról, akik bármilyen észrevétlenül élnek és halnak,
munkás kezük nyomát rajta hagyják a világon.”
/Fekete Gyula: Az orvos halála (1965.)/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése