A Tiberis külsõ hajlatán, antik templomokkal szegélyezett terecske a Piazza Bocca della Verita.
A téren halkan csordogál egy késõbarokk szökõkút. Medencéjébõl kiemelkedõ sziklán két triton térdel, és egy hatalmas kagylót emel a magasba. Ennek közepébõl tör fel a víz, hogy aztán halkan, szelíden, a tritonok izmos testén aláfolyva, a szikla hasadékán át jusson a kút medencéjébe. Történetünk most nem a kúthoz, hanem a kút szomszédságában található középkori templomhoz, a Santa Maria in Cosmedin-hez fûzödik. A
templom elõcsarnokában található ugyanis a térnek és a kútnak is neved adó, emberi arcot ábrázoló, nagy, kerek kõlap, a Bocca della Verita: az „Igazság szája”.
A néphit úgy tartotta: ha hazug ember dugja kezét a kõarc szájába, az rögvest leharapja azt. Ezért aztán a kõarc e hasznos tulajdonságát kiaknázandó, feleségeik hûségében kételkedõ római férjek, gyakran hozták ki próbatételre õket a Boccá-hoz. Történt aztán egyszer, hogy egy nem ok nélkül gyanakvó mesterember is a Bocca-hoz szándékozott folyamodni felesége ártatlanságának ügyében. Mikor az megtudta, hogy férje mikor akarja az „Igazság szájához” vinni, tartva a próbatétel számára végzetes eredményétõl, megbeszélte szeretõjével, hogy a Bocca-hoz menet jöjjön velük szemben az utcán, és bolondnak tettetve magát, támadjon rájuk. Így is történt. A fiatalember elõször a férjre támadt, majd az asszonyt ölelte át, aki erre
pofon legyintette szeretõjét, mire aztán az tovább rohant. A kikapós asszonyka most már nyugodtan jelenthette ki, kezét a Bocca szájába dugva, hogy: …„a férjemen kívül más férfi, mint az elõbbi szegény bolond, sohasem ölelt meg.” S ezzel férje megnyugvására épségben húzta vissza a kezét a Bocca szájából. A szegény, naiv férj ugyan megnyugodott, de a Bocca – így mondják a rómaiak – a csalás miatt úgy megharagudott, hogy azóta senkinek sem harapja le a kezét.
A téren halkan csordogál egy késõbarokk szökõkút. Medencéjébõl kiemelkedõ sziklán két triton térdel, és egy hatalmas kagylót emel a magasba. Ennek közepébõl tör fel a víz, hogy aztán halkan, szelíden, a tritonok izmos testén aláfolyva, a szikla hasadékán át jusson a kút medencéjébe. Történetünk most nem a kúthoz, hanem a kút szomszédságában található középkori templomhoz, a Santa Maria in Cosmedin-hez fûzödik. A
templom elõcsarnokában található ugyanis a térnek és a kútnak is neved adó, emberi arcot ábrázoló, nagy, kerek kõlap, a Bocca della Verita: az „Igazság szája”.
A néphit úgy tartotta: ha hazug ember dugja kezét a kõarc szájába, az rögvest leharapja azt. Ezért aztán a kõarc e hasznos tulajdonságát kiaknázandó, feleségeik hûségében kételkedõ római férjek, gyakran hozták ki próbatételre õket a Boccá-hoz. Történt aztán egyszer, hogy egy nem ok nélkül gyanakvó mesterember is a Bocca-hoz szándékozott folyamodni felesége ártatlanságának ügyében. Mikor az megtudta, hogy férje mikor akarja az „Igazság szájához” vinni, tartva a próbatétel számára végzetes eredményétõl, megbeszélte szeretõjével, hogy a Bocca-hoz menet jöjjön velük szemben az utcán, és bolondnak tettetve magát, támadjon rájuk. Így is történt. A fiatalember elõször a férjre támadt, majd az asszonyt ölelte át, aki erre
pofon legyintette szeretõjét, mire aztán az tovább rohant. A kikapós asszonyka most már nyugodtan jelenthette ki, kezét a Bocca szájába dugva, hogy: …„a férjemen kívül más férfi, mint az elõbbi szegény bolond, sohasem ölelt meg.” S ezzel férje megnyugvására épségben húzta vissza a kezét a Bocca szájából. A szegény, naiv férj ugyan megnyugodott, de a Bocca – így mondják a rómaiak – a csalás miatt úgy megharagudott, hogy azóta senkinek sem harapja le a kezét.
Kocsis Iván
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése