Áprilisi szám

Kedves Olvasóink!

Húsvét után az áprilisi számunk kapható lesz az újságárusoknál, MOL kutakon, SPAR, CBA üzletekben, Inmedio szaküzletekben és a Tesco áruházban!

Áprilisi számunkban is sok érdekességgel szolgálunk, olvashatnak riportot egy nagyon bájos, sokak által ismert házaspárral (Inotay Gergő és Nóri), egy kortárs templomépíttetővel, Bubrik Miklóssal, a Váci szalonban beszélgettünk Juhász András fafaragó mesterrel és Jártunk-keltünk, meglátogattuk a Váci Souvenir boltot! 

Olvashatnak Degré Alajosról, Bea Csaba tanár úr jóvoltából, Pinke József tanár úr pedig a 80 éves Vox Humana énekkarról emlékezik. Állandó rovatainkban Dóra Zoltán ad betekintést anyanyelvünk rejtelmeibe, Szalay Ákos pedig egy nagyon mély mondanivalójú, igazi emberi képpel lepi meg majd olvasóinkat a Fotósarokban.
Szeretettel gratulálunk Pálos Frigyes atyának a Magyar Örökség díjhoz, valamint Garay-Nagy Norbertnek az Ezüstgerely II. helyezéséhez!

Tovább nem is folytatjuk a felsorolást, számos érdekes írást és információt rejt lapunk. Fogadják szeretettel és olvassák!

Virágvasárnap - készüljünk a Húsvétra

„Áldjuk Dávid Szent Fiát. Énekeljünk Hozsannát, Hozsanna Jézusnak. Hozsanna.”

A virágvasárnapi szertartás a váci Piarista templom előtti Szentháromság téren kezdődött, ahol Dr. Beer Miklós megyéspüspök megszentelte a hívek által hozott barkákat, majd a Nagyhétről - Jézus szenvedéséről és kereszthaláláról – elmélkedve, feltette azt a kérdést, hogy Húsvét előtti, vagy Húsvét utáni hittel gondolunk Jézus jeruzsálemi bevonulására és kínszenvedéseire.

Ezzel a kérdéssel indultak el a hívek a székesegyházba, ahol a Karolina Katolikus Általános Iskola, Székesegyházi Kórusiskola és Alapfokú Művészeti Iskola növendékei, Jézus jeruzsálemi bevonulását idézve pálmaágakat lengetve, énekszóval köszöntötték a Főpásztort és kíséretét: „Jönnek a gyerekek, pálmaágat lengetnek. Áldjuk Dávid Szent Fiát. Énekeljünk Hozsannát…”.

A liturgia során az üdvözlő bevonulási dallamokat a Passió hangjai követték, amelyek az Úr szenvedéseit idézték, jelezve, hogy Jézus dicsőséges jeruzsálemi bevonulása a kezdete annak az eseménysornak, amely szenvedésével és halálával folytatódik. Minden évben újra és újra meghallgatjuk a Passiót, mégis minden alkalommal megrendítően hatnak a „Feszítessék meg” kiáltások. Eszünkbe jut az a gondolat, hogy azok az emberek, akik most, vasárnap még királynak kijáró tisztelettel köszöntik Jézust, pár nap múlva a halálát kívánják.

A Passió elhangzása után a Főpásztor bevezető kérdésére visszatérve hangsúlyozta, hogy a keresztény hittünk lényege a Húsvét utáni hit. Az, hogy hisszük és valljuk: Krisztus kereszthalála és feltámadása adta a megváltásunkat. Majd a gyermekek pálmaággal való üdvözlése kapcsán idézte fel, hogy Jézus örült és visszaintegetett az Őt üdvözlő gyermekeknek, mert ők előítélet nélkül, a felnőttek önzésének béklyója nélkül köszöntötték. „A gyermekektől kell megtanulnunk azt a titkot, amelyet Jézus mindnyájunknak szeretne átadni, hogy mi is meg tudjunk szabadulni az előítéletek béklyójából, a felnőtt okosságunk rabságából, az önzésünk zsákutcájából” - hangsúlyozta a megyéspüspök.

Jézus a teremtő Istennek azzal a szándékával jött közénk, hogy arra az életre vezessen minket, amely az egymás iránti szeretetből fakadó élet, hogy felkaroljuk az elesetteket, segítsük a rászorulókat, éhezőket, otthontalanokat, azokat, akik bármiféle szenvedésben részesülnek. „Az elesettek felkarolása révén érthetjük meg az életünk igazi értelmét, ami a szeretetnek, az önzetlenségnek, a krisztusi lelkületnek a lényege, amely túlmutat az emberi korlátokon és az örök élet távlatából ad értelmet életünknek. Ezzel a lelkülettel készüljünk a Nagyhét eseményeire, kérjük együtt a Fájdalmas Szűzanyával és a tanítványokkal a Szentlélek megvilágosító kegyelmét, hogy húsvét utáni hittel és a feltámadás reménységével tudjunk Jézus követésére indulni” - buzdította a híveket homíliája végén a főpásztor.

Az ünnepi szentmisén zenei szolgálatot teljesített a Váci Székesegyház Szent Cecília kórusa Varga László karnagy vezetésével, a Székesegyházi Kórusiskola Verbay Zsuzsanna karnagy vezényletével. Orgonán kísért Tóth Rita és Verbay Zsolt, közreműködött Cs. Nagy Tamás (hegedű), Dudinszky Luca (fuvola).

Szöveg és kép: Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye

KANONOKOK BEIKTATÁSA VÁCON

A váci székesegyház kanonoki testülete idestova három éve Tarnai Imre és Zavecz József elhalálozásával lecsökkent. A Káptalan teljességét tizenkét tag adja. A kanonokok kinevezése a megyéspüspök kizárólagos joga a testület véleményének meghallgatása után. Ez megtörtént. A beiktatás 2018. március 15-én volt a váci székesegyházban, a hagyományos rend szerint.

Miután a Káptalan tagjai stallumaikat, a megyéspüspök atya a katedráját és segédpüspök úr a maga karosszékét elfoglalták, a beiktatást végző éneklő kanonok úr, bevezette a szentélybe a két új kinevezettet, a főoltár előtt elkészített helyükre.  A nagyprépost úr, Dr. Kocsis Imre köszöntötte az egybegyűlteket, megköszönve püspök úrnak, hogy a Káptalant Czombos József rimóci plébános és Tóth András kerületi esperes, nagykátai plébános személyével betöltötte. A Káptalan tagjai örömmel fogadták őket tagjaik közé. Mindnyájuk örömét szolgálta, hogy mindkét kiváló lelkipásztor híveinek nagyszámú tömege betöltötte a székesegyház padjait, részt véve kitüntetett lelkipásztoraik beiktatásán.

 A szertartás Veni Sancte-val, Jöjj szentlélek Úristen énekével kezdődött. Dr. Sánta János atya, éneklő kanonok felolvasta a kinevező okiratokat. Ezt követte a Laudatio, amire Pálos Frigyes őrkanonokot kérte fel. A két elhunyt kanonokról megemlékezve utalt a nekrológokra, amelyek annak idején a temetéskor elhangzottak. József atya az idén már aranymisés, András atya már hosszú évek óta, kerületi esperesként őrzi a Tápió vidék lelkipásztori rendjét. Mindketten a lelkes és áldozatos lelkipásztori helytállás példaképei. A kanonokságról, káptalanról szükségesnek tartotta, hogy tájékoztató mondatokat mondjon. A lelkipásztori tevékenység az apostoli időktől kezdve a Szentlélek irányításával, az apostolutód püspökök és az ő irányításukkal, megbízatásukkal mellettük tevékenykedő segítőtársaik, diakónusok, szerpapok, áldozópapok, (presbiterek) majd püspökök által történt. Ez az első három század 10 hullámban megismétlődő keresztényüldözésben majd mindegyikük vértanú halálával végződött, ahogy az egyik legelső keresztény történetíró Tertulianus fogalmazta: a vértanúk vére lett vetőmagja a további kereszténység életének. Az üldöztetés idején az apostoli feladat továbbadása eredetileg titokban történt, a vértanúságban lett mindig nyilvánvalóvá és hősi példát adóvá. Az üldözések elmúltával az a közösség lett legpéldaértékűbb a követésre, amelyik Szent Ágostont vette körül. Szent Ágoston alakította ki azokat a szabályokat, amelyek meghatározták közös életüket, imádságaikat a Szentírás közös olvasását, tanításainak megismerését, de asztalközösségüket is.

A szertartás Veni Sancte-val, Jöjj szentlélek Úristen énekével kezdődött. Dr. Sánta János atya, éneklő kanonok felolvasta a kinevező okiratokat. Ezt követte a Laudatio, amire Pálos Frigyes őrkanonokot kérte fel. A két elhunyt kanonokról megemlékezve utalt a nekrológokra, amelyek annak idején a temetéskor elhangzottak. József atya az idén már aranymisés, András atya már hosszú évek óta, kerületi esperesként őrzi a Tápió vidék lelkipásztori rendjét. Mindketten a lelkes és áldozatos lelkipásztori helytállás példaképei. A kanonokságról, káptalanról szükségesnek tartotta, hogy tájékoztató mondatokat mondjon. A lelkipásztori tevékenység az apostoli időktől kezdve a Szentlélek irányításával, az apostolutód püspökök és az ő irányításukkal, megbízatásukkal mellettük tevékenykedő segítőtársaik, diakónusok, szerpapok, áldozópapok, (presbiterek) majd püspökök által történt. Ez az első három század 10 hullámban megismétlődő keresztényüldözésben majd mindegyikük vértanú halálával végződött, ahogy az egyik legelső keresztény történetíró Tertulianus fogalmazta: a vértanúk vére lett vetőmagja a további kereszténység életének. Az üldöztetés idején az apostoli feladat továbbadása eredetileg titokban történt, a vértanúságban lett mindig nyilvánvalóvá és hősi példát adóvá. Az üldözések elmúltával az a közösség lett legpéldaértékűbb a követésre, amelyik Szent Ágostont vette körül. Szent Ágoston alakította ki azokat a szabályokat, amelyek meghatározták közös életüket, imádságaikat a Szentírás közös olvasását, tanításainak megismerését, de asztalközösségüket is.

A közös élet, szabályokat kívánt, ezeket görögül a szó szabály, mérték „kánon”. A szabályok, kánonok szerint élőket „canonici”-eknek nevezték, vagyis kanonokoknak; egy-egy ilyen közösséget pedig káptalannak. Kialakultak a káptalani iskolák, illetve minden püspök és temploma körül a székesegyházi iskolák. Az alapismeretekkel írás, olvasás, közös énekléssel kezdték; a liturgiában részt vettek, az istentisztelet ünnepélyes énekeit elsajátították. Akik papi hivatást is nyertek tovább tanultak, egyesek kiváló teológusok lettek. Ezekből lettek később a püspökök. A püspökök a kiváló tanulókból választották ki közvetlen munkatársaikat, ezek adták a székesegyházi kanonoki testületeket, a székes káptalanokat, akik egyben a káptalani iskolák elöljárói is lettek. Amikor a magyarság a 9. században a Kárpát-medencében otthonra lelt, Európa akkor már közel hat évszázados kereszténysége püspökségekkel és káptalanokkal rendelkezett.  Első szent királyunknak, Szent Istvánnak ezek szolgáltak például a magyar egyház 10 püspökségének, köztük a két érsekségének (Esztergom és Kalocsa) megszervezésében. Ez az un. „világi” egyházmegyei lelkipásztorkodó papság kialakulásának kezdete.

Közben azonban az ötödik századtól kezdve a remeteségekből, kialakultak az első szerzetesrendek. Ezek elsősorban nem a lelkipásztorkodást, az emberek megtérését és üdvösségre vezetését, hanem az önmegszentelődésüket kívánták szolgálni, az evangéliumi tanácsok (szegénység, szüzesség, engedelmesség) megtartásával, amire fogadalommal kötelezték magukat. Közülük csak kevesen készültek fel a pappá szentelésre, a többség csak imádsággal, a Szentírás megismerésével, önmegtartóztatással élt és önfenntartásukról kétkezi munkával gondoskodott. Szent Benedek regulát is fogalmazott a számukra, ami a közösségeik életvitelét rendezte. Ezeknek a szerzeteseknek a legnagyobb része nem volt pappá szentelve, életüket a maguk fizikai munkájával tartották fenn, ami erdőirtással kezdődött, a termőföld előkészítésével. Ezek tanították a magyar népet is a mezőgazdaságra, a mindennapi kenyér megszerzésére. Akik tovább tanultak és pappá is szentelődtek, azok sokszor együtt munkálkodtak a kanonoki életet élőkkel, világi papokkal, sok kiváló püspökök is lett belőlük (Asztrik, Szent Gellért, Szent Mór). Az egyházmegyék élén az apostolutód, a püspök állt, a szerzetesi közösségek, kolostorok, monostorok élén, pedig az apátok, akik az ágostoni szabályokat követték, a prépostok.

Visszatérve a székeskáptalanokra, a káptalani iskolákra, ezek élén a nagyprépost állt. Esetenként ő lehetett a püspök helynöke, a kanonokok sorában övé az első stallum. A kanonokok munkakörét, helyét és sorát az üléshelyeik is meghatározták, a stallumok. Nagyprépostot követte a lektor, az olvasókanonok, ő volt az iskola legfőbb irányítója. Aztán a kántor, éneklő kanonok, nemcsak az ének és zenei kultúra építője, hanem az ünnepek, ünnepélyes rendek és az istentiszteleti rend irányítója, ellenőre. A következő a custus, őrkanonok a káptalan eszközeinek, vagyonának, a kincstárnak, a pecsétnek őre, őrzője. Ezek voltak a káptalani iskola elöljárói („méltóságai”) dignitásai. Az ötödik helyen volt a székesegyház főesperese: archidiakónus. Ő nem a székesegyházi, illetve káptalani iskola elöljárója, hanem a püspök segítőtársa, az egyházmegye kormányzati, szervezési feladataiban (kancellár), vagy ma inkább: irodaigazgató. A káptalan további tagjai a mesterkanonokok, akik a már elvégzett tanulmányaik, ismereteik alapján, azok továbbadásával oktatták a fiatalabb, papságra készülőket a különböző ismeretekben, vagy teológiában. Ez inkább általános cím, mint szakma pl.: egyetemi docens.

A papi utánképzést egészen a 16. századig ezek a káptalani, székesegyházi iskolák látták el. Tudós tanáraik alapján egyesek kitűnő fokozatra, főiskolai vagy egyetemi hírre tettek szert. Nálunk Vácon Báthori főiskolája, Pécsett egyetem, és ugyancsak híres egyetemek voltak, mind a mai napig azok maradtak a bolognai, a pisai, a párizsi. És így tovább.  Ezt a folyamatot nyugat-Európában a nagy egyházszakadás, a protestantizmus, nálunk a protestantizmussal egyidejű másfél évszázados török megszállás akasztotta meg.

A laudáció befejeztével az éneklő kanonok az újonnan kinevezett kanonokokkal letétette a nicea-konstantinnápolyi hitvallást, majd térden állva, a szent evangéliumos könyvre tett kézzel a kanonoki hűségesküt. Ezután a kanonokok kitüntető ruhadarabját a mozettát (mucétumot, mely püspöklila, elöl gombolt, könyökig érő körgallér) majd a nyakukba akasztotta, a zöld-fehér-zöld színű, szőtt szalagra függesztett díszjelvényt.  Ezt követően az újonnan kinevezett kanonokokat helyükre vezetve a 11. majd 12. stallumba, akiknek előre hajolva fejükre helyezte a lila kanonoki birétumot, áldás kíséretében. Így történt a beiktatás, amit a káptalan tagjai, hangos viváttal köszöntenek. Ez az idén azonban elmaradt, mert a visszatért téli hidegben az orgona már belekezdett a befejező Tedeumba. Aznap, nemzeti ünnep lévén, a magyar szentek közbenjárását kértük és a magyar himnuszt is elénekeltük. A beiktatás ünnepségét püspök atya áldása zárta le.

Szöveg és kép: Bölönyi Gabriella

Csütörtök esti program: Tapolyai Emőke előadása

Húsvétra készülve Bubrik Miklóssal

Bubrik Miklóssal (is) készül interjú  következ számba. Egy részlet. Legyünk mi is sugárzó emberek!Miklós görögkatolikua parókus, a nyomtatott sajtóból megtudhatjuk, hogyan választotta ezt a hivatást, család-papság hogy lehet összeegyeztethető...
Ami  nem mindennapos, hogy templomot is épít....

2018. március 15. Vácott

„Ha nincs fájdalom, nincs dicsőség” El Camino a Credo-házban

A Credo-ház a Váci Egyházmegye kulturális programjainak kiemelt szervezője. Február 15-én érdekes akvarell kiállítás nyílt. Molnár Regina egész gyerekkorát végigkísérte a művészet, zongorázni tanult, de rengeteg időt töltött rajzolással. Kis kitérőt követően huszonévesen tért vissza a ceruzához, később az ecsethez. Megtanulta a temperával, akrillal, olajjal való festészetet, majd 2015-ben az akvarell technikában találta meg azt, amiben leginkább kiteljesedhet. Véleménye szerint sokat tanul önmagáról is az akvarellfestészet közben. "Megtanított a türelemre és arra, hogy ne akarjak feltétlenül mindent én irányítani, hagyjam meg az anyag szabadságát." - olvashattuk a tárlaton kifüggesztett, az alkotót bemutató szövegen. Autodidakta módon tanulja a festészetet, de igyekszik minél több akvarellfestő mester nemzetközi workshopjaira is kijutni. 2016-tól tagja az IWS Hungary-nek (International Watercolor Society). A szervezetnek köszönhetően csoportos külföldi tárlatokon (Olaszországban és Szlovákiában) találkozhattak műveivel a festészetet kedvelők. Első önálló kiállítása 2017-ben volt az Őrmezei Közösségi Házban.

A Vácott kiállított tárlat az „El Camino” címet kapta, nem véletlenül. Az El Camino egy nagyon régi zarándokút Spanyolországban. A magyarul Szent Jakab-út 1993-tól az UNESCO Világörökség részét képezi. Molnár Regina 2013-ban végiggyalogolta a Camino Francés-t. Francia útnak nevezik a már egyesült négy út találkozási pontjától induló utat, mely tizennyolc állomáson át vezet egészen Composteláig. Santiago de Compostela a keresztény zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja. Ma már nem csak a vallásos emberek között népszerű ez a zarándoklat. Egyre több olyan ember indul neki egy hátizsákkal a hosszú útnak, aki Istent és önmagát keresi, a helyét a világban, aki keresi a rendet önmagában. Az alkotó a zarándoklaton megélt élményeit mutatja meg a festményeken keresztül.

A kiállítást Széplaky Géza színművész nyitotta meg, aki maga is megjárta a híres zarándokutat. Elmondta, hogy az El Camino mindig egyedi, személyre szabott. Nem ugyanaznap fáj az ember lába, nem ugyanakkor esik az eső a nyakába. A mélypontok nem ugyanakkor vannak. Szó esett arról, hogy valahol mindenki a saját Caminóját járja, tehát a saját életútját.  Az eszköz mindegy, ahogy a megtett kilométerek száma is mindegy.  A földrajzi helyszín is mindegy. Széplaky Géza hangsúlyozta, hogy az embereknek megvan az útjuk, hogy mit választanak, mibe tesznek energiát, időt. Sokszor borzasztó sok energiát, borzasztó sok időt. Ebből fakadóan határozottan jönnek a sikerélmények, vagy épp a buktatók. Ezáltal fejlődik az adott ember lelke. Széplaky Gézához közel állnak a kiállított művek, hiszen az ábrázolt helyszíneken maga is rengeteg élménnyel lett gazdagabb. Elhangzott még, hogy sokszor megkérdezik a zarándokot, mikor elhatározza magát, hogy végigjárja az El Caminót, hogy milyen megfontolásból teszi ezt.  Ilyenkor három lehetőség van Széplaky szerint, három válaszadási lehetőség van: vallási, nem vallási,  és egyéb. Hangsúlyozta, hogy nincs az az ember, aki az El Camino végén, vagy épp az elején, ne jönne rá, hogy valójában nem a végcél a zarándoklat lényege, nem a célállomás. Hanem maga az út. Ha olykor szinte emberfeletti erőfeszítést is kíván. Régi mondás ezzel kapcsolatban: ha nincs fájdalom, nincs dicsőség, fogalmazott a tárlatot megnyitó színművész.  Zenei közreműködők a Bartók-Pikéthy Zeneművészeti Szakgimnázium növendékei voltak.

A kiállítás április 15-ig tekinthető meg a Credo-ház rendezvényeinek ideje alatt.

Szávai Attila

Fotók: Fekete István

Lírai kiállítás a Lyrában - avagy berepült a toronyba a szerelemmadár -

Lírai kiállítás a Lyrában

                   -  avagy berepült a toronyba a szerelemmadár -

A Lyra Könyvesház illetékesei februárban is gondoltak a képzőművészet iránt érdeklődőkre. Már megszokhattuk, hogy időről időre igényes alkotásokat állítanak ki a könyvesház emeletén található Torony Galériában. Február 16-án Záhorszki Mónika grafikus, textilművész „Szerelemmadár” című kiállítását nyitották meg. A Nógrád megyében élő, de Váchoz szorosan kötődő alkotó jellegzetes, karakteres grafikai világa, meseszerű képei nagy népszerűségnek örvendenek. Számos egyéni és csoportos kiállítást maga mögött tudó művész műveit illusztrációkként, folyóirat-borítóként (Palócföld 2016/4-es szám), magángyűjtemények darabjaiként is igen szép számú ember láthatta már.

Nagyorosziból származik, jelenleg is ott él. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolára Vigyinszki Attila és Földi Péter festőművész készítette fel. A főiskolán festészetet Barczi Pálnál és Bodó Károlynál tanult, 2001-ben végzett földrajz-rajz szakos tanárként. Munkája Váchoz köti, grafikusként dolgozik, jellegzetes motívumai sorra visszaköszönnek alkotásairól. Szabadidejében tusrajzokat készít legkedvesebb verseihez, textileket varr vagy a Börzsöny hegyeit járja fényképezőgéppel. Ezek a tevékenységek nem csak kikapcsolódást, de inspirációt is nyújtanak számára, példaképként Gross Arnold miniatűr mesevilágát és Szász Endre különös fantáziával megalkotott műveit említi. 2010-től tagja a Rétság környéki alkotókat összefogó KÖR alkotói csoportnak, 2017-től pedig a váci alkotókkal rendszeresen közös kiállításokon mutatja meg legújabb munkáit.

Mónika elmondta a jelenlévőknek, hogy a grafikai illusztrációkban elsősorban a szöveges költemények ihletik meg. A most kiállított művek az embereket összekötő szeretet, szerelem témaköréhez kapcsolódnak. A szerelem érzése, amelyet – talán mondhatjuk- minden ember már átélt, madárhoz hasonlóan emeli lényünk lényegét a magasba, a hegyek- felhők fölé. Ekkor átélhetjük a madarak szárnyalását, ezt a mondanivalót sűríti képpé a szerelemmadár szimbóluma. Az itt kiállított képek a sorozat töredékét mutatják be, melyek nem csak képileg de szövegesen is körüljárják a szerelem témakörét.

 Záhorszki Mónika beavatta a hallgatóságot a képek elkészítésének technikájába is: egy illusztrátori munkához hasonlította a műveket. Minden egyes kép kézzel készül, nem számítógépes grafika. Csupán a nyomdai előkészítéshez használ számítógépes támogatást.

A jelenlévő Németh Árpád tanár festőművész – aki nemrég vehette át a Horváth Endre művészeti díjat - méltatta az alkotót. Mint mondta, az ember első benyomása az, hogy rézkarcokat lát. Azonban közelebbről nézve jól látható, hogy egyedi rajzokról van szó. A kiállított műveken tapasztalható akvarell technika felőli lavírozás Németh Árpád szerint az egyébként is lírai műveket még inkább líraibbá teszi.  Ez jól mutatja Záhorszki Mónika lírai alkatát. Elhangzott, hogy ha az egyes műveket közelebbről vizsgáljuk, hamar kiderül, hogy alkotója nagy élvezettel és tehetséggel foglalkozott, foglalkozik az apró részletekkel is.

A kiállítást március 8-áig látogathatják az érdeklődők a Lyra Könyvesház nyitvatartási idejében.

Szávai Attila

Holnaptól kapható a Váci Polgár havilap márciusi száma!

Ízelítő márciusi számunkból:

Ismerjük meg azokat akikre büszkék lehetünk, így egy fiatal beszélgetett egy fiatal tehetséggel: Jancsik Tamással

SNOOPY - ki ne ismerné a vörösházban lévő üzletet, de vajon ismerjük azt, aki dolgozik benne? Vajon milyen ő? Hogy érte el azt, ami most van? Ezért beszélgettünk Kocsis Szilviával.

Legyenek boldog gyermekeink, megfelelő önismerettel, felkészülve az életre. Mi segíti ezt? CSÉN.

Batthyány Lajos, március 15-ére emlékezünk.

"...Aztán egyszer láttam, amint két német katona a kis angyalt, mint egy zsákot feldobta egy teherautóra..." - Történelem titkai -visszaemlékezés

És még sok érdekesség...

Rendhagyó Történelemórák VácVáros Levéltárában