Kutatásaim során megtaláltam Kapás Sándor váci születésû szobrász és Santhó Miklós Vácott (is) élt, itt elhunyt festõmûvész életérõl szóló nekrológokat, melyek alapján az életrajzukat most közreadom.
Santhó Miklós fényképét fia, Santhó Kamill küldte el Németországból.
Kapás Sándor
Kapás Sándor (Vác, 1867 – Csepel, 1937): szobrász, festõ, iparmûvész. – 1882-85: a budapesti ipariskola tanulója. Már diákként 1. díjat nyert Madonna szobrával, melyet Schuster Konstantin váci megyéspüspök megvásárolt (késõbb sokszorosítva is árusították). Mestere volt Kis György is – 5 évig a pécsi Zsolnay- gyárban mintázó szobrász, majd Ungvárott és Eperjesen élt, dekoratív plasztikákat, síremlékeket, iparmûvészeti tárgyakat mintázott. Németországban, porcelángyárban keramikus. 1896-ban, az épülõ Országház szobrait mintázta többekkel. 1900: a világkiállítás alkalmából fél évet Párizsban töltött.
1902-ben Kölnbe költözött, s önálló iparmûvészeti mûtermet nyitott. 1903-ban, Adán, házasságot kötött Somody Rózsikával. Utána Budapesten mûtermet nyitott. Leánya közelében, Kõbányán lakott. Itt halt meg 70 éves korában. Kõbányán temették el.
Munkái: a) szobrok: Kassai Vidor, Schuster
Konstantin, Paduai Szt Antal mellszobrok. – Immaculata, 1907. – B. Vác remete, 1908 – Csáky Károly-emléktábla, 1929. – b) képek: Pusztaszentkirály, fõoltárkép: A korona fölajánlása; Sándorfalva, fõoltárkép: Szt Anna; Zsámbok, mellékoltárkép: Skapuláré királynéja. – Köztéri szobrai: Kossuth-emlék (Csuza),
Kukorica Jancsi-szoborcsoport. Sz. G. Kapás Sándor: Ave Maria, gypsz-szobor, vevõje özv. Ganz Ábrahámné, Budapest. (Mûvészet. Harmadik évfolyam, 1904 | Negyedik szám | p. 266-280. | Facsimile )
Santhó Miklós
Santhó Miklós (Mocsonok, 1869- Vác, 1944) festõ.
Szülei: Santhó Kamill és Geissler Irma. Apja Nyitrán volt gazdatiszt. Iskoláit Nyitrán végezte. Újpesten dolgozott (különféle munkákat végzett, hogy megélhessen).
1898-ban Falk Miksa üvegfestészeti mûintézetében volt tervezõ. Súlyosan megbetegedett. Felgyógyulása után Bécsbe ment. 12 évig Münchenben, 8 évig Berlinben alkotott. 1919. április 1-jétõl váci lakos.
Elõbb a Káptalan utca 3-ban, majd a Santhóházban, a Székesegyház-tér (ma Konstantin tér) 9-ben, végül a Konstantin-tér (ma Március 15. tér) 10. szám alatt volt mûterme. Festményei tárgyát a barokkvilág képezte, de festett portrékat is, Vácról tájképeket, utcarészleteket, középületeket. Bravúros stílusban rajzolt. Fõként tollrajzaival, akvarelljeivel aratott nagy sikert.
1934-1941 között megfestette a „Lehócia” néven mûködõ asztaltársaság tagjait. (Õfelsége a király, Buris herceg, Nádor, Országbíró, Marsall, Horvátok bánja, Tárnokmester, Fõlovászmester, Fõistállómester, Fõvadászmester, Fõudvarmester, Székelyek fõkapitánya, Fõpohárnokmester Testõr fõkapitány Tréfa-csináló mester, Kancellár, Szolnoki gróf, Cívis, Novaja zlemjai nagykövet, országos fõkapitány, kárpátaljai vajda, testõrkapitány, országos paraszt, fõudvarmester, a hadsereg fõparancsnoka, királyi trónálló, Tótorzság és Szlavónia bánja. A 27 tréfás név alatt: Andor Károly, Hadnagy Tibor, Hirmann István, Lehõcz András, Melha Endre, Wolkóber János, Neninger Gyula, stb. megfestett figurái láthatók.)
„Santhó annyi ötlettel, annyi kedvességgel, fõként pedig rajzai potonpénzen való elpocsékolásával tudta kierõszakolni a vásárlást, hogy mindenki megbocsátott neki és õ az 5, 10, 20 pengõs honoráriummal boldogan sietett tova, hogy egy jó cigarettát szívjon, hogy egy jó vacsorát egyen, hogy egy jó pohár pezsgõt igyon….A holnap soha sem volt fontos életében”. (Váci Hírlap, 1944) Ezért idõnként baráti segítségre szorult. Andor Károly „Háztartási kiadások naplójába” feljegyezte, hogy 1938. március 2. és 1943 decembere között 20 alkalommal adott pénzt Santhó Miklósnak. (1; 2; 3,20; 4-4,50 pengõ értékben.)
Bohém életvitelének köszönhetõen, nyomorúságos körülmények között, agyvérzés következtében, halt meg. Elsõ házasságából született Santhó Imre, második házasságából Santhó Kamill. Mindketten mûvészet iránt elkötelezettek lettek. (Imre (1900-1946) fotó- és képzõmûvész. Kamill,1940, zenész.)
Irodalom: Tragor Ignác: Vác mûemlékei és mûvészei. Vác, 1930. Váci Hírlapban megjelent nekrológ. (1944. április 29. és május 1. szám.) Santhó Kamill közlése, 2011.
Székelyhidi Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése