Ki imádkozik velünk a koncházi cigányokért?

A kárpátaljai cigányoknak köszönhetem, hogy én is megismerhettem boldog Pelé spanyol vértanú életét, akit Il. János Pál pápa 1996-ban avatott boldoggá Rómában, a Szt. Péter téren. Teljes neve: Ceferino Giménez Malla. Az elsõ kanonizált cigány. A polgárháború idején szenvedett vértanúságot 1936-ban, Katalóniában, Barbastro városában. Ez nagy esemény a cigányság életében, biztos mérföldkõ, és azóta, „Pelé elõtti és Pelé utáni korról” beszélhetünk. Az élete nagyon megragadott: egyszerû és mégis nagyon hiteles. Egy roma is

lehet szent, egy nomád is. Az életmód természetesen nem akadály. Reméljük, hogy ez segít minket is, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, mi és a cigányaink mindenhol. Boldog Pelé napján, május 4-én volt az elsõ

Kárpátaljai Roma-találkozó Munkács közelében, Schönbornban. Nagy élmény volt. Mi egy autóbusznyi koncházi romával utaztunk szombaton a találkozó helyére. Ott volt apraja-nagyja. A templom, a találkozás helye, tele volt, jött 5 csoport. Imádkoztunk, énekeltünk, beszélgettünk. Ismertettük Pelé életét. Nagyszerû dolog ez. A mi cigányaink kapnak hitoktatást és egyébként is foglalkozunk velük, írni-olvasni is meg kell tanítani õket és megpróbálunk munkát teremteni nekik, ami elég nehéz. Senki sem törõdik velük itt a katolikus egyházon kívül. A beregfalusi cigányok például szép kosarakat fonnak. A többség persze, sajnos, koldulásból él. Koncházán – ez a község az ungvári plébánia filiája, tehát hozzánk tartozik – élnek cigányok

az un. „táborban”. Eléggé szeparálva a falu többi részétõl, ami kb. 50 „kunyhóból” (vityilló) áll. Vettünk egy házat, amit „Cigány közösségi háznak” akarunk berendezni, hogy ott foglalkozhassunk velük alaposabban. Hogy a gyerekek ne nõjenek fel csak úgy, analfabétán, mint a szüleik, és hogy a hitélet is felvirágozzék közöttük. Van egy elkötelezett asszony, Ági néni, aki foglalkozik velük immár 3 éve, õ fogja a közösségi házat is vezetni. Most adtunk nekik vetõburgonyát és küldtünk traktort, hogy felszántsák a kis kertjeiket, mert itt fõ étel a krumpli. Ez most egy új akció volt, reméljük, hogy sikerül. Vajon ki imádkozik velünk a

koncházi cigányokért?

Gondunk van az épülõ kétszintes leánykollégiummal is, amit elkezdtünk építeni a katolikus magyar lányok részére. Nagy szükség van egy ilyen kollégiumra, mivel Ungvár egyetemi város. A kapott romos épületbõl az 1 emelet elkészülte után, fogytán van a pénz. De a kápolnát sikerült ott elkészíteni, berendezni és felszentelni.

Itt volt Majnek Antal püspök úr, és az „IRGALMAS JÉZUSRÓL” lett elnevezve, pontosan az „Irgalmasság vasárnapján”, húsvét utáni elsõ vasárnapon. Egyszerû, de szép. Az ottani emberek nagyon örültek, mert ez a városrész (Radvánc) elég messze van a mi plébániatemplomunktól. Persze a paphiány sajnos nem enyhült. Ki fog ott misézni, amikor eddig is két papra 7 f?lia jut már? A kollégiumot be is kell majd rendezni. Nagyon örülünk, mert a Domonkos nõvérek elvállalták a vezetését. Hála Istennek! Bizony, fontos a leányifjúság nevelése. Szent Erzsébet Szociális Konyhánk továbbra is mûködik, hetente négyszer fõzünk, most már 60 ebédet hordunk ki, és a kórházba is szállítunk kétszer ebédet. Sok önkéntes segítõnknek és jótékony adományozóinknak is köszönet! Itt külön meg kell említenem Gots Antal atyát és Bujdosó Erzsébet doktornõt! Hála jóságukért!

Azután elkészült a kegytárgy-és könyvesboltunk is itt a Korzó utcában, most rendezzük be. Itt lesz magyar könyvtár is. Az ukrán lakosság mellett (betelepültek ide) fontos itt a magyar nyelv, kultúra és lelkiség ápolása is. Kegytárgyak errefelé nincsenek, az emberek mindig újra jönnek rózsafûzért, képeket, érmeket kérni. A kórházba is viszünk a betegeknek. Ez itt hiánycikk. Az embereknek fontos a külsõ jel is, hiszen itt nagy egyházüldözés volt és mindenhitbeli megnyilvánulás tilos volt. Így tudják értékelni azt is, hogy rendszeresen van szentmise, lehet gyónni (nagyon sokan jönnek gyónni!) és a szentségek kiszolgáltatása lehetséges, imádkozzák sokan a rózsafûzért is. A templomok tömve vannak. Ministránsok vasárnaponként

12-14-en jönnek, kicsik is, nagyok is. Most 57 elsõáldozót készítünk fel itt a városban. Csakhogy itt nagyon kevés a pap, és az atyák itt szinte betegre dolgozzák magukat, hogy ellássák a híveket mindenütt. Ki imádkozik papi hivatásokért Kárpátaljának? Itt kb. 25 pap van az egész területre. Kárpátalja egy önálló

egyházmegye, területe 12.800 km2, ahol 1.205 000 ember él, amibõl kb. 370 000 a római katolikus. Nagy az öröm, hogy az idén két papot szenteltek föl, mindkettõ helyi hivatás. De inkább 22 kellene! Hittankönyvekbõl és lelki könyvekbõl is nagy a hiány, a könyvek oly drágák. Ha kárpátaljai utazások során a Tiszát látom, (itt az eredete Rahón, tõlünk délkeletre a Fehér és a Fekete Tisza), akkor mindig Szegedre kell gondolnom. A Tisza összeköt. Ungváron nem a Tisza, itt az Ung folyik, most sekély, de szép tiszta.

Szerencsére az idén eddig még megúsztuk az árvizet, bár elég kicsin múlt, és volt nagy izgalom. A jó Isten megkönyörült rajtunk. Hála legyen érte! Segítsetek mind hálát adni! Hívjuk, várjuk a Szentlelket. Õ segít minket a sok gond és problémák megoldásában, a nehézségek elviselésében. Már sokszor megtapasztaltuk

mûködését, amikor váratlan (un. ,,véletlen”) megoldások adódnak, ahogy ezt pl. a Szociális Konyhánk mûködésénél is szüntelenül tapasztaljuk. Már 60 ebédet tudunk osztani, és tervezzük a bõvítését, ami nagyon kell! De ugyanígy lelkipásztori vonalon is tapasztaljuk ezt.

Nagy élmény számomra, ha az emberek akik itt sok mindenen átmentek – elmesélik megtérésük történetét, ahogy a Szentlélek közvetlenül mûködött a lelkükben, ahogy találkoztak Jézus Krisztussal és követõi lettek. Több ilyen szép un. „Pálfordulásnak” lehettem tanúja, mint pl. H. V., aki üzletember és Sz. I., családanya

megtérése, ami egész életük megváltozását hozta magával. Szép akciót indítottunk el: „Családok a családokért Ungváron!” Olykor megoldhatatlannak tûnõ problémák oldódnak meg váratlanul. Bízni itt Kárpátalján tanulunk meg igazán, szembesülve a szinte megoldhatatlannak tûnõ problémákkal. Az Úrnál van az irgalom és a segítség. Legyen áldott az Úr neve. (Folytatjuk.)

Lázár Ilona

C.S. nõvér

Ungvári levél (2)

Ungváron felvonultak a fiatalok és transzparenseiken olvasható volt: „Egységes Ukrajnáért!”

Ez bizony jó lenne. Egység… Az ökumenikus imahéten is azért imádkoztunk ebben az országban, ahol vallásból is van választék, no, meg nyelvbõl is. De miért is ne lehetne egység a sokaságban is, ahol mindenki mégis megõrizheti azt, ami a legbensõbb sajátja, az öntudatát, a hitét, vallását, kultúráját, múltját. Ezek nem akadályai az egységnek, ha az egységet jól értelmezzük. Hiszen nem „egy kaptafát"jelent. A jó talaj ehhez itt meg is van, az emberek kedvesek, szívélyesek. Tudják, hogy egymásra vannak utalva. Az ökumenikus imahéten is az egységért imádkoztunk, és szép lelki élmény volt annak megtapasztalása, ahogy a református egyházzal és a görög katolikus egyházzal közelebb kerültünk egymáshoz. Egy kis lépés az egység útján. A pravoszláv egyházból is éreztük a közeledés vágyát. De az út még hosszú, viszont, ami nem kerül semmibe, az nem ér semmit, nem akarunk olcsó megoldásokat. A Szentlélek vezetésével minden lehetséges. Bízunk az új generációban, a fiatalokban. A Fiatal Ungvári Karitászból jelentkeztek nálam a lányok, hogy szívesen   vállalnák idõsek látogatását, adjak címeket, vagy pedig családoknál kisgyermekek idõszakos gondozását, felügyeletét. Elindultunk a városba Emõkével, felkeresni a magányos öregeket. Vettük a régi címeket, pár utcát átfésültünk az Ung túlpartján. Mindenkitõl érdeklõdtünk. Egyesek már eltávoztak körünkbõl az örök hazába, viszont találtunk olyan idõs nénit, Juliska nénit, aki nagyon megörült nekünk, hogy végre valaki meghallgatja õt is. Ömlött belõle a sok visszatartott beszéd, gondolat. Jöjjünk máskor is, búcsúzott, itteni szokás szerint puszival jobbról balról és könnyekkel.Azután megjelent Erzsi néni, aki egy olyan egykori házban lakik, amilyeneket a világháborús bombázások után lehetett látni. Omladozó tetõ, omladozó falak, se ajtó, se ablak, se villany, se víz, se fûtés. Ha januárra gondolok, amikor mínusz 16-19 fok is volt…Erzsi néni

nem fagyott meg, és még tüdõgyulladást sem kapott, még csak nem is panaszkodott. Vizet a kanálisból vesz a mosakodáshoz, inni a szomszédtól, lát a sötétben is, állítja, félni nem fél, bár már a dunyháját is kilopták, mivel ajtó nincs, nincs mit bezárni. De a „ház” az övé. Nyugdíja kicsivel több, mint 40 Grivnya, amibõl a mindennapi tejet és kenyeret meg tudja venni. Melegedni a távfûtés csöveire ülve szokott, vagy bejött hozzánk a plébániára és a fûtõtestre borulva melegedett. Csak meleg teát és kenyeret kért. Olykor kedvesen énekel magában. 80 éves lesz. Férje meghalt, gyermekei nem voltak. Senkije nincs. A túlélés csodája. Mi adott neki erõt? Õ bízik a Mennyei Atyában, hogy gondoskodik róla, akkor is, ha a sok esõtõl a mennyezet kezdett rászakadni. Akkor jöttünk mi, éppen jókor, és lehoztuk hozzánk, és kapott meleg fürdõt, meleg szobát és tiszta ruhát. De hogyan tovább? Mi lesz veled, Erzsi néni? És veled Zsuzsi néni, aki fáskamrában

lakik? Mi lesz veletek, Juliska és Marika nénik? És Sanyi bácsik, Józsi bácsik? Ki épít nektek idõsek meleg otthonát? Családlátogatás már régóta hívott a J. család, hogy látogassam meg õket. A kislány, Gitta már kétszer is értem jött, míg végül is el tudtam menni. Mennyire örültek nekem! Három kisgyermek van. Egy csecsemõ, a kis Évi, éppen most kezd állni és lépegetni. Robika, aki 8 éves és Gitta 11 éves. Gittának szép

hangja van, szeretne énekkarban énekelni. Szeret tanulni, talán óvónõ lesz. Segítõkész, ügyes kislány. „Kis mamácskája” a két kicsinek. Az idén együtt lesz a két nagyobb elsõáldozó. Sápadt, sovány arcocskák, de mosoly, öröm ragyogott a szemükben. A lakás kb. 4x5 m-es szoba. Víz nincs benne. Ebben van a szülõk ágya és egy emeletes ágy. Gitta a földön alszik matracon. Zsóka, a fiatal mama, e szûkös helyen is tud rendet tartani hihetetlen találékonysággal. Egy konyha van a folyosón négy családnak. Ugyancsak egy WC-é és egy

zuhanyzó. És a család vidám volt, kávéval kínált a mama. Érezni lehetett a családban uralkodó meghitt szeretetet. Fényképeztem is, nagyon boldogok voltak. Az apuka a vasútnál dolgozik, végül õ is megérkezett. Amikor Évi jövõre két éves lesz, a mama szeretne elmenni dolgozni, mert nehéz kijönni egy fizetésbõl öt embernek. De még szeretne otthon maradni a kicsivel, amíg csak lehet, mert olyan aranyos… A fõ gondjuk: hogyan lehetne rendes lakáshoz jutni? A következõ családlátogatás a gyermekét egyedül nevelõ anyánál volt, Borikánál. Borika kislányával, a 11 éves Gabival és a szüleivel él együtt egy másfél szobás kis lakásban.

Borika 30 éves és munkanélküli. Most jár tanfolyamra, eladónak tanul, de állást saját magának kell majd  keresnie. Most a „kínai-piacon” árulgat ezt-azt. De nem az a típus, aki ilyesmire termett: halk hangja van, szerény, csendes. De a kislányáért mindenre képes, akkor hirtelen anyatigrissé változik. Gabika nagyon jól tanul, orvos szeretne lenni. Sokat segít anyukájának. Gabika kívánom, bárcsak teljesülne a vágyad és orvos lehetnél! Ha anyukád gyõzi… És Borika gyõzi-e? A gazdasági problémák, a nehéz múlt terheit viseli a mostani lakosság az egész országban. A helyzet nem mutat sok reményt. De igazán csodálom azokat a karitász munkatársakat, akik filozofálás nélkül, és anélkül, hogy mindenkit okolnának a bajokért, egyszerûen

segítenek, ahol tudnak. Ilyen a Kamilliánus Család, itt Ungváron négy van belõlük, a fiatal karitászosok és még sokan. Nem tudunk minden beteget meglátogatni, de egy jó párat igen. Hát menjünk! Nem engedik magukat elbátortalanítani az ínség nagyságától. Az õ példájuk fog még sokakat segítségre ösztönözni. Mi maroknyi karitászlelkületû emberek itt az egyházközségünkben, így próbálunk enyhíteni a gondokon, a bajokon. Olykor szinte minket is elnyom, elsodor ez az „áradat”, s oly kevés, amit nyújthatunk. Most indítunk egy kis szociális konyhát, ahol ebédet fõzünk és kihordjuk. Ez is valami, de csepp a tengerben. Persze ez a csepp hiányozna, ha nem volna ott… Igaz még sok minden kellene ehhez a konyhához, egy jó tûzhely, lábasok stb. De elkezdjük. Az a legfontosabb, hogy a segítés és a találékony szeretet lelkületét ébresszük másokban és terjesszük. Sokakat megnyerjünk a segítésre, leküzdve a bénító csüggedés lelkét. Az Úr mögöttünk, akinek végtelen a szeretete és a hatalma. Most itt Kárpátalján mindenki a folyókat figyeli: duzzadnak-e, mennyire jött fel a víz. Mekkora a Tisza? Mekkora Latorca? Az Ung? A Kárpátokban a hó még nem olvadt el teljesen. Nagy az árvízveszély. 1998 emléke ijesztõen eleven. Csak ne egyszerre olvadjon

el a hó! A gátakat erõsíteni kell! Készültség van. Legyen az Úr irgalmas. (Folytatjuk).
Lázár Ilona
C.S nõvér