autóverseny

Egy napon a folyópart felé repülve  méhecskéink megláttak egy nagy hajót. A hajón sok sok autót vettek észre. Minden féle színűt, formájút láttak- Zümőke szerint, de Zümő szépen felsorolta a látható típusokat. Állítása szerint egy délután tanulta meg őket, amikor a parkban repkedett, és leült egy fiatalember válla fölé a padra, aki épp egy autós újságot olvasott. Zümőke el volt ájulva, hogy kis méhecske léttére milyen művelt a barátja. Nahát, Zümő, te olvasni is tudsz? Nem is tudtam! -ámuldozott Zümőke.
Hát hogyne! - válaszolta fennsőbb-ségesen zümő. Pedig igaziból alig ismert néhány betűt.  Az autók nevét. típusát, márkáját is az ovisoktól leste el, amikor azok az udvaron játszottak.
Na, látod Zümőke ezt a hajót? Viszi a partra a kocsikat, hogy versenyezzenek. Autóverseny lesz! Oda néztek mindketten, hát a hajó éppen kikötött, és gurultak le róla a járgányok. Zümőkének gyanússá vált Zümő tudománya, óvatosan megkérdezte: Tudod te milyen hajó ez?
Hát persze, az imént mondtam!
De Zümő, ez egy komp. Ami arra való, hogy az utasokat az egyik partról a másikra szállítsa. Valószínű, hogy nem ezek az autók fognak versenyezni.
Na jó hát lehet hogy nem ezek mennek a versenyre, mondta Zümő, majd jobbnak látta, ha gyors fogócskázásba kezd és elkiáltotta magát: Kapj el ha tudsz!

Ravasz tavasz

A jégcsapok megnyúltak, csöpögtek lefelé, kisütött a napocska, ugyan még gyenge, de annál fényesebb sugarai símogatták a földet, lassan múlik a tél. Ennek legszebb bizonyítéka az volt, amikor Zümőke reggeli repülése után valami kis mocorgást hallott....
– Jó reggelt, szép tavaszt!
Zümőke pislogott erre, pislogott arra s észre vette Sün nénit, aki épp téli kuckójából igyekezett kifelé
– Ó, kedves Sün néni! Jól megijesztett! Hogyhogy ilyen korán ébredt idén? Még csak most olvad a hó, épp csak előbújtak a hóvirágok...
– Kedves Zümőke! Jó téged újra látni! Én már  érzem, hogy hamarosan eljön a kikelet.  Tudom, még becsapós az idő. Viszont, most kaptam a hírt Holló nénitől, hogy Tavaszváró ünnepséget szerveznek a Százszorszép tisztáson. Oda igyekszem. Te is jössz?
– Értem már! Persze, hogy megyek, csak szólok Zümőnek is és a többieknek. Azzal a kis méhecske hazafelé vette útját, s közben beugrott Zümőhöz is. Bekopogtatott s értesítette a hamarosan kezdődő ünnepségről. Persze Zümő már tudott róla, mert Holló néni ott is járt. Zümőke, nagy készülődésbe kezdett, ezt Zümő értetlenül nézte. Te hová készülsz? Hát megyek az ünnepségre! Tényleg? De hát az nem most lesz, csak egy hónap múlva! Ó persze így mindenkiknek világossá vélt, Holló néni tévedése, amivel megkeverte az egész erdei lakosságot! Alhat még mindenki kedvére, legalábbis egy hónapig. Ezért gyorsan szóltak Sün néninek, hogy nyugodtan vackolja be magát még egy kis időre az odújába.

Korcsolyázás a tavon

A hó még mindig esett. A közeli tó is befagyott. Zümőék kigondolták, hogy el mennek a tóra korizni. Meghallván ezt a remek ötletet, Rudi bácsitól csak úgy zengett az erdő, hogy majd ő megmutatja, hogy kell korcsolyázni, és majd ő megtanít mindenkit! Állítólag fiatalabb korában versenyeket nyert, tud koszorúzni, hátrafelé menni, és sok más kunsztot is tud. Zümőék, felpakolták a korikat, és mentek Rudi bácsi után a tóra. Manci néni aggodalmaskodott csak, mert az ő emlékeiben más történetek éltek Rudi bácsi korcsolya tudományáról. Gyorsan összeszedelődzködött, és sietett ő is a tóhoz. Meglátta már Rudi bácsit, aki épp bekötözte a korcsolyáit, Zümőék már a jégen álltak, meg ültek, attól függően mikor melyiküknek sikerült megtartani az egyensúlyát fél percnél tovább. Általában nem sikerült, kacagva csücsültek a jégen, próbáltak felállni, de a lábuk kicsúszott alóluk. Rudi bácsi is elkészült, nekilódult, hogy becsússzon a jégre, Manci néni kiáltott utána: Rudikám, figyelj oda nagyon, a nádastól menj messzi, mert ott vékony a jég! De Rudi bácsi ezt nem hallotta, és azzal a lendülettel átcsúszott a tavon, egyenesen a nádasig, ahol elfogyott a lendülete és fenékre huppant. Amikor felpróbált kelni, hallotta a reccsenést, minden egyes újabb mozdulatnál, egy újabb reccsenést. És egyszer csak beszakadt. Manci néni kiabált, Rudi beszakadt! Segítség!! Erre Zümő lekapta a korcsolyáját, mert úgy biztonságosabban tudott közlekedni, odasietett a baleset helyszínéhez és óvatosan ráfeküdt a jégre, majd elkapta Rudi bácsi karját és kezdte kifelé húzni. Oda értek a többiek is, segítettek kimászni Rudi bácsinak, aki utána hazaballagott, forró fürdőt vett, meleg teát ivott és megfogadta, hogy soha többet nem megy korcsolyázni, legalább is a tóra, maximum műjégre.

Hóember építő verseny

A hócsata, készítette: Gitta 6 év

Telt múlt az idő. Az ünnepek elteltek, a hó egyre nagyobb lett. Bee néni közölte, hogy annyira jól érzi magát, hogy tavaszig Zümőéknél fog maradni. A méhecskék nagyon örültek ennek az ötletnek, mert a mindig jókedvű nénikéjük bearanyozta a napjaikat. Bee néni megváltozott teljesen, a jókedvű kis méhecskék között, a régi, házsártos néni, akire ők emlékeztek már a múlté volt. Azt se bánták volna, ha örökre köztük marad. Bee néni egyik reggel, mivel a hó szakadatlanul csak hullott, és már olyan nagy volt, hogy az ablakpárkányig ért, kitalálta, hogy rendezzenek hóember építő versenyt. Holló néni már vitte is a hírt az erdő lakóinak: „Figyelem, figyelem! Ma délután hóember építő verseny kezdődik az öreg tölgynél. Hozzatok meleg teát, öltözzetek fel rendesen! A nyertes hóember készítő megkapja Bee néni hóember alakú vaníliás tortáját! Mindenkit, szeretettel várunk!“ Gondolhatjátok, erre a hírre felpezsdült az erdő ébren lévő állatkáinak sokasága ezen az álmos téli napon. Délutánra odasereglett az erdő apraja, nagyja, kesztyűkbe, termoszokkal és indult a nagy építkezés. Alakultak a hóemberek: nyuszi hosszú füleket készített a hóemberének, róka koma, lompos farkat Zümőék szárnyakat és amelyik igazán jókedvre derítette a közönséget az a csiga hóembere volt, aki egy hatalmas csigaházat épített a hóember hátára. A zsűri (név szerint Bee néni, Hollóanyó és Rudi bácsi) nem tudott dönteni a sokféle, csodás mókás hóember között, így a hatalmas vaníliás tortát felszeletelték és mindenkinek jutott belőle, a versenyzők nagy megelégedésére.