TE DEUM

Ma délelőtt 2018.06.01-én, 10.00-kor, Vácott a váci székesegyház előtti Konstantin téren tartották a Váci Egyházmegye Te Deum-át, ami tulajdonképpen egy hálaadás. Az eseményen természetesen DR. Beer Miklós püspök atya is részt vett (akinek mai nap van a születésnapja, így kívánunk szerkesztőségünk nevében is Istentől megáldott szép napot és további éveket!), valamint a szervező, az EKIF igazgatója Dr. Csáki Tibor atya is. A nagyszabású rendezvény nagyon szép és tartalmas műsorral indult, melyben az egyházmegye iskolái közül a gödi Búzaszem iskola, a gödöllői Szent László gimnázium tanulói adtak műsort, a többi iskola diákjai az énekkarban és a flash mob-ban vettek részt (TE DEUM betűk megalkotása). Fúvósok játszották az örömódát, hallhattuk az énekkartól és Dézsi Bernadett énekestől Leonard Cohen: Hallelujah dallamát. A nagy melegben a sok gyermek és felkészítőik kitartással és odaadással helyt álltak és egy felejthetetlen élménnyel gazdagítottak minket, mint ahogy nekik is felejthetetlen élményben volt részük. KKM

GR. ALTHANN MIHÁLY FRIGYES VÁCI MEGYÉSPÜSPÖKI KINEVEZÉSÉNEK 300. ÉVFORDULÓJA

2018. május 11. 10:00

 

III. Károly király 1718. január 4.-én nevezte ki goldburgi és murstetteni gróf Althann Mihály Frigyest (1682-1734) váci megyéspüspökké. A kinevezést XI. Kelemen pápa 1718. június 27.-én erősítette meg, püspökké pedig egyik volt elődje a váci püspökségben, gr. Kollonits Zsigmond bécsi püspök szentelte fel 1718. július 25.-én.

 

A Váci Egyházmegye központilag 2018. május 11-12.-én emlékezik meg az évfordulóról Vácon, melynek főbb programjai a következőek:
Május 11. (péntek):
                10.00-16.30: Történeti és kánonjogi konferencia a Püspöki Palotában (részletes programja mellékletben). A konferencián való részvétel ingyenes, ám előzetes regisztráció szükséges a részvételhez (iroda@vaciegyhazmegye.hu). Aki igényli, 5 kreditpont megszerzéséről igazolást kap, ezt az igényt is előre jelezni kell.

                Jubileumi Koncert a Püspöki Palotában 18 órától. A részvétel ingyenes, ám csak előzetes helybiztosítással látogatható (lonkay.marta@gmail.com).

Május 12. (szombat):
                10.00: Ünnepi főpapi Szentmise a Székesegyházban, majd koszorúzás a kriptában lévő sírjánál.
Váci Egyházmegye

Virágvasárnap - készüljünk a Húsvétra

„Áldjuk Dávid Szent Fiát. Énekeljünk Hozsannát, Hozsanna Jézusnak. Hozsanna.”

A virágvasárnapi szertartás a váci Piarista templom előtti Szentháromság téren kezdődött, ahol Dr. Beer Miklós megyéspüspök megszentelte a hívek által hozott barkákat, majd a Nagyhétről - Jézus szenvedéséről és kereszthaláláról – elmélkedve, feltette azt a kérdést, hogy Húsvét előtti, vagy Húsvét utáni hittel gondolunk Jézus jeruzsálemi bevonulására és kínszenvedéseire.

Ezzel a kérdéssel indultak el a hívek a székesegyházba, ahol a Karolina Katolikus Általános Iskola, Székesegyházi Kórusiskola és Alapfokú Művészeti Iskola növendékei, Jézus jeruzsálemi bevonulását idézve pálmaágakat lengetve, énekszóval köszöntötték a Főpásztort és kíséretét: „Jönnek a gyerekek, pálmaágat lengetnek. Áldjuk Dávid Szent Fiát. Énekeljünk Hozsannát…”.

A liturgia során az üdvözlő bevonulási dallamokat a Passió hangjai követték, amelyek az Úr szenvedéseit idézték, jelezve, hogy Jézus dicsőséges jeruzsálemi bevonulása a kezdete annak az eseménysornak, amely szenvedésével és halálával folytatódik. Minden évben újra és újra meghallgatjuk a Passiót, mégis minden alkalommal megrendítően hatnak a „Feszítessék meg” kiáltások. Eszünkbe jut az a gondolat, hogy azok az emberek, akik most, vasárnap még királynak kijáró tisztelettel köszöntik Jézust, pár nap múlva a halálát kívánják.

A Passió elhangzása után a Főpásztor bevezető kérdésére visszatérve hangsúlyozta, hogy a keresztény hittünk lényege a Húsvét utáni hit. Az, hogy hisszük és valljuk: Krisztus kereszthalála és feltámadása adta a megváltásunkat. Majd a gyermekek pálmaággal való üdvözlése kapcsán idézte fel, hogy Jézus örült és visszaintegetett az Őt üdvözlő gyermekeknek, mert ők előítélet nélkül, a felnőttek önzésének béklyója nélkül köszöntötték. „A gyermekektől kell megtanulnunk azt a titkot, amelyet Jézus mindnyájunknak szeretne átadni, hogy mi is meg tudjunk szabadulni az előítéletek béklyójából, a felnőtt okosságunk rabságából, az önzésünk zsákutcájából” - hangsúlyozta a megyéspüspök.

Jézus a teremtő Istennek azzal a szándékával jött közénk, hogy arra az életre vezessen minket, amely az egymás iránti szeretetből fakadó élet, hogy felkaroljuk az elesetteket, segítsük a rászorulókat, éhezőket, otthontalanokat, azokat, akik bármiféle szenvedésben részesülnek. „Az elesettek felkarolása révén érthetjük meg az életünk igazi értelmét, ami a szeretetnek, az önzetlenségnek, a krisztusi lelkületnek a lényege, amely túlmutat az emberi korlátokon és az örök élet távlatából ad értelmet életünknek. Ezzel a lelkülettel készüljünk a Nagyhét eseményeire, kérjük együtt a Fájdalmas Szűzanyával és a tanítványokkal a Szentlélek megvilágosító kegyelmét, hogy húsvét utáni hittel és a feltámadás reménységével tudjunk Jézus követésére indulni” - buzdította a híveket homíliája végén a főpásztor.

Az ünnepi szentmisén zenei szolgálatot teljesített a Váci Székesegyház Szent Cecília kórusa Varga László karnagy vezetésével, a Székesegyházi Kórusiskola Verbay Zsuzsanna karnagy vezényletével. Orgonán kísért Tóth Rita és Verbay Zsolt, közreműködött Cs. Nagy Tamás (hegedű), Dudinszky Luca (fuvola).

Szöveg és kép: Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye

KANONOKOK BEIKTATÁSA VÁCON

A váci székesegyház kanonoki testülete idestova három éve Tarnai Imre és Zavecz József elhalálozásával lecsökkent. A Káptalan teljességét tizenkét tag adja. A kanonokok kinevezése a megyéspüspök kizárólagos joga a testület véleményének meghallgatása után. Ez megtörtént. A beiktatás 2018. március 15-én volt a váci székesegyházban, a hagyományos rend szerint.

Miután a Káptalan tagjai stallumaikat, a megyéspüspök atya a katedráját és segédpüspök úr a maga karosszékét elfoglalták, a beiktatást végző éneklő kanonok úr, bevezette a szentélybe a két új kinevezettet, a főoltár előtt elkészített helyükre.  A nagyprépost úr, Dr. Kocsis Imre köszöntötte az egybegyűlteket, megköszönve püspök úrnak, hogy a Káptalant Czombos József rimóci plébános és Tóth András kerületi esperes, nagykátai plébános személyével betöltötte. A Káptalan tagjai örömmel fogadták őket tagjaik közé. Mindnyájuk örömét szolgálta, hogy mindkét kiváló lelkipásztor híveinek nagyszámú tömege betöltötte a székesegyház padjait, részt véve kitüntetett lelkipásztoraik beiktatásán.

 A szertartás Veni Sancte-val, Jöjj szentlélek Úristen énekével kezdődött. Dr. Sánta János atya, éneklő kanonok felolvasta a kinevező okiratokat. Ezt követte a Laudatio, amire Pálos Frigyes őrkanonokot kérte fel. A két elhunyt kanonokról megemlékezve utalt a nekrológokra, amelyek annak idején a temetéskor elhangzottak. József atya az idén már aranymisés, András atya már hosszú évek óta, kerületi esperesként őrzi a Tápió vidék lelkipásztori rendjét. Mindketten a lelkes és áldozatos lelkipásztori helytállás példaképei. A kanonokságról, káptalanról szükségesnek tartotta, hogy tájékoztató mondatokat mondjon. A lelkipásztori tevékenység az apostoli időktől kezdve a Szentlélek irányításával, az apostolutód püspökök és az ő irányításukkal, megbízatásukkal mellettük tevékenykedő segítőtársaik, diakónusok, szerpapok, áldozópapok, (presbiterek) majd püspökök által történt. Ez az első három század 10 hullámban megismétlődő keresztényüldözésben majd mindegyikük vértanú halálával végződött, ahogy az egyik legelső keresztény történetíró Tertulianus fogalmazta: a vértanúk vére lett vetőmagja a további kereszténység életének. Az üldöztetés idején az apostoli feladat továbbadása eredetileg titokban történt, a vértanúságban lett mindig nyilvánvalóvá és hősi példát adóvá. Az üldözések elmúltával az a közösség lett legpéldaértékűbb a követésre, amelyik Szent Ágostont vette körül. Szent Ágoston alakította ki azokat a szabályokat, amelyek meghatározták közös életüket, imádságaikat a Szentírás közös olvasását, tanításainak megismerését, de asztalközösségüket is.

A szertartás Veni Sancte-val, Jöjj szentlélek Úristen énekével kezdődött. Dr. Sánta János atya, éneklő kanonok felolvasta a kinevező okiratokat. Ezt követte a Laudatio, amire Pálos Frigyes őrkanonokot kérte fel. A két elhunyt kanonokról megemlékezve utalt a nekrológokra, amelyek annak idején a temetéskor elhangzottak. József atya az idén már aranymisés, András atya már hosszú évek óta, kerületi esperesként őrzi a Tápió vidék lelkipásztori rendjét. Mindketten a lelkes és áldozatos lelkipásztori helytállás példaképei. A kanonokságról, káptalanról szükségesnek tartotta, hogy tájékoztató mondatokat mondjon. A lelkipásztori tevékenység az apostoli időktől kezdve a Szentlélek irányításával, az apostolutód püspökök és az ő irányításukkal, megbízatásukkal mellettük tevékenykedő segítőtársaik, diakónusok, szerpapok, áldozópapok, (presbiterek) majd püspökök által történt. Ez az első három század 10 hullámban megismétlődő keresztényüldözésben majd mindegyikük vértanú halálával végződött, ahogy az egyik legelső keresztény történetíró Tertulianus fogalmazta: a vértanúk vére lett vetőmagja a további kereszténység életének. Az üldöztetés idején az apostoli feladat továbbadása eredetileg titokban történt, a vértanúságban lett mindig nyilvánvalóvá és hősi példát adóvá. Az üldözések elmúltával az a közösség lett legpéldaértékűbb a követésre, amelyik Szent Ágostont vette körül. Szent Ágoston alakította ki azokat a szabályokat, amelyek meghatározták közös életüket, imádságaikat a Szentírás közös olvasását, tanításainak megismerését, de asztalközösségüket is.

A közös élet, szabályokat kívánt, ezeket görögül a szó szabály, mérték „kánon”. A szabályok, kánonok szerint élőket „canonici”-eknek nevezték, vagyis kanonokoknak; egy-egy ilyen közösséget pedig káptalannak. Kialakultak a káptalani iskolák, illetve minden püspök és temploma körül a székesegyházi iskolák. Az alapismeretekkel írás, olvasás, közös énekléssel kezdték; a liturgiában részt vettek, az istentisztelet ünnepélyes énekeit elsajátították. Akik papi hivatást is nyertek tovább tanultak, egyesek kiváló teológusok lettek. Ezekből lettek később a püspökök. A püspökök a kiváló tanulókból választották ki közvetlen munkatársaikat, ezek adták a székesegyházi kanonoki testületeket, a székes káptalanokat, akik egyben a káptalani iskolák elöljárói is lettek. Amikor a magyarság a 9. században a Kárpát-medencében otthonra lelt, Európa akkor már közel hat évszázados kereszténysége püspökségekkel és káptalanokkal rendelkezett.  Első szent királyunknak, Szent Istvánnak ezek szolgáltak például a magyar egyház 10 püspökségének, köztük a két érsekségének (Esztergom és Kalocsa) megszervezésében. Ez az un. „világi” egyházmegyei lelkipásztorkodó papság kialakulásának kezdete.

Közben azonban az ötödik századtól kezdve a remeteségekből, kialakultak az első szerzetesrendek. Ezek elsősorban nem a lelkipásztorkodást, az emberek megtérését és üdvösségre vezetését, hanem az önmegszentelődésüket kívánták szolgálni, az evangéliumi tanácsok (szegénység, szüzesség, engedelmesség) megtartásával, amire fogadalommal kötelezték magukat. Közülük csak kevesen készültek fel a pappá szentelésre, a többség csak imádsággal, a Szentírás megismerésével, önmegtartóztatással élt és önfenntartásukról kétkezi munkával gondoskodott. Szent Benedek regulát is fogalmazott a számukra, ami a közösségeik életvitelét rendezte. Ezeknek a szerzeteseknek a legnagyobb része nem volt pappá szentelve, életüket a maguk fizikai munkájával tartották fenn, ami erdőirtással kezdődött, a termőföld előkészítésével. Ezek tanították a magyar népet is a mezőgazdaságra, a mindennapi kenyér megszerzésére. Akik tovább tanultak és pappá is szentelődtek, azok sokszor együtt munkálkodtak a kanonoki életet élőkkel, világi papokkal, sok kiváló püspökök is lett belőlük (Asztrik, Szent Gellért, Szent Mór). Az egyházmegyék élén az apostolutód, a püspök állt, a szerzetesi közösségek, kolostorok, monostorok élén, pedig az apátok, akik az ágostoni szabályokat követték, a prépostok.

Visszatérve a székeskáptalanokra, a káptalani iskolákra, ezek élén a nagyprépost állt. Esetenként ő lehetett a püspök helynöke, a kanonokok sorában övé az első stallum. A kanonokok munkakörét, helyét és sorát az üléshelyeik is meghatározták, a stallumok. Nagyprépostot követte a lektor, az olvasókanonok, ő volt az iskola legfőbb irányítója. Aztán a kántor, éneklő kanonok, nemcsak az ének és zenei kultúra építője, hanem az ünnepek, ünnepélyes rendek és az istentiszteleti rend irányítója, ellenőre. A következő a custus, őrkanonok a káptalan eszközeinek, vagyonának, a kincstárnak, a pecsétnek őre, őrzője. Ezek voltak a káptalani iskola elöljárói („méltóságai”) dignitásai. Az ötödik helyen volt a székesegyház főesperese: archidiakónus. Ő nem a székesegyházi, illetve káptalani iskola elöljárója, hanem a püspök segítőtársa, az egyházmegye kormányzati, szervezési feladataiban (kancellár), vagy ma inkább: irodaigazgató. A káptalan további tagjai a mesterkanonokok, akik a már elvégzett tanulmányaik, ismereteik alapján, azok továbbadásával oktatták a fiatalabb, papságra készülőket a különböző ismeretekben, vagy teológiában. Ez inkább általános cím, mint szakma pl.: egyetemi docens.

A papi utánképzést egészen a 16. századig ezek a káptalani, székesegyházi iskolák látták el. Tudós tanáraik alapján egyesek kitűnő fokozatra, főiskolai vagy egyetemi hírre tettek szert. Nálunk Vácon Báthori főiskolája, Pécsett egyetem, és ugyancsak híres egyetemek voltak, mind a mai napig azok maradtak a bolognai, a pisai, a párizsi. És így tovább.  Ezt a folyamatot nyugat-Európában a nagy egyházszakadás, a protestantizmus, nálunk a protestantizmussal egyidejű másfél évszázados török megszállás akasztotta meg.

A laudáció befejeztével az éneklő kanonok az újonnan kinevezett kanonokokkal letétette a nicea-konstantinnápolyi hitvallást, majd térden állva, a szent evangéliumos könyvre tett kézzel a kanonoki hűségesküt. Ezután a kanonokok kitüntető ruhadarabját a mozettát (mucétumot, mely püspöklila, elöl gombolt, könyökig érő körgallér) majd a nyakukba akasztotta, a zöld-fehér-zöld színű, szőtt szalagra függesztett díszjelvényt.  Ezt követően az újonnan kinevezett kanonokokat helyükre vezetve a 11. majd 12. stallumba, akiknek előre hajolva fejükre helyezte a lila kanonoki birétumot, áldás kíséretében. Így történt a beiktatás, amit a káptalan tagjai, hangos viváttal köszöntenek. Ez az idén azonban elmaradt, mert a visszatért téli hidegben az orgona már belekezdett a befejező Tedeumba. Aznap, nemzeti ünnep lévén, a magyar szentek közbenjárását kértük és a magyar himnuszt is elénekeltük. A beiktatás ünnepségét püspök atya áldása zárta le.

Szöveg és kép: Bölönyi Gabriella