Autizmus - mi is az?

mire figyeljünk, mikor van szükség
segítségre

Egy kisgyermek fejlődése az esetek döntő többségében az optimális módon, és ütemben zajlik. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden azonos korú gyermeknek pontosan ugyanazokat a dolgokat 'kell' tudnia, egyénenként a normális fejlődésen belül viszonylag nagy eltérések lehetnek.  A gyermekek fejlődését szakemberek a kötelező szakvizsgálatok során rendszeresen ellenőrzik (gyermekorvos, védőnő). Vannak olyan típusú betegségek, amelyekben nem mennyiségi, hanem minőségi fejlődési problémáról van szó. Ezek megállapítása az adott területre specializálódott szakember feladata.  Manapság nagyon intenzíven kutatott területe a gyermekgyógyászatnak, az autizmus.  A tudomány mai állása szerint ez egy veleszületett fejlődési probléma, mely a fejlődés átható zavarát okozza. Bizonyíthatóan hatékony gyógyszeres kezelés nem ismert, és sajnos nem lehet 'kinőni'. Az egyedüli kezelést a fejlesztés jelenti. A legújabb kutatások szerint spektrum-betegségről van szó, ez azt jelenti, hogy a gyermekek az intellektuális képességüktől függően (súlyos értelmi fogyatékosságtól a kimagasló intellektusig) egy igen széles skálán foglalnak helyet. A szakemberek szerint két autizmus spektrum zavarban érintett gyermek sokkal eltérőbb képet mutathat egy adott életkorban, mint két egészségesen fejlődő gyermek.  A jó-, és az átlag feletti intellektusú gyermekek esetén (Asperger szindrómás) előfordul, hogy az óvodában/iskolában mutatkoznak meg a súlyosabb tünetek, ezért az óvodai és iskolai pedagógusoknak is nagy szerepe van a figyelemfelhívó tünetek felismerésében.

...gyanújelek, amire érdemes odafigyelni....

Mik is lehetnek a teljesség igénye nélkül a gyanújelek, melyekre érdemes odafigyelni? A gyermekek fejlődése ilyen esetekben 3 fő területen károsodik.
Az egyik a szociális funkciók károsodása. Ide tartozik, pl. a szülők közeledésének nem megfelelő fogadása (amikor egy kisded 'nem tud örülni az édesanyjának'); idegenek felé túlzott elutasítás vagy éppen gátolatlan magatartás (az utcán akárkihez képes odamenni, illetve a játszótérről szinte bárkivel hazamegy); a másokkal való játék igényének hiánya; kortárskapcsolatok elutasítása (inkább csak külső szemlélője a játékoknak); játékszabályok betartásának nehézsége. Amennyiben mégis szívesen játszanak, akkor nem tűrik a kudarcot, vagy saját szabályaikat igyekeznek érvényesíteni mindenáron (ezért mások nem játszanak velük szívesen); előfordul, hogy a felnőttek társaságát előnyben részesítik a kortársakkal szemben. 
Másik nagy problémás fejlődési terület a kommunikáció, az érintett gyermekek egy részénél a beszédfejlődés megkésett, másik részüknél időben indul, de nem zajlik a megfelelő ütemben. Gyakran jelenik meg a személyragok tévesztése (2-3 éves kor után), szavak-kifejezések gyakori ismételgetése,  vagy mások általi ismételtetése; reklámok-szlogenek újra és újra hallgatásának igénye, vagy újra-és újra hajtogatása; új szavak alkotása és használata; kommunikáció kölcsönösségének hiánya (nem várja meg a választ, nem érdeklődik mások véleménye és érzelme iránt); furcsa, vagy nem odaillő gesztusok alkalmazása (grimaszok);  a szemkontaktus kerülése, vagy nem következetes használata;  öröm-bánat nem megfelelő kifejezése (egyedül örül, örömét nem osztja meg másokkal).  Harmadik nagy terület a viselkedéssel kapcsolatos, az autizmus spektrum zavarba tartozó gyermekek viselkedése rugalmatlanságokkal átitatott. Például túlzottan ragaszkodnak bizonyos dolgokhoz (pl. szokások/tárgyak/ útvonalak), amennyiben akaratuk nem tud érvényesülni, akkor dührohamot produkálhatnak. Ehhez a területhez tartozik még a pörgő-forgó tárgyak iránti feltűnő érdeklődés, kézfejek repkedő mozgása, lábujjhegyen járás, furcsa érdeklődési terület (pl. közlekedési járművek, bolygók, stb), bizonyos ételekhez feltűnő ragaszkodás, mások (színe, szaga szerinti) válogatása, öltözködési rugalmatlanságok (egyes anyagok, színek végletekig való kerülése), különös érzékenység bizonyos zajokra (ilyenkor rendszerint befogják a fülüket), vagy szagokra.
Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy miért is olyan fontos a diagnózis, amikor őszintén szólva közöttünk felnőttek között is vannak mindhárom területen érintett egyének, akik mégis eljutottak a felnőttkorig.

Miért kell a diagnózis? Mikor kell szakemberhez fordulni?
Az érintett gyermekeknél a tünetek a kor előrehaladtával változhatnak. Így nem garancia az, hogy egy autizmus spektrum zavarban érintett gyermeknél, akinél még nincsenek magatartási problémák, a továbbiakban sem lesznek.
Az ilyen gyerekek nem egyszerűen 'mások'. Gondot okozhat a családtagoknak és a pedagógusoknak már az óvodától fogva a dührohamok megjelenése. Később a szociális helyzetek félreértése is kellemetlen következményekkel járhat (pl. a gyermekek együtt nevetnek az őket kinevetőkkel, ezért gyakran válnak mások célpontjaivá). Magatartásuk a devianciák felé sodorhatóvá válik (sorozatos intők miatt nem ritkán eltanácsolják őket az iskolából), serdülőkorban a szociális helyzetek meg nem értése hangulati zavarokat is előidézhet, valamint az ilyen típusú betegségben érintett felnőttek gyakran magányosak maradnak. Fontos még egyszer kihangsúlyozni, hogy nem mennyiségi, hanem minőségi eltéréséről van szó, azaz nincsenek olyan diagnosztikus kritériumok, mint más pszichés betegségeknél (pl. ha 5 kritériumból, 3 teljesül, akkor a diagnózis biztos). Az eltérő fejlődésnek azonban már 3 éves kor előtt biztosan meg kell mutatkoznia, és mindhárom területet érintenie kell.  A betegségben jártas szakember (gyermekpszichiáter) feladata a kisgyermekkori fejlődési anamnézis, a gyermek viselkedésének megfigyelése, és a nem egyértelmű esetekben plussz speciális vizsgálata. A fejlesztések a szociális helyzetek begyakorlásából, és a viselkedés rugalmasabbá tételéből, valamint a kommunikációs készségek javításából állnak, így hosszabb távon a társadalmi beilleszkedést, sikeres tanulmányokat és munkavállalást, valamint családalapítást célozzák.  Ilyen tünetek fennállásánál fontos mielőbb szakemberhez fordulni, a fejlesztés ugyanis annál hatékonyabb, minél korábban kezdődik meg.                              
Dr. Pécsi Ilona

Hulladék(gyűjtés)

Jönnek az ünnepek, előkerülnek a csokinyuszik, desszertek, pezsgők, ajándékok és ezzel együtt egy halom „szemét“ keletkezik a feleslegessé vált csomagoló anyagokból.  Sok kampány ösztönöz a szelektív hulladékgyűjtésre, így nagyjából mindenki tisztában van azzal, hogy ez miért jó. A fenntartható fejlődés érdekében, talaj-vízszennyezés csökkentése, egyszóval a környezetterhelés eliminálása céljából szükséges a hulladék tudatos szétválasztása. Ez viszont külön otthoni gyűjtést is jelent, ami nem egyszerű, főleg ennek felmerülő helyigénye miatt. Erre már több helyen lehet alkalmas gyüjtőedényzetet kapni. A műanyag hulladékról általában a PET palackok gyűjtése jut eszébe az embernek. Ezeket érdemes összepréselve gyűjteni, kupak nélkül. Ugyanakkor ide tartoznak még a műanyag csomagolási hulladékok, nejlonzacskók, háztartási flakonok, filctoll (betét nélkül), műanyagpoharak stb. 2003-tól Magyarországon is fel kell tüntetni a műanyagok közti különbséget. Az újrahasznosíthatóságot vagy újrahasználhatóságot jelentő háromszögben feltüntetett számok jelzik a különböző polimer típusokat, ami alapján el lehet dönteni, hogy a műanyag hová tartozik: például polisztirol, nagysűrűségű polietilén. A hulladékok keletkezését egy kis odafigyeléssel családonként is lehet csökkenteni. Kevesebb palackozott víz, üdítő fogyasztásával a PET palackok mennyiségének csökkentését érjük el.

A műanyagok típusát jelentő háromszögek. Ez még nem jelenti azt, hogy újrahasznosítják.

 Hozzáteszem, a sok víztisztító reklám ellenére a csapvíz fogyasztása egészséges, egészségesebb bizonyos esetekben, mint a palackozott vízé. (Nyilván nem az arzén vagy nitrát terheléses vízbázisokra gondolok itt, hanem Vác és környéke ivóvízére.) Sok problémát okoz a nejlonzacskó is, ugyan már megtalálható a zöldzacskó, amely lebomlik, de ez félrevezeti a vásárlókat, ugyanis nagyrészük csak ipari komposztáló berendezésben bonthatók, a természetben nem. Belgiumban, Franciaországban illetéket kell fizetni a kereskedőknek a műanyag szatyrokra, amiből finanszírozzák a zacskók visszagyűjtésének, újrahasznosításának költségeit, Dániában pedig bevezették a „szatyor” adót. A csökkentés érdekében visszatérhetnénk a vesszőből font bevásárlókosár vagy az összecsukható vásárlókosár használatára, erre a célra gyártanak erős vászonból készült bevásárlószatyrokat is. Bátran használjuk a boltok által ajánlott összecipzározható szatyrot, mely kis helyet foglal el a táskában, így mindig nálunk lehet. A  csomagolások eltávolításakor, figyelni kell, hogy a chipszes zacskókat nem szabad a műanyag hulladék közé dobni,  mivel ezek fémgőzölt fóliák, több anyagból készültek újrahasznosításuk még nem megoldott. A hungarocell sem a műanyaghulladék közé való. Ezek gyűjtése hulladékudvarokban, külön történik. A hulladék szelektív gyűjtése az egész család feladata, gyerekekben is tudatosítani kell, mit hová, hogyan tegyenek. Nem egyszerű a kivitelezése, bár számos praktikus gyűjtési lehetőség közül válogathatunk a környezettudatosságot felvállaló lakberendezési áruházakban. Először kezdhetjük csak a PET palackok külön gyűjtésével, valamint az üvegek szétválogatásával és ami nem visszaváltható, azt nedobjuk a szemétbe, vigyük el a közelünkben levő szelektív hulladékgyűjtő szigethez. Minden csak rajtunk múlik, egy kis odafigyeléssel, tisztább, szebb, jobb környezetet tudunk biztosítani gyermekeink számára és olyan tudatos „kisembereket“ nevelhetünk jó példánkkal, akik már átlátják lakhelyünk, a föld „határait“, előtérbe helyezik  környezetük védelmét.             KKM

Beszélgetés Szalay Istvánnal

„Legyen hát célod: Istennek dicsõség,

Magadnak munka. Az egyén szabad

Érvényre hozni mind, mi benne van.

Csak egy parancs kötvén le: szeretet.” (Madách Imre)

Szalay Istvánt kiemelkedõ közéleti tevékenysége miatt nagyon sokan ismerik, tisztelik, és szeretik. Pista bácsi szeretete a város iránt nem szavaiban mutatkozik meg leginkább, hanem tetteiben. A város minden apró részletét ismeri jól, Õ Vác város „élõ lexikonja”.

1987-tõl tagja, 1989-tõl elnöke a VÁCI VÁROSVÉDÕK és VÁROSSZÉPÍTÕK EGYESÜLETÉNEK. Az egyesület célja a város természetes és épített környezetének megóvása, és védelme. Kimagasló munkát végez, mind a történelmet tisztelõ utcanév táblák, mind a hagyományt ápoló emléktáblák megtervezésében, engedélyeztetésében, és elhelyezésében.

Számtalan váci vonatkozású kiadvány szerkesztésében segédkezett. Fórumokat, elõadásokat szervez. Régebben, ezen eseményeken fotózott, jelenleg hangfelvételeket készít, az utókor számára.

Nagy szerepe volt a „Szent István Nap”-i ünnepség újra élesztésében, és újra szervezésében.

A város egyik ikonjának, az 1980-as években életveszélyessé nyilvánított és körbekerített zenepavilonnak a felújítását is õ kezdeményezte, de a megvalósulás is személyéhez köthetõ. Ez, ma már hihetetlen, de több mint 150 ember segítségének és munkájának koordinálását jelentette.

1992-tõl, megalakulásától, bejegyzett képviselõje a Vác Városért Alapítvány kuratóriumának, és az alapítvány kiadásában megjelenõ VÁCI POLGÁR címû havi lapnak 1999-tõl szerkesztõje.

2008. június 6-án, az általa vezetett egyesület „ereklyés országzászlót” avatott a váci Duna-parton.

Ezen tevékenységek elismeréseként 2008-ban, Pro Urbe kitüntetés odaítélésével fejezte ki háláját a város.

Kedves Pista bácsi, születése óta sok víz lefolyt a Dunán. . .!

Bár tudom, hogy lehetetlen ezen beszélgetés keretei között, egy összegzést adni az elmúlt évtizedekrõl, mégis arra kérem, emeljen ki egy két eseményt eddigi életébõl!

Sok szép dolgot tudnék mesélni az életembõl, de egypár véletlenszerû és érdekes dolgot emelek csak ki . . .

1929. február 12-én születtem rekord idõjárási viszonyok között, mínusz 26 fok volt, és azon a télen másodszor állt be a Duna jege. Bár születésemtõl váci lakos vagyok, de véletlen, hogy nem határon túliként láttam meg a napvilágot. 1916-ban a Párkány mellõli Ebedbõl helyezték Vácra anyai nagyapámat, mint vasutast. Édesapán is a Felvidékrõl került Pestre vasutasnak még az elsõ világháború alatt. Így 1938-ban

a Felvidék visszacsatolását mennyországként éltük meg. 1939 nyarán, a cserkészekkel, Krasznahorka váránál táboroztunk, ahol a szentmisét a magyar himnusz eléneklésével zártuk.

Ki érti miért, néhány szlovák anyanyelvû sietve távozott a mise vége elõtt?!

Négy évtizedet dolgoztam az áramszolgáltatónál. Ebbõl 34 évet vezetõként, az Észak Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat Váci Üzemvezetõségén.
1955-ben volt 50 éves Vác város áramszolgáltatása, mely ekkor már a városon kívül több mint 40 környékbeli települést látott el. 1955-ben Vác energia igénye 2,5 MW volt, ami a DCM nélkül 1989-re elérte, a 40 MW-os fogyasztást, azaz 16-szorosára nõtt, de soha nem késett és nem csúszott, se az ipari, se a magán fogyasztók felé a szolgáltatás.

Városunkon a történelmi események sora nyomot hagyott. Ezeket a sebeket próbálta a múltban a VÁCI VÁROSVÉDÕK és VÁROSSZÉPÍTÕK EGYESÜLETE orvosolni. Mit tart fontosnak kiemelni, az egyesület eddigi munkájából?

1987-ben alakult meg az egyesület, városunkat szeretõ, nagyrészt váci polgár közremûködésével. Ekkor még legfõbb célkitûzésünk a környezetet szennyezõ gyárak – üzemek elleni küzdelem volt. Ne feledjük ebben az idõben városunkat a „PISZKOS 12” csapatába sorolták. Mai napig az egyesület egyik célja településünk természetes és épített környezetének megóvása, és védelme.

Az aktív városvédõ munka1988-ban indult be, amikor Szent István halálának 950. évfordulója alkalmából széleskörû összefogással megrendezésre került a „SZENT ISTVÁN EMLÉKEZETE 950 ÉV” címû kiállítás. A kiállítás anyagát több helyen is bemutatták. 1943 után, ebben az évben ünnepelhetett ismét méltóságteljesen a város augusztus 20-án. A szobor „véletlenül elveszett” felirata is ekkor került vissza.

Továbbá fontosnak tartjuk a helyi történelmi személyekre való emlékezést is, ennek szellemében szorgalmazzunk emléktáblák elhelyezését, ami napjainkra elérte a 78. táblaavatást. A rendszerváltás után megkezdtük a 100-200 éves utcanevek visszaállítását is. Körülbelül 60 esetben történt visszakeresztelés.

Jelenleg milyen feladatot, célt tûzött zászlajára a városvédõk csapata? Januárban volt 25 éves az egyesületünk, az eltelt idõ alatt nagyon sok tagtársunk „ment el”. Fontos lenne, hogy új tagok, fiatal városvédõk kapcsolódjanak be a munkába! Nem külön – külön mûködõ csoportokra van szükség, hanem az egyesületben kéne szakcsoportoknak mûködnie, mert a munka szerteágazó. Újra kéne fotózni a

köztéri szobrainkat, az emléktábláinkat. Így a képek segítségével az interneten lehetõvé válna a város bemutatása. Tervezzük az új „Váci Kalauz” kiadását, de szomorú tény, hogy szûk az anyagi

mozgásterünk.

A VÁCI POLGÁR havi lap szerkesztését hosszú évek óta végzi precízen és lelkesen minden ellenszolgáltatás nélkül. Hogyan indult ez a munka?

Az 1998-as választásokig más vitte a lapszerkesztést, az akkor bekövetkezõ változások miatt én 1-2 hónapra elvállaltam a szerkesztést. Ugyanis 1999 januárjában nem jelent meg az újság. Ennek bizonyos politikai oldalon álló erõk nagyon örültek. Ekkor összefogtunk páran és egy januári – februári összevont számmal újra indultunk. Hát ez az „1-2 hónap” a mai napig tart!

Miért gondolja, hogy fontos egy ilyen típusú újság megjelentetése?

Szükségesnek tartom, hogy legyen egy olyan lap, ami pártoktól függetlenül egyértelmûen nemzeti és keresztényi értékeket képvisel. Havilap lévén nem napi hírekkel foglalkozik, így a megjelenõ írásokra már nem a lelki és érzelmi túlfûtöttség jellemzõ, hanem az idõt állóság, a letisztultság, és a hitelesség.
Az újság foglalkozik a város és lakóinak múltjával, jelenével és jövõjével. A megjelenõ cikkek megõrzik a jövõnek a jelentõsebb történeteket, eseményeket.

Mint aktív közéleti személyiség, mint lokálpatrióta, mit gondol a közélettel kapcsolatos felelõsség kérdésérõl?
Minden ember személyes felelõséggel tartozik a közösség irányába. Ezt a tevékenységet csak becsületesen, az igazat követve szabad végezni!

Mi az, amit mindenképpen szeretne megértetni a fiatalabb generációval?

Szeretném, ha a fiatalok és középkorúak is éreznék, hogy feladatuk az eddig megteremtett értékek megõrzése és ezen értékek nemzeti és keresztényi szellemben való gyarapítása! A fiataloknak tovább kell adni azt a szemléletet, hogy a haza, illetve a közel 1000 éves város szellemi és tárgyi értékeire vigyázni kell, hogy az a további évtizedekben és évszázadokban is fennmaradhasson, fejlõdhessen!

Tisztelt Pista bácsi köszönöm a váciak nevében az eddigi áldozatos munkáját, a békére és kiegyensúlyozottságra törekvését, az önzetlenségét és példamutatását! Az olvasók nevében jó
egészséget kívánok és köszönöm, hogy lehetõséget kaptam az interjú elkészítéséhez!

A Váci Szalon háziasszonya

Ványi Lászlóné volt

Örömünnep a Tazló partján

Egy világhírû útitárs

Négyen indultunk és négyen is érkeztünk haza újabb Moldvai utazásunk után, ám jó pár napig világhírû útitársra leltünk. Nagylak és Arad között jó útitársunknak bizonyult, nem morgolódott, nem kért inni, nem kért enni, nem beszélt sem románul, sem magyarul, mert utunk során meg sem szólalt. Kárpát havasán ugyanúgy hallgatott, mint Havasalföld völgyein és a Tazló hídján áthaladva, Moldva dombjai között. Még halálakor, még Csíkszépvízen sem hallottuk hangját, mikor is teste szétszabdalt állapotban került elénk éjfélt tájt a Kishavas panzió egyik szobájában. Ott derült ki a cigány ember igazat mondott, hogy útitársunk vi-

lághírû. Pécska. Ide való a cigány ember és az az útitárs, akirõl beszélek s ki részleteiben még Torockóig is elkísért bennünket. Kedves olvasó nem kell ám megijedni: 5. úti társunk „csupán” egy pécskai kenyér, egy pécskai másfél kilós cipó volt. Abban, hogy világhírû, Csíkszépvíz után egyikünk sem kételkedett.

Kosd, Vác, Kecskemét, Szeged, majd Nagylak az útirány, aztán Pécskán megálltunk és az a cigány ember ott a bolt közepén fekete cipõben, fekete nadrágban, fehér ingben, fekete kávéval a kezében mondta azt, amit mondott. Nem sokkal késõbb a cipó a hónunk alatt s irány Lippa, a Maros völgyén fel Déva felé. Már a hegyek között megálltunk egy kisvárosban s láss csodát csütörtökön vásár volt. Oly sok mindent kapni egy ilyen helyen, hogy felsorolni lehetetlen. S a magyar be széd keveredve túlnyomó többségében román sza-

vakkal természetes dolog Soborsin környékén. Estére elértük Nagyszeben Nagytalmács után az Olt folyó völgyét. Egy ismert helyen megszálltunk, de még elõtte megláthattunk egy csodálatos természeti képzõdmény, ami úgy 800 méter magason lévõ felhõ, majd pár száz méter levegõég s azon fölül újból felhõ volt látható. Ez egy igazi „fogarasi szendvics”. Másnap ebben a szendvicsben mi is szép fényképeket készítettünk az alat-

tunk és a felettünk lévõ pára között. A világ kegyes is meg kegyetlen is. Míg mi csudálatos felvételeket készítettünk egy tehénpásztor két elveszett tehenét kereste az országút és a ködvilág között. A Balea tóhoz érve már 40 méterre sem láttunk, de a tó partján egy kabát hátán hógolyó csattant. Nem volt nehéz eltalálni Csipesz kabátját, mert meg sem mozdult a dobás elõl. Ezért jött. Ezért is jött, hogy nyári júliusban hógolyóval hátba vágják. A tettes én voltam. Búskomoran mentünk vissza a parkolóba s ez a búskomorság még 900 méteren keresztül tartott. Erdély és Havasalföld határán átjutva láss csodát, napsütés fogadott. A Fogarasi havasok északi része felhõben volt, a déli része napsütésben. Egyik oldalt csak 50 méter látóvilág

volt, a másikon sok-sok 10 kilométerre is el lehetett látni. A szerpentinen leereszkedve vízesések között vezetett az út. Copra Cabana helyen megálltunk és juhnyájat láttunk pásztorral, kutyákkal, gyönyörû két vízesés között. Idõ múlásával tovább indultunk dél felé, ahol a Kárpát-medence legnagyobb víztározója látható, a Vidraru víztározó. 160 méter magassága /a tetejérõl/ lenyûgözõ, az egyik oldalt hajó kikötõt lát az ember, a másik oldalán a beton völgygát alatt meg szerviz út , mely mellett idillinek is mondható a környezet. Aki ott lent sétál, nem is tudhatja, hogy a beton gát mögött 130 méter magas víz várja azt, hogy majd valamikor lezúdulva elektromos áramot termeljen a természet íj erejébõl. Aki a gáton áll, azért az nézzen felfelé is, mert az elektromos ember test, mint emlék ott magasodik a kilátó fölött. 20 kilométerre a gáttól gyergyószentmiklósi emberek mondták „Mikor suppan a víz a turbinák akkor forognak”. Curtea de Arges után keletre fordultunk. Pár óra utazás után megérkeztünk a Törcsvári hágó elõtti fenyvesekkel benõtt tájra. A szemerkélõ esõ és a felhõk sok mindent eltitkoltak s éppen esteledett, úgyhogy a meglepetés másnap reggelre maradt. A panzió erkélyérõl jobbról kélt a nap, félig felhõben lévõ csúcsok közül, messze nyugatnak hegycsúcsok, nem sokkal alattunk pedig az elmaradhatatlan Kárpátokbéli idill: tehén, juh, kutya s mind ezek felett a pásztor. Kiadós reggeli után átkeltünk a Törcsvári hágón, majd Drakula híres vára mellett elhaladva Barcarozsnyó felé vettük az irányt. Barcarozsnyó vára (Rasnow) pontosan olyan sárga színûre volt festve, mint Krasznahorka vára. Barcarozsnyónak jelen íráskor még van teteje, a másik várnak sajnos már nincs. Leégett. Bízzunk benne, hogy nem sokára ugyanolyan szépen láthatjuk majd azt a felvidéki várat, mint itt Brassótól nem messzire a magyarság ugyanolyan szép ékkövét.

Visszatérve Havasalföldrõl a Kárpátok ölelése közé, utunk elvezetett az Olt folyó menti kis faluba is, Oltszemre, ahol kiderült, él közöttünk olyan ember is, aki „komása a medvének”. Sõt kétszeresen is az. Hogy ki lehet komása a medvének és hogy ötödik úti társunk merre járt még velünk, azt jó egy holdtölte után megtudhatják, a Tazló parti örömünneprõl még nem is szólva. A folyóvölgyek nem csaltak meg bennünket, a bércek barátaink maradtak, a csíkszépvízi Kishavas panzió meg csak várt, várt bennünket, hol megszálltunk estvére s tervezgettük a másnapot. (Folytatása következik)

Szárnyasi Lajos

Karsztos víztároló kőzetek Vác környékén

Vác környékén két fõ vízadó képzõdmény fordul elõ. Az egyik a Duna mindkét partjának vonalát követõ és a Szentendrei-szigetet is felépítõ dunai hordalék, ez késõ-pleisztocén –óholocén – holocén korú homok, kavicsos homok, kavics. A másik a Dunabalparti rögökben, azaz a Naszálytól keletre elhelyezkedõ, a

Nézsa – Acsa – Csõvár – Felsõpetény hegyrögökben felszínre bukkanó illetve sekély mélységben elõforduló, késõ-triász korú mészkõ és dolomit, mely fiatalabb üledékes és vulkáni kõzetekkel fedve az egész Vác környéki terület alatt megtalálható. Az idõsebb, azaz kora-késõ pleisztocén korú teraszüledékek, az oligocén képzõdményekben elõforduló homokrétegek és homoklencsék kis vízhozamú források és

kutak vízadó képzõdményei, így csak helyi vízadó jelentõséggel bírnak. A Duna üledékei az évi középhõmérséklettel nagyjából megegyezõ hõmérsékletû vizet szolgáltatnak. Két alkalommal kutatták meg a város területe alatt található karsztos képzõdményeket víznyerési szempontból (Strandfürdõ, B-58, 1969 valamint Kórház, K 73, 1979). Ezek a kutak bõséges, de csak 25-27ºC hõmérsékletû vizet szolgáltattak.

Szükségesnek látszott a környékbeli települések területén telepített, karsztvizet elért fúrások eredményeinek összehasonlítása a további karsztvízprognózis elkészítése érdekében, hiszen a meglévõ két váci kút a város belterületén fekszik egymáshoz viszonylag közel. A külterületeken, elsõsorban délen látszott remény arra, hogy ott magasabb hõmérsékletû vízre bukkanhatunk a mélyben a karsztos tárolókõzetben.

Szerkezeti viszonyok

Vác környéke tektonikai szempontból két alapvetõen eltérõ fejlõdéstörténetû egységbõl áll. A Dunabalparti rögök területét és az Alföld északi részét vetõdéses – rögös kiemelkedések és süllyedékek jellemzik, míg a Börzsöny- Visegrádi vulkáni összlettel fedett északi és nyugati rész ennél jóval bonyolultabb szerkezetû a középsõ-miocén korú (16-14 millió év) vulkáni mûködés hatásának következtében. Az elõbbiek többé-kevésbé egyenes lefutású szerkezeti elemekkel jellemezhetõk, míg az utóbbiak területén megjelennek az elõbb említettek mellett a kör alakúak: a vulkáni kürtõszerkezetek, kalderák nyomai is. A vízhõmérsékleti térképbõl jól kirajzolódik a Naszályt ÉÉNy-i irányból lehatároló „szendehelyi vonal” (nem hivatalos elnevezés, csak a mostani cikkben szerepel), ahol az izotermák (egyenlõ hõmérsékletet jellemzõ vonalak) sûrûn helyezkednek el és közel párhuzamos lefutásúak. Szõd, Göd, Õrbottyán és Vácrátót közelében helyi geofizikai módszerekkel kimutatott, fiatalabb üledékekkel fedett alaphegység-kiemelkedésekre települtek a fúrások. Ezek közül eredményes szénhidrogén kutató fúrásnak mindössze az õrbottyáni (egykor Õrszentmiklós) bizonyult.

Gödön késõbb hasznosították a melegvizet termálfürdõ céljára.Fúrási eredmények.Az alaphegységet elért fúrásoknak egy része nem jelez karsztvizet, illetve a kútkönyv nem ad meg vízadatokat. A Naszály közvetlen

közelében telepített szendehelyi és kosdi fúrások szénkutatás célját szolgálták, többségük nem is érte el a karsztvíz szintjét. A DCM bányafúrásait nem vettem figyelembe, hiszen ezek egyrészt szintén viszonylag kis mélységûek voltak, másrészt vagy közvetlenül a mészkõ alaphegységre települtek vagy néhány méter

Hárshegyi Homokkõ harántolása után elérték azt.

Karsztvízhelyzet Vác környékén 

A Naszály hideg vizû, leszálló karsztjában a karsztvízszint körülbelül 120 méter tengerszint feletti magasságon van. Ez azonban nem érintkezik a környék rétegvizeivel horizontálisan, hiszen az oligocén agyagos – kõzetlisztes összetételû képzõdmények vízzáró burkot alkotnak a hegy körül. Különösen feltûnõ ez

észak felé, ahol Berkenye irányában néhány kilométer távolságban megjelenik a körülbelül 30ºC hõmérsékletû víz(1). A meleg vizû karszt a környéken mindenütt fedett úgy a Börzsöny és a Visegrádi-hegység, mind az Alföld és Gödöllõi-dombság felé. A karszt bõvizû, a város közigazgatási területén a Naszály környékét kivéve nagyjából 1000 méter mélységben helyezkedik el. A kitermelt víz és a vízadó kõzet hõmérséklete között általában 3-5ºC különbség mutatkozik megfelelõ vízkitermelési körülmények között. Ezért 30-35ºC körüli kitermelt vízre és 35-40ºC fúrástalp körüli kõzethõmérsékletre lehet számítani a város közigazgatási területének déli részén Szõd község közelében.

Fehér Tamás

geológus

(1) Véleményem szerint ebben az esetben két megoldás lehetséges. Egyik, hogy a vetõagyag – vetõbreccsa vastag rétege teljesen elszigeteli a Naszály rögét az észak-észanyugatra elterülõ mélybeli karsztos aljzattól, így a hegy területérõl leszivárgó hideg víz nem kapcsolódhat az ebbe az irányba esõ mélykarszt rendszerbe. A másik, hogy az elvetés nagysága eléri a karsztos kõzetek vastagsági értékét, tehát a karsztosodásra alkalmas karbonátos kõzetek alatt a mélyben már triász (?) korú, vízzáró rétegek következnek, amelybe a felszíni víz már nem tud beszivárogni. (Ezt a véleményt alátámaszthatják a börzsönyi vulkáni kõzetek által felszínre hozott törmelékes-üledékes (aleurolit) kõzetdarabok is.)

Felhasznált irodalom:
FEHÉR TAMÁS (2012): Karsztos hévíztároló kõzetek
Vác környékén. Jelentés a Göncöl Alapítvány számára. 2. p.
JOCHÁNÉ EDELÉNYI EMÕKE (1990): A Dunántúli-
középhegységi karsztvízszintet meghatározó legfontosabb
földtani tényezõk. OFGA Adattár, T. 16844, 10 p.
KORPÁS LÁSZLÓ (szerk.) (1998): Magyarázó a Bör-
zsöny és a Visegrádi-hegység földtani térképéhez 1:50 000.
MÁFI kiadvány, 216 p.
KÕRÖSSY LÁSZLÓ (2004): Az észak-magyarországi
paleogén medence kõolaj és földgázkutatásának földtani
eredményei. Általános Földtani Szemle vol. 28, p. 9-120.
LIEBE PÁL (szerk.) (2006): Felszín alatti vizeink II.
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium kiadása, Buda-
pest, 73 p.
Magyarország Mélyfúrási Alapadatai
Mélyfúrási Alapadatok
Távlati Földtani Kutatás

Napló részlet

NAPLÓ RÉSZLET

1745. június 5. Megszületett Cházár András a felvidéki Jólészen.
1802. augusztus 15. Nagyboldogasszony napján, Cházár András áldásos tevékenységének kö-
szönhetõen, megnyithatta kapuit az elsõ magyar siketnéma intézet. Így Vác, illetve ez az intézet a
nemzetközi elismerésnek örvendõ magyar gyógypedagógia bölcsõje.
2011. november 30. Jólész település önkormányzata a 45/2011 számú határozata alapján szán-
déknyilatkozatban fejezte ki, hogy tárgyalásokat szeretne folytatni Vác város és Jólész között test-
vértelepülés tárgyában.
2012. január 21. Váci polgárok kezdeményezése alapján aláírásgyûjtés indul, 225 ember aláírá-
sával is jelzi, hogy támogatja a testvér-települési kapcsolatot Jólész és Vác között.
2012. január 30. a jólészi Képviselõ Testület felhatalmazza Zagiba Tibor polgármester helyet-
test a kétoldali tárgyalások lefolytatására.
2012. március 22. 15 óra 53 perc Vác Város Képviselõ Testülete szavaz a következõ határozat
tárgyában: „Vác Város Képviselõ Testülete támogatja Jólész településsel a testvérvárosi kapcsolat
felvételét, kiépítését és egyben felhatalmazza a polgármestert, hogy ennek érdekében vegye fel a
kapcsolatot, Zagiba Tiborral, Jólész polgármester helyettesével.”
Balkovics Péter igen
Dr. Bánhidi Péter tartózkodik
Csereklye Károly igen
Csuka István tartózkodik
Fördõs Attila igen
Petõ Tibor tartózkodik
Kászonyi Károly igen
Dr. Váradi Iván Attila tartózkodik
Kriksz István igen
Dr. Jakab Zoltán gépét kikapcsolta
Mokánszky Zoltán igen
Katonáné Doman Erika távol
Dr. Bóth János NEM
Kiss Zsolt gépét kikapcsolta
Dr. Schmuczer Istvánné NEM*
(*Mûvelõdési és Oktatási Bizottság elnöke)

A szavazás értelmében a határozati javaslat elutasításra került!

2012. március 22. 21 óra 33 perc Vácon és Jólészen több ember szemében gyászkönny ül.

Az érem másik oldala

„Az ember mindig tudja az igazat, azt a másik igazságot, melyet a szerep, a jelmezek, az élet helyzetei eltakarnak.”
(Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)

Az Európai Unióban az elmúlt hetekben példátlan hangulatkeltés tapasztalható Magyarországgal, így a magyarokkal kapcsolatban. Ezen negatív okból olyan váci lakosok véleményére voltunk kíváncsiak, akiket nem lehet elfogultsággal vádolni, hiszen nem Magyarországon születtek.
Elsõként olvassák Pellet Philippe, 47 éves geológus válaszait:
Ön nem magyar állampolgárként látta meg
Isten kék egét, honnan és hogyan került hazánkba?
Franciaországban születtem, édesapám francia, édesanyám magyar, õ 1956-ban hagyta el Magyarországot. Gyerekkoromban, a 70-es évek végén és a 80-as évek elején testvéreimmel Magyarországon töltöttük a nyári szünidõket, alföldi tanyákon dolgoztunk. Számomra ez a vidéki környezet egy varázslatos világ volt, és valahogy éreztem, hogy ide is tartozom, otthon vagyok ebben a hagyományokkal teli világban. Arról álmodtam, hogy egy napon majd Magyarországon fogok élni. Sokkal késõbb, 1994-ben egyik magyar unokatest vérem, Telegdy András révén megismerkedtem egy váci lánnyal, Vass Ildikóval. 1996-ban a Pia-
rista templomban kötöttünk házasságot. Tíz évet töltöttünk Franciaországban, ott négy gyermekünk született (azután egy ötödik itthon is), majd 2005-ben sikerült Magyarországon egy olyan állást találnom, amely pontosan megfelelt a képzettségemnek, a profilomnak, így aztán hazaköltöztünk Vácra. Az utolsó franciaországi években egy meseszép provence-i falucskában laktunk, mégis azt éreztem, hogy a Gondviselés szólít Magyarországra.
Egy pillanatig sem haboztunk, hogy mindent feladjunk „odakint”, és itt telepedjünk le. Sok magyar
ismerõsünk nem is értette, hogyan hagyhattunk ott egy ilyen szép országot, és hogyan jöhettünk ide,
ahol minden olyan rosszul mûködik. Minket egyszerûen csak az az érzés vezérelt, hogy itt van dolgunk a világban.

Mi a véleménye a magyarokról?
A magyarok gyakran nagyon negatív érzésekkel viseltetnek az országuk iránt, ugyanakkor büszkék is az identitásukra. Több reményt kellene táplálniuk a jövõjük és a hazájuk iránt, akkor talán a dolgok is jobban mennének…. Én személy szerint nagyra értékelem az itteni emberi kapcsolatok gazdagságát. Az emberek sokkal közvetlenebbek egymás iránt, mint Franciaországban, ott jellemzõbb a távolságtartás. A magyarokat nagyon nagylelkûeknek találom. Egészen elképesztõ például, mennyire odaadóak a nevelõk, akik a gyerekeinkkel foglalkoznak – legyen szó a tanáraikról, edzõikrõl, zenetanáraikról. Nem számolgatják a mun-
kaidejüket – ilyen Franciaországban elképzelhetetlen lenne!

Hogy érzi magát váci lakosként?
Szeretek Vácon élni. Ez egy emberi méretû kisváros, csodálatos természeti adottságokkal – úgy mint a Duna, a hegyek – a Naszály, a Börzsöny – közelsége. Ugyanakkor gazdag a kulturális kínálat is – most például a Tavaszi Fesztivál a Mûvelõdé-si Házban. Nagyon elégedettek vagyunk a gyerekeink óvodájával és iskoláival is, illetve a számtalan szabadidõs lehetõséggel: sport, cserkészet, és egy nagyszerû zeneiskola.

Az EU-ban mostanában sok kifogást emelnek Magyarország kormányával szemben, mi a véleménye errõl?
Nagyon elszomorít az a sok rossz, amit többek között a francia sajtó terjeszt az országról – teljesen félreinformálva ezzel a franciákat. Magyarországnak volt bátorsága ahhoz, hogy Alkotmányában alapvetõ emberi értékeket rögzítsen, úgy mint a család, mely a társadalom alappillére, a házasság, amely egy férfinak és egy nõnek a szövetsége, illetve az emberi élet védelme a fogantatás pillanatától. Ezek az értékek, melyeket Magyarország mer vállalni és védeni, erõsen ütköznek az Európát uraló liberális-individualista áramlattal és a médiák által közvetített egységes gondolat diktatúrájával. Azt hiszem, részben ez magyarázza a Magyarország ellen indított támadásokat. Úgy gondolom, ma Magyarország nagyon fontos szerepet játszik az Európai Unióban, amikor ezeket a keresztény (és egyébként alapvetõ emberi) értékeket képviseli azzal a relativizmussal szemben, amelybe – a dolgok mai állása szerint – egész Európa készül mintegy saját sírjába alászállni.
(A kérdezést folytatjuk, és következõ lapszá-
munkban megjelentetjük.)

Az érem másik oldalát
Ványi Lászlóné „vizsgálta”.