Ravasz tavasz

A jégcsapok megnyúltak, csöpögtek lefelé, kisütött a napocska, ugyan még gyenge, de annál fényesebb sugarai símogatták a földet, lassan múlik a tél. Ennek legszebb bizonyítéka az volt, amikor Zümőke reggeli repülése után valami kis mocorgást hallott....
– Jó reggelt, szép tavaszt!
Zümőke pislogott erre, pislogott arra s észre vette Sün nénit, aki épp téli kuckójából igyekezett kifelé
– Ó, kedves Sün néni! Jól megijesztett! Hogyhogy ilyen korán ébredt idén? Még csak most olvad a hó, épp csak előbújtak a hóvirágok...
– Kedves Zümőke! Jó téged újra látni! Én már  érzem, hogy hamarosan eljön a kikelet.  Tudom, még becsapós az idő. Viszont, most kaptam a hírt Holló nénitől, hogy Tavaszváró ünnepséget szerveznek a Százszorszép tisztáson. Oda igyekszem. Te is jössz?
– Értem már! Persze, hogy megyek, csak szólok Zümőnek is és a többieknek. Azzal a kis méhecske hazafelé vette útját, s közben beugrott Zümőhöz is. Bekopogtatott s értesítette a hamarosan kezdődő ünnepségről. Persze Zümő már tudott róla, mert Holló néni ott is járt. Zümőke, nagy készülődésbe kezdett, ezt Zümő értetlenül nézte. Te hová készülsz? Hát megyek az ünnepségre! Tényleg? De hát az nem most lesz, csak egy hónap múlva! Ó persze így mindenkiknek világossá vélt, Holló néni tévedése, amivel megkeverte az egész erdei lakosságot! Alhat még mindenki kedvére, legalábbis egy hónapig. Ezért gyorsan szóltak Sün néninek, hogy nyugodtan vackolja be magát még egy kis időre az odújába.