Az érem másik oldala

„Az ember mindig tudja az igazat, azt a másik igazságot, melyet a szerep, a jelmezek, az élet helyzetei eltakarnak.”
(Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)

Az Európai Unióban az elmúlt hetekben példátlan hangulatkeltés tapasztalható Magyarországgal, így a magyarokkal kapcsolatban. Ezen negatív okból olyan váci lakosok véleményére voltunk kíváncsiak, akiket nem lehet elfogultsággal vádolni, hiszen nem Magyarországon születtek.
Elsõként olvassák Pellet Philippe, 47 éves geológus válaszait:
Ön nem magyar állampolgárként látta meg
Isten kék egét, honnan és hogyan került hazánkba?
Franciaországban születtem, édesapám francia, édesanyám magyar, õ 1956-ban hagyta el Magyarországot. Gyerekkoromban, a 70-es évek végén és a 80-as évek elején testvéreimmel Magyarországon töltöttük a nyári szünidõket, alföldi tanyákon dolgoztunk. Számomra ez a vidéki környezet egy varázslatos világ volt, és valahogy éreztem, hogy ide is tartozom, otthon vagyok ebben a hagyományokkal teli világban. Arról álmodtam, hogy egy napon majd Magyarországon fogok élni. Sokkal késõbb, 1994-ben egyik magyar unokatest vérem, Telegdy András révén megismerkedtem egy váci lánnyal, Vass Ildikóval. 1996-ban a Pia-
rista templomban kötöttünk házasságot. Tíz évet töltöttünk Franciaországban, ott négy gyermekünk született (azután egy ötödik itthon is), majd 2005-ben sikerült Magyarországon egy olyan állást találnom, amely pontosan megfelelt a képzettségemnek, a profilomnak, így aztán hazaköltöztünk Vácra. Az utolsó franciaországi években egy meseszép provence-i falucskában laktunk, mégis azt éreztem, hogy a Gondviselés szólít Magyarországra.
Egy pillanatig sem haboztunk, hogy mindent feladjunk „odakint”, és itt telepedjünk le. Sok magyar
ismerõsünk nem is értette, hogyan hagyhattunk ott egy ilyen szép országot, és hogyan jöhettünk ide,
ahol minden olyan rosszul mûködik. Minket egyszerûen csak az az érzés vezérelt, hogy itt van dolgunk a világban.

Mi a véleménye a magyarokról?
A magyarok gyakran nagyon negatív érzésekkel viseltetnek az országuk iránt, ugyanakkor büszkék is az identitásukra. Több reményt kellene táplálniuk a jövõjük és a hazájuk iránt, akkor talán a dolgok is jobban mennének…. Én személy szerint nagyra értékelem az itteni emberi kapcsolatok gazdagságát. Az emberek sokkal közvetlenebbek egymás iránt, mint Franciaországban, ott jellemzõbb a távolságtartás. A magyarokat nagyon nagylelkûeknek találom. Egészen elképesztõ például, mennyire odaadóak a nevelõk, akik a gyerekeinkkel foglalkoznak – legyen szó a tanáraikról, edzõikrõl, zenetanáraikról. Nem számolgatják a mun-
kaidejüket – ilyen Franciaországban elképzelhetetlen lenne!

Hogy érzi magát váci lakosként?
Szeretek Vácon élni. Ez egy emberi méretû kisváros, csodálatos természeti adottságokkal – úgy mint a Duna, a hegyek – a Naszály, a Börzsöny – közelsége. Ugyanakkor gazdag a kulturális kínálat is – most például a Tavaszi Fesztivál a Mûvelõdé-si Házban. Nagyon elégedettek vagyunk a gyerekeink óvodájával és iskoláival is, illetve a számtalan szabadidõs lehetõséggel: sport, cserkészet, és egy nagyszerû zeneiskola.

Az EU-ban mostanában sok kifogást emelnek Magyarország kormányával szemben, mi a véleménye errõl?
Nagyon elszomorít az a sok rossz, amit többek között a francia sajtó terjeszt az országról – teljesen félreinformálva ezzel a franciákat. Magyarországnak volt bátorsága ahhoz, hogy Alkotmányában alapvetõ emberi értékeket rögzítsen, úgy mint a család, mely a társadalom alappillére, a házasság, amely egy férfinak és egy nõnek a szövetsége, illetve az emberi élet védelme a fogantatás pillanatától. Ezek az értékek, melyeket Magyarország mer vállalni és védeni, erõsen ütköznek az Európát uraló liberális-individualista áramlattal és a médiák által közvetített egységes gondolat diktatúrájával. Azt hiszem, részben ez magyarázza a Magyarország ellen indított támadásokat. Úgy gondolom, ma Magyarország nagyon fontos szerepet játszik az Európai Unióban, amikor ezeket a keresztény (és egyébként alapvetõ emberi) értékeket képviseli azzal a relativizmussal szemben, amelybe – a dolgok mai állása szerint – egész Európa készül mintegy saját sírjába alászállni.
(A kérdezést folytatjuk, és következõ lapszá-
munkban megjelentetjük.)

Az érem másik oldalát
Ványi Lászlóné „vizsgálta”.