A Móricz Zsigmond Társaság és a váci Madách Imre Művelődési Központ közös szervezésében „Hit, remény, szeretet” címmel Kocsis György váci költő verseiből készült irodalmi műsor 2018. február 24-én – szombaton- 17 órai kezdettel a Madách Imre Művelődési Központ Végh Dezső termében.
A megjelenteket Székelyhidi Ferenc nyugdíjas népművelő köszöntötte.
Köszöntőt mondott: Steidl Levente, a váci önkormányzat művelődési és oktatási bizottságának elnöke. Bevezette: Péter Péter költő. Közreműködtek: a szerző, valamint Heinl Éva, Csernák Zsuzsa, Csereklye Károly Zoltán (vers) és Marót Géza (zongora).
A műsor befejezése után a Kocsis család mindenkit meghívott egy agapéra a 12-es szobába.
*
Kocsis György 1946. február 12-én született Zebegényben, ott élt házasságáig és onnan járt be a Gyombolai Márton által vezetett Radnóti Miklós Írókör összejöveteleire az 1960-as években. Később a Kármán József Társaság tagja lett.
A Fiesta Színház alapító tagja volt. Versei helyi lapokban jelentek meg. Első önálló verseskötete: ILYEN MINDEN FOHÁSZ címmel 2002-ben jelent meg magánkiadásban. 1973 óta Vácott él.
Van két- már felnőtt- lányuk és három unokájuk.
Zebegény gyermekkorában- főleg nyaranként- a művész emberek paradicsoma volt. Utcácskáit írók, költők, zenészek, énekesek, festőművészek rótták.
Sokat tanult tőlük, persze tanáraitól is. A nyolcadik osztályt kezdte, amikor a faluba zeneakadémiai növendékek jöttek tanítani. Hangszert lehetett választani. Szüleivel a gitárt választották. Kárpitos szakmát szerzett, majd levelező tagozaton leérettségizett. Gimnáziumi tanulmányai közben a határőrségnél szolgált. Szintén levelező tagozaton elvégezte Esztergomban a Tanítóképző Főiskolát.
Jelenleg három dalkör- kettő váci, egy budapesti- tagja.
Az írás, a zenélés, az éneklés, az unokák nevelése betölti az életét. Tagja - zeneszerzőként- az Artisjus csapatának. Országos minősítésű citerás és népdalénekes, költő, zeneszerző.
*
Kocsis György:
Hit, remény, szeretet
Mint
Krisztus arcán
az
elpergő könnycsepp,
mint
az
elfogyó, megújuló telihold,
olyan akartam lenni,
tiszta,
átlátszó,
és
ragyogó.
Hittel,
reménnyel,
szeretettel átitatott,
örök életű fényvirágokat arató,
gondolkodó,
érző,
szenvedő,
és
boldogságos:
ember-fia.
*
A hasonló című önálló verseskötetét így dedikálta részemre:
"István Barátomnak nagyon sok szeretettel!
Kocsis György"
A megjelenteket Székelyhidi Ferenc nyugdíjas népművelő köszöntötte.
Köszöntőt mondott: Steidl Levente, a váci önkormányzat művelődési és oktatási bizottságának elnöke. Bevezette: Péter Péter költő. Közreműködtek: a szerző, valamint Heinl Éva, Csernák Zsuzsa, Csereklye Károly Zoltán (vers) és Marót Géza (zongora).
A műsor befejezése után a Kocsis család mindenkit meghívott egy agapéra a 12-es szobába.
*
Kocsis György 1946. február 12-én született Zebegényben, ott élt házasságáig és onnan járt be a Gyombolai Márton által vezetett Radnóti Miklós Írókör összejöveteleire az 1960-as években. Később a Kármán József Társaság tagja lett.
A Fiesta Színház alapító tagja volt. Versei helyi lapokban jelentek meg. Első önálló verseskötete: ILYEN MINDEN FOHÁSZ címmel 2002-ben jelent meg magánkiadásban. 1973 óta Vácott él.
Van két- már felnőtt- lányuk és három unokájuk.
Zebegény gyermekkorában- főleg nyaranként- a művész emberek paradicsoma volt. Utcácskáit írók, költők, zenészek, énekesek, festőművészek rótták.
Sokat tanult tőlük, persze tanáraitól is. A nyolcadik osztályt kezdte, amikor a faluba zeneakadémiai növendékek jöttek tanítani. Hangszert lehetett választani. Szüleivel a gitárt választották. Kárpitos szakmát szerzett, majd levelező tagozaton leérettségizett. Gimnáziumi tanulmányai közben a határőrségnél szolgált. Szintén levelező tagozaton elvégezte Esztergomban a Tanítóképző Főiskolát.
Jelenleg három dalkör- kettő váci, egy budapesti- tagja.
Az írás, a zenélés, az éneklés, az unokák nevelése betölti az életét. Tagja - zeneszerzőként- az Artisjus csapatának. Országos minősítésű citerás és népdalénekes, költő, zeneszerző.
*
Kocsis György:
Hit, remény, szeretet
Mint
Krisztus arcán
az
elpergő könnycsepp,
mint
az
elfogyó, megújuló telihold,
olyan akartam lenni,
tiszta,
átlátszó,
és
ragyogó.
Hittel,
reménnyel,
szeretettel átitatott,
örök életű fényvirágokat arató,
gondolkodó,
érző,
szenvedő,
és
boldogságos:
ember-fia.
*
A hasonló című önálló verseskötetét így dedikálta részemre:
"István Barátomnak nagyon sok szeretettel!
Kocsis György"
Ketykó István
 |
| Fotók: Ketykó István 2018.02.24. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése