A
Credo-ház a Váci Egyházmegye kulturális programjainak kiemelt szervezője.
Február 15-én érdekes akvarell kiállítás nyílt. Molnár Regina egész gyerekkorát
végigkísérte a művészet, zongorázni tanult, de rengeteg időt töltött
rajzolással. Kis kitérőt követően huszonévesen tért vissza a ceruzához, később
az ecsethez. Megtanulta a temperával, akrillal, olajjal való festészetet, majd
2015-ben az akvarell technikában találta meg azt, amiben leginkább
kiteljesedhet. Véleménye szerint sokat tanul önmagáról is az akvarellfestészet
közben. "Megtanított a türelemre és arra, hogy ne akarjak feltétlenül
mindent én irányítani, hagyjam meg az anyag szabadságát." - olvashattuk a
tárlaton kifüggesztett, az alkotót bemutató szövegen. Autodidakta módon tanulja
a festészetet, de igyekszik minél több akvarellfestő mester nemzetközi
workshopjaira is kijutni. 2016-tól tagja az IWS Hungary-nek (International
Watercolor Society). A szervezetnek köszönhetően csoportos külföldi tárlatokon
(Olaszországban és Szlovákiában) találkozhattak műveivel a festészetet
kedvelők. Első önálló kiállítása 2017-ben volt az Őrmezei Közösségi Házban.
A
Vácott kiállított tárlat az „El Camino” címet kapta, nem véletlenül. Az El
Camino egy nagyon régi zarándokút Spanyolországban. A magyarul Szent Jakab-út
1993-tól az UNESCO Világörökség részét képezi.
Molnár Regina 2013-ban végiggyalogolta a Camino Francés-t. Francia útnak nevezik a már egyesült négy út
találkozási pontjától induló utat, mely tizennyolc
állomáson át vezet egészen Composteláig. Santiago de Compostela a keresztény
zarándoklatok egyik legfontosabb célpontja. Ma már nem csak a vallásos emberek
között népszerű ez a zarándoklat. Egyre több olyan ember indul neki egy
hátizsákkal a hosszú útnak, aki Istent és önmagát keresi, a helyét a világban, aki
keresi a rendet önmagában. Az alkotó a zarándoklaton megélt élményeit mutatja
meg a festményeken keresztül.
A
kiállítást Széplaky Géza színművész nyitotta meg, aki maga is megjárta a híres zarándokutat.
Elmondta, hogy az El Camino mindig egyedi, személyre szabott. Nem ugyanaznap
fáj az ember lába, nem ugyanakkor esik az eső a nyakába. A mélypontok nem
ugyanakkor vannak. Szó esett arról, hogy valahol mindenki a saját Caminóját
járja, tehát a saját életútját. Az
eszköz mindegy, ahogy a megtett kilométerek száma is mindegy. A földrajzi helyszín is mindegy. Széplaky
Géza hangsúlyozta, hogy az embereknek megvan az útjuk, hogy mit választanak,
mibe tesznek energiát, időt. Sokszor borzasztó sok energiát, borzasztó sok
időt. Ebből fakadóan határozottan jönnek a sikerélmények, vagy épp a buktatók.
Ezáltal fejlődik az adott ember lelke. Széplaky Gézához közel állnak a
kiállított művek, hiszen az ábrázolt helyszíneken maga is rengeteg élménnyel
lett gazdagabb. Elhangzott még, hogy sokszor megkérdezik a zarándokot, mikor
elhatározza magát, hogy végigjárja az El Caminót, hogy milyen megfontolásból
teszi ezt. Ilyenkor három lehetőség van
Széplaky szerint, három válaszadási lehetőség van: vallási, nem vallási, és egyéb. Hangsúlyozta, hogy nincs az az
ember, aki az El Camino végén, vagy épp az elején, ne jönne rá, hogy valójában
nem a végcél a zarándoklat lényege, nem a célállomás. Hanem maga az út. Ha
olykor szinte emberfeletti erőfeszítést is kíván. Régi mondás ezzel
kapcsolatban: ha nincs fájdalom, nincs dicsőség, fogalmazott a tárlatot megnyitó
színművész.
Zenei közreműködők a Bartók-Pikéthy Zeneművészeti Szakgimnázium
növendékei voltak.
A
kiállítás április 15-ig tekinthető meg a Credo-ház rendezvényeinek ideje alatt.
Szávai Attila
 |
| Fotók: Fekete István |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése