Víz víz tiszta víz....

Azt gondolhatnánk, hogy kicsit túl pörgetjük ezt a víz témát, no meg a köztársasági elnök úr kedvenc témája is ez. Nem véletlenül. Mi szerencsések vagyunk, egy remek éghajlaton, igen nagy átfolyó vízkészlettel. Egyelőre. Reméljük, hogy a modern kori vízgazdálkodás ráébred arra, milyen fontos vizeinket helyben tartani. Ha rápillantunk az alábbi ábrára, láthatjuk, hogy az érkező, keletkező és távozó vízkészlet sokévi átlagai alapján, számszerűsítve is átmegy rajtunk minden víz. Ennek részben az az oka, hogy az ezernyolcszázas évek végén elkezdték a folyószabályozásokat, melyek korszerűnek tűntek, hiszen az árvizeket így jobban kordában tudták tartani, átmenetileg, mezőgazdálkodás alá tudtak vonni területeket.  A mai gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ezzel felgyorsítottuk az érkező vizek távozását, ami árvízvédelmi célból valóban jó megoldás volt, viszont kanyargós Duna, de legfőképp Tisza vízparti területei eltűntek. Pontosan úgy, ahogy a Bős építkezésnél elterelt 80%-os vízhozam, ami a vízlépcsőnél hasznosításra került, kerül, viszont a magyarországi szigetközi vizes területek kikerültek a víz alól és majdnem tönkrementek. Szerencsére sikerült jó sok pénz rááldozásával a vizes élőhelyeket rehabilitálni.

forrás: gwpszotar.hu

 Visszatérve az érkező és távozó vízmennyiségre, lehet látni hogy elég kiszolgáltatott a helyzetünk, hiszen sok víz érkezik a környező országokból. Víznagyhatalom is lehetnénk, ha nem akarnánk minden áron megszabadulni az érkező vizektől, mondjuk áradások idején. A jelenlegi műszaki feltételek mellett hasznosítható vízkészlet csupán évi 600 köbméter fejenként. "Ez az egyik legkisebb érték a kontinensen (a szakirodalom általában az 1000 köbméter/fő/év értéket tekinti stresszhatárnak). Valójában vízhiányos ország vagyunk, azaz minden csepp vizet meg kellene tartanunk" - olvasható a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában 2011-ben megjelent Magyarország vízgazdálkodása: helyzetkép és stratégiai feladatok című kiadvány stratégiai összegzésében. És most hol tartunk?

"Minden csepp számít! címmel hozta nyilvánosságra zárójelentését a Vízügyi Elnöki Testület. A Vízügyi Elnöki Testületet (VET) az ENSZ és a Világbank csoport hívta össze 2016. áprilisában. A zárójelentés felhívja figyelmünket arra, hogy a szélsőséges időjárási események sűrűsödése ökológiai-, társadalmi-, és gazdasági következményekkel járnak. A jelentés egy átfogó cselekvési tervről, azon belül is az integrált szemléletmódról, „integrált vízkészlet-gazdálkodásról” ír, amely gyakorlati megvalósítása messze túlmutat a vízügyön. Magyarországon a Magyar Tudományos Akadémia indította 2016-ban a Nemzeti Víztudományi Programot, mely a Nemzeti Vízstratégiának is része lett. Az MTA programjának céljai között szerepel a VET cselekvési programjához hasonlóan az integráció és az együttműködés mellett a helyes vízgazdálkodás a fokozódó szélsőséges időjárási körülmények tükrében, a biztonságos ivóvíz ellátás, értékes vizeink és vízi ökoszisztémáink, mint természeti kincseink megőrzésének elősegítése és hatékonyabbá tétele." (forrás: MTA Nemzeti-Víztudományi Program)

Ott tartunk, hogy integrált vízgazdálkodásba kellene gondolkodnunk. Ez jelentené a jelenlegi szürke infrastruktúrát, a települési vízelvezetést korszerűsíteni, zöldfelület gazdálkodással egybegyúrni, egy oly sokat hallott "fenntartható" csapadékgazdálkodássá formálni. 

2016-ban elindult a Nemzeti Víztudományi Kutatási Program. Különböző kutatási tudáshiányokat akar pótolni,  hat kiemelt területen: a biztonságos ivóvíz, a vízminőség, a fenntartható vízhasználat, a vízgazdálkodás, a vízi ökoszisztémák védelme és helyreállítása, valamint a vízhez kapcsolódó társadalmi konfliktusok kérdésköre.

A tavaly ősszel elindult kutatási projekt fókuszában a Budapest ivóvízellátását is biztosító parti szűrésű rendszer áll. A kutatás részeként rendszeres mintavétel történik 12 hónapon keresztül, a Duna vizéből és üledékéből, a folyószakaszra telepített parti szűrésű kutak vizéből, azok kezeletlen, majd az elosztóhálózatba jutó, technológiailag kezelt vizéből, továbbá a gerincvezetékből és a fogyasztói hálózatból. Az elvégzendő vizsgálatok az ivóvíz minőségét veszélyeztető tényezők feltárását célozzák. Az alapvető fizikai, kémiai és mikrobiológiai méréseken túl sor kerül többek között a vízminőséget meghatározó baktériumközösségek és antibiotikum rezisztens szervezetek meghatározására, valamint a szerves mikroszennyezők, például gyógyszermaradványok és bomlástermékeik kimutatására. 

Cél, hogy a vizsgálatokkal feltárják, hogy a parti szűrés milyen mértékben képes eltávolítani az ivóvizet potenciálisan veszélyeztető szervezeteket és vegyületeket, és hogy a hálózati vízben kimutatott szennyezők jelentenek-e kockázatot a fogyasztók egészségére. A rendszeres mérések kiegészülnek a hidrológiai és hidraulikai háttérváltozók, valamint a szélsőséges hidrológiai események hatásainak vizsgálatával is. Az árvizes vagy éppen az extrém száraz időszakok során vett minták elemzésével a szélsőséges vízjárások hatása is vizsgálható, az eredmények alapján pedig kijelölhetőek a szükséges beavatkozások. Szintén lehetővé válik a vízminőség hosszútávú modellezése különböző klímaváltozási forgatókönyvek alapján.

Kiemelném a szélsőséges vízjárás fogalmát, illetve megjelenését, hiszen tudjuk, és bizonyított, hogy a parti szűrésű kutaknál egy természetes tisztítási folyamat is végbe megy a folyóterasz kavicsainak felszínén kialakult biológiai hártya segítségével, a természetes mechanikai szűrés mellett. 

A mindennapjainkban, mi is felelősek vagyunk a tiszta vízért, és tudunk is tenni érte. Például fogyasszunk csapvizet, ugyanis a váci víz minősége kiváló, ha megteheti ezt Dánia, mikor a soros elnökség rájutott az Európai Unióban - ásványvíz helyett kancsóban felszolgált csapvíz állt az asztalokon az összes elnökségi rendezvényen,- megtehetjük mi is.
KKM