A Piarista Gimnázium digitális munkarendje

A Piarista Gimnázium digitális munkarendje - Online kezdet március 15-én, online befejezés június 15-én

A koronavírus járvány március közepén az iskolai életet, a tanulást, a munkát, a lelki életet, a családokat, az egyedülállókat, a szegényeket és a gazdagokat is az otthonok négy fala közé rekesztette. A hirtelen átállást a digitális munkarendre a 7.b osztály által hónapokon át begyakorolt március 15-diki műsoros megemlékezés osztálytermekbe való „beszorulása” előzte meg. Ekkor már nem gyűlhettek össze a díszteremben az iskola tanulói a megemlékezésre. Ezért az osztálytermekben vetítettük le az előadást, nehogy „kárba” vesszen a diákok munkája. Ezt követően indult meg az otthoni online tanulás.

A kutatásért felelős Piarista Tartományi pedagógiai munkacsoport május elején (másfél hónap után) egy országosan egyedülálló) átfogó tartományi felmérést végzett a diákok, a szülők, valamint a pedagógus- és tanulást támogató munkatársak között a digitális távtanulási időszak tapasztalatairól a márciusban kiadott pedagógiai elvek megvalósulásáról. A kérdőívet 1425 szülő, 1436 diák és 307 munkatárs, összesen 3168 válaszadó töltötte ki. (Forrás: a Piarista Tartomány honlapja) Megállapításokat, következtetéseket próbáltak levonni adatokkal alátámasztva, átlagokat, megoszlásokat vizsgáltak.

Az egész tartományi gyorsjelentés még gondos elemzést igényel, de a kutatásban résztvevő váci csoportok digitális munkarendhez való hozzáállásának néhány aspektusát összegezte Kalász Ákos igazgató úr egy tanulmányban (teljes elemzés megtalálható a VPG honlapján)

Diákjaink képe

A diákok saját bevallásuk szerint tanulással átlagosan napi 4 órát töltenek a képernyő előtt, míg képernyő nélküli tanulással mintegy 2 órát. Konkrét, képernyő előtti tanórájuk (online tanóra) átlagosan heti 4 volt. A diákok megélése szerint a digitális tanulás nem különösebben változatosabb, mint az a kontaktiskolában volt, bár kis mértékben inkább a változatosság felé billen a mérleg. A terhelés nagyobb mértékben érzékelhetőbb számukra e munkarendben, a nap végére inkább fáradnak el a diákok. Feltételezem azért, mert a digitális térben valódi tevékeny munkát kell végezniük, rendszeresen kellett egzakt határidőre egzakt tanulói munkákat produkálni, leadni. Ebben a helyzetben nem elég passzívan végigülni a tanórát, hanem valódi, aktív tanulásra szólított e helyzet. A szöveges indoklások csaknem 20%-a szól a túlterheltség valamilyen formájáról (túl sok feladat, túl időigényes, több a tananyag, mint korábban volt, szűkös határidők, túl gyors haladás, túl sok gép előtt töltött idő). Azon tantárgyak nehezebbek, amelyek tanárai kevesebb kontakt órát tartottak.

A diákok sok esetben nem a nap hagyományos (8:00-15:00) „munkaidejében” végezték el az iskolai feladatokat, de kétharmaduk jelezte, hogy kialakult valamiféle napirendje. Úgy tűnik, ebben a diákok élvezték a szabadságukat, akár annak árán is, hogy éjszakába nyúlóan dolgoztak, éjjel adtak le faladatokat, későn feküdtek le, későn keltek. Ugyanakkor tanulási folyamataikat többségük megtervezte. Együtt mozog ezzel az adattal a diákok felelősségének kisebb mértékű növekedési is az online tanulásukkal kapcsolatban. A felelősség és a tervezés kéz a kézben jár.

Sajnálatosan a diákok megélése szerint a tanárok ebben a tervezésben nem adtak kellő segítséget, a tanári tanulási ciklusokra a leggyengébb átlagot mutatja a kutatás.

Elismerően jeleztek vissza a diákok a tanárok más jellegű támogatását illetően és a tanári visszajelzés tekintetében. A személyes figyelmet a diákok kétharmada inkább érezte tanárai részéről. A feladatokat többségükben inkább teljesíthetőnek látták a diákok, de ebben nagy volt az eltérés a válaszadók között. Nyilván a tanári karakter, a tantárgy jellege és a diákok terhelhetősége van e nagy szórás mögött.

Technikai nehézségek kevéssé nehezítették a kapcsolódást a munkához, a diákok többségének a szülők rendszeres operatív támogatására sem volt szüksége a szokottnál nagyobb mértékben. A magasabb tanári támogató jelenlét mellett magas a társak egymást segítésének átlaga. Viszont a diákok egymástól való fizikai elszigeteltsége, a közösség hiánya több válaszban is felmerült a távtanulás legnagyobb nehézségeként.

A diákok a Google tanterem adta kereteket kiemelkedően jónak értékelik. Döntően az internetbiztonság kérdésében sem volt rossz tapasztalatuk.

Tanáraink képe

A válaszadók közel 95%-a olvasta a Piarista Pedagógiai Digitális Alapelveket (9,34), s valamennyien az azonosulást érző válaszok egyikét jelölték be. A tanulástámogatás változatosságára adott érték hasonló a diákok változatosság-megélésével. A tanárok kevesebb, mint fele érzi inkább változatosnak a munkáját a digitális munkarendben. A tanárok átlagosan 6,77 órát töltenek egy nap az iskolai munkájukkal. Ez az adat a diákok válaszával közel megegyező. (6 óra) A válaszadó pedagógusok átlagosan hetente 4 Zoom órát tartanak, de nagy az egymás közötti eltérés. A távtanulási helyzet legnagyobb nehézségének a leterheltséggel kapcsolatos indokot nevezték meg (időigényesebb a munka, túl sokat kell a gép előtt ülni).

A technikai problémák, az otthoni és családi körülmények nem jelentettek megoldhatatlan problémát, de esetenként sokszoros teher hárult a családos kollégáinkra. Tanáraink négyötöde fegyelmezett napirendben élte a digitális munkarendet. Állításaik szerint magas arányban adtak visszajelzést tanulóiknak. A maguk által adott feladatokat biztosan teljesíthetőnek ítélték. Messze elmarad ettől a diákok jelzése ugyanerre a kérdésre. Mosolyogtató az adat arra vonatkozóan, hogy a szülők értéke - hajszál pontosan - a kettő között van.

A sok befektetett munka hatékonysági mutatója is magas. Mindezt annak ellenére, hogy a szöveges válaszokban a távtanulási helyzet legnagyobb nehézségei között említették a kollégák a személyes kontaktus hiányát mind a gyerekekkel, mind a kollégákkal, a diákok fejlődésének követésének, ellenőrzésüknek nehézségével együtt.

Figyelemre méltó, a tanárok saját digitális készségeinek értékelése. Azt érzékelem, hogy tanárainkkal készek voltunk sokat tanulni a helyzetben, hatékonyan használtuk ki a horizontális tanulás adta lehetőségeket, amit az egymáshoz kapcsolódás magas értéke és a munkahely által adott személyes érdeklődés megélése is mutat. A legnagyobb pozitívumok szöveges meghatározásakor több olyan összetevő is megjelent, ami az egymásra való figyelem és a hálózatos kapcsolatok erősödését mutatja.

A szülők képe

Az iskola és a tantestület felkészültségét, a tanárok segítőkészségét magas értékek jelzik. Technikai problémákat a szülők sem érzékelnek jelentős mértékben, gyermekeik segítése kisebb mértékben rótt új feladatot a járványt megelőző időkhöz viszonyítva. Érdekes, hogy kifejezetten alacsony a szülők egymáshoz kapcsolódásának mutatója. Feltételezhető, hogy a családokra nehezedő nagyobb teher nem adott erre lehetőséget.

A szülők nem érzik határozottan, hogy gyermekeik jelentősen nagyobb felelősséggel állnak a tanuláshoz, mint a járvány előtt az iskolában. Gyermekük saját tanulásának önálló megtervezéséről közepes mértékben gondolják, hogy jobban megy, mint a járvány előtt. A diákoknál jobban érzik (vagy vágyják?), hogy van kialakult napirendje gyermeküknek. A tanulás tervezhetőségével, kiszámíthatóságával kapcsolatban úgy látják, hogy a tanárok inkább segítenek tervezni a gyerekeknek az önálló tanulás folyamatát, időben jelzik a feladatokat, kéréseket.

A kérdőíves felmérés előtt április 30-án online búcsúztató keretében próbáltuk lezárni a végzős diákok tanulási időszakát, hogy azután az érettségi vizsgákra való önálló tanulásra koncentrálhassanak a tanáraiktól kapott irányelvek alapján. A ballagást, a tartományi és iskolai díjak, jutalmak átadását későbbre tervezzük.

A tartományi felmérés körüli időszakban, május 4-én megkezdődtek az írásbeli érettségi vizsgák a járványügyi helyzetre való tekintettel szigorú szabályok szerint – maszkban és kesztyűben. Rendben lezajlottak, egészen június 6-ig tartottak az megmérettetések a különböző tantárgyakból közép és emelt szinten. Szóbeli érettségi vizsgát iskolánkban csak testnevelés tantárgyból tett néhány diák, és volt egy-két speciális eset is. A többi diáknak már csak az érettségi bizonyítványok kézhezvétele volt a feladata, ezekre június 11-12-13-án került sor. A helyzet közben úgy változott, hogy az eredményhirdető értekezleteket sikerült lezárni egy-egy jó hangulatú bankettel az iskola étkezőjében, ahol szakácsaink főztek finomabbnál finomabb ételeket maturandusainknak. A diákok is hálásak voltak tanáraiknak, és kis figyelmességekkel (virág, bor, tablókép) köszönték meg sokéves munkájukat.

A tanévzáró – Te Deum – ünnepségre csak szűk körben kerülhetett sor június 15-én a tantestület, az énekkar és egy osztálynyi diák részvételével. A többi diák online kapcsolódhatott be a szertartásba családja körében. Ezt követően az egyes osztályfőnökökre hárult az év végi bizonyítványok kiosztása, melyekre osztályszinten a tantermekben került sor. Nem maradtak el az oklevelek, emléklapok, jutalomkönyvek sem, sőt, diákjaink kétharmada az igazgató általi digitális dicséretben részült (legtöbben több tantárgyból is) „a digitális oktatásban való kiemelkedő feladat teljesítésért”, amiért a szülők sok esetben hálájukat, és köszönetüket fejezték ki.

Iskolánk vezetősége és tanárai ezúton is köszönik a családok nagyfokú együttműködését!

Piarista diákok Felvidéken Mátyás király nyomában avagy Határon túl 2019. május 4-7 HAT-18-01-0953

Osztályunk pályázatot nyert a Határtalanul program keretében. Tavaly áprilisban indult a vállalkozás, sok reménnyel és vágyakozással. Osztályfőnöki órák keretein belül keresgéltük a megfelelő helyszíneket, útvonalakat, lehetőségeket. Tanárként is szakmai kihívás volt akkor még hatodikosoknak felvezetni a lehetőségeket. Sok szempont figyelembevétele után a korosztályukhoz közel vihető személy Mátyás király mellett döntöttem. Szép sikeres programokat köszönhetek személyének, nimbuszának már korábbi évekből. A Székesfehérvári Csillagösvény Utazási Iroda programjára esett a választásunk, mely négy nap alatt fontos helyszíneket járat be, olyanokat melyeket későbbi tanulmányaikban fel tudunk idézni.
Idén tavasszal értesültünk róla, hogy a pályázatunk sikeres volt és utazhatunk. Így a programban vállalt programelemek megvalósításához kezdtünk. Szaktanár kollégákat megkeresve tematikus napot szerveztünk április nyolcadikára, amelyen az aznapi órákat a kirándulás előkészítésére fordítottuk. Április nyolcadikán így ének óra keretein belül Horváth Tamás tanárúr felvidéki népdalt tanított a dalhoz tartozó háttérinformációk megadásával.
Antal Jánosné Fenn a csúcsokon címmel a hegyvidéki állatokkal, növényekkel, zóna határaival ismertette meg a diákokat. dr. Hortoványi Judit rajz óra keretein belül történelmi címerekkel ismertette meg a diákokat, akik gyakorlati foglalkozásként megtervezték a saját címereiket. Ezek az előre megkapott szobabeosztást követte. Ez jelölte ki a későbbi csoport munka kereteit. Magam Mátyás király uralkodásáról tartottam órát, melyben Mátyás
hadilobogóját is bemutattam. Tervünk volt magunkkal vinni és a történelmi helyszíneken használni. Osztályfőnöki óra keretében előre összeállított ppt anyaggal végig néztük azokat a helyszíneket melyek a programban kötelező elemként szerepeltek. A későbbiekben osztályfőnöki órákon ismerkedtünk a Felvidéki magyarság jelenével és közel múltjával. Újságcikkeket böngésztünk és történelmi kontextusba helyezve beszélgettünk. Készületünkben nagy szerepet kapott, hogy tervbe vettük hasonló korú határon túli diákokkal való kapcsolat felvételt. Erre páros munkával készültünk. Bemutató ppt készítettek a diákok iskolánkról és városunkról.
2019.05.04-én reggel 7.00-kor indultunk iskolánk elől (Piarista Gimnázium Vác, 2600 Konstantin tér 6). Viszonylag korán megérkeztünk első állomásunkra Keméndre, ahol megtekintetük a tájházat. Párkánytól húsz kilométerre fekvő falucska tagja annak a hat falunak, ahol a hölgyek „kurta” szoknyában jártak. E történetileg is érdekes falu
életmódtörténeti kiállítása után Selmecbánya következett. Itt a város terein sétáltunk, illetve megtekintettük az Óvárat. Ide idegenvezetőnk javaslata alapján érkeztünk. A város mely a Magyar Királyság egyik legjelentősebb bányavárosa volta Selmeczi hegységben. Nem csak Mátyás korában virágzott a város. Külön érdekesség, hogy minden középiskola anyja a bányatisztképző iskola is itt működött.

Bajmóci vár mindig királyi tulajdonban volt, de mindig valakinek ajándékozta a király. Mátyás házasságon kívül született fiának Corvin Jánosnak adományozta. A legenda szerint Mátyás szeretett a vár bejáratával szemben álló róla elnevezett hársfa alatt üldögélni. Mai formáját a vár Pállfy János Ferenc idejében nyerte el a XX. század elején neogótikus stílusban. A várban magyar nyelvű idegenvezetésre úgy volt lehetőség, hogy a helyszínen kapott brosúrát olvastuk fel, teremről teremre járva. Körmöcbányára az esti órákban érkeztünk. Így itt várostörténeti séta keretében ismerkedtünk meg a várossal. A vár főterén állva hallgattuk a város történetét. Pénzverdéje, Szent Katalin temploma, Szentháromság szobra, a tér miliője lenyűgöző volt. 1433-ban elfoglalták és kifosztották a husziták. 1449-ben Hunyadi János sikertelenül ostromolta a várost. 1462-ben fia, Mátyás királyként békekötéssel szerezte vissza. A szálláshelyünk hotel Veternik volt. A szállás egy része felújított más része lelakott volt. Elhelyezésünk így elég vegyes volt. Mégis ebben a környezetben magunk voltunk, így a vacsorát és az esti imát követően kerestünk egy nyílt területet, ahol diákjaink egésznapos ülés után végre mozoghattak. Sötétben fejeztük be a Métázást, melyet a helyi lakosok kiváncsian figyeltek. Késő estébe nyúlóan társasági életet éltünk. 2019.05.05-én reggel Besztercebányán a Katedrálisban szlovák nyelvű szentmisén vettünk részt, majd megismerkedtünk a város főterével. A teret körbesétálva ismerkedtünk a város nevezetességeivel. Megtekintettük a „Német” templomot. Szlovákiai sajátosság, hogy a templomok csak szentmisék alkalmával látogathatóak szabadon. A Barbakán mellett áll a ferde óratorony. Ide itt nem mentünk fel, bár szerepelt a szabadon választott programok
között. Szabadtéri kiállításon a Szlovák felkelés kiállítást néztük meg, mely ingyenes volt.
Késmárkon megkoszorúztuk II. Rákóczi Ferenc nevelőapjának, Thököly Imrének sírját. Pár méltató szó, történelmi szerepének rövid bemutatása után a Himnusz éneklése alatt helyeztük el a sok magyarszínű koszorú közé a magunk megemlékező virágait. Napközben az idő téliesre fordult. Sok eső majd havaseső esett, miközben a hőmérséklet 2 C körül volt. A szállás azonban kárpótolt bennünket. Korompán, Plejsy Hotel szobái és finom ételei átmelegítettek bennünket.

2019.05.06. Hideg, szeles napra ébredtünk. Szepes várát, mely Közép Európa legnagyobb kiterjedésű erődítményét (41426 m2) hideg szélben néztük meg. A vártörténeti kiállítás mellett érdekessége, hogy itt született Szapolyai János. Digitális magyar nyelvű vezetés volt a várban. Lőcse városa a Szepesség egyik legszebb települése. Mátyás 1474-ben innen indult hadjáratra a husziták ellen. A fekete város és a fehérasszony városában, Szent Jakab
temploma nem szerepelt ugyan a kötelező programok között, de kihagyhatatlan az erre túrázók számára. Háromhajós csarnoktemplom gótikus belsője rejti a hársfából faragott 18x6 m kiterjedésű főoltárt, mely egyedülálló a világon Alkotója Lőcsei Pál. A vezetést követően egy imádsággal köszöntük meg eddigi utunkat és kértük a további élményeket. A régi városháza épülete a reneszánsz világi építészet legjelentősebb alkotása. A ház előtt álló szégyenketrecet megtöltötték a diákok, majd megtekintettük a múzeumot. A város e két kultikus épülete és a város környezete meghatározó emlék lett. Az időjárás viszontagságai, gyenge ruházatunk miatt úgy döntöttünk, hogy a Szlovák paradicsomba tervezett kirándulást kihagyjuk. Helyette Iglóra vettük az irányt. Előre hoztuk a
programot. Felvidék legmagasabb óratornyát megmászva csodálkozhatunk rá a környékre. A Provinciális házban működő természeti múzeumot kerestük fel, mely a környék állatvilágát mutatta be. A városban a diákok kérésének megfelelően szabadidőt adtunk, önálló sétálásra.
Visszaindultunk a szállásunkra, de megálltunk Szepesváralján a Szürke Szakáll-hegy savanyúvizes forrásánál. Mivel erős hózápor bontakozott ki szállásunkra tértünk, ahol a lányok a wellness részleget vették igénybe, míg néhány vállalkozó fiúval a sípályát másztuk meg mellyen 8-10 cm hó volt. Mivel nagyon tapadt alkalmas volt hóember építésre. A szálláshoz közeledve a cigányság falún kívüli telepe mellett haladtunk el, számos beszélgetést generált a látvány az este folyamán. Hotel Plejsy kitűnő szálláshely. Búcsúzol szakácsnak, felszolgálónak külön megköszöntük az értünk végzett munkájukat.
2019.05.07. Az előző napi hó még megvolt reggel. Így indultunk hazafelé. Hegyi úton keresztül érkeztünk meg Várhosszúrétre. Itt az utazási iroda által ajánlott 1-4 osztályú alapiskola kisdiákjaival találkoztunk. Sajnos az általunk a programban megjelölt iskola hétvége miatt nem tudott bennünket fogadni. Így találkoztunk a Várhosszúréti kisiskolásokkal. Kedves köszöntő énekük után levetítettük a diákok által készített ppt városunkról és iskolánkról, melyet a készítő diákok ismertettek is a kicsikkel. Iskolánk és fenntartó rendtartományunk kiadványait vittük ajándékba. Érdekes tapasztalat volt a nagyiskolába (650 fős) járó diákoknak találkozni olyan gyerekekkel akik tizenegynéhányan vannak négy évfolyamon egy teremben. Rozsnyó városát Mátyás király foglalta vissza a huszitáktól 1452-ben. Ezután indult meg a környék gazdasági fejlődése. A város főterén Andrássy Franciska emlékműve előtt tisztelegtünk. Előtte a sétánk alkalmával a Ferences templomba betudtunk térni egy háladó
imára. Túránkat Sajógömörön Mátyás szobrának megkoszorúzásával fejeztük be. Itt készült az utolsó csoportkép Mátyás „kapás” szobrával. Itt köszöntük meg idegenvezetőnk Téglás Jutka áldozatos munkáját, mely sok-sok szervezésből, információ átadásból állt, mindezt nagy szakmai alázattal végezve.

Élményeinket hazatérve feldolgoztuk. Első lépésként Kiscsatári Nóra tanárnő létrehozott egy Drive felületet, ahová az út alatt készült képeket kellett feltölteni. Osztályfőnöki órákon a szobabeosztás szerint alkotott csoportok megbeszélték, hogy az általuk készített beszámolók közül melyiket tartják arra alkalmasnak, hogy egy összegző órán posztert készítsenek belőle, illetve a címereikből és ismertessék élményeiket a többi csoporttal. Az összegző órára és a beszámolóra 2019. június 3-án került sor. Az ezt követő osztályfőnöki munkaközösség értekezleten ismertettük a pályázat és a program tapasztalatait. Informatika órákon pedig elkészült a fotomontázsos kisfilm. A posztereket az osztály faliújságjain helyeztük el. Az összeállított beszámolót elhelyezzük az iskola honlapján illetve megjelentetjük a Váci Polgár következő számában és internetes felületén.
A programban 32 diák két kísérő tanár vett részt, melyet ezúton is szeretnénk megköszönni az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőnek.

Ivony István
2024.B Osztályfőnök
Piarista Gimnázium Vác