A Piarista Gimnázium digitális
munkarendje - Online kezdet március 15-én, online
befejezés június 15-én
A
koronavírus járvány március közepén az iskolai életet, a tanulást, a munkát, a
lelki életet, a családokat, az egyedülállókat, a szegényeket és a gazdagokat is
az otthonok négy fala közé rekesztette. A hirtelen átállást a digitális
munkarendre a 7.b osztály által hónapokon át begyakorolt március 15-diki
műsoros megemlékezés osztálytermekbe való „beszorulása” előzte meg. Ekkor már
nem gyűlhettek össze a díszteremben az iskola tanulói a megemlékezésre. Ezért
az osztálytermekben vetítettük le az előadást, nehogy „kárba” vesszen a diákok
munkája. Ezt követően indult meg az otthoni online tanulás.
A
kutatásért felelős Piarista Tartományi pedagógiai munkacsoport május elején (másfél
hónap után) egy országosan egyedülálló) átfogó tartományi felmérést végzett a
diákok, a szülők, valamint a pedagógus- és tanulást támogató munkatársak között
a digitális távtanulási időszak tapasztalatairól a márciusban kiadott pedagógiai
elvek megvalósulásáról. A kérdőívet 1425 szülő, 1436 diák és 307 munkatárs,
összesen 3168 válaszadó töltötte ki. (Forrás: a Piarista Tartomány honlapja) Megállapításokat,
következtetéseket próbáltak levonni adatokkal alátámasztva, átlagokat,
megoszlásokat vizsgáltak.
Az
egész tartományi gyorsjelentés még gondos elemzést igényel, de a kutatásban
résztvevő váci csoportok digitális munkarendhez való hozzáállásának néhány
aspektusát összegezte Kalász Ákos igazgató úr egy tanulmányban (teljes elemzés
megtalálható a VPG honlapján)
Diákjaink
képe
A
diákok saját bevallásuk szerint tanulással átlagosan napi 4 órát
töltenek a képernyő előtt, míg képernyő nélküli tanulással mintegy 2 órát. Konkrét, képernyő előtti tanórájuk (online tanóra)
átlagosan heti 4 volt. A diákok
megélése szerint a digitális tanulás nem különösebben változatosabb, mint az a kontaktiskolában volt, bár kis mértékben
inkább a változatosság felé billen a mérleg. A terhelés nagyobb mértékben érzékelhetőbb számukra e munkarendben, a
nap végére inkább fáradnak el a diákok. Feltételezem azért, mert a digitális
térben valódi tevékeny munkát kell
végezniük, rendszeresen kellett egzakt
határidőre egzakt tanulói munkákat produkálni, leadni. Ebben a helyzetben
nem elég passzívan végigülni a tanórát, hanem valódi, aktív tanulásra szólított e helyzet. A
szöveges indoklások csaknem 20%-a szól a túlterheltség valamilyen formájáról
(túl sok feladat, túl időigényes, több a tananyag, mint korábban volt, szűkös
határidők, túl gyors haladás, túl sok gép előtt töltött idő). Azon tantárgyak
nehezebbek, amelyek tanárai kevesebb kontakt órát tartottak.
A
diákok sok esetben nem a nap hagyományos (8:00-15:00) „munkaidejében” végezték
el az iskolai feladatokat, de kétharmaduk jelezte, hogy kialakult valamiféle napirendje. Úgy tűnik, ebben a diákok élvezték a szabadságukat, akár annak
árán is, hogy éjszakába nyúlóan dolgoztak, éjjel adtak le faladatokat, későn
feküdtek le, későn keltek. Ugyanakkor tanulási folyamataikat többségük megtervezte. Együtt mozog ezzel az
adattal a diákok felelősségének
kisebb mértékű növekedési is az online tanulásukkal kapcsolatban. A felelősség és
a tervezés kéz a kézben jár.
Sajnálatosan
a diákok megélése szerint a tanárok ebben a tervezésben nem adtak kellő
segítséget, a tanári tanulási ciklusokra
a leggyengébb átlagot mutatja a kutatás.
Elismerően
jeleztek vissza a diákok a tanárok más
jellegű támogatását illetően és a tanári
visszajelzés tekintetében. A személyes
figyelmet a diákok kétharmada inkább érezte tanárai részéről. A feladatokat többségükben inkább
teljesíthetőnek látták a diákok, de ebben nagy volt az eltérés a válaszadók
között. Nyilván a tanári karakter, a tantárgy jellege és a diákok
terhelhetősége van e nagy szórás mögött.
Technikai
nehézségek
kevéssé nehezítették a kapcsolódást a munkához, a diákok többségének a szülők rendszeres operatív támogatására
sem volt szüksége a szokottnál nagyobb mértékben. A magasabb tanári támogató
jelenlét mellett magas a társak egymást
segítésének átlaga. Viszont a diákok egymástól
való fizikai elszigeteltsége,
a közösség
hiánya
több válaszban is felmerült a távtanulás legnagyobb nehézségeként.
A
diákok a Google tanterem adta
kereteket kiemelkedően jónak értékelik. Döntően az internetbiztonság kérdésében sem volt rossz tapasztalatuk.
Tanáraink
képe
A
válaszadók közel 95%-a olvasta a Piarista
Pedagógiai Digitális Alapelveket (9,34), s valamennyien az azonosulást érző válaszok egyikét
jelölték be. A tanulástámogatás változatosságára
adott érték hasonló a diákok változatosság-megélésével. A tanárok kevesebb,
mint fele érzi inkább változatosnak a munkáját a digitális munkarendben. A tanárok átlagosan 6,77 órát töltenek egy nap az iskolai
munkájukkal. Ez az adat a diákok válaszával közel megegyező. (6 óra)
A válaszadó pedagógusok átlagosan hetente 4 Zoom órát tartanak, de nagy az egymás közötti eltérés. A
távtanulási helyzet legnagyobb nehézségének a leterheltséggel kapcsolatos indokot
nevezték meg (időigényesebb a munka, túl sokat kell a gép előtt ülni).
A technikai problémák,
az otthoni és családi körülmények nem jelentettek megoldhatatlan problémát, de
esetenként sokszoros teher hárult a családos kollégáinkra. Tanáraink négyötöde fegyelmezett napirendben élte a
digitális munkarendet. Állításaik szerint magas arányban adtak visszajelzést tanulóiknak. A maguk
által adott feladatokat biztosan teljesíthetőnek
ítélték. Messze elmarad ettől a diákok jelzése ugyanerre a kérdésre.
Mosolyogtató az adat arra vonatkozóan, hogy a szülők értéke - hajszál pontosan
- a kettő között van.
A sok befektetett munka hatékonysági
mutatója is magas. Mindezt annak ellenére, hogy a szöveges válaszokban a
távtanulási helyzet legnagyobb
nehézségei között említették a kollégák a személyes kontaktus hiányát mind a gyerekekkel, mind a kollégákkal, a
diákok fejlődésének követésének, ellenőrzésüknek nehézségével együtt.
Figyelemre méltó, a tanárok saját
digitális készségeinek értékelése. Azt érzékelem, hogy tanárainkkal készek voltunk sokat tanulni a
helyzetben, hatékonyan használtuk ki a horizontális
tanulás adta lehetőségeket, amit az egymáshoz
kapcsolódás magas értéke és a munkahely által adott személyes érdeklődés megélése is mutat. A legnagyobb pozitívumok
szöveges meghatározásakor több olyan összetevő is megjelent, ami az egymásra való
figyelem és a hálózatos kapcsolatok erősödését mutatja.
A
szülők képe
Az
iskola és a tantestület felkészültségét,
a tanárok segítőkészségét magas
értékek jelzik. Technikai problémákat
a szülők sem érzékelnek jelentős mértékben, gyermekeik segítése kisebb mértékben rótt új feladatot a járványt
megelőző időkhöz viszonyítva. Érdekes, hogy kifejezetten alacsony a szülők
egymáshoz kapcsolódásának mutatója. Feltételezhető, hogy a családokra nehezedő
nagyobb teher nem adott erre lehetőséget.
A
szülők nem érzik határozottan, hogy gyermekeik
jelentősen nagyobb
felelősséggel állnak a tanuláshoz, mint
a járvány előtt az iskolában. Gyermekük saját tanulásának önálló megtervezéséről közepes
mértékben gondolják, hogy jobban megy, mint a járvány előtt. A diákoknál jobban
érzik (vagy vágyják?), hogy van kialakult napirendje gyermeküknek. A
tanulás tervezhetőségével, kiszámíthatóságával kapcsolatban úgy látják, hogy a tanárok inkább segítenek
tervezni a gyerekeknek az önálló tanulás folyamatát, időben jelzik a
feladatokat, kéréseket.
A kérdőíves felmérés előtt április 30-án online búcsúztató
keretében próbáltuk lezárni a végzős diákok tanulási időszakát, hogy azután az
érettségi vizsgákra való önálló tanulásra koncentrálhassanak a tanáraiktól
kapott irányelvek alapján. A ballagást, a tartományi és iskolai díjak, jutalmak
átadását későbbre tervezzük.
A tartományi felmérés körüli időszakban, május 4-én megkezdődtek
az írásbeli érettségi vizsgák a járványügyi helyzetre való tekintettel szigorú
szabályok szerint – maszkban és kesztyűben. Rendben lezajlottak, egészen június
6-ig tartottak az megmérettetések a különböző tantárgyakból közép és emelt
szinten. Szóbeli érettségi vizsgát iskolánkban csak testnevelés tantárgyból
tett néhány diák, és volt egy-két speciális eset is. A többi diáknak már csak
az érettségi bizonyítványok kézhezvétele volt a feladata, ezekre június
11-12-13-án került sor. A helyzet közben úgy változott, hogy az eredményhirdető
értekezleteket sikerült lezárni egy-egy jó hangulatú bankettel az iskola
étkezőjében, ahol szakácsaink főztek finomabbnál finomabb ételeket
maturandusainknak. A diákok is hálásak voltak tanáraiknak, és kis
figyelmességekkel (virág, bor, tablókép) köszönték meg sokéves munkájukat.
A tanévzáró – Te Deum – ünnepségre csak szűk körben kerülhetett
sor június 15-én a tantestület, az énekkar és egy osztálynyi diák részvételével. A
többi diák online kapcsolódhatott be a szertartásba családja körében. Ezt
követően az egyes osztályfőnökökre hárult az év végi bizonyítványok kiosztása, melyekre
osztályszinten a tantermekben került sor. Nem maradtak el az oklevelek,
emléklapok, jutalomkönyvek sem, sőt, diákjaink kétharmada az igazgató általi
digitális dicséretben részült (legtöbben több tantárgyból is) „a digitális oktatásban
való kiemelkedő feladat teljesítésért”, amiért a szülők sok esetben hálájukat,
és köszönetüket fejezték ki.
Iskolánk vezetősége és tanárai ezúton is köszönik a családok
nagyfokú együttműködését!