Kedves Tanár Úr!
Amint azt a VÁCI POLGÁR közéleti újság januári számában tetted, – régi magyar szokás szerint – megtisztelted az olvasókat jókívánsággal, a 2012. újév alkalmából. Engem, – de lehet, hogy csak engem – különösen szíven ütött az I. Világháború Hõseinek Emlékmûvérõl írott eszmefuttatásod, különösképpen már az elsõ mondat: „…sokan azt mondják, nem méltó a Fõtérhez…” Engedd meg, hogy kijelentsem – mint már többször e lep hasábjain meg is írtam, a tönkretett Fõtér nem méltó Váchoz!
Apai nagyapám, akit soha nem láthattam, ma is valahol az Uzsoki hágó jeltelen sírjában alussza örök álmát. Az I. Világháború frontvonalán, az elsõ napon, halálos fejlövést kapott. Ezt csak azért írtam le kedves barátom, mert hivatkozásul megemlítetted, hogy az emlékmû „Tiszteletet sugárzott a hõsi halált szenvedettek
hozzátartozói számára. Évtizedekig szép volt!” Én hozzáteszem, városi kegyhely az a darab föld mindazok számára, akik az Emlékmû elõtt elmentek, vagy megálltak egy szál virággal és kegyelmet kérõ imával fordultak az örökkévaló Istenhez, a szeretett férj, apa, fiú,- netán egy nagypapa – lelki üdvéért. És talán még élnek, akik emlékeznek az Emlékmûnél megtartott városi ünnepségekre, a Hõsök vasárnapjára! 1933-ban
avatták fel Cser Károly szobrászmûvész remekmûnek sikeredett alkotását, dr. Karay-Krakker Kálmán polgármestersége alatt, akinek regnálását számos modernizációs, építészeti, és szépészeti alkotás fémjelzi a városban, a korabeli gazdasági nehézségek dacára.
Kedves barátom! Mivel az árnyékunkat nem tudjuk átlépni, sok víz folyt le a Dunán, míg a II. Világháború alatt sérülést szenvedett emlékmû helyét elhagyta, szerényen a Fehérek Templomának oldalában húzódott meg évekig, ahonnan aztán egy restaurátor mûhelybe került. Majd hírek jöttek, hogy elkészült. És akkor meglódult a fantázia: Jaj, Istenem! – hol is legyen elhelyezve ?! Évek talányos ötletelése meghozta a várva
várt, majdnem helyes eredményt. De most Vác honlapjáról idézek neked: „Vác Város Önkormányzat Városfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottsága január 9-i ülésén ismét tárgyalta az I. Világháborús Hõsi Emlékmû elhelyezésének kérdését. Javaslatát a képviselõ-testület a január 19-én megtartott ülésen támogatta. A szakbizottsági vitában az az álláspont alakult ki, hogy a plenáris ülésre egy új helyszín megjelölésével kerüljön be az elhelyezésre vonatkozó elõterjesztés. Ez pedig a Március 15. tér 22. számú
épület elõtti terület. A testület részletesen megvitatta az elképzelést, amelynek során szóba kerültek
azok a korábbi tervek, amelyek különbözõ okok miatt nem valósulhattak meg. Kiss Zsolt például az eredetileg javasolt Damjanich téri elhelyezést preferálta, hangsúlyozva: az ott épülõ Hõsök Emléktemplomával egységet alkothatna a szoboregyüttes. Többen felelevenítették a Fõtér ellenkezõ végére
vonatkozó elképzeléseket, mely a szakhatóságok ellenkezésén bukott meg. A felszólalók többsége ragaszkodott ahhoz, hogy az emlékmû eredeti helyéhez közel, a Március 15. téren legyen ismét felállítva.
Végül nyílt szavazással, 11 igen és 3 tartózkodás mellett elfogadták a bizottsági indítványt az említett hely vonatkozásában. Természetesen az építési munkák akkor kezdõdhetnek majd meg, ha az összes engedélyt beszerezték az illetékesek, többek között a Kulturális Örökség Hivatalának beleegyezését is.”
Amint az idézet árulkodik, itt is van ám „szakhatóság”, aki mint megmondó hivatal, jobban tudja, hogy te mit is akarsz, mint te magad. (Úgy tûnik, ez valami világjelenség). És valójában nem is látod, hogy a légüres tér az zsúfolt, a zsúfolt terület pedig további építmények befogadására alkalmas. Még akkor is, hogy ha eszement döntéssel a Szent Mihály templom és az alatt lévõ templomok romjait betemették, mi több, le is betonozták (!), tehát az ajánlott mûtárgy elhelyezése, egy polgárbarát vezetés számára, biztosan útjába lesz, egy esetleges feltárás alkalmával. És te azt sem tudod, hogy annak a földdarabnak, amelyre a történelem már rátette kézjegyét, annak szent követelése van! 2012. január 25-én, az ES televízió adásában Fördõs Attila értelmezése szerint az, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal azt nyilatkozta, hogy nem támogatja az I. világháborús emlékmû fõtéri elhelyezését, nem jelenti azt, hogy tilos oda tenni. A polgármester úgy véli,
a hõsi emlékmû mindig a fõtéren volt elhelyezve, csak a szocialisták szeretnék számûzni onnan. „Ötletbörze keretében újabb és újabb helyszíneket próbált a szocialista párt javasolni. Emögött megint csak az van, hogy ezt az emlékmûvet, miután az I. világháború Trianonra is emlékeztet, kurzus szobornak is kellett nevezni, irredenta emlékmûnek is szokták nevezni, ezért õk számûznék nem csak fõtérrõl, hanem számûzték az
elmúlt 12 év alatt, és súlyos felelõsség terheli õket, hogy az elmúlt 12 évben nem került felállításra ez az emlékmû.”
Ez világos beszéd. Kedves barátom! „Vétkesesek közt cinkos aki néma.”( Babits) Mi az üzenetet megírtuk, ezzel talán valamit törlesztettünk. És talán még akad jó szemû, vagy nagydioptriás , aki értelemmel olvassa
sorainkat. Mi pedig békésen várjuk a harang szavát.
Baráti öleléssel:
Dr. Simon József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése