A fenti jelzõvel is jellemezhetnénk Mindszenty bíborost. Születésének százhuszadik évfordulóját ünnepeljük idén. A hercegprímás nemcsak egyházfõ volt, hanem államférfi is. Vállalta a politikai életben való részvétel minden kockázatát – mert voltak idõk, amikor nem karriert, hanem esetleg börtönt jelentett részt venni a
köz ügyében. Az emlékév kapcsán fontos kiemelni, hogy nemcsak a kommunista, hanem elõtte a nyilas diktatúra is bebörtönözte. Van tehát valamilyen hasonlóság a kétféle eszmevilág között: a szélsõbal és a túlságosan szélsõséges jobboldal között. Mindkettõ kirekesztõ eszméket hirdet, nem tûri, ha valaki ugyanazt a szilárd értékrendet képviseli minden idõben, minden rendszerben.
Nem szeretik, ha valaki „iránytû”. Nemrégiben az Új Ember cikkében olvashattuk, hogy március elején Veszprémben konferencián foglalkoznak majd a bíboros személyével.
Megpróbálják a modern technika eszközeivel – például az internet segítségével – közelebb hozni egyéniségét a fiatalokhoz. De bemutatják a kommunizmus által üldözött papokat is. Az év elején gondolnunk kell a magyar kultúra napjára. Ezen a napon arra emlékezünk, hogy Kölcsey 1823. január 22-én fejezte be legismertebb mûvét, nemzeti imánkat, a Himnuszt. 1989 óta ezt a napot a magyar kultúra napjaként tartjuk
számon. 1990-tõl Vácott is ünnepséggel emléke- zünk a Himnusz megszületésére. A szervezés Hajdu Sándor érdeme. Áldozatos munkájával hagyományt teremtett városunkban. Nemzetünk új alaptörvénye is idézi a Himnuszt, Istenhez fordulva. Február a farsang, a vidámság ideje is. Nemcsak a bálok hónapját éljük, hanem még tart a „szezonja” a csípõs, hideg idõben a disznótoroknak is. Nemcsak faluhelyen, hanem Vác egyes területein is visít a hízó az ól ajtajában mostanság. Sokan próbálnak berendezkedni a válságos gazdasági helyzetben vidéken, és még a városokban is egyfajta „fél-önfenntartásra”, vagyis arra, hogy veteményesük, haszonállataik révén jussanak olcsóbban élelemhez. Persze a takarmányozás is gondot jelent – a visszatérés a földmûveléshez, a gazdálkodáshoz tehát egyáltalán nem könnyû. Eszközök, némi kezdõtõke híján meg egyenesen reménytelen. De hiányzik a szakértelem is: a városba szakadt generációk már nem értenek a szántáshoz-vetéshez, állatneveléshez. Ezért lenne fontos – már a tavaszra is gondolva –
az õ támogatásuk, képzésük. Aki nem boldogul a városban, az hadd bizonyítsa be életre valóságát vidéken!
Vidám farsangot, derûsebb életet kívánok minden kedves olvasónknak!
Mácsik Mária
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése