Mókuskerék

Mókuskerék

Baráti szeretettel ajánlom
Pinke József tanár Úrnak

A múlt sodrában torzult a lélek,
magva emberi…: az önös érdek.
Így távolodik föld és az ég
s árnyék marad a tegnap, meg a rég,
és oly kevés az a szent akarat,
mely lélekkel emelt várfalakat,
melynek becsülete volt a nemzet,
s hitébõl, érte zsolozsmát zengett…

Szegény mindig volt.
És mondd! – ki szánta?
Ujjaidnak párja megszámlálja!
Beteg feleség, vagy éhes gyerek,
egy galambfiókát sem ehetnek?
De, „aki száz, meg százezret rabol…”
az égre fölnézett-e valahol?
 Ha tette, csak a napnyugtát látta,
hogy jósoljon: menjen e csatába?!

A földi létünk körbe – körbe jár,
s halad a lét mezsgyéjén mára már,
aztán tovább…, egész a fejfáig,
a számolatlan csillagvilágig.
Aki kézben tart eget és földet,
göröngyöktõl óvja lépteinket.

Ó nép! – kinek csomagja oly nehéz,
mit az ámító hazugság tetéz…
Így volt ez mindig és így is marad,
hitben lángoljon fel újra szavad,
s bár az út fogy, de ott a kegyelem…
Imádkozzál megint, szerelmesen.

dr. sijó