Beszélgetés Szalay Istvánnal

„Legyen hát célod: Istennek dicsõség,

Magadnak munka. Az egyén szabad

Érvényre hozni mind, mi benne van.

Csak egy parancs kötvén le: szeretet.” (Madách Imre)

Szalay Istvánt kiemelkedõ közéleti tevékenysége miatt nagyon sokan ismerik, tisztelik, és szeretik. Pista bácsi szeretete a város iránt nem szavaiban mutatkozik meg leginkább, hanem tetteiben. A város minden apró részletét ismeri jól, Õ Vác város „élõ lexikonja”.

1987-tõl tagja, 1989-tõl elnöke a VÁCI VÁROSVÉDÕK és VÁROSSZÉPÍTÕK EGYESÜLETÉNEK. Az egyesület célja a város természetes és épített környezetének megóvása, és védelme. Kimagasló munkát végez, mind a történelmet tisztelõ utcanév táblák, mind a hagyományt ápoló emléktáblák megtervezésében, engedélyeztetésében, és elhelyezésében.

Számtalan váci vonatkozású kiadvány szerkesztésében segédkezett. Fórumokat, elõadásokat szervez. Régebben, ezen eseményeken fotózott, jelenleg hangfelvételeket készít, az utókor számára.

Nagy szerepe volt a „Szent István Nap”-i ünnepség újra élesztésében, és újra szervezésében.

A város egyik ikonjának, az 1980-as években életveszélyessé nyilvánított és körbekerített zenepavilonnak a felújítását is õ kezdeményezte, de a megvalósulás is személyéhez köthetõ. Ez, ma már hihetetlen, de több mint 150 ember segítségének és munkájának koordinálását jelentette.

1992-tõl, megalakulásától, bejegyzett képviselõje a Vác Városért Alapítvány kuratóriumának, és az alapítvány kiadásában megjelenõ VÁCI POLGÁR címû havi lapnak 1999-tõl szerkesztõje.

2008. június 6-án, az általa vezetett egyesület „ereklyés országzászlót” avatott a váci Duna-parton.

Ezen tevékenységek elismeréseként 2008-ban, Pro Urbe kitüntetés odaítélésével fejezte ki háláját a város.

Kedves Pista bácsi, születése óta sok víz lefolyt a Dunán. . .!

Bár tudom, hogy lehetetlen ezen beszélgetés keretei között, egy összegzést adni az elmúlt évtizedekrõl, mégis arra kérem, emeljen ki egy két eseményt eddigi életébõl!

Sok szép dolgot tudnék mesélni az életembõl, de egypár véletlenszerû és érdekes dolgot emelek csak ki . . .

1929. február 12-én születtem rekord idõjárási viszonyok között, mínusz 26 fok volt, és azon a télen másodszor állt be a Duna jege. Bár születésemtõl váci lakos vagyok, de véletlen, hogy nem határon túliként láttam meg a napvilágot. 1916-ban a Párkány mellõli Ebedbõl helyezték Vácra anyai nagyapámat, mint vasutast. Édesapán is a Felvidékrõl került Pestre vasutasnak még az elsõ világháború alatt. Így 1938-ban

a Felvidék visszacsatolását mennyországként éltük meg. 1939 nyarán, a cserkészekkel, Krasznahorka váránál táboroztunk, ahol a szentmisét a magyar himnusz eléneklésével zártuk.

Ki érti miért, néhány szlovák anyanyelvû sietve távozott a mise vége elõtt?!

Négy évtizedet dolgoztam az áramszolgáltatónál. Ebbõl 34 évet vezetõként, az Észak Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat Váci Üzemvezetõségén.
1955-ben volt 50 éves Vác város áramszolgáltatása, mely ekkor már a városon kívül több mint 40 környékbeli települést látott el. 1955-ben Vác energia igénye 2,5 MW volt, ami a DCM nélkül 1989-re elérte, a 40 MW-os fogyasztást, azaz 16-szorosára nõtt, de soha nem késett és nem csúszott, se az ipari, se a magán fogyasztók felé a szolgáltatás.

Városunkon a történelmi események sora nyomot hagyott. Ezeket a sebeket próbálta a múltban a VÁCI VÁROSVÉDÕK és VÁROSSZÉPÍTÕK EGYESÜLETE orvosolni. Mit tart fontosnak kiemelni, az egyesület eddigi munkájából?

1987-ben alakult meg az egyesület, városunkat szeretõ, nagyrészt váci polgár közremûködésével. Ekkor még legfõbb célkitûzésünk a környezetet szennyezõ gyárak – üzemek elleni küzdelem volt. Ne feledjük ebben az idõben városunkat a „PISZKOS 12” csapatába sorolták. Mai napig az egyesület egyik célja településünk természetes és épített környezetének megóvása, és védelme.

Az aktív városvédõ munka1988-ban indult be, amikor Szent István halálának 950. évfordulója alkalmából széleskörû összefogással megrendezésre került a „SZENT ISTVÁN EMLÉKEZETE 950 ÉV” címû kiállítás. A kiállítás anyagát több helyen is bemutatták. 1943 után, ebben az évben ünnepelhetett ismét méltóságteljesen a város augusztus 20-án. A szobor „véletlenül elveszett” felirata is ekkor került vissza.

Továbbá fontosnak tartjuk a helyi történelmi személyekre való emlékezést is, ennek szellemében szorgalmazzunk emléktáblák elhelyezését, ami napjainkra elérte a 78. táblaavatást. A rendszerváltás után megkezdtük a 100-200 éves utcanevek visszaállítását is. Körülbelül 60 esetben történt visszakeresztelés.

Jelenleg milyen feladatot, célt tûzött zászlajára a városvédõk csapata? Januárban volt 25 éves az egyesületünk, az eltelt idõ alatt nagyon sok tagtársunk „ment el”. Fontos lenne, hogy új tagok, fiatal városvédõk kapcsolódjanak be a munkába! Nem külön – külön mûködõ csoportokra van szükség, hanem az egyesületben kéne szakcsoportoknak mûködnie, mert a munka szerteágazó. Újra kéne fotózni a

köztéri szobrainkat, az emléktábláinkat. Így a képek segítségével az interneten lehetõvé válna a város bemutatása. Tervezzük az új „Váci Kalauz” kiadását, de szomorú tény, hogy szûk az anyagi

mozgásterünk.

A VÁCI POLGÁR havi lap szerkesztését hosszú évek óta végzi precízen és lelkesen minden ellenszolgáltatás nélkül. Hogyan indult ez a munka?

Az 1998-as választásokig más vitte a lapszerkesztést, az akkor bekövetkezõ változások miatt én 1-2 hónapra elvállaltam a szerkesztést. Ugyanis 1999 januárjában nem jelent meg az újság. Ennek bizonyos politikai oldalon álló erõk nagyon örültek. Ekkor összefogtunk páran és egy januári – februári összevont számmal újra indultunk. Hát ez az „1-2 hónap” a mai napig tart!

Miért gondolja, hogy fontos egy ilyen típusú újság megjelentetése?

Szükségesnek tartom, hogy legyen egy olyan lap, ami pártoktól függetlenül egyértelmûen nemzeti és keresztényi értékeket képvisel. Havilap lévén nem napi hírekkel foglalkozik, így a megjelenõ írásokra már nem a lelki és érzelmi túlfûtöttség jellemzõ, hanem az idõt állóság, a letisztultság, és a hitelesség.
Az újság foglalkozik a város és lakóinak múltjával, jelenével és jövõjével. A megjelenõ cikkek megõrzik a jövõnek a jelentõsebb történeteket, eseményeket.

Mint aktív közéleti személyiség, mint lokálpatrióta, mit gondol a közélettel kapcsolatos felelõsség kérdésérõl?
Minden ember személyes felelõséggel tartozik a közösség irányába. Ezt a tevékenységet csak becsületesen, az igazat követve szabad végezni!

Mi az, amit mindenképpen szeretne megértetni a fiatalabb generációval?

Szeretném, ha a fiatalok és középkorúak is éreznék, hogy feladatuk az eddig megteremtett értékek megõrzése és ezen értékek nemzeti és keresztényi szellemben való gyarapítása! A fiataloknak tovább kell adni azt a szemléletet, hogy a haza, illetve a közel 1000 éves város szellemi és tárgyi értékeire vigyázni kell, hogy az a további évtizedekben és évszázadokban is fennmaradhasson, fejlõdhessen!

Tisztelt Pista bácsi köszönöm a váciak nevében az eddigi áldozatos munkáját, a békére és kiegyensúlyozottságra törekvését, az önzetlenségét és példamutatását! Az olvasók nevében jó
egészséget kívánok és köszönöm, hogy lehetõséget kaptam az interjú elkészítéséhez!

A Váci Szalon háziasszonya

Ványi Lászlóné volt