Vác környékén két fõ vízadó képzõdmény fordul elõ. Az egyik a Duna mindkét partjának vonalát követõ és a Szentendrei-szigetet is felépítõ dunai hordalék, ez késõ-pleisztocén –óholocén – holocén korú homok, kavicsos homok, kavics. A másik a Dunabalparti rögökben, azaz a Naszálytól keletre elhelyezkedõ, a
Nézsa – Acsa – Csõvár – Felsõpetény hegyrögökben felszínre bukkanó illetve sekély mélységben elõforduló, késõ-triász korú mészkõ és dolomit, mely fiatalabb üledékes és vulkáni kõzetekkel fedve az egész Vác környéki terület alatt megtalálható. Az idõsebb, azaz kora-késõ pleisztocén korú teraszüledékek, az oligocén képzõdményekben elõforduló homokrétegek és homoklencsék kis vízhozamú források és
kutak vízadó képzõdményei, így csak helyi vízadó jelentõséggel bírnak. A Duna üledékei az évi középhõmérséklettel nagyjából megegyezõ hõmérsékletû vizet szolgáltatnak. Két alkalommal kutatták meg a város területe alatt található karsztos képzõdményeket víznyerési szempontból (Strandfürdõ, B-58, 1969 valamint Kórház, K 73, 1979). Ezek a kutak bõséges, de csak 25-27ºC hõmérsékletû vizet szolgáltattak.
Szükségesnek látszott a környékbeli települések területén telepített, karsztvizet elért fúrások eredményeinek összehasonlítása a további karsztvízprognózis elkészítése érdekében, hiszen a meglévõ két váci kút a város belterületén fekszik egymáshoz viszonylag közel. A külterületeken, elsõsorban délen látszott remény arra, hogy ott magasabb hõmérsékletû vízre bukkanhatunk a mélyben a karsztos tárolókõzetben.
Szerkezeti viszonyok
Vác környéke tektonikai szempontból két alapvetõen eltérõ fejlõdéstörténetû egységbõl áll. A Dunabalparti rögök területét és az Alföld északi részét vetõdéses – rögös kiemelkedések és süllyedékek jellemzik, míg a Börzsöny- Visegrádi vulkáni összlettel fedett északi és nyugati rész ennél jóval bonyolultabb szerkezetû a középsõ-miocén korú (16-14 millió év) vulkáni mûködés hatásának következtében. Az elõbbiek többé-kevésbé egyenes lefutású szerkezeti elemekkel jellemezhetõk, míg az utóbbiak területén megjelennek az elõbb említettek mellett a kör alakúak: a vulkáni kürtõszerkezetek, kalderák nyomai is. A vízhõmérsékleti térképbõl jól kirajzolódik a Naszályt ÉÉNy-i irányból lehatároló „szendehelyi vonal” (nem hivatalos elnevezés, csak a mostani cikkben szerepel), ahol az izotermák (egyenlõ hõmérsékletet jellemzõ vonalak) sûrûn helyezkednek el és közel párhuzamos lefutásúak. Szõd, Göd, Õrbottyán és Vácrátót közelében helyi geofizikai módszerekkel kimutatott, fiatalabb üledékekkel fedett alaphegység-kiemelkedésekre települtek a fúrások. Ezek közül eredményes szénhidrogén kutató fúrásnak mindössze az õrbottyáni (egykor Õrszentmiklós) bizonyult.
Gödön késõbb hasznosították a melegvizet termálfürdõ céljára.Fúrási eredmények.Az alaphegységet elért fúrásoknak egy része nem jelez karsztvizet, illetve a kútkönyv nem ad meg vízadatokat. A Naszály közvetlen
közelében telepített szendehelyi és kosdi fúrások szénkutatás célját szolgálták, többségük nem is érte el a karsztvíz szintjét. A DCM bányafúrásait nem vettem figyelembe, hiszen ezek egyrészt szintén viszonylag kis mélységûek voltak, másrészt vagy közvetlenül a mészkõ alaphegységre települtek vagy néhány méter
Hárshegyi Homokkõ harántolása után elérték azt.
Karsztvízhelyzet Vác környékén
A Naszály hideg vizû, leszálló karsztjában a karsztvízszint körülbelül 120 méter tengerszint feletti magasságon van. Ez azonban nem érintkezik a környék rétegvizeivel horizontálisan, hiszen az oligocén agyagos – kõzetlisztes összetételû képzõdmények vízzáró burkot alkotnak a hegy körül. Különösen feltûnõ ez
észak felé, ahol Berkenye irányában néhány kilométer távolságban megjelenik a körülbelül 30ºC hõmérsékletû víz(1). A meleg vizû karszt a környéken mindenütt fedett úgy a Börzsöny és a Visegrádi-hegység, mind az Alföld és Gödöllõi-dombság felé. A karszt bõvizû, a város közigazgatási területén a Naszály környékét kivéve nagyjából 1000 méter mélységben helyezkedik el. A kitermelt víz és a vízadó kõzet hõmérséklete között általában 3-5ºC különbség mutatkozik megfelelõ vízkitermelési körülmények között. Ezért 30-35ºC körüli kitermelt vízre és 35-40ºC fúrástalp körüli kõzethõmérsékletre lehet számítani a város közigazgatási területének déli részén Szõd község közelében.
Fehér Tamás
geológus
(1) Véleményem szerint ebben az esetben két megoldás lehetséges. Egyik, hogy a vetõagyag – vetõbreccsa vastag rétege teljesen elszigeteli a Naszály rögét az észak-észanyugatra elterülõ mélybeli karsztos aljzattól, így a hegy területérõl leszivárgó hideg víz nem kapcsolódhat az ebbe az irányba esõ mélykarszt rendszerbe. A másik, hogy az elvetés nagysága eléri a karsztos kõzetek vastagsági értékét, tehát a karsztosodásra alkalmas karbonátos kõzetek alatt a mélyben már triász (?) korú, vízzáró rétegek következnek, amelybe a felszíni víz már nem tud beszivárogni. (Ezt a véleményt alátámaszthatják a börzsönyi vulkáni kõzetek által felszínre hozott törmelékes-üledékes (aleurolit) kõzetdarabok is.)
Felhasznált irodalom:
FEHÉR TAMÁS (2012): Karsztos hévíztároló kõzetek
Vác környékén. Jelentés a Göncöl Alapítvány számára. 2. p.
JOCHÁNÉ EDELÉNYI EMÕKE (1990): A Dunántúli-
középhegységi karsztvízszintet meghatározó legfontosabb
földtani tényezõk. OFGA Adattár, T. 16844, 10 p.
KORPÁS LÁSZLÓ (szerk.) (1998): Magyarázó a Bör-
zsöny és a Visegrádi-hegység földtani térképéhez 1:50 000.
MÁFI kiadvány, 216 p.
KÕRÖSSY LÁSZLÓ (2004): Az észak-magyarországi
paleogén medence kõolaj és földgázkutatásának földtani
eredményei. Általános Földtani Szemle vol. 28, p. 9-120.
LIEBE PÁL (szerk.) (2006): Felszín alatti vizeink II.
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium kiadása, Buda-
pest, 73 p.
Magyarország Mélyfúrási Alapadatai
Mélyfúrási Alapadatok
Távlati Földtani Kutatás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése