Böjte atya gondolataival kívánunk mindenkinek Istentől Áldott, békés, boldog Ünnepet!
“Három gyermekünk is volt egy családból, ahol az apuka
és az anyuka egy garázsban élt. Hajléktalanok voltak, teljesen
lecsúszott egzisztenciák, ezért nem erőst akartam hazaengedni a
gyerekeket a vakációra, de ők nagyon kérleltek. Gondoltam, akkor
elviszem, és este visszahozom őket. Délután mentem értük, már félhomály
volt. A garázsba nem volt bevezetve a villany, két nagy vasajtó, középen
szerelőgödör, egy ágy, az ágyban a három gyerek az anyukához bújva. A
plafonon kicsapódott a lehelet, és vízcseppek formájában hullt a hideg
betonra… Nem láttam semmi nyomát annak, hogy karácsonyra vagy
szilveszterre készülődtek volna. Hideg volt és sötét. Az apuka állt az
ágy mellett, gyűrögette a kalapját, az anyuka nyakában pedig ott
csüngött a három gyerek. Szóltam, hogy »gyerekek, gyertek, megyünk
vissza Dévára«.
Ők persze tudták, hogy várja őket a
meleg fürdő, a szép ruha, a kölyökpezsgő, a csillagszórók, minden, ami
ilyenkor belefér egy intézeti karácsonyba. És akkor az egyik kisfiú azt
mondta: »Pap bácsi, nem ünnepelhetnénk inkább itthon, anyukámékkal?«
Éreztem,
hogy megáll bennem valami. A gyereknek nem arra van szüksége, hogy egy
csomó kütyüt odavigyenek neki talicskában, hanem arra, hogy átölelje a
nyakadat, hogy megpuszild, hogy érezze azt a jóságot, ami egy szülőből
árad. Egyfelől egy csomó limlom, másfelől az édesanya meleg nyaka, és
semmi más. Akkor azt gondoltam, ha Isten segít, ezt minden szülőnek
elmondom.”
Böjte Csaba
Betlehem Váci Főtér 2017 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése