Pláza

December 17. A világot a nagy kéz megemelte, majd halk robajjal belemártotta több százezer tonna tejszínhabba, csillámporba, színes karácsonyfadíszbe, csillagszóró-sistergésbe. Térdig halászlében és ünnepi fogadalmakban: januártól fogyózik az emberiség. Milliónyi polietilén Mária hajol anyai gondoskodással a polietilén kisded fölé.
Pláza. Színes-szagos embermassza hömpölyög az üzletek előtt. Olcsó karácsonyi popslágerek kúsznak a tömeg felett. A mozgólépcsők gumikapaszkodóján angyalok ülnek. Az angyalok szeretnek mozgólépcsőzni. Vigyorogva nézik a színes-hangos emberfolyót. Ott voltak a pillanatban, amikor a régi kéz kikeverte ezt a masszát, megszórva szeretettel és félelemmel, önsajnálattal és bátorsággal, odaadással és glutén-allergiával, nagyravágyással és becsülettel, ostobasággal és derűvel.
 A kirakatok közti mesterséges utcák, mint folyómedrek terelik az ünnepi lakosságot, a középen haladók a leggyorsabbak, a part, tehát a kirakatok felé közeledve lassul a tömeg, az üzletekbe befolyik a massza, hogy ott nézelődjön, vásároljon. A Duna is ilyen. A part menti hullámok szintén lelassulnak, körülnéznek a kisváci folyóparton, kíváncsian lesik a nagy kirakatot, ami a folyóparti világ: mi kapható, mit kínál, mi van adott esetben leakciózva.
 A kis öblökben szinte egészen megáll a víz, kicsit tekereg, mielőtt újra átadná magát a nagy, ősi áramlatnak. Az egyik ilyen öböl a pláza-folyóban egy drogéria. Színes illatorgia fogadja a betérőket, nem zavaró, de jól érzékelhető.
Alacsony, kopasz biztonsági őr sétál hátratett kézzel a vásárlók között. Ötven körüli lehet, görnyedt, borostás alak, különös kontraszt a kellemes tekintetű női vásárlók között. Oldalt és hátul hosszú, fénytelen haján gyakran megakadnak az igényesebb vásárlói tekintetek, ha már folyós hasonlat, mondhatni: zátonyra futnak hajmaradékán. Gyaloglási modorában ügyesen, gyakorlottan keveri a nyegleséget és a hivatalosságot, van benne valami arisztokratikus, de van benne valami egy kirúgott porszívóügynökből is. Bárgyú mosollyal sétálgat az üzlet illatkavalkádjában, mint aki mindent tud az emberiségről. Sunyi, de van benne valami kedves is. Mint egy bukott angyal, akinek csak ez az egy lehetősége van bizonyítani.
A pláza előtt betlehemi jelenet. Kisgyerek áll szüleivel, nézik a bábukat, apuka a műtehén fejtartásáról magyaráz anyukának, etológiai szakértelemmel. A mindenhol hallható központi karácsonyi popsláger ott tart: fehér karácsony.  A gyermek hosszan nézi a vastagruhás bábukat, a régi jelenetet, majd kérdőn édesanyjára néz: a szalma miért igazi?

A bejegyzést a szerző fotói illusztrálják

Szávai Attila (1978, Vác) író, szerkesztő. Legutóbbi kötete Huszonkettő címmel jelent meg. (Palócföld Könyvek, 2016; e-book formátumban Kossuth Kiadó, 2017)